Ez az utolsó bejegyzés. A kiadó a hvg.hu továbbfejlesztésére csoportosítja át a HVG Médiablogra szánt pénzt. A Médiablogot jegyző bloggerként fájdalmasan érint a döntés, az online média megfigyelőjeként viszont érdeklődéssel figyelem a hvg.hu (és a hirszerzo.hu) körüli változásokat.

7 évvel ezelőtt kezdtem írni a Médiablog elődjét, az e-média blogot. Akkoriban nem csak a blogban szereplő témák, de maga a blogolás is különlegességnek számított. 2005-novemberében igazoltam át a HVG-hez, indítottam el a Médiablogot. Merész lépés volt akkor ez a HVG részéről, akkoriban nálunk még alig léteztek "belsős blogok".

2004. óta nagyon megváltozott a helyzet. A papírmédia hanyatlása megállíthatatlannak tűnik. Az online média messze nem termel annyi bevételt, ami pótolhatná a nyomtatott média kieső bevételeit. Az új szupersztár a közösségi média, de nem tudjuk meddig és fogalmunk sincs róla, hogy végül is barátja vagy ellensége a hivatásos médiának.

2004-ben itthon talán fél tucatnyi "tematikus blog" létezett. Ma tippelni sem mernék, mennyien írnak magyarul a közösségi médiáról, kommunikációról, marketingről. (A többi rokon témát nem is említem.) Ebben a helyzetben a Médiablog szerepe is megváltozott. Ma már nem kell az online média minden területéről tudósítanom - korábban is lehetetlen vállalkozás volt - elegendő néhány, mások által le nem fedett részterületre koncentrálni. (2005-ben, a Médiablog indulásakor többnyire rövid bejegyzéseket írtam és napjában akár három ilyen írást is megeresztettem. Ma, a Facebook és a Twitter korában ennek már nem lenne sok értelme. Tudatosan ritkítottam a blogbejegyzéseket, de egyáltalán nem tudatosan lettek egyre hosszabbak. Így jött.)

A HVG Médiablog elmúlt csaknem 6 évének anyaga az életem fontos része, viszont a HVG jogos tulajdona. Az anyaggyűjtés, az írás, a hozzászólókkal való "beszélgetések" során megszerzett tudást vihetem magammal tovább, de a több ezer bejegyzést, a hozzájuk tartozó hozzászólásokat, a bejegyzésekre mutató linkeket és persze az olvasóközönséget nem. 

Az évek során mindennapi életem fontos részévé vált az új témák keresése, a blogolás (fejben és írásban), a hozzászólások megválaszolása. Nem lehet ezt csak úgy, egyik napról a másikra abbahagyni. Keresem a lehetőséget a folytatásra, olyan kiadót, támogatót próbálok felkutatni, amelyiknek fontosak az általam feldogozott témák, illetve az általuk elérhető célközönség. A keresgélés közben sem akarok teljesen leállni. Továbbra is frissítem a Facebook oldalt, illetve írok majd http://pollner.posterous.com/ oldalra. Ezeken a helyeken értesítem majd az érdeklődőket, ha valahol "feltámad" a blog.

Ezúton szeretném megköszönni a HVG (HVG Online, hvg.hu) munkatársainak támogatását. Különleges dolognak tartom, hogy évekig lehetőséget teremtettek számomra a blogolásra, ugyanakkor soha, semmilyen módon nem szóltak bele a blog tartalmába. 

Végezetül szeretnék köszönetet mondani a blog olvasóinak. Jó volt együtt lenni. Jó volt látni, ha valamelyik téma komoly visszhangot váltott ki. Örültem, hogy sokan voltak, akik szívesen jártak ide vitatkozni is. Köszönöm mindenkinek a figyelmet és remélem, hogy találkozunk még valahol!

pollner (Pécsi Ferenc)

Az elmúlt években sokféle kisebb crowdsourcing projekt született, de a valódi tömegek kollektív bölcsességének kiaknázása még várat magára. (Lehet, hogy nem is annyira bölcsek ezek a tömegek? A különböző demokratikus választások - az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező crowdsourcing megmozdulások - gyakran ezt mutatják.

Ez utóbbi kategóriába tartozik a KreaNod is, aminek elindulásáról az alapító Szöllőssi Gergelytől kapott levélből értesültem. A  most még csak előkészületi szakaszban álló szolgáltatás a kreatív szakembereket kívánja összekapcsolni a megbízókkal. A koncepció szerint a megbízó kitalálja, mire is van szüksége, megadja, hogy erre mennyi pénze van, majd a KreaNodra regisztrált, az adott munka iránt érdeklődő szakemberek ráugranak a témára. (Természetesen csak egyetlen győztes lehet, vagyok a többieknek a királylány és a fele királyság helyett leginkább csak a tapasztalat marad.)

Nem akarok az elnevezéseken lovagolni, de nekem ez az egész nem crowdsourcingnak, inkább online piactérnek tűnik, de nem ez a lényeg. A modell logikus, nem biztos azonban, hogy a gyakorlatban működik. Amint azt valamennyien jól tudjuk, ez itt nem Amerika, szűk a megbízók és a  kivitelezők köre, mindenki ismer mindenkit, bárki könnyen elérhető (és megkerülhető). A már nevet szerzett tervezőknek egyébként sem érdekük, hogy egy piactéren, versenyezzenek a megbízásokért, a fizetőképes megbízóknak pedig megvannak a bevált kapcsolataik. (Igen, tudomásul kell venni, hogy a legtöbb megbízó nem tud különbséget tenni A megoldás és B megoldás között, ezért leginkább a tervező/kivitelező iránti bizalom dönti el, ki kapja a munkát.) Örülnék persze, ha a KreaNod a gyakorlatban bizonyítaná be, hogy egyáltalán nincs igazam és a dolog nagyszerűen működik.

A KreaNod lényege (a megbízók és a kreatívok együttműködésének színtere) még nem működik, tetszik viszont a tartalmas blog(látszik, hogy Szöllőssi Gergely komolyan beleásta magát a crowdsourcng-témába) és a ígéretes Facebook oldal is. Érdeklődéssel várom a fejleményeket.

Én leginkább csak bosszankodom, Powazek viszon összeállított egy jó kis manifesztumot.

Közhelyek? Magától értetődő dolgok? Lehet, de a 10 pontot olvasva úgy érzem, hogy néha érdemes az egészen alapvető dolgokat is újra leírni, átismételni. Derek Powazek kiáltványa nagyszerű alkalom erre (én meg nyugodtan elbújhatok a kölcsönzött szöveg mögé.):

1. Az internet semleges. Nem jó és nem rossz. Az embereknek vannak motivációi, az internetnek nincsenek.

2. Mi sokkal inkább megváltoztatjuk az internetet mint az minket. Az emberi motivációk változhatnak ugyan, de  csak nagyon lassan.

4. Az internet nem a hagyományos média ellentéte, hanem még több média. A média minden fajtája jobban működik a többivel együtt.

5. Minden realitás virtuális. A gondolat mindig is virtuális volt és az is marad. Az internet lehetővé teszi számunkra hogy együtt gondolkodjunk.

6. A technológia nem az emberiesség ellentéte. Az új technológiák feltalálása és használata az emberiség egyik meghatározó jellemzője.

9. Az internethez való hozzáférés kiszélesíti látóterünket. Más emberek történeteit hallva empatikusabbak és okosabbak válunk.

10. Az emberek teszik az internetet olyanná amilyen. Ha nem tetszik, tedd jobbá!

Powazek eredeti 10 pontja itt olvasható. Az On the Network "mozgalmat" a Twitteren is követheted. A http://onthenetwork.tumblr.com/ mikroblogból megértheted, miért is tartotta fontosnak Powazek az On the Network mozgalom elindítását.

Persze, írni minden újságírónak tudnia kell, a megfelelő témákat is meg kell tudni találni, mégis furcsa 2011-ben egy olyan "kívánságlista", amin például a közönséggel (olvasókkal, nézőkkel, hallgatókkal) való kapcsolat is csak a 7. helyen szerepel.

Mielőtt nagyon mellre szívnánk ezeket az eredményeket, érdemes egy pillantást vetnünk a National Council for the Training of Journalists weboldalára. Itt kiderül, hogy az NTCJ a különböző képzések mellett az National Certificat Examination (NCE), vagyis az újságírói vizsgabizottság működtetetője. Ezt a bárcát kell ma megszereznie annak, aki ma az Egyessült Királyságban újságíróként akar dolgozni. Ez a vizsgarendszer pedig az NTCJ szerint úgy jó, ahogy van, forradalom helyett legfeljebb csak némi fejlesztgetésre van szükség. Ezt kívánja igazolni a kutatás is. Azt pedig mi igazán jól tudjuk, hogy nagyon egyszerű olyan kérdéseket feltenni, amikre az elvárt válaszokat kapjuk meg. 

Az írók többsége nem az eladások utáni jogdíjakból, hanem a kiadótól kapott előlegből képes fenntartani magát. Ez a juttatás befektetés az íróba, ami gyakran csak a sokadik könyv megjelenése után térül meg. (Vagy soha.) Sok kiadó most ezeket az előlegeket kénytelen radikálisan csökkenteni, vagy teljesen megszüntetni.

A "valódi" könyveket írók digitális érvényesülését tovább nehezítik az online könyvesboltokat  elárasztó spammerek, könyvkalózok és sikermarketingesek. Ők óriás mennyiségben állítanak elő nagyon olcsó (általában 99 centes) e-könyveket. A gyakorlat azt mutatja, hogy mindig akadnak balekok, akik megveszik ezeket a "műveket".  A zavarosban halászás legfőbb terepe természetesen az Amazon, azon belül is az "önkiszolgáló" publikálást biztosító platform. Könyvet írni strapás, ezért a legpofátlanabbak egyszerűen csak ellopják valaki más könyvét, átírják a szerzőt a címet, a rövid összefoglalót és máris kész a "saját" könyv. 

Az "igényesebb" könyvkalózok a lopott szöveget átdolgozzák. Ehhez az illegális keresőmanipulátoroktól ismert eszközökett, úgynevezett auto spinnereket használnak. Ez szavak cseréjével, beszúrásával "eredetivé" teszi a máshonnan másolt szövegeket.

Mi várható? A kiadói előlegből élő, főhivatású írók száma a következő években radikálisan csökkenni fog. (Ezzel párhuzamosan egyre több "szabadidős", a napi munka után a konyhaasztalon alkotó szerző, önjelölt szakértő, megszállott, műkedvelő kollektíva műve jelenik meg a weben.) A talpon maradó kiadók egyre kevésbé mernek majd kockáztatni, a biztosan eladható könyvekre koncentrálnak. Az olvasók egyre elveszettebbnek érzik magukat a "végtelen könyvespolc" óriási, de ismeretlen választéka előtt. Felértékelődnek az egy-egy témakörre/műfajra szakosodott, megbízható könyvajánlók (tartalomkurátorok). És nyilván felértékelődnek a digitális könyvkiadás előtt született, igazi írók által írt, rendesen szerkesztett, lektorált könyvek.

A tartalomgondozó újságírás elvéről, illetve néhány ehhez használható eszközről már

Bundlr - Azon kívül, hogy idegesít ez a "webkettes" név el kell ismernem, hogy nem is ügyetlen ez a holmi. Egyetlen kattintással elmenthető az éppen nézegetett kép, vagy videó. (A YouTube vidók beépítő kód használata nélkül megjeleníthetők.) Az így összerakott oldalak viszont meglehetősen "kockásak", nem túl attraktívak. (Ennél a Paper.li segítségével összerakott oldalak sokkal mutatósabbak.)

Thoora - A manuális gyűjtögetés és a gépi ajánlás ügyes vegyítése. Egyelőre még csak elég kevesen használják, ami lényegesen csökkenti a szolgáltatás élvezeti értékét.

Faveous- Kicsit zavarban vagyok, nem is tudom, hogy ez a szolgáltatás a tartalomgondozás kategóriájába sorolható-e. Talán inkább közösségi könyvjelző (social bookmarking) eszköz, ami a Twitterből, a Facebookból, a YouTube-ról, a Google Readerből és a Deliciousból egyetlen gyűjteménnyé gyúrja össze az információkat. (Ráadásul még mobilon is működik.)

Snipi - Leginkább arra jó, hogy termékekből, képekből, vagy videókból saját katalógusokat állíts össze. Nem igazán az újságírást támogató eszköz.

Folytathatnám még, hiszen számos hasonló eszköz található a weben, de a felsoroltakból is jól látható, hogy egyelőre sem csodákra, sem egetverő különbségekre nem számíthatunk. A bonyolultabb és többet tudó játékszereket rendszerint már nem adják ingyen. Ezekről majd legközelebb írok.

Kimaradt valami fontos? Rendelkezel valamilyen speciális tartalomkurátori tapasztalatokkal, amiket megosztanál a Médiablog olvasóival? Ne tartsd vissza!

Néhány éve médiacégek egymással versenyezve építették be oldalaikba a különböző közösségi "share" (megosztás) gombokat. (Mindez természetesen a Facebook "Like/Tetszik" gombjának cunamijában csúcsosodott ki.) Mára azonban jól látszik már, hogy a közösségi elérés messze nem azonos az új olvasók megszerzésével, ahogy a  "lájkolás" és az eredeti cikket publikáló kiadványhoz való kötődés sem szinonimák. 

Kretchmer (és mások) szerint óriási hiba lemondani a közösségről, átengedni a beszélgetést (és a kötődés) a közösségi oldalaknak. A hibás stratégia oka véleménye szerint a nem megfelelő, még a Facebook és a Twitter megjelenése előtt kialakított, drága és bonyolult, nehezen módosítható szerkesztőségi rendszerekben, illetve a gyors döntéseket lehetetlenné tevő, túlságosan decentralizált döntési struktúrákban keresendő.

Nálunk persze kicsit más a helyzet. (Nem csak azért, mert kisebbek a kiadói szervezetek és szerényebb a kiadványokat működtető informatikai rendszerek is.) A legtöbb online kiadvány csak nagyon lassan és óvatosan vezette be a hozzászólás intézményét. (A fórumokkal szerzett keserves tapasztalatok alapján ez érthető is.) Hamar kiderült, hogy a "langyos" cikkek a hozzászólásoktól sem válnak olvasottabbá, viszont még a legártatlanabb cikkek után is kitörhet a komment-háború. A hazai online szerkesztőségek mind minimális (vagy annál is kisebb) stábbal dolgoznak, ezért a kommentek kezelésére sehol sincs elegendő ember, idő, energia. Érthető tehát, hogy a legtöbb szerkesztőség örömmel vette, amikor a kommentelők áttették székhelyüket a Facebookra.

Van visszaút? Vissza lehet csalogatni a közönséget a közösségi médiától? Erősíthető újra a kiadványhoz való kötődés? A Mashable cikke engem nem győzött meg erről. Kretchmer írásának összegzéssel foglalkozó része "innovatív megoldások", "a közösségi platformok integrálását" és más hasonló általánosságokat emleget. Meg persze az élő párbeszédfolyamot is, ami éppen Kretchmer cégének a szolgáltatása.

Miután körülnéztem beláttam, hogy kicsit másról van szó. A Newsbond alapítói szerint bizonyos események túl komplexek, túlságosan gyorsan változnak és túl sok hír foglalkozik velük, ezért az "új belépőknek" esélyük sincs a bekapcsolódásra. Céljuk, hogy a komplex történeteket kisebb epizódokra bontsák, értelmezzék, magyarázzák és ezzel emészthetőbbé tegyék.

Budget Breakdown / Ep. 1 / The Basics from Newsbound on Vimeo.

A Newsbond szerkesztői nem vacakoltak, hanem egyből az egyik legnehezebb témát, az amerikai költségvetési válságot dolgozták fel. Önálló epizódok, szöveges összefoglalók, kérdések és válaszok. Nagyon jó az egész. Attól tartok azonban, hogy ez a "lassított újságírás" nem fog szélesebb körben elterjedni. Sok munkával jár, bevételt nem termel, nem nagy tömegeknek szól. Kár.

Utóirat:

A fenti videó láttán természetesen a Magyarázom a mechanizmus című magyar rajzfilmsorozat jutott az eszembe. Az akkori vezetés ezzel a rajzfilmmel próbálta megértetni az emberekkel a '68-as reform (Új gazdasági mechanizmus) lényegét.

A fizetős hónapok másik, talán még jelentősebb eredménye, hogy közben nem csökkent az online lap látogatóinak száma. (Emlékeztetőül: A Murdoch birodalomhoz tartozó londoni Times online kiadásának forgalma a fizetés bevezetése után tizedére esett vissza.)

A változatlan forgalom titka a szándékosan nagyon lyukacsosan kivitelezett fizetős fal. Havi 20 cikket eleve minden látogató ingyen olvashat el, de ebbe a számba nem tartoznak bele a külső linkről (ajánlás, közösségi média, Google News) elért oldalak. A havi limitet leginkább csak azok képesek kimeríteni, akik hagyományos újság módjára, cikkről cikkre haladva olvassák a NYTimes.com-ot Egyébként még az ingyenes keret kimerítése után sem kell feltétlenül fizetni: Már a fizetős megoldás bevezetése után néhány nappal megjelentek azok a cikkek, amikből megtudhattuk, hogy a fizetés igen egyszerűen megkerülhető.

Elgondolkodtató, hogy a NYTimes.com egy meglehetősen laza, semmiféle erőszakot nem alkalmazó, könnyen megkerülhető fizetési rendszer használatával is komoly mennyiségű előfizetőt tudott szerezni. A fizetni hajlandó emberek többségét vélhetően a kényelem, a Times iránti elkötelezettség, a méltányosság vezérelte.

Kérdés, hogy mindez elegendő-e a fizetési hajlandóság fenntartásához, a további növekedéshez?

A New York Times évekkel ezelőtt tett már egy kísérletet a fizetős tartalmak bevezetésére. Bár az első időkben akkor is sikerről, az előfizetők számának dinamikus növekedéséről beszéltek, végül meghátráltak. Az első hónapok számadataiból most nehéz érvényes, hosszútávú következtetést levonni. Joggal feltételezzük, hogy a digitális olvasók nem "kívülről" jöttek, hanem a Times legelkötelezettebb olvasóiból kerültek ki. Vajon mekkora tartalékok vannak ebben a csoportban? (A nyomtatott lap előfizetői nem tartoznak ide, hiszen ők eleve hozzáférést kapnak az online laphoz.)

Az eddig megismert napilapos fizetési rendszerek közül kétség kívül a New York Times módszere a legszimpatikusabb. Kérdés azonban, hogy hosszabb távon képes-e kellő bevételt szállítani? És vajon alkalmazható-e a lyukacsos fizetős fal más, kevésbé tartalmas és népszerű kiadványok esetében is? A jelenlegi vitákat olvasva egyáltalán nem egyértelmű a válasz.

Ajánlott olvasnivalók a témában:

Felix Samon - Reuters blog

Mint "ősblogger" (ez majdnem úgy hangzik, mint az "ősbölény") én is hónapról hónapra több sajtóközleményt kapok. A feladók többsége láthatóan soha nem olvasta még a Médiablogot, címem viszont kitörölhetetlenül felkerült néhány, osztódással szaporodó médialistára. Egy ideig szorgalmasan válaszolgattam a feladóknak és figyelmeztettem őket, hogy egy online médiával foglalkozó blogot írok, vagyis semmi értelme utazással, kézimunka-fesztivállal, kohászattal stb. foglalkozó közleményekkel bombázni. Felvilágosító tevékenységem sok munkával és csekély eredménnyel járt. Most puszta meggyőzés helyezz neveléssel próbálkozom: a Socialmedia.biz oldalon kitűnő összeállítást találtam arról, hogyn lehet a hatékonyabbá tenni az együttműködést péeresek és a bloggerek között. A következőkben az ott talált tanácsok szabad interpretációja következik:

2. Az email tárgymezőjében kerüld az iparági szakzsargont, a "sajtóközlemény" megjelölést és a CSUPA NAGYBETŰVEL írt szöveget. Ezzel nagyobb az esélyed, hogy elkerüld az azonnali törlést.

3. Nem árt tudni, kinek írsz. A személyes megszólítás, illetve annak jelzése, hogy legalább 5 percet fordítottál már a blog tanulmányozására feltétlenül növeli a bizalmat. (A "Tisztelt Szerkesztőség" a legtöbb blog esetében nem annyira nyerő megszólítás. Ezt csak az ellensúlyozhatja, ha a téma valóban nagyon fontos a blogger számára.

4. Kerülj a blogger "radarjának" hatókörébe. Ebből ugyan nem következik azonnali megjelenés, de idővel erősen megnövekedhetnek az esélyeid. 

5. Kommentelhet-e a péeres? Tegyük fel, hogy egy elismert szakmai blog éppen ügyfeled egyik versenytársáról ír. Hozzászólásban megírhatod-e, hogy "van másik"? Kényes ügy, mert senki sem szereti a hozzáadott érték nélküli, önreklámozó hozzászólásokat ("flame"), ugyanakkor komoly lehetőség megjelenni valahol, ahol éppen a vágyott célcsoport a közönség. (Ilyenkor csak az óvatosság, a kellő tapintat segíthet.)

6. Ne telefonálj. A bloggerek többsége allergiás a "megkaptad a közleményünket?" típusú telefonhívásokra. Lehet, hogy ez igazságtalan, de így van, érdemes tudomásul venni.

7. Bánj takarékosan a "sürgős", "rendkívüli", "azonnali" stb, minősítéssel. A legtöbb blogger egy ideig komolyan veszi, ha a "tárgy" mezőben ilyesmit lát, de a túl gyakori használat éppen az ellenkezőjét váltja ki. (Igen, mindenki ismeri a  farkast kiáltó fiú tanulságos meséjét.)

8. Ne reagáld túl, ha a blogger ír valamit az általad "sugallt" témáról. Elég egy "kösz szépen" üzenet. Ennél több - még a legapróbb ajándék is - azt a frusztráló érzést keltheti benne, hogy "megvették". (Egész más téma, ha egy blogger szerződés alapján PR-bejegyzéseket ír egy termékről, szolgáltatásról. Az ilyen kapcsolatot az olvasók felé is illik jelezni.)

9. Az email a nyerő. Egyesek ugyan vitatják ezt, de úgy tűnik, hogy a legtöbb blogger továbbra is az emailben érkező megkereséseket fogadja a legjobban. Egyes bloggerek kifejezetten idegesek lesznek tőle, ha a péeresek benyomulnak a sokkal személyesebbnek tekintett "közösségi szférájukba" is.

10. Beszélj, írj úgy, mint egy újságíró/blogger. A legtöbb blogger nem bírja a "marketinges dumát". Sikeresebb leszel, ha olyan nyelven szólsz hozzá, amilyet egy újságírótól vársz el.

Miért nem szeretik az újságírók a "píárosokat"?

Az év elején bemutatkozó Kindle Singles formátum bebizonyította, hogy a digitális platformokon van létjogosultsága a hagyományos könyvkiadásban kezelhetetlen "köztes" - egy cikknél hosszabb, egy "igazi" könyvnél rövidebb - olvasnivalónak. A szándék és a technológia mellett természetesen nagyon fontos a reális árazás is.

Nyilván a Kindle Singles sikere is hozzájárult, hogy a Guardian elindította saját, Guardian Shorts sorozatát. A Guardain közügyektől a sporton át a kultúráig számos témakörben tervez kiadványt  - anyaguk van bőven. A most megjelent első ebook a telefonlehallgatási botrány részletes elemzését tartalmazza. Szabad a vásár, 2,29 fontért máris letölthető a Kindle olvasóra. Feltéve, hogy akad még valaki, aki nem csömörlött még meg az elmúlt másfél hónapban hihetetlen részletességgel feldolgozott témától.

Még januárban írtam egy amerikai történetmesélős rendezvényről, ami annak ellenére igen népszerű lett, hogy nem valamelyik tévétársaság találta ki.

Akkor néhányan hozzászóltak a bejegyzéshez - többnyire hajdanvolt hazai történetmesélős tévéműsorokat emlegettek és szinte egyhangúlag kijelentették, hogy nálunk manapság egy ilyen program megvalósíthatatlan.

Szerencsére tévedtek. Holnap (és utána remélhetőleg még sokszor) megvalósul: Tegnap Pál Dániel Leventétől kaptam egy emait, amiben tudatja, hogy augusztus 11-én csütörtökön (vagyis holnap), a Szigeten rendezik meg az első Molyolást. 

Tehát: augusztus 11. 17-19 óra: Molyolás - Fidelio Octopus Összművészeti Helyszín

A közreműködő írók életük egyik meghatározó (vicces-szomorú, különleges stb.) történetét adják elő improvizatív jelleggel, erősen alkalmazkodva a Szigethez, a helyszín hangulatához és a közönséghez. Az előadás kétnyelvű (magyar és angol) és megismételhetetlen, ráadásul Tempfli Kátya jeltolmács is könnyíti majd a megértést.

Mesélők: Babarczy Eszter, Falcsik Mari, Grecsó Krisztián, Zilahy Péter, Barta András és Triceps (Lantos László).
Zenei átvezetés: Vázsonyi János, szaxofon.
Sátorgazdák: Balázs Eszter Anna és Pál Dániel Levente