TimesTalks, Pouge


A Nagy Fizetős Fal Vita - A NYTimes modellje működni fog?


iPhone és elkötelezettség


iPad design: 4 alapmodell

 Online videó, közönség, megosztás, egyebek (Teaching Online Journalism)


Az objektív újságírásnak vége. Lépjünk tovább! (Reflections of a Newsosaur



Ki a közösségimédia-szakértő? (SocialmediaToday)

Ezen a héten is rengeteg olyan téma bukkant fel, amiről érdemes lett volna írni, de nem volt mikor. Egy részük most bekerült a szokásos hétvégi blogsalátába:

 Die Zeit - iPadra optimalizálva




Mi a közösségi hírek lényege?

Te is csak a blogok legfrissebb (legfeljebb az utolsó 3) bejegyzését szoktad elolvasni? Nincs miért szégyenkezned, így van ezzel az emberiség 97,3 százaléka. Most itt az alkalom, hogy különösebb fáradság nélkül kissé mélyebbre áss.

Becslésem szerint a Médiablogba 2009-ben 400+ bejegyzést írtam. (Egy részükre én magam sem emlékszem.) A naponta születő új bejegyzések gyorsan letolják a képernyőről a korábbi, de  még (elvileg) fogyasztható írásokat. A "bejegyzés-temetőből" legfeljebb egy link, vagy egy célzott keresés képes ideiglenesen feltámasztani a régebbi tartalmakat.

Az ünnepek alatt, illetve az ünnepközi Fekete Médialyukban ugyan blogszünetet tartok, de arra gondoltam, hogy az elvonási tünetekkel küzdőknek ezekre a blogmentes napokra kibányászok 12 bejegyzést az elmúlt év terméséből.

Január

Barkácskészlet online újságíróknak

Az eszközkészlet folyamatosan bővül, ennek ellenére van néhány eszköz, ami megkönnyíti az elindulást. (2009-ben is több bejegyzésben is foglalkoztam az újságírókat segítő online eszközökkel.)

Február

10 érv a hírek "fizetős kapuval" történő elzárása ellen

A "lehet-e pénzt kérni az online tartalomért" gumicsont rágása Rupert Murdoch áldásos tevékenységének köszönhetően a korábbinál is intenzívebbé vált. Vajon a News Corp és követői 2010-ben beváltják fenyegetéseiket?

Március

Multimédia gyorstalpaló újságíróknak

A multimédia iránti lelkesedésemet rendszeresen próbálom átragasztani a Médiablog olvasóira.
(Néha az az érzésem, hogy nem igazán sikeresen.) Néhány kedvenc multimédiás anyagom A szövegen túl "rovatban" érhető el.

Április

Hogyan változtatják meg az e-könyvek olvasási és írási szoksainkat

Egyre többen vagyunk, akik türelmetlenül várjuk, mikor jelenik már meg a megfizethető, használható, szerethető e-olvasó. Várakozás közben érdemes elgondolkodni azon, milyen következményekkel jár majd ezeknek az eszközöknek az elterjedése.
(Ez is egy olyan bejegyzés, amire egyáltalán nem emlékeztem, pedig érdekes és fontos témáról szól.)

Május

Havi 11 perc jut egy online újságra

Amennyiben tartalomgyártással, vagy online reklámmal foglalkozol, időről időre érdemes visszatérned ehhez a bejegyzéshez. Lehet ugyanis, hogy egy kiadvány gyönyörű számokat (UV, page view) produkál, de valószínű, hogy a látogatók többsége csak pillanatokat tölt az oldalain. Ez a legnagyobbakkal sincs másképp.

Június

Hé, a web megváltoztatta a hírbizniszt!

Vannak, akiknek nincs semmi újdonság ebben a bejegyzésben, viszont vannak, akiket naponta szembesíteni kellene az itt leírtakkal. (Nyomtasd ki, majd  "felejtsd" kollégád, rovatvezetőd, főszerkesztőd asztalán!)

Július

A tartalomgondozó újságíró

Nagyon fontos téma, ugyanakkor úgy érzem, nem kapott elég figyelmet. Persze mire is számíthattam a júliusi kánikulában? Talán most, hideg fejjel nagyobb érdeklődésre számíthat.

Augusztus

Ötlettérkép a szerkesztőségben

Aki használ munkájához valamilyen mind mapping eszközt, nyugodtan átugorhatja, aki viszont nem tudja, miről van szó, feltétlenül olvassa el!

Szeptember

Miért nem értik a fiatalok az újságokat?

Ehhez a bejegyzéshez nem szükséges kommentár.

Október

Államosítás, vagy halál?  - Újabb jelentés a sajtó jövőjéről

Egy érdekes írás (összefoglalója) az "újságok jövője" cikkek áradatából

November

Mi lesz a blogokkal?

Elszívják az új eszközök (közösségi média, mikroblogok) a bloggereket és a blogok közösségét, vagy csak egy új egyensúly kialakulásának vagyunk tanúi? (Szerintem a kettő együtt.)

December

12 kihagyhatatlan bejegyzés 2009-ből

(Egyébként pedig mindenkinek Boldogat, Kellemeset, Békéset., Szépet, Eredményeset, Sikerekben Gazdagot és hasonlókat! 2010-ben folytatjuk.)

 A TNTJ és az ideális újságírói állás

Már megint egy újabb újságírói blogkör! Igen, de ez talán valamiben más, mint a többi. A TNTJ (Tomorow's News Tomorrow's Journalists) a fiatal újságírók önkéntes webes tömörülése és csak néhány hónapja kezdte meg működését. Szabad a pálya, lehet csatlakozni!
A TNTJ októberi vitatémája álmaid újságírói állása. Azt hiszem, ezek az elképzelések eléggé eltérnek attól, amit a legtöbb újságíróiskolában tanítanak.

Rajzból ért az ember

Paul Bradshow, a Poynter Online-on vendégeskedve arról ír, mennyire feldobhatja egy lap, blog fogalmát néhány karikatúra, infografika. A blogger életének 5 fázisát bemutató karikatúrával Bradshaw megdöntötte blogja minden korábbi látogatottsági rekordját. (A rajzokhoz tartozó feliratokat még perzsa nyelvre is lefordították.)

Fordíts RSS-t

A képek, rajzok, infografikák nyelve valóban nemzetközi, de a legtöbb hír, blog mégis szöveges.
A Mloovi RSS fordító számtalan nyelvre képe lefordítani az RSS értesítők szövegét. Ha értesz finn, szlovén, vagy horvát nyelven, tied a világ - magyarul a Mloovi sem tud. (Ami nem is meglepő, hiszen a Google Translator programot használja.)

Vajon ennyire nehéz a magyarra történő fordítás, vagy ennyire fontosabb a miénknél a litván, szlovén...piac?

A kifelé mutató linkek felfedezése

A NY Times is cikke arról a "mainstream" média új trendjéről (Nyilván a Médiablogtól nyúlták le a témát)

Az utóbbi időben igen aktív, nemrég duplájára (2 fő) bővült Karmamedia Nagy Kommunikációs Blogroll címen megírta, miket is nézegetnek ők.

Nagyon jól használható gyűjtemény, messze több, mint egy egyszerű blogroll (kedvenc linkek listája). Már csak azért is tetszik, mert évek óta készülök rá, hogy valamilyen hasonló módon feldolgozzam az újságírással foglalkozó weboldalakat. (Sok  munka!.)

Szeretem a Karmamedia gyűjteményét, mert elég ismerős oldalt találtam benne, hogy otthonosan mozogjak benne és elég újat, hogy érdemes legyen böngészni.

(Megjegyzés: A gyűjteményben a Médiablog is szerepel, de becsszó, nem innen a lelkesedés:)

Törjük-e magunkat a multimédiával? Danny Sanchez (Journalistopia) azon morfondírozik, hogy igazából belefér-e egy újságíró életébe a hang- és képvágá, hangosított diasor szerkesztés...? És akkor mit csináljanak azok a profik, akiknek ez a szakmájuk? Tudnak-e a 40 fölötti újságírók konkurálni azokkal a srácokkal, akik már az anyatejjel szívták magukba a Linuxot? Érdemes átkattintani a hivatkozott bejegyzésre, Melissa Worden írására. Ebből kiderül, hogy a Nagy Lapoknál sincs igazán másként, mint mifelénk. Súlyos kompetenciaharcok dúlnak a szerkesztőségekben; a "papírosok", az online szekció újságírói, a fejlesztők, a multimédia producer keresik a helyüket az új, médiakettőpontnullás világban. (Ennek ellenére nem tartom jó megoldásnak, hogy csukjunk be ajtót-ablakot és tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi.)

Davos - A Nagy és Ismert Bloggerek természetesen ott nyomulnak a Világgazdasági Fórumon. Loic Le Meur francia főblogger és Robert Scoble hosszadalmas videóizével bizonyítják, mennyire képernyőképtelenek. Jeff Jarvis szerencsére hozza a formáját és élőben blogol a Larry Page - Sergey Brin - Google Foundation beszélgetésről. (A beszélgetést a "lapos Föld szakértő" Tom Friedman moderálta.)

Hagyd a Dreamweavert! Amy Gahran azt hallotta, hogy egy neves (és drága) újságírótanodában a Dreamweaverrel készítenek anyagokat. Szerinte teljes tévedés a dolog, hiszen az egy TERVEZŐ. nem pedig egy PUBLIKÁCIÓS eszköz. Szerinte- ahogy ezt már többször is kifejtette, - a leendő újságíróknak a szerkesztőségi rendszerek (CMS) használatával kell tisztában lenni, vagyis azt kell tudni, hogyan lehet a webre kirakni az anyagot.

Mentőöv rádiós/tévés újságíróknak - Ha néha gondjaid akadnak az angol (amerikai) szavak kiejtésével, vigasztalódj azzal, hogy sokszor az angol anyanyelvűek sincsenek tisztában ezzel. (Tudom sovány vigasz...) Itt egy jó kis webhely, ahol adás előtt 1 perccel is meg lehet nézni, hogy is ejtik helyesen, hogy.....

Akinek ennyi sem elég, nézegesse a Content Blogger linkjeit, vagy az European Journalsim Centre ajánlatait. Ennyivel csak kihúzzátok valahogy hétfőig!:)

Miközben a fél szakma a szerkesztőségi kultúra átalakításának szükségességéről, a "printesek" digitális felzárkóztatásáról beszél, Paul Conley, a CNN és a Bloomberg egykori munkatársa azt állítja, hogy a munkáltatóknak teljesen felesleges az újságírók átképzésével foglalkozniuk. Conley már két évvel ezelőtt megírta, hogy aki képtelen megtanulni egy linket megírni, egy képet a Photoshopban megigazítani, vagy egy videót feltölteni, az maga bizonyítja be "életképtelenségét", az újságírói szakmára való alkalmatlanságát.

A napokban egy úh bejegyzésében Conley megint rátett egy lapáttal. Azt mondja, nem taníthatsz arra valakit, hogy része legyen egy kultúrának.
Aki a weben akar dolgozni, annak a web részévé kell válnia. Az online újságíró nem dolgozik a weben, hanem ott ÉL. (Mit szólna ehhez a MÚOSZ Online Tagozata, ha létezne még?) Conly szerint tehát vagy benne vagy a dolgok közepében és csinálod, vagy pedig nem vagy benne és hiába tanulsz meg egy-két fogást, a lényeget akkor sem érted.

Paul Conly szerint most nehéz, recessziós évek következnek. Az online üzleti (B2B) újságírással foglalkozóknak nem lesz idejük a leszakadók (vagyis a nyomtatott lapoknál dolgozók) pátyolgatására. Harci helyzet van. Az újságíróknak gyorsan be kell ásniuk magukat a megfelelő lőállásba. Az egyetlen tanácsa, vagy inkább parancs most: áss! Aki nem tudja elég gyorsan, elég mélyre beásni magát, annak nincs esélye a túlélésre.



Tegnap este, amikor a fenti bejegyzést írtam úgy gondoltam jobb lesz, ha saját véleményemmel nem befolyásolom az olvasókat és a hozzászólókat. Most aludtam rá egyet és úgy döntöttem, mégis kell írnom néhány szót.

Elfogadom, hogy semmiféle kultúra  nem sajátítható el egy egyszerű gyorstalpaló kurzus révén. Azt azonban nem fogadom el, hogy a webes kultúra zárt és megközelíthetetlen. Biztos vagyok benne, hogy a Médiablog olvasóinak többsége sem Tim Berners-Lee-vel együtt kezdett el foglalkozni a webbel... A web nyitott, hiszen ott minden lehetséges információ, segítség  megtalálható, ingyen elérhető megismeréséhez.

Egy néhány órás oktatás nem képes a webes kultúra átadására, de alkalmas arra, hogy bizonyos kulcsokat adjon annak, aki nyitott, érdeklődő és eléggé elszánt ahhoz, hogy elkezdje felfedező útját. Conley hozzáállása önző, a webes újságírást a beavatottak titkának szeretné megtartani. Remélem, kevés szerkesztőségben fogadják meg a tanácsát!

Segítek értelmezni a Kreativ.hu kacifántos szövegét: Egy vállalatirányítási rendszerekkel (ERP) foglalkozó, üzleti blog született, amit a Microsoft Dynamics támogat. A blogot a MEC Interaction fejlesztette. (A bannerkampányoknak a blogokkal történő kiváltásának ideáját inkább nem minősíteném…)

A Kreativ.hu ugyan elfelejtette megadni a linket, de nem ördöngösség megtalálni. (ERP + blog) Az ERPblog teljesen korrekt, kollektív szakmai blog. Többen írják, a Kispadról (is) ismert Sperla Ervin szerkeszti. (Érdekelne, hogy ez csak a bloggerek biztatását, segítését, vagy a szöveggondozást is fedi-e.) Friss blog létére meglepően sok a hozzászólás is.

Az ERPblog persze meglehetősen fiatalka, alig több, mint 2 hete működik. Remélem, hogy a kezdeti lendület tovább tart majd, mint a legtöbb hazai üzleti blog-kezdeménynél. (Naiv felem nem érti, minek kellett ide a MEC Interaction. Realista felem persze sejti, hogy ők a Microsoft kötelező függelékeként partnereként kerültek a képbe.)

Éppen folyik a (politikai) csetepaté a csecsemőhalandóság körül. Mi is az a 4 százalék? 100 élve született gyermekre jut 4 halott csecsemő? Két egymást követő év adatai között volt ekkora különbség? Esetleg a hírt világgá röppentő újságíró nem volt tisztában azzal, mit is jelent a négy század (0,04) százalék?

Ha az utóbbiról is van szó sem kell nagyon szégyenkezni. Most olvastam, hogy a Guardian csak az elmúlt 6 hónapban (= fél évben) 80 számokkal kapcsolatos korrekciót volt kénytelen közzétenni.

A gazdasági, technikai és tudományos témákkal foglalkozó újságíróknak általában van valami fogalmuk a számokról és mértékegységekről.  Az újságírók többsége azonban azok közül kerül ki, akik a humán tárgyakból voltak jók  a matekból gyengék. (Nálunk még ennél is rosszabb a helyzet, mert a médiamunkások új nemzedéke már nem is a humán szakokról, hanem a kommunikáció szaknak álázott diplomagyárakból kerül ki.)

Carl Bialik (The Numbers Guy) szerint az embereknek általában fogalma sincs a nagy számokról, vagyis a politikusok, különféle döntéshozók feleslegesen strapálják magukat ezek emlegetésével. Megoldásként tehát mindenki megpróbálja a legérzékelhetőbbé tenni ezeket a számokat. (Egy lehetséges átváltási módszerről http://mediablog.hvg.hu/20076261.aspx   korábban én is írtam.)

Blogjában az Bialik további példák segítségével mutatja meg, hogyan lehet a nagy számokat megjeleníteni. Vicces olvasmány

Soha nem gondoltam volna, hogy egy számokkal foglalkozó blog ilyen szórakoztató lehet.

Kicsit az előző témához - nem a megtagadott nyilatkozathoz, hanem az e-mail interjúhoz is kapcsolódik ez a bejegyzés.
Főhőse, Lausek Esther ugyanis egy készülő cikkében szólaltat majd meg engem.  A kérdés - felelet természetesen e-malben zajlott, később így (pontosabban gmail csetben) kaptam meg  szerkesztett mondataimat is...

A név ismerős volt, de hirtelen nem tudtam hová tenni (Cavinton!). Aztán persze, mikor rövid guglizás után a Médiablogon is megtaláltam, "eszembe jutott", hogy ő az, ak néhány hetei olyan jó kis összefoglalót írt  a német újságírók helyzetével foglalkozó felmérésről.

A német ügyekben való jártasság persze nem véletlen: Esther össztöndíjaskłnt 3 hónapig Berlinben tanulmąnyozza a ....szóval sok mindent, többek között az ottani média működését is. Minderről egy blogfélét is ír, amiben ugyan az eMaSa szerkesztőségi rendszerének bénasága miatt nincsenek linkek, nem lehet hozzászólásokat sem írni, de így is nagyon jó. Olvassátok!

Nem hiszem, hogy mostanában elkészülne a hazai j-bloggers lista. Nem mintha nem lennének itthon blogoló újságírók, de a hazai terepviszonyokat simerve ben hiszem hogy errefelé akadnának olyan kollégák, akik egyértelműen beazonosíthatóan mernének blogolni. (Bita Dani blogja nem teljesen jó ellenpélda, mert az mégiscsak a 168 Óra nyúlványa.)

Néhány hete a Hírszerzőn  bukkantam a címben említett blogra.   A szövegiparról ugyan nem sok szó esik benne, annál több a napi politikáról. (Hiába, a miniszterelnököt gond nélkül lehet lúzernek titulálni, de ki kockáztatná meg ilyesmit saját főnökével kapcsolatban?)  Ha jól érzem, a „szakmunkás” itt azt írja ki magából, ami munkaidőben benne maradt. Praktikus. Ő megmenekül a magas vérnyomástól, vagy a gyomorfekélytől, mi meg szívesen olvassuk. (Másoknak is ajánlom a módszert.)

Persze, ha már ott jártam, körülnéztem egy kicsit. Már majdnem egy éve, hogy írtam a Hírszerő blogszigetéről.  Azóta szépen elszaporodott a helyi blog-populáció: A kezdeti 11 helyett most már 70 blog között lehet válogatni. Rövid nézelődés után azonban kiderült, hogy a kínálat messze nem ilyen nagy: Körülbelül 25 a rendszeresen frissülő blogok száma. Úgy látom, errefelé a neokonzervatív blog a menő, a bloggerek leginkább egymást olvasgatják. (Na jó, Az elefánt feljegyzései  és a Neocohn  egyes írásai a távolabbi végekre is eljutottak.) Egyébként viszont továbbra is érvényesnek érzem egy évvel ezelőtti megjegyzéseimet.

És  végülmég egy hír az újságíró-bloggerek világából: Legnagyobb bánatomra szünetel a Cavinton.
Elfáradtak? Tatarozzák? Egy Nagy Dobásra készülnek? Remélem.

Követeljük a napi Cavinton-adagunkat. (Különben végleg elhülyülünk!)

Profi a pályán! Zhaoman hívta fel rá a figyelmem, hogy Kóczián Péter blogol, pontosabban a koczianpeter.blog.hu című oldalon tesz közzé cikkeket.

Magáról a Politika és Élet oldalról – így hívják a kis drágát –  túl sokat még nem lehet írni. Van rajta 4 elemző cikk, korrekten, kócziánul  megírva, akad néhány hozzászólás is.

Sokkal fontosabb, hogy egy ismert és szakmailag is elismer újságíró Magyarországon, saját nevén blogolásba kezd. Most már csak az a kérdés, mikor érez rá a blogolás ízére, mikor jön rá, hogy itt máshogy írhat, mint egy újságban.

Vajon az Echo TV mellékhatása, hogy kitört Kócziánon a blogolási vágy?

Egy idő óta ugyan nem erőltetem a dolgot, de most úgy érzem, megint összejött néhány olyan bejegyzés, amikre szeretném felhívni a figyelmeteket:

A blogok és a szerkesztés  -  A Verbális Numerák bejegyzése a „normális” szerkesztőségi folyamatokat hasonlítja össze a blogolással. Jó vitaalap. (Véleményem szerint a az újságírói eszközöket, módszereket alkalmazó bloggert újságírónak szokás nevezni.)

Az úton még poroszkál -   Az IT lábjegyzet a PEW egy friss kutatási jelentése ürügyén a közösségi hálókkal foglalkozik. „A tinihálók egy része is felismerte már, hogy a fiatalok érdeklődése már aligha nő tovább, tehát fordulnak, bővítenek az idősebbek felé. Van is eredmény, meg lehet nézni például a MySpace életkori statisztikáit: jelenleg 6 millió 55 év fölötti látogató havonta, akiknek valószínűleg csak apró töredéke szatír és cukros bácsi. Elektronikus kereskedelem, internetes reklám: irány a social networking!”

Pozícióféltés és ifjonti hév  - Az IMA blog a MySpace diadalmenete (ámokfutása?) ürügyén. „Mindazonáltal, a csatornákkal kapcsolatban power game-ezni akár az egyik fél pozícióféltése (klasszik média), akár a másik fél ifjonti hevülése (interaktív) miatt enyhén szólva is badarság. Kénytelenek gondolkozni mindkét oldalon, mivel a felhasználók / vásárlók / évemberei - hálózatban - szintén egyre okosabbak és okosabbak és okosabbak”

Redizájn: hvg.hu és origo – A hvg.hu-ról nem akartam írni, az [origo]-ról meg ha akartam volna se írnék, mert HH elég jó összefoglalta a lényeget. Nyilván lehetne még szöstölni a témán, de minek?

10-15 év után a legsikeresebb újságírók számára is elérkezik az az idő, mikor érdemes egy időre kiszállni a szerkesztőségi mókuskerékből, kicsit körülnézni, új szakmai ismereteket szerezni. A Stanford John F. Knight „mid-carrier” újságírói ösztöndíja valami ilyesmire tesz kísérletet.

Kathleen McCoy, a 10 hónapos program egyik idei résztvevője sikeres újságíró, 1977 óta van a pályán. Úgy tűnik, igen lelkesen tanul olyan dolgokról, amikre a napi munka mellett nem volt ideje. Nemrég blogot is indított , hogy megossza frissen szerzett tudását a szerkesztőségekben robotoló kollégákkal. Az eddig publikált anyagokból úgy látom, hogy fetétlenül érdemes lesz követni tippjeit.

November 29-én a Tandem Blogcaféban lesz a legújabb blogkönyv bemutatója.
(Külön érdekesség, hogy a beszélgetést a széles néptömegek számára eddig láthatatlan ősblogger, Miles vezeti)

A (tudomásom szerint) első blogkönyv, az India Gyógyszálló „blogsága” vitatott, ugyanis ez egy olyan utiblog, ami egy utazás UTÁN készült.  (Ez persze semmit sem von le az értékéből.)

A nemrég megjelent Blogvilág részben blogkönyv, hiszen a kötet gerincét Bőgel Gyuri IT lábjegyzetének bejegyzései alkotják, de belezavarnak a képbe a könyv többi részét kitevő, a blogokról és a blogolásról szóló tanulmányok.

A most bemutatásra kerülő, a  Freeblg és a DTF-Hungária Könyvkiadó gondozásában megjelentetett könyv viszont valódi blogkönyv.

Valamikor az elmúlt nyár elején jelent meg a kiadó pályázati felhívása. Az arra jelentkezők közül a szerkesztők választották ki azokat az énblogokat, amik végül bekerültek a kötetbe. (Természetesen a blogkönyvnek is van blogja. Ott az egész előtörténetet elolvashatod.)

A könyvben szereplő blogok közül egyikről-másikról már hallottam, de egyiket sem ismerem. Ha esetleg nem tetszenek, ne nálam reklamálj!

Újabb, ráadásul saját névvel vállalt újságírói blog: Köztünk szólva.
A "Bita Dani" név  blogkörökben persze már jól ismert márka, de ez most valami más. "Tiszta", magánélettel nem hígított politikai blog.
(Nyilatkozat: A 168ora.hu felvirágoztatásában résztvevőként én is erősen biztattam Danit, hogy vágjo  bele az új blogba. Ettől függetlenül is nagyon tetszik:-)

Frissítés: Most vettem csak észre, hogy nagy buzgalmamban a blog elérhetőségét nem is adtam meg. Pótlom: http://bitadani.blogter.hu

Úgy döntöttem realista leszek. Nem erőködöm tovább, hogy mindenáron találjak hetente egy témába vágó hazai blogot, inkább kivetem hálómat a gazdagabb nemzetközi vizekre.

Mindy McAdams, a Teaching Online Journalism szerzője talán nem tartozik a legtöbbet hivatkozott bloggerek közé, ritkán ír óriási vitákat kavaró, forradalmi dolgozatokat, viszont blogja az egyik legjobb kiindulópont a szakmai böngészésekhez. Ha végigmész néhány hét termésén, RSS-olvasódba elmented a blogban hibatkozott oldalakat, nagyjából korrekten fel is töltötted RSS olvasódat.

McAdams nemcsak számos egyetem oktatója, de vérbeli pedagógus alkat, aki szívesen megosztja tudását, információt az olvasókkal. Élj a lehetőséggel!

Néhány cím az utóbbi napokban feltorlódott, feltétlenül ajánlott írások közül:

Your Guide to Citizen Journalism  - Mark Glaser emészthető terjedelemben foglalja össze mindazt, amit a témáról tudni érdemes. Akinek ez nem elég, itt megtalálja a továbblépéshez szükséges linkeket is.

Apostles of the blogosphere   - Gideon Rachman az FT-com-on indult blogjában arról ír, hogyan telepszenek rá egyre jobban a politikusok a blogoszférára. Néhány évvel ezelőtt éppen a politikai blogoknak köszönhetően indult gyors növekedésnek a blogszféra. Most éppen a politikusok miatt fog kihalni?

The Editorial Observer - Munir Umrani új blogja külpolitikai témájú vezércikkek és publicisztikák között tallóz.

The death of the editorials  Szép ez, amikor a vezércikkeket tallózó blogtól egyetlen kattintásra Jeff Jarvis a vezércikkek haláláról szóló cikkét találod. (Más kérdés, hogy ha minden kihalt volna, aminek a kihalását szakértők már régen megjósolták, már igen kopár lenne a Föld.)

Who is part of the new establishment of online journalism?   Tessék, lehet szavazni arról, kikből is áll a brit online-újságíró társadalom arisztokráciája. (Mindenit óvnék attól, hogy itthon hasonló vállalkozásba kezdjen!)

Blogverseny szolgáltatói szinten  – Konrad tanácsad a Blogternél, blogol a Blog.hu-n, blogolt a Freeblogon. Most arról ír (hirdetői szempontból ) miért kettő csak a három, illetve összehasonlítja a vizsgált 2 blogszolgáltató teljesítményét. Nagyon tartalmas a hozzászólók között kialakult vita is!

A pasiverseny hatásai – Rabbit egy (kissé) komolytalan versenyt dolgozott fel nagyon komolyan (alaposan). Olyan ez, mint a jazz: Néha gyengébb témára is lehet nagyot játszani! :-)  (A bejegyzés alapján úgy látom, hogy egyértelműen rabbit került ki győztesen a versenyből.)

Halott linkek a múltból –  Dupla hír: HH átköltözött a Blog.hu-ra + tanulságos bejegyzés a linekek bizonytalan sorsáról. (Sajnos igazán jó megoldást sem a szerző, sem a hozzászólók nem  kínálnak.)

Mi van a hazai webet építő kicsikkel?  –  Doransky követ dobott a (zavaros) vízbe… Sajnos egy ilyen rövid bejegyzés nem alkalmas a téma mélyebb elemzésére, pedig – ahogy a hozzászólások is mutatják – nagy szükség lenne erre

Olvasói kiadás - avagy: Lenin él   – Léderer Pál, a Világfalu bloggere rájött, hogy maga Vlagyimir Iljics találta fel a civil újságírást és a közösségi szerkesztést.

Le a gépezéssel?   – kérdi Doranky. A NY Times – Slashdot – útvonalon érkezett téma (mi a konzekvenciája annak, hogy a digitális eszközök behatolnak a legintimebb magánszférába is) nem igazán új, sokkal érdekesebb a hozzászólásokban kibontakozott vita.

Tanár úr  – Bőgel György nagyon szép írása a nemrég eltávozott  Kovács Sándor professzorról.

Blogtanácsok kezdőknek és haladóknak  – Az ilyen tanácsok ritkán alkalmasak arra, hogy segítsenek a kezdőknek az indulásban, inkább valamiféle tesztként szolgálnak a „haladó” bloggereknek. Mekoffo gyűjteménye megkíméli az olvasókat az amerikai források feldolgozásától.

Az "iWiW eladásának igazi történetével" kecsegtetett  a CEU Business School, de én ellenállam. Nem ismerem az előadó Cseh Gábort, de nehezen tudom elképzelni, hogy meghallgatása az információszerzés hatékonyabb formája lett volna, mint Bőgel Gyuri összefoglalójának elolvasása.

(További részletek az Eladó c. bejegyzésben.)

Bevallom, én is azok közé tartozom, akiknek a mozgókép a mozit jelenti.
A web video, viral video, user-driven video, custom interactive video, web-based VOD,diavlogs, vcasts, vlogs, video podcasts, mobisodes, webisodes (és még sorolhatnám) nem tud igazán izgalomba hozni. Csak csodálni tudom azokat, akiket viszont igen, mégpedig annyira, hogy arról képesek érdekesen, színvonalasan írni is.

Úgy tűnik, hogy  Virginia Hefferman, a  NYTimes.com-on indított Screens blog szerzője is ilyen. Nemcsak elolvastam, de meg is néztem néhány videót, amiről írt.

Hefferman még csak a kezdet kezdeténél tart (3 bejegyzés), de nagyon hasznos lehet ez a blog azoknak, akik szeretnének valami képet kapni erről az egész „videósdiról”, de rosszul vannak már a gondolattól is, hogy ehhez átrágják magukat több ezer (millió) „vicces” videón.

Idehaza mintha kicsit egysíkú volna  a webes videózás. Nem igen találkoztam még önálló véleményt kifejező, saját gyártású, vagy más klipjének összevágásával készült darabbal. Divatba jön ez is, vagy maradunk mások videóinak terjesztésénél?

Dr. Blog

Ügyesen próbálja integrálni a blogokat a Házipatika. A  Dr. Blogban igazi (?) orvosok nyomulnak (Vészhelyzet effektus: A népek imádják a bennfentes orvos-sztorikat.) Párhuzamosan a köznép is panaszkodhat. (A népek az orvos-sztoriknál csak a az aktív és passzív panaszkodást szeretik jobban)  A Házipatika blogfelülete ugyan még csak embrionális állapotban van (kevés a bejegyzés), de mindenképpen érdekes a szakportálhoz kapcsolódó, orvosokat és  áldozatokat betegeket együtt szerepeltető összeállítás.

Kettőnull – Saját farkát kergető kutya

Miközben  Sztahanov és  Hírbehozó saját blogja  parlagon hever, a két (eddig inkább rivalizáló) blogger közösen hasít az „Indexhez közel álló” 2.0 blogon http://2.0.blog.hu/. Ami a tartalmat illeti, minden rendben, mellesleg a saját korábbi blogjaik konkurenciáját felfuttató bloggerek új üzleti modellt teremtettek. (Hasonló megoldások csak Orbán Viktor választási gazdaságélénkítő víziójában sejlett fel.)

Versblogok

Új műfaj? Véletlenül két versblogra bukkantam a Freeblogon.

Nem is olyan új. A Versblog  három éve működik, a Versek…  egy éve. Ha "vicces"videókat meg lehet osztani másokkal, akkor miért is ne működne mindez versekkel. (Persze a versekhez nehezebb jópofa kommenteket írni.) A jogdíjak kérdését kéretik nem firtatni.

A szépen gyarapodó „webkettes” cikkeknek két szélsősáéges irányzata létezik.
A lelkesedő típus beszámol a legújabb „bétabétája” megoldásról, amire az olvasók egy része zavarba jön (kezdte épp azt hinni, hogy végre képben van), vagy már apatikus belenyugvással fogadja a híreket, hiszen régen elvesztette a fonalat.
A leleplezős fajta lerántja a leplet az egész „webkettes humbugról”.
(A webkettő közben persze nem szégyelli el magát, sőt, a Föl is forog tovább.)

Az utóbbi műfajba sorolható Tóth Benedek Web 2.0 - Lufi-e vagy? (1) blogbejegyzése

A szöveg kevés és gyenge érvet tartalmaz, nem is lenne érdemes foglalkozni vele, ha TB  nem lenne lenne a Blogter egyik hangadója, a blogszférán kívül is publikáló „szakíró”.

A legnagyobb baj a szemlélettel van. A Web 2.0. ugyanis mérnöki közelítéssel nem specifikálható, megragadhatatlan, amorf valami.

A „dotcom üzleti modell” lényege az életképesnek tűnő ötletek felkarolása, kockázati tőkével való gyors felpumpálása, majd tőzsdére dobása volt. Az „új gazdaság” iránti felfokozott várakozások következtében (itt nagy szerepet játszott a média szenzációhajhászó része is) ezek a részvények erősen felülértékelve kerültek forgalomba. A sokszor üzletileg életképtelen, de papíron vagyonokat érő cégek virágzása nem tarthatott örökké. Bumm. (Pukk.)

Egyeses azonban hajlamosak elfelejteni, hogy a 1995-2000 közötti (vagyis a  „dotcom”) években is születtek üzletileg meglapozott, azóta is jól működő vállakozások. (Gondolom, felesleges is sorolni, hiszen mindeni jól ismeri őket)

Sokan, sok helyen sokszor megírták – nem tudom, TB-nek hogyhogy nem tűnt fel: A wekettőnek nevezett nehezen megragadható halmaz alapvetően abban különbözik az „új gazdaságtól”, hogy ez (közvetlenül) nem a pénzről szól. (Egyébként hosszú nyúlványai itt-ott 5-10 évvel ezelőtter is visszanyúlnak.) A webkettes cégek többsége semmiből, vagy 10 évvel ezelőtti start-up cégekhez képest fillérekből (centekből) indul. A „webkettes életmód” nem a cégek, az üzleti stratégiák, hanem a kommunikáció, az információk megosztása, a párbeszéd köré épül.

Persze, léteznek webkettes vállalkozások, de többségük számára a továbblépés nem a tőzsde, hanem a Nagyok felé vezet. (A Yahoo, a Google és mások nyilván tévedhetnek néha, de általában elég jól megnézik az árut.)

Felesleges tehát újra és újra bevetni a digitális demagógia „második dotcom lufi”szövegét.
A gyér  hozzászólásokból látszik, hogy (szerencsére) egyre kevesebben veszik ezt be.

Újabb blogféle az Indexnél

Blogformátumban működik mostantól a korábanis népszerű ( blogszerű,de mégsem blog) Comment:Com.  A prímet továbbra is a korábbi szerzők (Tóta W., SzabóZ) viszik, kiegészülve az Index bloglaborjában (Homár) és a közvetlen közönségkapcsolatokban már komolyabb harcedzettséget szerzett Szily és Jackyll kollégákkal. (További bennfentes információk HH-tól, „beköszöntő” szabóZ-től
Az  új Comment:com külön érdekessége, hogy egyes friss bejegyzések ugyan  az Index címlapjáról érhetők el, de maga a blogfelület a blog.hu cím (Sztahanov-birodalom) alatt

Doransky új helyen, új témával

A hazai webkettes észosztás klasszikusa újabb kísérletet tesz rá, hogy felszámolja működése tudathasadásos kettősségét. A Blogterben betöltött vezető szerepe miatt átmenetileg kissé elhanyagolt blog.doransky.hu újabban ugyan feléledt, a párhuzamosságok elkerülése végett a Bloggológus inkább a „Doransky light” irányba moozdult el. Most újabb elszakadási kísérletnek lehetünk tanúi: Doransky befagyasztotta a blog.doransky.hu-t és elindította a www.doransky.hu-t

Papírrá lett legendák

10 perce másfél kilónyi városi legenda boldog tulajdonosa vagyok. Másfél hét múlva hivatalosan is bemutatkozik az „urbalegeds team” Legendavadászat c. könyve, viszont már mától publikus az új Urbanlegends site. (Figyelmeztetés: Mint az új honlapon olvasható önleleplezésből is kiderül UL Marinov Iván álnéven Főbérlőm alkalmazottja, de ez egyáltalán nem kell  hogy zavarjon, hiszen az Urbanlegends és a Legendavadászok igaz „szabadidős melléktermék”.)

Még be sem fejezted az India Gyógyszállót, máris itt a Lélekdonor. Ez az újabb blogkönyv igazi ősblogger műve, aki a Valóságcukor, majd a Lélekdonor mellett még a témába  - nem a lélekdonorságba, hanem a blogolásba - vágó szakdolgozatot is elkövetett.

Az utóbboira csak ácsingózunk, a blogkönyv viszont már kapható.

Címkék: blog, blogkönyv

Négy hónap után úgy látom, hogy át kell alakítanom a Blogszemlét.
Eddig az utolsó hét (számomra) legfontosabb hazai blogbejegyzésit próbáltam összegyűjteni, de minden erőfeszítésem ellenére sem sikerült tágítanom a kört, szinte mindig ugyanazokról a blogokról írtam.

Közben megjelentek a közösségi  linkajánló oldalak,  úgy érzem, hogy felszabadultam a (soha ki nem mondott) linkajánlási kötelezettség alól. A blogszemle azért marad, viszont ezentúl nem korlátozom szemlém (mesterségesen) a hazai terepre.

* * *

Podcasting kísérletek a Guardiannál  A heti négy alkalommal, négy témakörben (hírek, parlament, tudomány, média) induló vitatkozó podcast - „adásokról” a Journalsim.co.uk kérdezgeti a Guardian Unlimited munkatársát.

Élő blogtudosítás – Mark Glaser arról ír, hogyan segítették ő az „élő” blogok figyelemmel kísérni az izraeli választásokat.

Az OJR cikke a BlogBurst-ről.   (Ismerős? Persze, én már egy hónapja írtam   róla:-) Ez az a bloggyűjtő hálózat, amin keresztül a „mezítlábas” bloggerek is a Nagy Média látókörébe kerülhetnek.

Merre tart a blog? Doransky írását a blogokat nem annyira a média, mint inkább a közösségépítés felől megközelítőknek ajánlom.

Kevesebben netezünk - aktív otthoni internetezők száma tíz országban, 2006 január és február. A Nielsen /Netrating adatai – Konrad közvetítésével.

Címkék: podcasting live_blog BlogBurst blog nethasználat

Nick Carr cikkeivel (és újabban blogbejegyzéseivel) gyakran kavar vihart. Nálunk most egy ilyen vihar közvetett hatása érvényesült, amikor Kelt egy bejegyzésében továbbgondolta Carr The editor and the crowd  című írását. Az eredmény: 29 értékes hozzászólás +  egy további bejegyzés. Mindenkinek melegen ajánlott, akiket érdekel az automatikus, illetve az emberi szerkesztés „versenyéről” dúló vita.

nzanga mobutu junior az antisocial-networks világába kínál bepillantást. Több, fejlesztés alatt álló szoftvert bemutatva bizonygatja, hogy az ismerősöknél  sokkal praktikusabb az ellenségeket listába gyűjteni.

Mandrake blogjában Dr. Sigmund Freud értelmezi a kampányplakátokat. Nincs mit hozzátenni.

Úgy tűnik, hogy a politikai plakátok átszabása új népművészeti ágat fejlesztett ki.
Én eddig a http://voks.tjp.hu  és a http://pokerhirek.com/valasztas/  oldalakkal találkoztam, de biztosan van több is.

Ugyan nem blog, de ide illik: A Hírszerző két játékkal  örvendeztette meg az a kampányolásban megfáradt olvasókat. A Vox Populist és a  Sárdolbáló többé kevésbé ismerős "alapok", de új (?) szereplőkkel a szellemes feliratokkal szereznek kellemes perceket két fogcsikorgatás között. (Szerintem a 2010-es kampányt már eleve ilyen játékokra kellene korlátozni.)

Bőgel Gyuri az IT Lábjegyzetben arról (is) ír, miért akarnak egyre kevesebben középvezetők lenni .  (Az IT Lábjegyzetből nehéz esik ajánlani, mert egyaránt érdekes  BellSouth felvásárlásáról   szóló összefoglaló, a „tudásmunkásokról” írt szakdolgozatok ürügyén keletkezett bejegyzés is.)

Ingyenebéd   - A Szabadlovas Közgazdász Egylet honlapja határeset a blog és a nemblog között, de a weboldalak tartalma sokkal fontosabb a skatulyázásnál. A 2003-ban alakult egylet célja, hogy a „közgazdasági látásmód teret nyerjen a közbeszédben és a közgondolkodásban”. A közbeszédet és a közgondolkodást figyelve sajnos még nem érték el céljukat, de ez nem rajtuk múlott. (via tekatana  )

Pocakos, akit a Zentai és Polgár ügyek kapcsán   a háborús bűnök szakértőjeként (is) ismerhettünk meg, most a tőle megszokott alapossággal dolgozza fel a Ságvári Endre  „elfogásának” napjainkig ható történetét.

Címék: blogszemle közgazdaság politika cégvezetés

„Gyerekek, hozzatok már össze  valamit ezekről az internetes politikai izékről, na... ezekről a naplókról.” - hangzik el mostanában egyre több szerkesztősében. A megszokott oda-vissza anyázás már senkit sem hoz izgalomba, a statisztikai adatokat még talán a szakértők sem értik, nagyon kell valami kis színes.

Épp a  Színes....lap (melyik is?) volt a legfürgébb, már az elmúlt év októberében kérték a segítségemet. (Meg sem mertem nézni, ahogy szakértői véleményem  ott virít kék csöcs között.) Most részt vettem a M&M (részben a témával foglalkozó) körkérdésében, a napokban keresett az [origo], szombat délután (Pintér Robesszel) a Kossuth rádió 16 óra című műsorában beszélünk a hazai politikusokból hirtelen kitört blogkényszerről. (Majd kiteszem a linket, ha lesz.) És ekkor csak a nálam, a szigorúan politikamentes bloggernél felbukkanó újságírókról beszéltem. (Doransky például azt írja, hogy a Blogternél maga Fridi – stábja -  forgat.

Persze ne higgye senki, hogy ez a megnövekedett érdeklődés valóban a blog „műfajának”a párbeszéden, a másik meghallgatásán alapuló „újfajta” kommunikációnak szól. A legtöbb politikus számára a blog ugyanolyan nyűg, mint a  lakossági fórum, vagy a gyűlések utáni „merülés a nép közé”. A sajtó számára pedig legfeljebb a politikusi blog indulása lehet (minuszos) hír, aztán még arra várhatnak, hátha kitör valami jó kis botrány. Maradnak hát az összefoglalók – sajnos ezeket nem lehet túl sűrűn elsütni. (Megjegyzem, 2002-ben a párthonlapok összehasonlítása volt a mostani "naplózáshoz" hasonlóan kapós tölteléktéma – ez mára teljesen lefutott.)

Maguk a politikusi blogok szerintem sokkal kevésbé érdekesek, mint a róluk szóló cikkek. Kivételt képez az MSZP kreatív igazgatójának miniszterelnök-jelöltjének blogja, amit már csak azért is figyel mindenki, hátha a táncos videó után egyszer csak felbukkan egy jó kis énekes klip is.

A hozzászólások szerint Csepeli György blogos küzdelmeiről sokan azt hiszik, hogy paródia, pedig ő nem annak szánja. (A komoly érdeklődésre tekintettel – a blog napok óta szerepel a Blogter olvasottsági toplistáján– a jövő héten részletesebben is foglalkozom Csepeli bloggeri munkásságával.)

A Népszava Csapody – Simon – Fodor felállású triója kitartóan írja szimpatikus, de teljesen érdektelen beszámolóit. Szép tőlük, de érződik, hogy számukra ez (is) csak egy kampányfeladat (Talán még Csapody az, aki itt-ott néhány eredeti gondolatot is elereszt. - Könnyű neki, szinte tét nélkül teheti.)

Tulajdonképen eddig csupán  egyetlen igazi hazai politikus-bloggerrel talákoztam (mármint a weben.)
A másodvonalban küzdő, most magát a harmadvonalba díszzsidózó Pásztor Tibor  nem a múlt héten látott először a blogt. A mostani botrány ugyan csúcsolvasottságot hozott neki, de azt hiszem, ő sem erre vágyott.

Még egy hónap. Melyik politikus fog utána is blogot írni? (Pásztor. Miután  diszkvalifikálta magát az „ötker listáról”, biztosan lesz rá ideje.)

Ha komoly olvasottságra, tartós népszerűségre vágysz, írj inkább pornóblogot.

Címkék: blog politika média

Miközben  Gyurcsány „szembenézősen őszinte” és a Csapody – Fodor – Simon trió  „unalmas, de jó ha van”  blogján rágódunk, a politika második vonalában harcoló Pásztor Tibor hirtelen a polblog élvonalába  került.  Mindehhez nem kellett más, mint hogy blogjában ledíszzsidózta  Deutch-Für Tamást.

Hogy Pásztor megnyilvánulása antiszemita volt, vagy csak egyszerűen bunkó, azon majd elrágódnak a szakértők. Akciójával mindenesetre felkerült „a Blogok népszerűségéért” kitüntetés „jelöltjei közé. (Ennek ellenére másoknak nem ajánlanám a módszert.)

Utóirat:
1. Gyakran felmerülő kérdés, hogy vajon a blogolvasók kizárólag a bloggerek közül kerülnek-e ki?  A polblog mezőnyben itt egy lehetséges válasz: A hazai politikai életben mintha a szoclib oldal kattant volna rá a blogolásra, leghűségesebb olvasóit viszont a „polgári” oldalon találta meg.
2. Emlékszik még valaki Szanyi Tibor fórumos (nem demokrata-, hanem indexes) ámokfutására a 2002-es kampányban? 

Címkék: politika blog kampány

Miközben a nagy lendülettel tovább nyomul vezető szerepre törekvő Blogter, szép csendben építkezik az inkább kevesebb, de karakteresebb blogok szolgáltatója szerepére törő Blog.hu.

Balatonmánia. Az idehaza ősbloggernek számító iwcsek a Blog.hu-n folytatja. Nem is tudom hány blogból álló,  információgazdagságában lenyűgöző blogrendszere a BalatonOnline   blogról érhető el

GG az elmúlt években a hazai tartalomszolgáltatás egyik meghatározó figurája ("szürke eminenciás") volt. Sajnos most nem a tartalomszolgáltatásról, hanem a MIDI-ről  (tudod, az a villanyzenei izé) blogol. Egyébként nagyon profi blog.
(A múlt ködéből persze felrémlik, hogy GG annak idején az Internetto MIDI-fórumát vezette, meg egy, a témával foglalkozó alapkönyv társszerzője is volt...vagyis nem most kezdett foglalkozni a dologgal.)

Gitár János a  Quart blogban  jó kis zenei recenziókat ír. Szívesen is olvasom, de közben egyfolytában sajnálom, hogy nem a szakblogger, hanem a hobbiblogger kategóriában indul. Érdekes, amit a brit folkpunról blogol, de még jobban érdekelne, ha például az online kommunikációról írna. Volna mit.

Konrad szerencsére nem a lepkegyűjtésről ír, hanem továbbra is megmarad a „szakmánál”. Eheti terméséből a vírusmarketinggel   foglalkozó alapos  bejegyzést emelném ki.

Persze zajlik az élet a Blog.hu-n kívül is. A blogját a  Freeblogról a saját honlapjára költöző Wolf Gábor például elmagyarázza,    valójában mennyit veszít  az a kávéház, amelyik 2000 forintos óradíjat vasal be a wifi használatáért.

HH továbbra is intenzíven foglalkozik a web2.0 néven emlegetett valamivel. A héten megint számos szolgáltatást ismertetett, legújabb bejegyzésében a Business 2.0 gyűjteményét is ismerteti.

Na, a hétvégére ennyi elé is lesz.

Címkék: blogszemle marketing, web2.0 Konrad Wolf

Spin Doctor – Blogmarketing. Szántó Balázs (vagyis Spin Doctor) sokszor, sok helyütt leírt dolgokat foglal újra össze. A jól megírt bejegyzés ennek ellenére fontos, mivel olyan valaki írta, aki ott van az „üzleti élet sűrűjében”. A téma gyakorlatias megragadása és a sok link miatt különösen jó kiindulópont  mindenkinek aki még csak most kezd érdeklődni az „üzleti blogolás” iránt.

Doransky – Néhány hónapos kóma (tetszhalál?) után feltámad a Doransky blog, majd, felfrissült a Bloggológus is. Továbbra sem értem, miért jó a nagyon hasonló anyagokat kétfelé pakolni! (Rossz iránynak tartom a Bloggológus elmozdulását a könnyedebb témák felé.) Doransky tudásblogja nagyon fontos volt akkor, amikor még szinte csak ő írt ezekről a témákról (magyarul). Ma már jelentős a felhozatal hasonló blogokól. A Doransky- Bloggológusnál sokkal jobban érdekelne a Blogterológus: A Blogter működése során szerzett tapasztalatok megosztása, a felmerült (nem technikai) problémák megosztása.

nzanga mobutu junior  - Az ismert hozzászóló saját blogot indított. (Talán felesleges is említeni hogy szolgáltatója az egzotikus blog.hu) Az ismert hozzászóló blogjában a hozzászólásokból ismert hangvételű szövegek most koncentráltan olvashatók. (A koncentrációt némileg módosítva „a jelenlegi bélogger állomány akvizíciós megduplázásával, mind mennyiségileg, mind minőségileg tovább bővül a re.blog humán portfoliója „. (Lehet, hogy már nem kell sokat várnunk Dr. Minorka blogjára sem?)

Kornis Mihály  - Eddig csak arról lehetett vitatkozni, valóban Gyurcsány írja-e a Gyurcsány blogot
(a sokat emlegetett amőbást – a másikról hamarosan írok majd bővebben), most itt a Kornis-blog.
Stilisztikai elemzést nem végeztem, nem tudom, hogy valóban Kornis-e a szerző. Ha igen, jó lenne tudni, hogy tudni hogy miért vágott bele. Ha mégsem ő írja, kíváncsi lennék rá, miért fontos valakinek Kornis nevében blogolni. Kiderül valamikor?

Doransky – A Blogter a magasba emel Valóban az ismertség, az olvasottság a legtöbb blog célja? Az "igazi értékek" megismertetését segíti a Blogter címlapja, vagy csak a blogok bulvárosodását gyorsítja fel?. A jobb tájékozódás,vagy a manipuláció eszköze a  címkézés? Doransky lelkes bejegyzését követően újabb érdekes vita robbant ki.

Moshi-moshi  – Kis ország, kis médiahack  „Mit érdemel az a média, amelyet eredeti feladatától szinte bármi és bárki eltéríthet, akár két hőbörgő lumpenproletár és négy darab krémes is?”

Konrad – Hányan, és kik... „...egy-egy kutatás megvásárlása drága, a kisebb ügynökségek sem szokták általában megvenni, nemhogy a megrendelők. Ezért is örültem meg, hogy az NRC pár napja részletesebb eredményekett tett közzé a honlapján. Sőt, mindjárt három anyagot (igaz, ebből kettő a hazai).”

Pocakos – Hogy is van ez Barbalicsné   Létezik olyan fogalom, hogy „online oknyomozó újságírás”? Szerintem igen. Jó példa erre Pocakos szinte mindegyik bejegyzése. Aki szerint "nem nagy dolog pár linket összeszedni", próbálja utána csinálni!

Konrad átköltözött a még „bejáratós” blog.hu-ra. Az új hely láthatóan újabb lendületet adott a blogolásnak. A heti termésből a céges weboldalakról írt bejegyzését választottam ki:  

„Még ma is a céges weboldalak jelentős része úgy készül, hogy keresnek egy designer-programozó céget, akik csilli-villi referenciákkal elcsábítják a megrendelőt, majd csinálnak egy nagyon szép, látványos weboldalt. Egy olyat, ahol a tartalom másodlagos. Nem az a fontos. Az a fontos, hogy szép legyen.”

Spin Doctor a téli hibernációból felébredve jobbnál jobb bejegyzésekkel bombázza az érdeklődőket (ezzel az utolsó előtti pillanatban akadályozta meg, hogy visszamenőleg megfosszam „A hét blogja”  kitüntető címtől). Számomra a legizgalmasabb a kommunikáció hatékonyságának mérésével  foglalkozó írás volt:

„...a mérés, az eredmények egyértelmű bizonyítása kulcsfontosságú—lenne. Csakhogy idő és pénz befektetését igényli, így egyik érintett fél, a megbízó és az ügynökség, sem szívesen költ mérésre, elemzésre...”

Bőgel tanár úr azon elmélkedik, vajon vizsgálhatók-e a nyílt forráskódú „termékek” a hagyományos közgazdaságtan (vezetési hierarchia – piaci érintkezések) koordinátarendszerében.

„Hát itt van a skatulyázás problémája. A "szabad szoftver" projektek nem hierarchikus vagy piaci alapon szerveződnek. A programozók alapvetően nem azért csatlakoznak hozzájuk, mert a vezetőik erre utasítják őket. De azért sem, mert valaki megfelelő árat fizet az erőfeszítéseikért azonal, vagy valamilyen későbbi időpontban. A közreműködők nem a hierarchikus vagy a piaci modellek megszokott jelzéseit követik.”

Feminarium: Új helyen a feminista blog.

Címkék: blogszemle céges_weboldalak vállalati_kommunikáció piac nyílt_forráskód mérés

Hírbehozó: Megvámolhatók-e az online hírek. Újabb béna próbálkozás a hírgyűjtő szolgáltatások megregulázására . (A témáról cikket közöl az SG Hírmagazin is.)

Kampányblog: Fathburner a Reggeli Gyors kiheréléséről átalakításáról. „A nemzetközi helyzet fokozódik, értsék meg emberek, nem élhetünk a függetlenség luxusával. Mindannyian tudjuk, hogy a Fidesz győzelme esetén, lenyilaznak minden baloldali gondolkodót, és kiscserkészek fognak önfeledten játszadozni az áldozatok koponyáival. De ez még mind semmi, mert államosítások lesznek, padlások lesöprése, és még arra is képesek, hogy behívják a szlovákokat."

Worldshots: A blog mint napló  Kelt heroikus harca a téves blogdefiníciók ellen. (A „blog-nemblog-majdnemblog” témához kapcsolódik, hogy Gyurcsány Ferenc blogját   a NOL-ban a ritkán megszólaló főszerkesztő, Léderer Pál mutatja be. Hm.

Bajla: A sok szex olvasottá tesz.  A bloggerek között is elkezdődött a nézettségért, olvasottságért, népszerűségért folytatott harc. Egyesek a bulváros címadással, mások a bejegyzéseket leíró címkékkel próbálnak manipulálni. (Néha nem is sikertelenül.)

Címkék: hírgyűjtés blog blogszemle politika

Néhány bejegyzés az elmúlt héten olvasott hazai blogokból (a teljesség igénye nélkül)

IT Lábjgyzet: A világ egy adatbánya
Az adatbányászati szaktudás egyre jobban felértékelődik – papíron. (Azok, akik a legjobban használhatnák, sokszor nem is tudnak róla.)  Bőgel György egy tanulmány kapcsán mindezt nálam sokkal alaposabban és frappánsabban fejti ki.

Online 2.0 blog: Online marketing előrejelzés 2006-ra (az eMarketer.com alapján)

Cavinton: A Blogter leleplezése  „blogteres srácok, szólnánk. azért mert a mainstream sajtó majom, még nem kell a függetlenséget játszóknak, vagy függetlenségüket őrzőknek is annak lenni. aki meg erre játszik, az menjen sajtóbálba, ahol dejkó ügynök húzza a talpalávalót.”

Parlamentblog: Blogolna a képviselő  „A képviselő inkább úgy gondolhatta, hogy felszáll a blogvonatra, hiszen gyors, trendi, tehát uccu neki kreáljunk egyet, hadd fájjon a feje a többieknek, hogy ez a fiú mennyire rajta tartja kezét a világ ütőerén...”

Kisvárosi webnapló:  A mi kis pitiáner provinciánk   Pontosan ugyan nem értem, hogy ki kit és miért jelentett fel, a történetből (talán) talán az a maradandó, hogy egy egy blogot annyira komolyan vettek, hogy a bíróságon is idéztek belőle. Nagykorúsodunk?

Címkék: adatbányászat online_marketing bulvármédia politika jog blogszemle

A PR nem csak a nagyok játékszere
Wolf Gábor saját példáján mutatja  be , hogyan lehet  egy  kis céget   elsősorban   PR-re alapozva felépíteni

A Világpolgárok most Londonból tudósítanak
(Lám-lám, betűkkel és néhány fotóval is lehet átélhető tudósítást készíteni.)

Ferdeszemű magyar média  -  Pocakos természetesen már megint egy olyan, fontos magyar vonatkozású hírt talált, amiről itthon „megfeledkeztek”

Illegális letöltés, vagy gerillakampány? A Mark.hu szerint manapság már lopás közben sem lehetünk biztosak abban, hogy lopunk, lehet, hogy valójában egy marketingakció készséges célpontjai vagyunk.

Saját hírportált ide  - HH őszinte lelkesedéssel ír a legújabb (web 2.0.) technológiákon alakuló, rugalmasan alakítható, személyre szabható hírportálokról. Én ugyan azt gondolom, hogy itthon az ilyen megoldások tömeges elterjedésére nem számíthatunk, de a bejegyzést ennek ellenére feltétlenül érdemes elolvasni.

„A keresők a web piócái”  A Sztahanov Jakob Nielsen írását ismerteti, amiben a webergonómia atyamestere erősen támadja a szerinte túlságosan keresőcentrikus webet. Ha jól értem arról van szó, hogy a tartalomszolgáltatók ma mér nem is felhasználók, hanem a keresők kegyeit keresik. (A lehető legjobb találatok érdekben csűrik-csavarják a tartalmat.)
(Közben belebotlottam a Szabadkultúra blog ide vágó bejegyzésébe is.)
 
iWiW – minden mennyiségben. A közösségi weboldal január első napjaiban közleményben jelentette be legfrissebb, kiugróan jó forgalmi eredményeiket. Az iWiW előretörésinek okairól és következményeiről a héten többször blogolt  a Hírbehozó  és az Onlinemarketing blog is  (Érdekes a köztük kibontakozott vita is.)

Web 2.0.arzenál  Hírbehozó újabb definíciós kísérlet helyett lefordított és kiegészített   egy jól összeszedett angol nyelvű gyűjteményt. Jól használható összeállítás.

Az Audion tündöklése és bukása  A Schrödngeren olvasott tanulságos történet arról, hogy néha a Nagy Halak nem a legízletesebb Kis Halat eszik meg.

Érettség   „…a piac beérésével együtt jár-e az innováció lassulása, ritkulása, illetve az utóbbi szükségszerű tünete-e az előbbinek. Hogy lehet a piac beéréséről beszélni, vetik fel a kérdést egyesek, amikor az infokommunikációs szektorban egymást érik az érdekesebbnél érdekesebb technikai innovációk?” – kérdezi Bőgel György az IT Lábjegyzetben.

Wolf Gábor (kkv marketing) nem a kisujjából szopja bölcsességeit.  Vagyis lehet, hogy onnan szopja, de előtte jelentős mennyiségű szakirodalmat táplál be az agyába. Legfrissebb bejegyzésében arról ír, miért volt jó befektetés a 2005-en könyvekre elköltött 1,5 millió forint.

Konrad (Onlinemarketing.freeblog.hu) szerint nem csak a szezont és a fazont, de a keresőmarketinget és a keresőoptimalizálást is sokan összekeverik. Attól tartok, ezek a fogalmak is olyanok, mint a Web 2.0: Sokan dobálóznak vele, de csak kevesen tudják mi is az.

Szemétdomb   – A linket PKI blogján  találtam (nem fordítva!) Itt a sok okoskodás helyett propagandaanyagokban, a sajtóból „kivágott idézetekben”, fotókban gyönyörködhetünk. Akit csöppet is érdekel (még) a politika, annak kötelező olvasmány!

Jönnek a bloglopkodók   - A Jövőnéző rövid bejegyezése néhány okos hozzászólással.

Úgy tűnik, nem volt hiábavaló a politikai blogokról szóló bejegyzésem közzététele. Vélhetően ennek hatására küldte el a Magyar Hagyma Párt enyhén csípős kampányblogjának linkjét. Lehet, hogy duplán tévedtem és 2006. mégis a politikai blogok éve lesz?

Egy kis blogszemle azoknak a legelszántabbaknak, akik még most is a Médiablogt böngészik:

Web 2.0, vagy amint akartok  - Bőgel "tanár úr" összegzése az IT Lábjegyzet blogon
Szolgáltatások a köbön  - Doransky, a Blogter "bloggoilógusa" sajtát (pre-Blogter) blogjában tiszteletre méltóan tárgyilagos. (Faiir play díjra feltejesztve :-)
Blogtér, mint a magyar demokrácia lenyomata - nem is anniya az önjelölt "Polgármesternő" bejegyzése, mint inkább a hozzászólások miatt érdekes.
Sztahanov "visszatérése" (Valójában beszélgetés a Web 2.0.ról és sok mindne másról a Tilos Retúr c. műsorában)
A Hírdetésszervező egy évvégi élménye (még december elejéről)

A Médiablog valamennyi olvasójának szép, békés ünnepet kívánok!

- pollner -

Morfondír   - Bőgel Gyuri a „a hazai infokommunikációs (IKT) szektor fejlesztését célzó hosszú távú elképzelésekről”.
Elég szörnyen hangzik, viszont BGY azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak ír erről, hanem ért is hozzá.

Újra (még mindig) Web 2.0. Az Index végre cikket szentelt a témának. Természetesen fanyalognak. Természetesen Sztahanov is fanyalog az Index cikkén.
(Milyen jó, hogy délelőtt már nem maradt időm közkincsé tenni ezt a blogszemlét. Időközben megszületett Kelt és Hírbehozó  ide vonatkozó megnyilvánulása. (A sok, részletes hozzászólással együtt rengeteg okosság született. Itt nyugtatnék meg minden aggódót, hogy nem kívánom ezek sorát gyarapítani.)

Még mindig a blogszolgáltatókról  - most felhasználói (blogger) szemmel. 

Schneider Henrik Hungarian Accent blogjában a Global Voices csúcstalálkozóról tudósít. Nem is igazi tudósítás ez, inkább köszönetnyilvánítás,  hiszen Henrik angol nyelvű blogját éppen azoknak írja, akikkel személyesen is találkozott most Londonban.
(Aki részletesen is tájékozódni szeretne a rendezvényről, rengeteg anyagot – podcasting, átirat, blog – a találkozó honlapján. )

Wikipedia – Encyclopedia Brittannica összehasonlítás. Ezt imádta az öreg média is. A bloggerek közül Doranskyt, és a  Jövőnézőt említeném.

Az "olvasom még" listáról (méltánytalanul) lemaradt blogok:

Kisvárosi webnapló Politika, közélet, kulúra. Újabb bizonyítási kísérlet a "van élet Budapesten kívül is" tézisre

Debrecenfalu  Az ilyesmit hívják szuperlokális közösségi site-nak? Csak az a vicc, hogy Debrecenfalu (állítólag) Mo. 2. legnagyobb városa! (Nem mindig követem blogot, ezért nem értek mindent, de a helyi kolorit mindig lenyűgöz.) 

Kampányblog Kökemény politika. Dokumentumok, fotók, vitriol. A fél blogvilág azt találgatja, ki is fathburner. (A másik fele nyilván személyes ismerőse.)

Things Nem minden bejegyzését értem, de amit értek, az érdekel.

worldshots Sci-fi, harc az informatikával...tulajdonképpen mindegy, hogy miről is ír Kelt, el kell olvasni. (Szerencse, hogy eddig nem linkeltem be, most költözött új helyre...)

para-kovács imre - én-cián PKI írói munkásságának újabb része, illetve a régebbi munkásságra (tévéajánló) mutató linkek gyűjtőhelye

Parlamentblog Déli (száguldó) Riporter új blogja. A szabad élet (freeblog), majd a társbérlet (Népszava.hu) után újra itt a függetlenség. Egyre erősebb a polblog-vonal...

Frissítés: (12.06.)  Schrödinger, a Tilos "észosztó műsorának" blog-nyúlványa valahogy lemaradt (nyilván még mások is)

A blog és a sajtó napjainkban  -   Sajátos helyzet: A (félig) újságíró geri egy nemrég megjelent interjúval vitatkozva egy blogban próbálja megvédeni a hagyományos sajtót. (A bejegyzéshez néhány színvonalas hozzászólás is tatozik)

A blogelitről  A „tudathasadásos” Doransky (újabban „Blogológus néven is blogol) arról ír, hogy néhány „menő” blogot olvasva szinte az egész blogoszféra áttekinthető Nagyon nehéz helyzetben vannak az induló bloggerek.

Mennyit ér egy blog? Egyesek szeretnek eljátszogatni a gondolattal, mennyi pénzt kaphatnának blogjukért.
(A legtöbb blogért persze senki sem akar pénzt adni.) Amerikában azért akadnak pénzt termelő blogok, amiből következik, hogy egyre-másra bukkannak fel a blog-értékbecslő szakértők is. Sztahanov az ő végtelen vitájukból csippent ki egy darabkát.

A podcasting lenyúlása  Kelt arról ír, hogyan próbál az Apple rátelepedni (nem is sikertelenül) a podcasting „mozgalomra” (Elég tömör írás, inkább haladóknak ajánlanám)

Csajozáshoz, ügyfélszerzéshez, keresőjhöz…Konrad az internetes szövegírásról. Fontos téma, mégis ritkán bukkan fel.

Tiltani, tűrni, támogatni   A Spin Doctor anekdotája a néha túlságosan gyanakvó sajtóról. 

Szubjektív válogatás az elmúlt napok terméséből.

Miért nem kommunikálnak a vállalatok? (Spin Doctor)
”A hazai (nem csak PR-) tanácsadók nagy része szereptévesztésben van. Inkább bólogatójános, mint valódi tanácsadó, aki javasol, tanácsol, ellentmond”
Hm, újságíróként és „kommunikátorként” is volt alkalmam élményeket  „kommunikáció-fóbiás” cégeknél élményeket szerezni...

Szriptízkampány. A vetkőzős kampány ugyan már lefutott ( a múlt héten "főbérlőm" részletesen beszámolt róla.) Vadjutka blogjában„forrásközelből” a fogadtatásról ír.

Köszönet a BBC-nek  Pocakos úgy gondolja, hogy illene megköszöni a BBC-nek az évtizedeken keresztül működtetett magyar adást. Az „illetékesek” helyett ő most megtette.

Harc a kommentekkel – Tűrni, vagy szűrni? (Esetleg tiltani?) A nagy látogatottságú blogokat, weboldalakat elárasztják a hozzászólásnak álcázott reklámok. Hogxan lehet védekezni? Sztahanov több ismert blog stratégiáját ismerteti 

Jövőnéző  (Ha ismerős a cím, az nem a véletlen műve.) A most indult Blogteren olvasható a zgalant blogja, ami (szerinte) "nem mindig egyszerű", viszont (szerintem) mindig érdekes.

Podcasting  A „hét témája” több blogon – köztük a Médiablogon is -  átsöpört. Doransky a tudományosabb végéről ragadta meg a kérdést. (Csak haladóknak!)

A közkivánatot előlegezve ezentúl minden héten (lehetőleg minden héten) rövid összefoglalót írok azokról a hazai blogbejegyzésekről, amiket a legfontosabbaknak, legérdekesebbnek, vitára leginkább érdemesnek... találtam. (Természetesen csak a Médiablog tematikájához szorosabban vagy lazábban kapcsolódó blogokról esik itt említés.) Most, "premier előtt" csak egy rövidke ízelítő:

Tovább >>