Az újságíró mint márka

 
Az elmúlt években érdekes, kétirányú folyamatot figyelhettünk meg az interneten. Miközben a hagyományos márkák közötti különbség a weben egyre jobban elmosódott, a személyes márkát egyre inkább az előtérbe kerültek. 

A márkák esetében sokáig leginkább a "sötétben minden tehén fekete" elv érvényesült: idővel kialakultak az alapvető honlaptípusok, online kommunikációs eszközök. Mivel minden cég/márka  ezekre épít, csak egyetlen monitornyi területet birtokolhat, mindnyájan csak egyetlen kattintásnyira van a másiktól, a markáns márkaélmény helyett inkább csak egy "láttam a weben" emlék marad meg a befogadók többségében. (Olyan ez, mint a nyári sör- és fagylaltreklámok. Az cégek rengeteg pénzt pakolnak ezekbe, az emberek többsége számára viszont csak a "valami sört/fagylaltot reklámoznak" üzenet jön át.)

Miközben a hagyományos médiában csak a  legnagyobb nézettségű műsorokban szereplő, hírolvasók, műsorvezetők, a legolvasottabb kiadványokban megjelenő publicisták szerezhettek nevet, a blogolás megteremtette a médiamárkától független online sztárokat.  Seth Godin, Guy Kawasaki, Chris Brogan, vagy Clay Shirky ma erősebb márkák, mint sok ismert médiatermék.

A hagyományos média (vagyis annak progresszívabb része) idejében felismerte, hogy saját online márkáját leginkább újságírói személyes márkájának támogatásával erősítheti. Az újságok és hírműsorok weboldalain névvel, személyes véleménnyel megjelenő újságírók blogjai új híveket hoztak a webhelyeknek és komoly rajongótábort egyes újságíróknak.

A Twitter és a Facebook teljesen új helyzetet teremtettek. Egyes újságírók milliós követő- és rajongótáborra tettek szert, ami számos kérdést vet fel. Milyen viszonyban van a személyes Twitter-csatorna, vagy a szakmai Facebook-oldal  a "munkahely" médiafelületeivel? A józan önkontrollon kívül létezik-e más erő, ami képes kontrollálni a közösségi médiában megjelenő véleményeket? Hogyan hat vissza a napi munkára, ha az újságíró túlságosan a személyes márkája építgetésére koncentrál?

Általánosságban nehezen megválaszolható kérdések. A helyzet bonyolultságát jól mutatja az a több platformon zajló vita, amit az Editors Weblog "When journalists create "brands", is quality reporting at risk??" (Szabad fordításban: Veszélyezteti-e a szakmai munkát az újságírók személyes márkaépítése?) című cikében foglalt össze.

Engem nem zavar, sőt, segít a tájékozódásban, ha egy újságírónak egyértelmű, érzékelhető márkája van. Értékelem, ha ezt a márkát elsősorban munkásságával teremti meg (itt most végre egy hazai példát említhetek: Kepes Andrásét). Nem szeretem viszont, ha az erőszakos márkaépítés háttérbe szorítja a szakmai munkát. Egy újabb sértődés elkerülése érdekében itt példával nem szolgálok. Kész receptet sem tudok adni.. Mint sok más esetben, itt is a biztos stílusérzék és a visszajelzések folyamatos figyelés a legnagyobb segítség.
 

A web 25 legbefolyásosabb embere

 
Az amerikai magazinok régóta imádják a toplistákat. (Újabban azért a hazai sajtó is kezd felzárkózni.) A BusinessWeek.com legutóbb a web 25 legbefolyásosabb figurájának listájával állt elő.

Szép, lapozható diasor, jó fotókkal, lényegre törő leírásokkal. Az csak vele a bajom, hogy legalább a harmadukat nem ismerem. (Pontosabban: Egyiküket sem ismerem, de többségükről legalább már hallottam.)

Ha jól látom, a lista az olvasók véleménye alapján készült. Valóban tükrözi ez a valóságot? Tényleg ezek az emberek gyakorolják ma a legnagyobb befolyást a webre? Egyáltalán, hogyan mérhető ez a befolyásosság?

Szerinted ki az a 25 10 ember, aki a legnagyobb befolyással van a hazai webre?
 

Nyugdíjba megy a HVG címlapja

 
 Bocs, hogy becsaptalak, de ha azt írom, hogy "Horváth Zoltán nyugdíjba megy" vajon tovább olvasod a bejegyzést? Horváth Zoltán a HVG főszerkesztő-helyettese és kreatív agya. Volt.  A kezdetektől, 29 éven át ő vezette azt a csapatot, amelyik a HVG címlapját tervezte. És persze ő szerkesztette azt a Portré rovatot is, amivel a legtöbben a lap olvasását kezdik. (Egyesek szerint a címlap és a Portré közé csak azért kell az a sok minden, mert kínos lenne egy 2 oldalas lapért ennyi pénzt kérni..)

Azt is mondják, hogy a "hávégés" (blikkfangos) cikkcímek is Horváth agyszüleményei, (sőt, tulajdonképpen az egész HVG-t ő, egymaga írja.) Az utóbbi nyilván nem igaz - én magam is több hús-vér hávégés újságírót láttam már. Ők egyébként annyira át vannak már itatva a "hávégéizmusokkal", hogy minden külső kényszer nélkül is olyan fordulatokat használnak, amilyennek miatta egyesek egyéninek, (mások modorosnak) mondják a HVG-t. (A múlt század utolsó éveiben külsősként én is rendszeresen írtam a lapnak. "Házi olvasószerkesztőm" egy idő után figyelmeztetett, " kezdesz már úgy írni mint a HVG".  - Vajon bók volt, vagy kritika?)

Horváth megy, a lap marad, feltételezem, hogy ezentúl is lesz címlap és megmarad a Portré rovat is.
Ezt a néhány évet, ami a nyomtatott sajtónak még hátra van, csak kihúzzák valahogy... (Vicc volt, kéretik nem besértődni!)

Adalék:

Történelmi pillanat következik: Az MTV Este című műsorát reklámozom, ahol Krizsó Szilvia Horváth Zoltánnal beszélgetett. (Ha nincs türelmed az ugrálós képhez, alatta elolvashatod az interjú szöveges átiratát.

Utóélet előtt  - Nyilvános búcsú a lapban

 

Arcok: Mindy McAdams

 
Igazi elkötelezett pedagógus. Ha az online újságírók képzéséről/átképzéséről akarunk információkat szerezni, Mindy McAdams megkerülhetetlen. Energiái kifogyhatatlanok, mindenhol ott van, segít, ötleteket ad.

Ha veszed a fáradtságot és elolvasod életrajzát megtudhatod, hogy nem online újságírás-tanárnak született. Az internet előtti időkben könyvkiadóknál és lapoknál volt korrektor, később részt vett a Washington Post első internetes kiadványának az elkészítésében, volt online tartalomfejlesztő és webstratéga...

MMA 2005-ben leginkább kíváncsiságból indította el Teaching Online Journalism blogját és saját magát is meglepte, milyen gyorsan és mennyire népszerűvé vált. (Ezzel valahogy én is így voltam.) McAdams hamar megtalálta témáját, saját hangját. Mivel vérbeli pedagógus és valóban van mit megosztania, blogja nemcsak élvezetes, de nagyon hasznos, kihagyhatatlan olvasmány.
 

Két kép

 

Nem Bartók darabjáról van szó, hanem az szerkesztőségekről






Fenn a New York Post, lenn a Village Voice szerkesztőségének fotója a Columbia Journalism Review gyűjteményéből:
(Te melyikben szeretnél dolgozni?)
 

The Next Web

 

A web jövőjéről már sokféle jóslat született - természetesen töbségük nem vált be. Az itt llátható videón a web 5 meghatározó (éppen meghatározónak tartott) figurája beszél a ....web jövője helyett általában a web jelenéről, a web 2.0-ról. A nyilatkozók (kinyilatkoztatók) között van Tim O'Reilly, a Web 2.0. (név) feltalálója, és Steve Rubel, minden információmegosztó csodálatának tárgya is.



Máris megspórorltál 550 Eurót és jó sok időt  550 Euróért nagyából ugyanezt hallhatnád a The Next Web konferencián is.

 

Arcok: Dan Gillmor

 

„Csaknem 25 évet töltöttem a napilap-üzletben és büszke is vagyok erre”- írja honlapján. Mottója: Az olvasóim többet tudnak nálam.

Igazán „veterán tech writer”, aki igazából a dotcom ámokfutás idején a Szilikonvölgyből /völgyről írt cikkeivel vált ismertté. A (mifelénk inkább kevéssé olvasott) San Jose Mercury News újságírójaként kezdett blogolni.  A bloglás gyorsan túllendítette a tisztán tech témákon: Hamarosan a „grassroot journalism” - mostanában inkább a hálózatos újságírás elnevezés dívik -  egyik legismertebb szószólója lett. We the media – grassroot journalism by the people for the people  c. könvye a „műfaj” egyik legtöbbet hivatkozott darabja. (letölthető!)

Saját lelkesedésétől (is) elragadva DG elhitte, hogy a független, civil újságírás  piaci körülmények között is életképes. A „Merc”-et otthagyva megtapasztalhatta, hogy a hagyományos média hátszele nélkül látványosan lassul az iram. Nagy reménységét, a  Bayosphere  blogot kénytelen volt beolvasztani a (szerintem) lényegesen kommerszebb Backfence bloghálózatba.

Gillmor mostanában mintha nem szerepelne annyit premier planban, mint korábban (vagy az egész mozgalom csengett volna szép lassan le?). Közben pedig nagyon fontos, értékes munkát végez: Ő a Center for Citizen Media ( a Berkman Center for Internet & Society egyik nyúlványa) elnöke stb. Többfele is ír, de számunkra mostanában talán a CitMedia blogba  írt bejegyzései a legfontosabbak. 

Adalékok: Gillmor bejegyzéseire korábban számos alkalommal hivatkoztam. (Ezeket megtalálhatod  a Médiablog keresőjével.) Itt most csak a Menekülés az elméletbe (A CitMediáról) és az Automatizálható-e az újságírás (a Backfence.com-ról )  címen elkövetett bejegyzéseimet emelném ki.

Olvasom, hogy az idei Internet Hungary-n  előadást tart és egy fórumbeszélgetésben is részt vesz Gillmor! Ott leszek, meghallgatom, elmesélem!

 

Arcok: Jeff Jarvis

 

Azt gondoltam, összegyűjtöm azokat a „digitális gondolkodókat”, akik a legnagyobb hatással voltak / vannak az újságírás mostanában végbemenő átalakulására. Ez az egybegyűjtés sajnos csak virtuális lesz, de talán ez is segítség másoknak abban, hogy kicsit megismerjék őket. Új „rovat” indul tehát a Médiablogon, az Arcok.

Jeff Jarvis. Az egyik legbefolyásosabb újságíró-blogger.
Számomra mindenek előtt a BuzzMachine bloggere. Korábban tévékritikusként dolgozott (TV Guide, People), de azt hiszem ez nálunk keveseket érintett.  Később az Entertainment Weekly alapítója volt, majd egy médiatanácsadó cég elnöke lett. A Wikipedián talált életrajzából  nem derül ki, hogyan is lett a digitális média egyik legelismertebb szakértője. Akárhogy is, most az, mellesleg, a City University of New York's Graduate School of Journalism tanára, a MediaGuardian publicistája.

Jarvis még 2001-ben kezdte a blogolást, ami némi biztatást adhat mindenkinek, aki úgy érzi, hogy nem futott fel eléggé két hete indított blogja. (Egyébként figyelemre méltó, hogy az I Want Mediaban megjelent interjúban  még 2003-ban is magyaráznia kellett, miért is fontos számára a blog és a blogolás.

Ha lusta vagy végigrágni magad a BuzzMachine eddigi 5 évfolyamán, a Corante Digital Media sorozatában  elolvashatod Jarvis nézeteinek tömörített változatát. (legyél türelmes, lassan jön be!)

Ha nem olvasol angolul. Kénytelen leszel beérni a Médiablog néhány, Jeff Jarvis írásaival is foglalkozó bejegyzésével. Például itt:

Hálózatos újságírás 
Szeressük-e a BBC-t
Craig Newmark lenyomja a világsajtót (is)?
 
Mentsük meg a „jó újságírást”?
(+ még apróbb említések számos bejegyzésben)

 

Fizetett álláshirdetés

 

Legfrissebb bejegyzések

 

Linkek

SZEMEM SARKÁBÓL FIGYELEM
 

Google Friend