Gyakran éri a vád - talán nem is alaptalanul - a hazai webkettes-szocmédiás megmondóembereket, hogy előszeretettel dagonyáznak ugyanabban a szűk körben. (A szűk kör persze a dagonyázás lényegéhez tartozik.) Kicsi ország, kicsi piac, szinte elkerülhetetlen e belterjesség. (Azért gyorsan hozzáteszem, hogy szó sincs betonfalakkal körbezárt, szigorúan őrzött klikkről. Az olyan "veteránok", mint Berényi Konrád, Dobó Matyi (Doransky), Szabó Gergő (hh) és a többiek mellett időről időre felbukkannak új arcok is. (Talán elég itt a weben magát intenzív munkával felépítő Váraljay Gabrielt, vagy a reklámszakmából "átigazolt" Radisics Milánt (SocialTimes.hu) említenem.) Vannak persze olyanok is, akikről tudok, de személyesen nem ismerjük egymást, így a dagonya-vád fel sem merülhet. (Hirtelen Pohly Ferenc illetve Sasvári "plastik" Józsi neve jut most az eszembe. )

Bevallom, az elmúlt évben többször is "látókörömbe került" a Tudatos Vezetés blog, de valamiért azt hittem, hogy ez is csak egy a számtalan (és még mindig szaporodó) "sikermarketinges" rábeszélőgépek közül. Néhány hete egy LinkedIn csoportban ismerkedtem meg Cservenyák Tamással és néhány rövid üzenetváltás, majd egy "igazi" (élő) beszélgetés után be kellett látnom, hogy (a csalóka látszat és rettenetes előítéleteim ellenére is) létezik még élet a GetRichQuick univerzumon kívül is.
A Tudatos Vezetés blog éppen most ünnepli első születésnapját. (Ezúton is szeretnék hosszú és sikeres pályafutást kívánni!) A fiatalság óriási előnye, hogy a közel 120 írás akár egy szuszra is elolvasható. Én megtettem. Nem kötelességből, hanem mert jók, változatosak a témák, szimpatikus a blog habitusa, jó a stílusa. (A finoman, nem nyomasztóan vagy  lehengerlően adagolt tudás, a fitogtatás nélküli felkészültség Bőgel György blogjára emlékeztet.)

Nem szoktam "szörfözni" az interneten. (Érdekes, mennyire ragaszkodnak ehhez az idióta kifejezéshez egyes hazai újságírók. Örök kedvenc a "webes portál" és az "internetes napló" mellett.) A hagyományos napi információgyűjtögetés során valószínűleg soha nem találkoztam volna Völgyi Attila blogjával. Kizárólag a Twitternek,  a Facebooknak (és a Médiablogba írt hozzászólásoknak) köszönhetem, hogy megismerhettem Attila blogját.

Hogyan fotózz, ha egyszer űrhajós leszel…
Ki használ ma még CD/DVD lemezt?
Tízezer óra gyakorlás tesz valakit mesterré
Hogyan ne írjunk hírlevelet
Te milyen kokárdát hordasz ma?
Fotózási tilalom az USA-ban

Ez a néhány, a legutóbbi hetek terméséből kiválasztott cím talán érzékelteti, mennyire szerteágazó Attila érdeklődése. A blogger sokfelé megfordul (az "igazi" és a virtuális életben is), sok mindent lát, olvas,  szívesen és profi módon osztja meg információit másokkal.

Nem tagadom, az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam ezt a "rovatot". Magyarázkodni persze tudok: egyre több a blog  - közben viszont csökken a blogok "forradalmi" szerepe, kevés az időm a bányászásra, magától nem törnek a felszínre az izgalmas szakmai blogok...

Mióta (volt) kedvenc podcastom, a Marketing Over Coffee Hitler egykori propagandaminiszterében találta meg a követendő példát, nem tudom a korábbi lelkesedéssel hallgatni. Szerencsére "van másik".

A For Immediate Releas: The Hobson & Hotz Report komoly kihívás jelent. Nem annyira a két podcaster, az Angliában élő Nevill Hobson és a Kaliforniában működő Shel Holtz számára. Nekik láthatóan nem esik nehezükre heti 2 órát beszélgetni üzletről, kommunikációról, új technológiákról úgy, hogy közben nagyon folyamatosan jó az informűáció/üresjárat arány. Sokkal nehezebb helyzetben vagyok én, akinek mindezt be kell illesztenie az életébe. (A nyertes már megint a kutya - a hosszabb és gyakoribb podcastok miatt mostanában több a séta.)

Heti 2 beszélgetős adás mellé H & H általában még berak valamilyen (hosszabb) interjút, kerekasztal beszélgetést, szakmai könyvszemlét, előadást... Jaj, ne! Másra hogyan marad idő? Például azokra a podcastokra, amiket a  jobb hasábban található "podrollban" ajánlanak?

Nekem persze megint az jut az eszembe, hogy vajon miért nincsenek magyar üzleti podcastok? Kicsi a közönség? Nincsenek jó beszélő szakembereink? Vagy a magyar közönségnek inkább ez kell?*

*(A linket Wolf Gábor hírlevelében találtam, a linkajánlásért nem én kapok pénzt.)

http://cawi.blog.hu . Egyszerű, olvasóbarát, könnyen megjegyezhető cím, hiszen (rajtam kívül) nyilván minden hülye tudja, hogy a CAWI a Comptuer Assisted Web Interviewing rövidítése. Egyébként nem kell megijedni, a blog nem csak ezzel, hanem ennél sokkal több dologgal foglalkozik. Erre maga a blogger, Pintér Robesz a garancia.

A blogváltás oka egyszerű: Robesz, aki hosszú ideig az ITTK egyik meghatározó figurája volt nemrég átigazolt a Szonda Ipsoshoz, ahol a hangzatos online stratégiai igazgató pozíciót tölti be. (Megfigyeltem, hogy sok cégnél a stratégiai igazgatói pálya afféle elfekvő, ahová a másra már nem alkalmas, de ilyen-olyan oknál fogva ki nem rúgható vezetőket helyezik el. Természetesen Robesz esetében nem ilyesmiről van szó.)

Néhány hete működik csak az új blog, de nyugodt szívvel ajánlom. Egyrészt, mert a CAWI blog zsenge kora ellenére nem teljesen új, másrészt a már itt született bejegyzések érdekesek. Kell ennél több?

Ha körülnézel a hazai kínálatban, megállapíthatod, hogy egyáltalán nincsenek magyar podcastok.
Elvétve akad valami, amit a készítője annak mond, de ez általában nem más, mint néhány összegyűjtött zeneszám.

A podcast (az "igazi" podcast) valami szöveges dolog (monológ, interjú, előadás, kerekasztal beszélgetés stb.), ráadásul nem egyszeri képződmény, hanem rendszeresen újabb és újabb bejegyzésekkel adásokkal jelentkezik.

Ilyen a Budacast is. Tulajdonképpen magyar podcast (az egyetlen?), hiszen Magyarországról szól, Magyarországon készül - csak éppen egy amerikai készíti, angol nyelven.

Drew Leifheit, vagyis "Drew bácsi" kis megszakítással a 90-es évek eleje óta él Magyarországon.
Némi rádiós rutinnal is rendelkezik, de ennél fontosabb, hogy rendkívül nyitott, (szinte) minden érdekli és imád beszélni, beszélgetni. Nagyjából ennyi elég is ahhoz, hogy valaki jó podcasterré váljék.

Maga a Budacast felülete elég szerencsétlen, időbe telik, amíg az ember kiigazodik rajta. Utána viszont érdemes elmerülni a korábbi adásokban is.

Tetszenek Drew műsorai, mert a készítő nem tolakszik az előtérbe. Ügyesen választja ki beszélgetőtársait, akiken keresztül megismerhetjük az aktuális témát. Drew bácsi persze nem az idecsöppent amerikai turista, aki csodálkozik az itteni marslakók furcsa dolgain. Inkább afféle lokálpatrióta, aki büszke az itt felfedezett helyekre, dolgokra, emberekre.

A Budacast angol nyelvű blog, de ahogy Drew magyarosodik, egyre több magyar szót kever az angol szövegbe. Egyébként kiválóan beszél magyarul, ezért szerintem csak idő kérdése és abbahagyja az angol szöveggel való vacakolást. Egyébként gyanítom, hogy hallgatói között egyre több a magyar.

Hurrá, egy újabb újságírással foglalkozó blogra bukkantam. Ez önmagában nem lenne rendkívüli esemény, de az új "felfedezés" magyar szerző magyar nyelven írt blogja.

Az Első leütés fiatal kora ellenére - júliusban indult - igen biztató. A témák változatosak, az eddig megjelent bejegyzésekben olvashatunk a névtelen forrásokat védő "pajzstörvényről", az újságírói sűrítésről, a kérdezési technikáról, vagy az újfajta hírgrafikákról.

Az Első leütés megjelenése egyéni, az illusztrációk igényesek. (Vagy maga a blogger ilyen ügyes, vagy ügyesen találja meg a megfelelő segítséget - mindenképpen piros pontot érdemel.)

A szerző személye persze homályban marad, viszont ennek okáról kapunk némi magyarázatot:

Az egyelőre "faktóthum" néven bemutatkozó szerző rejtőzködése érthető, ugyanakkor elszomorító is. Világszerte rengeteg újságíró ír úgy blogot, hogy fel sem merül a "hivatalos" munka és a blog konfliktusának a lehetősége. Úgy látszik, mi még távol vagyunk ettől.

Szerintem az egyik legszínvonalasabb szakmai blog a hazai terepen. Általában nem a spanyolviasz feltalálásával foglalkozik, inkább szemléz, ismertet, összefoglal, de én egyáltalán nem bánom. (Talán azért, mert az én legtöbb bejegyzésem is ilyen szemlézős.)

A Terepnapló bejegyzései általában éppen elég hosszúak ahhoz, hogy ne csak azt érezd, hogy valami ízelítőt kapsz és éppen elég rövidek ahhoz, hogy a lustább (de azért a téma iránt érdeklődő) olvasók se rettenjenek vissza elolvasásuktól. Vagyis éppen megfelelő hosszúságúak.

A Terepnapló kiválóan alkalmas lenne arra, hogy bizonyítsa a szerző jártasságát az általa feldolgozott témákban - feltéve, ha lehetne tudni, ki a szerző. Az inkognitó oka nem ismert, de egyszer majd talán ez is kiderül.

A Terepnapló valamilyen furcsa hóbort miatt a ma már leginkább csak egzotikusnak nevezhető Freeblogon működik. A Blog.hu hátszelével sokkal több látogatója lehetne. Lehet persze, hogy épp ezt nem akarja. Saját célcsoportja előbb-utóbb úgyis megtalálja.

(Frissítés a bejegyzés végén)
Most ugyan az amerikai elnökválasztási kampányban is uborkaszezon van, de hamarosan indul a "döntő". (Az eddigi őrület igazából csak az előjáték volt.) Ha érdekel a téma, de nem nincs elég energiád, hogy a számtalan rendelkezésre álló forrásból összerakd az információkat, nagy segítségedre lehet az Index Fehér Ház blogja.

A Fehér Ház bloggerei (Király András és az egyelőre azonosítatlan "ivand") vélhetőleg nem Washingtonból, hanem Budapestről írják bejegyzéseiket. Nem akarják azt a látszatot kelteni, mintha exkluzív kampányhírekkel rendelkeznének, viszont alaposan átrágják magukat forrásaikon és érdekes, olvasható összefoglalókat írnak. Kell ennél több?

(Kell. Jó lenne, ha lenne a blognak egy normális (havi, vagy kétheti bontású) archívuma, mert jelenlegi állapotában nehéz visszakeresni a korábbi bejegyzéseket.)

Frissítés (2008.08.18.)
A Fehér Ház blog egy lelkes olvasója szerint sértő volt, "az egyelőre azonosítatlan  'ivand'" megjelölés, elvárható lett volna, hogy kiderítsem a blogger kilétét. A bejegyzést újraolvasva nem látom, hogy bármi sértőt írtam volna. Szerencsére időközben a "titokzatos" blogger is írt, felfedte kilétét: ivand = Iván András.

Mostanában a Goldenblog miatt rengeteg blogon kell átrágnom magam. Ez részben fárasztó, mert sok olyan blogot nézek át, amire egyébként nem lennék kíváncsi, részben pedig jó, mert sok olyan érdekes blogra bukkanok, amire máshogy talán nem találtam volna rá. Melléktermékként ráadásul néhány olyan blogba is beleakadtam, ami ugyan (tudtommal) nem indult a GB-n, nálam viszont máris nyert!

Az Árokásó TOP 100 reakciós melléktermék. A (nyomtatott) Reakció magazin búcsúszámában jelent meg ugyanis Ács Ferenc Árokásó Topp 20 összeállítása, ami (méltán) olyan sikert aratott, hogy folytatni kellett a munkát. A blogként önállósult Ároksó Top 100 "crowdsourcing" formában működi, önkéntesek gyalázhatják a hazai közélet jeles szereplőit.

Nem egyszerűen a fórum- és bloghozzászólásokból ismert általános anyázásról van szó. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy párt- és ideológiai hovatartozástól függetlenül itt rendesen megkapja mindenki a magáét.

A színvonal természetesen ingadozó, általános jellemző, hogy vitriolban nincs hiány. Egyes  szerzők  felkészültsége lenyűgöző. Remélem nem állnak meg a 100 ismertető után és hamarosan az Árokásóra cserélhetjük a poros Ki kicsodát!

Időnként megkérdezik tőlem, szerintem kinek / hogyan kell(ene) vállalati blogot írnia? Azt szoktam válaszolni, hogy például, a nagy tapasztalattal, megfelelő kitekintéssel rendelkező vezetőknek. Ilyenkor általában körberöhögnek: "Hol van egy ilyen vezetőnek ideje, kedve blgolni?" Hát, van, általában nem mifelénk. (Egyik kedvencem, Steve Rubel, egy globális pr-cég alelnöke, aki szabadidejében írja a Micro Persuasion blogot. Persze az a "magánblog" a (tágan értelmezett) szakmáról szól, az anyacégről csak végszükség esetén, megfelelő "disclaimer" mellett esík említés. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy sokat használ ez a blog az Edelmannak is.)

Most Roozának, számos blog törzsolvasójának köszönhetően egy olyan blogra bukkantam, ami egyaránt besorolható a médiablog és a vezetői blog kategóriájába is. Szerzője Breitner Miklós a HVG Zrt. (főbérlőm, a HVG Online Zrt. idősebb testvére) kereskedelmi és stratégiai igazgatója, a kiadói szakma ismert személyisége. Különösebben jól nem ismerem, néhányszor összefutottunk itt-ott, hallottam előadásait, mindössze egyszer beszélgettünk  kicsit  hosszasabban.
Találkozásaink során az a benyomásom alakult ki, hogy Miklós elkötelezett "printes", aki rendszerint komoly fenntartással kezeli a Médiablog egyes prognózisait is. Nyitott ugyan a webes világra, de inkább óvatosan kivár, nem ugrik azonnal fejest az új dolgokba.

Úgy látszik tévedtem, beleugrott. Mármint a blogolásba. Az ujsag blogter.hu ugyan csak június elején indult és nem túl sűrűek a bejegyzések, máris kirajzolódni látszik a tematika: A "print" sajtó megújulásának lehetőségei, hirdetési piacok, picike "hazabeszélés". Remélem, nem vész el Breitner lelkesedése és ez a blog valóban egy hosszú szakmai pályafutás tapasztalatainak átadására szolgál majd.

(Mielőtt még bárki bármivel is megvádolna sietek leszögezni, hogy ezaz a bejegyzés felhívja a figyelmet egy ismert médiaszakmeber szakmai blogjára. Ebben semmiféle "benyalási" szándék nem vezérelt, Breitner Miklós nem munkadóm vagy megbízóm.)

Mivel  zsűrizek a Goldenblogban, úgy érzm, egy ideig  nem írhatok hazai blogokról  A hét blogja. sorozatba.  Kivétel ez a mostani, Román Balázs helyszíni tudósítása a Cannes-i reklámfesztiválról.

Balázs időtlen idők óta a Kreatív munkatársa, újabban a Kreatív Online főszerkesztője. Most tudósítóképnt is kettős szereposztásban játszik: Egyrészt "rendes" cikkekben ír a fesztiválról, maradék idejében pedig nyomja a kreativ cannes blogot.

Ez a blog is bizonyítja, hogy az újságírás és a blogolás mennyire különböző közlésmódot igényel. Néha kicst hosszúak a bejegyzések, néha kicsit szögletes a szöveg, nem jön még át eléggé a blogger személyisége. Kevés még az "oldalirányú kitekintés" (jó lenne tudni, mit írnak mások a rendezvényről), szívesen látnék 1-2 saját videót...

Ezek persze maxialista igények. Közben örülök, hogy  újabb újságíó ízlelgeti a blogolás lehetőségeit, közben a Kreatív Online is túllép a kulcsos-megmondós formán.

"reklámkritika, szép és jó felfedezése, rossz leleplezése, reklám és kreatív elemzés, alázás. méltatás" - olvasom az Érdekesztétika blog bemutatkozásában. Félig kilóg a Médiablog tematikájából, félig viszont belóg. Szó esik médiahonlapokról - az NL Café, vagy az ATV új dizájnjáról - is, de az olvasók a többi kritika böngészésével is csiszolgathatják digitális kultúrájukat. (Ühüm.)

Én magam CD-ROMOK című multimédia-alázó sorozatom után 1998-ban kezdtem honlapkritikákat írni és ezzel a rossz szokásommal csak az elmúlt hónapokban hagytam fel. Nagyon tudom tehát értékelni a két blogger, "kör" és "vonal" erőfeszítését.

Ismered? Olvasod? (Ha igen, nyugodtan átugorhatod ezt a bejegyzést.)
Brian Clark 2006-ban indított blobjának 33.000 előfizetője van, havonta százezren látogatják, benne szokott lenni mindenféle "top" összeállításokban...

A Copyblogger persze nem igazi J-blog, nem az újságírás ismert problémáin rágódik, inkább a szövegírás - marketing vidékén kalandozik.

A Copyblogger nem afféle one_man_show, Clark mellett több állandó és néhény vendégszerző is ontja a bejegyzéseket. (Ennek ellenére a szemlélet és a stílus is meglepően egységes.) Nemrégiben például egy bizonyos Alan Johson arról írt, hogy miért nem szabad a keresők kegyit keresve (de szép alliteráció!) írni. Hiába préselsz bele ugyanis rengeteg kulcsszót a címekbe és a bevezetőkbe, mire megtalálnak a keresőrobotok, épp a legfontosabb olvasóidat fogod elveszteni.
(Ez persze csak a valódi tartalommal, átadandó információkkal rendelkező szövegekre vonatkozik. Sok marketinges süketelés (bullshit, ha így jobban tetszik) csak arra való, hogy legyen mivel összeragasztani a keresőszavakat.)

Persze a Copyblogger nem magát keresőoptimalizálást (SEO) utasítja el. Sőt! Néhány bejegyzéssel odébb egy másik szerző, Jonathan Morrow egy kulcsszókereső eszközt reklámoz.

A Copyblogger címei nagyon ígéretesek. Biztos, hogy találsz 5 biztos tippet a blogolásra, hírlevél írásra, e-book készítésre és még sok minden másra. Azt persze nem ígérhetem, hogy a bejegyzések elolvasása után azonnal profi leszel, de azt megtudhatod, honnan merítenek egyes hazai marketingpróféták.

Jaj, ne! Gondolom, Te is így reagálsz, mikor egy újabb marketinges honlapból, hírlevélből, blogról, podcastról...hallasz. Joggal.

Nekem sem jutott volna eszembe a Marketing over coffee sorozattal foglalkozni, ha nem kerül egyik epizódja valahogy az mp3 lejátszómra. Ha meg már ott volt, belehallgattam. (Ezt is a kutyának köszönhetem. Nem mintha Robi töltögetné az anyagokat a lejátszóra, hanem mert én olyankor szoktam magamba tölteni ilyen-olyan podcastokat, amíg ő egészen másmilyen anyagoktól szabadul meg...

Ha szoktál szakmai podcast anyagokat hallgatni, akkor tudod, hogy 99 százalékukban a házigazda-műsorvezető valamilyen jól körülhatárolt témáról beszélget, annak valamilyen ismert (vagy kevésbé ismert, de a nagyobb ismertség kedvéért fizetni hajlandó) szakértőjével. A műsorvezető udvariasan alákérdez, a vendégből pedig - általában rettenetes minőségű telefonvonalon keresztül - ömlik a szakértői szó. (Persze vannak kivételek, például a Guardian MediaTalk podcastja, ahol 3-4 bennfentes médiaszakértő igen emelkedett hangulatban beszélget és nevetgél - általában egyszerre.)

A Media over coffee más műfaj. Itt nincs vendég, csak a két házigazda John Wall és Christopher Penn ontja a marketinghíreket, locsognak új eszközökről, módszerekről, félhivatalos értesülésekről. Egy kávézó (szponzor) asztalánál osztják meg "egymással" legújabb informcióikat . Első alkalommal úgy tűnt, hogy szinte egymás szavába vágva igyekeznek elmondani mi újság az online marketingben, de néhány adás után az a gyanúm támadt, hogy nagyon is profi koreográfiával felosztják egymás között a témákat. Mint egy profi pingpong meccsen, pattog a labda ide-oda. A hang tiszta, jól érthető, a kávéházi zsongás ellenére (miatt) kevésbé fárasztó, mint a süket stúdiófelvételek.

A legtöbb podcast programmal az a bajom, hogy 1) ha a program közepén megragadta valami a figyelmemet, utólag nehéz visszatalálni 2) mire kutya végez ügyes-bajos dolgaival, elfelejtem a műsorban emlegetett fontos érdekes, fontos linkeket. A Marketing over coffee megoldást talál mindkét problémára. (Nekik is van kutyájuk?) A műsor honlapján rendesen összefoglalják a z adások témáit, pontosan közlik, hogy a 20-25 perces műsorokban hol kezdődnek az egyes témák és persze megadják az emlegetett linkeket is.

A Marketing over coffee mögött egy ismerősebb márka, a MarketingProfs áll. Nem árt óvatosnak lenni: Itt újabb tonnányi cikket, tanulmányt, hírlevelet, blogot, videót találsz - ez a webhely is könnyen beszippantja az óvatlan látogatót, ahogy a Marketing over coffee két műsorvezetőjének is további weboldalai, blogjai, podcastjai próbálnak eltéríteni a napi munkától. Segítség!

 Sok lapvezérre bizonyára sokkolóan hat(na, ha olvasná), de a lapjuk nem lesz képes felvenni a harcot a (tisztán) online kiadványokkal, nem lesznek képesek vonzó termékeket előállítani, ha nem vesznek fel tehetséges webes munkatársakat.

A bajpk már a folyamat elején kezdődnek: A legtöbb szerkesztőnek fogalma sincs, mik is kellene vizsgálnia, amikor új online munkatársat vesz fel, amikor új, online pozíciót hoz létre.

Egyes lapoknál készségesen mondogatják, hogy "a jövő az internet", a jelenben nagyon kevéske pénzből próbálják megoldani a dolgot.
Miközben szakmai cikkekben gyakran olvasni arról, hogy a jövő a több platformon életképes újságíróké, nagyon kevés szerkesztőség igyekszik az ilyen tehetségek felkutatására - és a tehetség kiaknázására.

A legmagasabb szintű képzésben részt vett, multimédiás felkészültséggel rendelkező pályakezdő szakemberek munkába állva gyakran a nyomtatott lap online újracsomagolását végzik. Természetesen éjszaka. A print és online szerkesztőségi rendszerek integrációja helyett egyszerűbb diplomás robotokat alkalmazni.

A fent leírtak természetesen nem a hazai állapotokról szólnak. Az ihletet adó szöveget - hosszabb és részletesebb a The journalism iconocast blogban találtam.

Olvasd el a teljes bejegyzést !

Évek óta ismerem a Médiainfo.hu honlapot, de nem törnek ki rajtam mindenféle hiánybetegségek, ha néhány hétig-hónapig nem olvasom. A Médiainfo ugyanis nem a hozzám hasonló, a piacokat járó keresgélőseknek-válogatósaknak való, inkább azoknak, akik egy helyről szeretik beszerezni a talán nem annyira friss, de megtisztított egy helyre összegyűjtött, csomagolt árut.

A napokban az IT lábjegyzeten akadtam egy utalásra, amiből kiderült, hogy létezik egy Médiainfo blog is. Nem is mostanában, hanem még valamikor szeptemberben indult. A bejegyzések érdekesek, változatosak, kellemes stílusban íródtak. Nem tudom mennyien olvashatják - a hozzászólók nem tolonganak.

A névrokonság persze nem véletlen. Minden jel arra mutat, hogy a Médiainfo blogot a Médiainfo.hu főszerkesztője, Török MéDiana írja. Szerintem nem kellene titkolnia.

Hurrá, újabb harcostárs a csatamezőn! (Vagy a szélmalmok elleni harcban?)

Több törzsolvasóval együtt bennem is hiányérzetet keltett a Verbális Numerák blogon váratlan beállt, és tartósnak bizonyult nagy csend. A kieső kedvenc helyére most egy másik médiablogot vehetek fel: az Anonim Antagonistákat.

Az AA persze más oldalról közelíti meg a témát, mint a Numerák. Kevesebb a szám, az adat, a hosszú nehézsúlyú elemzés, könnyedebb, olvasmányosabb az egész blog. Az eddigi bejegyzések a hazai nyomtatott és online médiával foglalkoznak - vélhetősen ezt az irányt folytatja "zsombor", az Ismeretlen Blogger. Érdemes figyelni rá.

A '70-es években néhány hónapig a Rádióban (Bródy Sándor utca) dolgoztam. Akkoriban úgy gondoltam - nem feltétlenül csak munkahelyem miatt - hogy elég undorító ez a környék. Véleményem lényegében később sem módosult. Egészen 2006-ig, amikor Bitter Brunó legnagyobb meglepetésemre ide költözött. Tőle tudtam meg, hogy a Palotanegyed - ha lekapargatod a rárakódott vastag dzsuvát - tulajdonképpen izgalmas hely

Most te is meggyőződhetsz róla. Ne ijedj meg, nem kell azonnal alámerülnöd, előtte tanulmányozhatod Palotanegyed.hu blogot. Utána pedig megoszthatod élményeidet a többiekkel.

Persze, hiperlokális blog. Én már Brunó előző ilyen vállalkozását, az Újlipótváros.hu -t is nagyon szerettem és nagyon fájlaltam amikor - lakhelycseréből kifolyólag - megszűnt.

Azt hiszem, ez a mostani nehezebb vállalkozás. Meg könnyebb is. Könnyebb újat írni egy "ismeretlen" környékről, mint a felkapott Lipóciáról. Viszont nehezebb a közösségépítés itt, egy kevésbé homogén közegben.

Én minden esetre drukkolok és remélem, hogy (legalább) az eddigi bejegyzések színvonalán folytatja Iványi Brigitta, Bitter Brunó és a hozzájuk csapódó újabb megszállottak.

Évek óta írok  honlapelemzéseket, webkritikákat és hasonlókat. Azt hittem, engem már webes bénázással nem lehet meglepni. Tévedtem. A web 0.1 kódnéven futó webes fikázda felszabadító élmény. Nevén nevezi azt, amit nevén kell nevezni. A hét blogja.

Mikor a ’90-es évek elején az első számítógépes hangvágó programmal (Sonic Solution) kezdtem dolgozni, még alaposan tanulmányoztam a kézikönyveket, az oktatási anyagokat mielőtt belekezdtem volna magam az első vonósnégyes átszabására. A második rendszert (DigiDesign) már csak nagyjából néztem át. A harmadiknál (már a nevére sem emlékszem) megkértem a stúdió vezetőjét, hogy 5 perc alatt mutassa meg a legfontosabb funkciókat (a többire majd rájövök menet közben…)

A Webketto.tv azoknak szól, akik a harmadik módszert részesítik előnyben a felhasználói kézikönyvek és programleírások helyett inkább egy gyors, gyakorlatias magyarázatra kíváncsiak.

Sándor Szabolcs (Reggeli Karma) a Webketto.tv első két adásban a könyvjelzők (del.icio.us) és az RSS használatát mutatja be. Hasznos vállalkozás, jó kivitelezés. Legfeljebb azt sajnálom, hogy a videókhoz nincs beépítő kód, ezért más weboldalak nem tudják az anyagokat terjeszteni.

Emlékeztetőül: Hasonló oktató-videókat (közösségi hálók, RSS, wiki) készített a Commoncraft is, de ez semmit sem von le a Webketto.tv értékéből.

Talán ez a helyes fordítása az Invisible Inkling címnek. Akár igen, akár nem, Ryan Sholin blogja az online újságírás iránt érdeklődők számára a kötelező olvasmányok közé tartozik . Ryan egyébként végzős  egyetemista, diplomamunkáját (egy ideje már) az amerikai online lapokban működő blogkról írja, de az a gyanúm, hogy soha nem fogja befejezni. Túl értelmes hozzá és túl sok minden foglalkoztatja ahhoz, hogy ilyemivel vacakoljon.

Ryan Sholin most arról ír , hogy hétfőtől új helyen dolgozik  A Gatehouse Media kiadónál kapott állást, ahol az lesz a feladata, hogy a Gatehouse kisebb lapjait segítse az "online hírszolgáltatás színvonalának emelésében".  Szép. Talán még ennél is szebb, hogy Ryan egyáltalán nem keresett állást. Az egyik legismertebb újságíró-blogger Howard Owens az Invisible Inlking bejegyzései alapján - természetesen az interneten keresztül -  kereste meg. Igazi amerikai sikertörténet.

Ha egy blog már a címében az újságírás jövőjének megismerését ígéri, eleve figyelmet érdemel. Ha ráadásul valóban az ígért témával foglalkozó, elemző bejegyzések találhatók benne, akkor érdemes gyorsan eltenni a kedvencek közé és feliratkozni az RSS értesítőre is.

A rejtélyes Steve Boriss (valódi név?) szinte minden fontos témával foglalkozik. Többnyire nemcsak más ismert bloggerek véleményét visszhangozza, hanem önálló, értékes véleményt fogalmaz meg.

Tudom, egyesek elavult dolognak tartják a kedvenc hírforrások listázását. Én máshogy gondolom. A Future of News blogrollján végigfutni olyan, mint vendégségben egy gyors pillantással felmérni  a vendéglátó könyvespolcát. Sok ismerős címet látva bízhatsz benne, hogy könnyen megtaláljátok a közös nevezőt.

The Future of News

Soha nem olvastam korábban  Kármán Irén blogját. A címét (Szemben a maffiával) láttam már, de mindig azt képzeltem, hogy valami lakásmaffiával foglalkozó dolog. Most látom, hogy egyáltalán nem.

Tényfeltáró blog? A Szemben a maffiával eddig inkább csak Kármán Irén egyéb munáinak nyúlványa, kiegészítése volt, de most, a szerző megveretése után minden átértékelődött.

A Szemben a maffiával most igazi közösség blogként működik, ahol a hozzászólások (majdnem) ugyanolyan fontosak, mint a blogger bejegyzései.

Linkajánló

Hinta-palint politika (blogüzenet a kórházból)
Krokodilkönnyek (Tanács István írása a Népszabadságban)
„Irén nem vette komolyan a figyelemzetéseket”  (hvg.hu)

Nem szoktam orvosi blogokat olvasni (ahogy orvosi könyveket és folyóiratokat sem.) A Kultúrház szerkesztői szeszélye folytán tegnap egy kis bepillantás kaphattam az orvosi blogvilágba is.

A média és a közönség viszonyának alakulásáról szóló műsor szereplői közé bekerült a wikipediasta Meskó Berci is. (A műsor korábbi tévinformációimmal ellentétben ma kerül adásba.) Végül a műsorban nem a Wikipédiáról, hanem orvosi blogjairól, elsősorban a ScienceRoll-ról  beszélt. A média és a közönség viszonya izgalmas téma, de képtelenség róla röviden és mégis közérthetően bezsélni. (Amit fontosnak tartok, azt megírom itt, tévéműsorba, balettbetétbe, vagy kórusműbe átforgatni elég komplikáltnak tűnik.) 

Berci negyedéves debreceni orvostanhallgató, aki mindössze 5 hónapja írha angol nyelvű blogját, de máris begyűjtött számos értékes hivatkozást, nyert egy díjat és ami a legfontosabb, rengeteg értékes szakmai kapcsolatot alakított ki.

A ScienceRoll témái közül számomra a web 2.0. és az orvoslás, illetve az egészség kapcsolata (Medicine 2.0. és Health 2.0.) a legérdekesebbek. Minden jel arra mutat, hogy egészségügyben dolgozók még a médimunkásoknál is kevesebbet tudnak arról, hogyan tudnák munkájukat hatékonyabbá tenni az újabb, vagy már régebbi, de most újra felfedezett webes módszerek, eszközök segítségével. Mivel Meskó Berci az egészségügyben és a webkettő világában is otthonosan mozog, nemcsak olvasni hajlandó angolul, de írni is (rendszeresen), ráadásul a a tudásmegosztás megszállottja Debrecenből pillanatok alatt az orvosi blogoszféra (ilyen is van) középpontjába került.

Nehéz helyzetben vagy, ha itthon akarod okosságokkal ellátni a web 2.0. iránt érdeklődő népeket. A jobb helyek már foglaltak, valami nagyon különlegeset kell nyújtanod, ha az élre akarsz kerülni. Bár nagyobb a felvevőpiac, de mégis zsúfoltabb a pálya, ha angol nyelvű bloggal próbálkoznál. Berci példája mutatja, hogy sokkal jobban működik a dolog, ha valamilyen szakterület képviselőit próbálod beavatni a web 2.0. rejtelmeibe.  Mivel is foglalkozol?

Adalék:

Medscape interjú Bercivel

Na, végre találtam egy új hazai példányt A hét blogja gyűjteménybe! (A Médiablogra mutató linkek nyomán akadtam rá.)

Röviden összefoglalva: Caracalla blogja valahol félúton helyezkedik el  Doransky és a  Webisztán között. A bejegyzésekben technológiáról, médiáról, digitális tartalomról  és hasonlókról esik szó.  Caracalla igen szorgalmasan olvassa a nemzetközi irodalmat és ezt nem is titkolja (vagyis bejegyzéseiben jó sok linket is találsz.).

Az eddigi, máris számottevő termés alapján Caracalla blogolási kedve tartósnak tűnik.

http://caracallablog.blog.hu/

Na, itt van végre egy médiablog, ami nemcsak észosztással, vagy mások észosztásának a terjesztésével foglalkozik. (Mint én is...)

A Verbális Numerák a médiára, annak is a bénaságaira szakosodott tényfeltáró blog (remélem, ezzel új műfaji meghatározást teremtettem). Bár a téma korábban itt-ott nyomokban már felbukkant, ukridge (a blog szerzője) tudományos alapossággal végzi a dolgát.

A Verbálsi Numerák elemzéséből megtudhatod, mekkora késéssel és mekkora tévedésekkel foglalkozott a hazai média (beleértve a blogokat is) a sugártó ex-kém ügyével és kimerítő információkat kaphatsz a Magyar Telekommal kapcsolatos információtorzulásokról.
Grafikonok, magyarázatok, tiszta tudomány! 

Kíváncsi vagyok, meddig bírja energiával. (A téma kimerülésétől nem féltem.)

(A Verbális Numerákat a Blogter AC-n találtam.)

Egyesek képtelenek megérteni, tudomásul venni, hogy a blog nem műfaj, nem forma, nem is életmód, csak egy eszköz, aminek segítségével elég egyszerűen írásokat lehet közzétenni a weben.

Állításomat jó illusztrálja a Pszichológia blog, ami nem tesz (és nem is ígér) mást, mint hogy gyűjtögeti, szemlézi a weben fellelhető pszichológiai tárgyú írásokat. (Ha megpróbálkozol valami hasonlóval, könnyen rájöhetsz, hogy a látszat ellenére nem is olyan könnyű dolog ez.) Az oldal szerkesztője, Füredi Krisztián láthatóan nagy gyűjtögető: A Startlap gyűjteményben is számos pszichológiai tárgyú lap gazdája.

Örülök, hogy alig néhány hét különbséggel két pszichológiával foglalkozó blog is A hét blogja lett. A korábban bemutatott, főképp önálló anyagokat tartalmazó Crescendo és a szemléző Pszichológia.blog.hu ugyanannak a témának két lehetséges, egymást nem kizáró közelítése. Nyilván léteznek még további lehetőségek is.

Igen, már megint egy web 2.0. blog.  Ezekből még  a „tematikus” blogokban és más ásványi kincsekben  szűkölködő hazánkban is igen jó a felhozatal. A Webizen azért kicsit más. Szigorúan felhasználóknak szán tartalmat ígér, ami azért is érdekes, mert „főszerkesztője”, Bártházi András a „másik oldalt” (fejlesztők) is képviseli. (Wish hu „birodalom")

A Webizen egyébként tartja a szavát, nyoma sincs itt a bennfenteseknek szánt webkettes blogokból ismert ködösítésnek. Korrekt, érthető, magyar nyelven írt bejegyzések sorakoznak itt a blogoszféra legjobb hagyományait követő (természetesen webkettes) megoldásokkal körítve.

A minimalista felület kellemes felüdülést kínál a sok ízléstelen blogoldaltól megfáradt szemeinknek.

Akik ismernek jól tudják hogy (egyik) állandóan visszatérő kérdésem, hogy nálunk vajon miért nem blogolnak a jogászok, a gyógyszerészek, a csillagászok és a brókerek? (Tudom, vannak közöttük is bloggerek, de többnyire ők is csalamádé (vegyesvágott) – blogot írnak.)

Azért persze vannak kivételek.  A Crescendo megtévesztő címe ellenére nem valami besavanyodott komolyzenei észosztás, hanem…
Inkább idézem: „A Crescendo célja, hogy támpontokkal szolgáljon az önmegvalósítás rögös útján.” Hát, szép program, nem kell tartani tőle, hogy a  Crescendo egyszer csak téma nélkül marad…"

Néhány friss cím: Életcél, A célkitűzés helyes technikája, A boldogság nyomában, E-dasein: Az önmegvalósítás iskolája (Érzem, hogy több női magazin szerkesztőjének máris csorog a nyála...)

Itt most következhetne a rágódás azon, hogy blog-e egyáltalán a Crescendo? Teljesen mindegy. A lényeg, hogy Kulcsár Zsolt pszichológus olyan eszközöket kapott a kezébe, amiknek segítségével szabadon közzéteheti cikkeit, tanulmányait, jegyzeteit, megvitathatja az ott leírtakat olvasóival. Nem ez a lényeg?

(A crescenco zenei műszó, ami a dinamika fokozatos erősítésére ad utasítást. Bár a  Crescendo.hu tartalma már most is figyelemre méltó, remélem,  a jövőben, nevéhez illően tovább erősödik.)

Sokan azt hiszik, hogy ő az Információs Társadalom, pedig Z. Karvalics Lászlónak hívják. (ZKL – így már rémlik?) Ő az a pali, aki a legzsibbasztóbb konferenciákon is képes izgalmas előadást tartani.
Igazságtalan az élet: ZKL-nek nem csak rendkívül világos gondolkodást, de ráadásul hihetetlen a munkabírást is adott.

Úgy tűnik, mára kinőtte a hazai pályát, áttette székhelyét Amerikába. A veszteségért egy bloggal próbálja kárpótolni az itt maradottakat.

Nem kell megijedni, Karvalics itt nem félelmetes szakmai eszköztárát csillogtatja, csupán (látszólag) az utazás és a megérkezés első viszontagságairól számol be.

Hősünk alig egy hete utazott el, eddig három tudósítást küldött. Ilyen friss blogokat nem szoktam ajánlani, de most kivételt kell tennem.

Szeretem Amerikát – írja Ő.
Szeretem ZKL írásai – írom én.

Nem akarok hinni a szememnek: Közös blogot írnak a Nészabadság külpolitikai újságírói.
Meglepő viszont, hogy ez az információ csak 3 hónap után jutott el hozzám. Keresem a lehetséges okokat:

• Süket vagyok / vak vagyok, nem vettem észre
• Nincs egy olyan magyar blogkereső / blogkatalógus, ahol eséllyel kereshetne az ember „tematikus” blogokat”
• A Világfalu bloggerei elsősorban a hírek írásában, nem pedig azok terjesztésében rendelkeznek tapasztalattal.

A Világfalu első látásra ugyan csoportos (közös) blognak tűnik, de hamar kiderül, hogy Léderer Pál (egykori bonni és berlini tudósító,jelenkori NOL főszerkesztő) viszi az egészet a hátán. Nem is nagyon bánom. Már korábban is tapasztaltam , hogy Léderer naprakészen tájékozott az online  média dolgaiban, (be kellett látnom, hogy valószínűleg nem az ott dolgozók hozzá nem értése miatt tart ott a NOL, ahol tart.) Logikus lépés volt tehát hogy maga is blogolásba kezdjen és megossza tudását az érdeklődőkkel.

Profi a pályán. Remélem, példája nyomán más gyakorló újságírók is megpróbálkoznak a blogolással. (Közben persze tudom, hogy a napi „normában” dolgozó, a normálisat megközelítő megélhetésért gyakran haknizni is kénytelen kollégáknak ez nem csak elhatározás kérdése.)

(Ahogy a fentiekből is látható, hosszabb kihagyás után most folytatom A hét blogja sorozatot. A következő hetekre már vannak is ötleteim, de tippeket szívesen látok! Elszántam magam a kedvencek erősen elavult listájának rendezésére is. Jön, jön, jön. Hamarosan a Médiablog oldalán...)

Ha valaki nem vette volna észre: Egy ideje már nem írok hétfőnkét „a hét blogjáról”. Valahogy nem akadok olyan blogokra, amikről feltétlenül írnom kellene, annak meg nem látom értelmét, hogy hétről hétre kötelességszerűen kitöltsem valamivel a „rovatot”. (Én járok kevesebbet mostanában a „blogturkálóba", vagy gyengébb a felhozatal? Erről nyilván lehetne vitatkozni.)

Most Nyírő András, az Internetto & Index valamikori alapító-főszerkesztője hívta fel rá a figyelmemet, hogy drMáriás blogot indított. Meglepett, hogy csak most, hiszen sok-sok évvel ezelőtt az Internettón is már valami ilyesmit írt (csak nem tudtuk, hogy blognak hívják).

A blogba beleolvasva úgy tűnik, hogy a hirtelen felindulás oka a szerző új könyvének (Egy halott naplója)  megjelenése. Vagyis ez egy amolyan „promóciós  blog”, a „nyugati világban” megszokott, nálunk azonban még  kevéssé honos műfaj. A blogon olvasható szövegek értékéből mindez persze semmit sem von le.

Ritka az olyan blog, ami egyszerre személyes- és szakblog. Ami nem csak „érdekes”, vagy „szórakoztató”, de képes segíteni másokon, másoknak.

A Szigetnapló  (előzménye az Alzheimerblog-hu) felbecsülhetetlen segítséget nyújthat azoknak, akik Alzheimer kórban szenvedő beteget ápolnak, ilyen beteggel kapcsolatba kerülnek.

Idős hozzátartozód van? Ne várd, hogy az orvos segítsen! (Többségük fel sem ismeri ez a betegséget, de túl sokat tenni még a „specialisták” sem tudnak.) Jegyezd meg ennek a blognak a címét, még szükséged lehet rá!

(Bocs, ez kissé fenyegetően hangzott. Nem ez volt a szándékom.  Azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy nagyon sokat érnek azok a tapasztalatok, amiket Kenyér Elemér blogjában megoszt velünk.)

Címének sugallata ellenére Holczer Márton blogja nagyon is komoly.
Csak néhány cím: Társadalomelméleti kérdések - A blogok jelentőségéről -  Online és offline tér találkozik.

Holczer nem afféle „nagy arcú” blogger, aki mindenképpen villogni akar bejegyzéseivel, inkább csak digitális jegyzetfüzetnek használja a blogot. Jól teszi. Biztos lesznek mások is, akik szívesen lapozgatnak benne

Egy mondat az impresszumból: „Gyerekkorában David Attenborough akart lenni, de aztán kiderült, hogy más már az lett, úgyhogy erről le kellett tennie. „

A madzag tehát nem mézes-, hanem egy olyan, amire  Füleki Ádám (a szerző / blogger) sok mindent felfűz - film, politia, média, net, art - abból, ami végül is lett. Ez a sokféleség azonban nem zavaró, a kategóriák, címkék, egyebek segítségével mindenki kiguberálhatja magának azt, ami neki fontos.

Teljesen rendben levő bejegyzések ( A frissítést azonban F.Á. nem viszi túlzásba.)
Eléggé meglepett, hogy (az utolsó hónapokat átnézve) hozzászólásokkal nem találkoztam. Miért? Ennyire rosszak az esélyei egy független, nagy forgalmú blogszolgáltatóhoz nem kapcsolódó blognak?

Régóta készülök írni Gáspárik Attila blogjáról. Néhány hete „egoszörfölés” - elegánsabban a  Médiablog idézettségének vizsgálata -   közben találtam rá.  A címe ugyanis: Gáspárik Attila médiablogja.
Valódi médiablog, ugyanis Gáspárik az ORTT román megfelelőjének alelnöke. Láthatóan van miről írnia.

Itt most be is fejezhetem, mert szerencsémre a Népszabadság megelőzött, Papp Sándor Zsigmond jó kis cikket írt Gáspárikról, illetve az ő médiablogjáról.  Bár a cikk is többször idéz a blogból, mellette egy külön „keretes” csemegézik a bejegyzések között.

Egy éve még el sem tudtuk képzelni, hogy egyszer nálunk is lesz hagyományos média – blog együttműködés, most meg itt van, olvashatjuk!

Címkék: média újság_blog_együttműködés

Először azt hittem, hogy a primitív plakátok és gyenge fotómontázsok után a gyurcsányfóbia átterjedt a blogoszférába is, de aztán kiderült hogy (szerencsére) egész másról van szó.

A GyUrcSÁny FeRcsI blog  a "szatírikus blogok gyöngyszeme".  Vagy inkább dokumentumgyűjtemény. Az itt található anyagok többsége ugyanis eredeti idézet, kép, link .
A politikai kommunikárok innen megtanulhatnák, hogy kell politikus-blogot készíteni.  Kitűnő stílusismeret, komoly háttérmunka rengeteg link...
(Természetesen eszi az embert a fene: Kiírhatja?  - Persze vannak tippjeim.)

Nem, nem azért írok a Feminarium blogról  mert gyötör a bűntudat.
(Igaz, most hogy  belegondolok én is többségében férfi szerzőkre, szakértőkre, férfiak által írt blogokra hivatkozom, de én itt csak a „külső világ” egyenlőtlenségeit képezem le...)

Egy ideje követem a blogger (mos éppen FemiDokker) újabb és újabb próbálkozásait. Hírblog a Bloggeren (kevesen tudtak róla) közéleti blog a Freeblogon (hamar feladta), angol nyelvű blog a Freeblogon (halva született ötlet), majd femininsta blog (szintén a Freeblogon.)

Az eddigi blogok ismeretében szerintem kár volt a névválasztással eleve behatárolni a lehetséges témákat.  Talán szerencsésebb lett volna erős feminista „rovatot” építeni egy politikai-közéleti blogban. Majd kiderül...

Az eddigi termésből két bejegyzésnek (itt) különös aktualitást ad, hogy mindkettő a médiával közelebbről pedig Főbérlőmmel (illetve Főbérlőm Főbérlőjével) foglalkozik. Az egyik egy kutatásról szól, ami azt vizsgálta, hogyan szerepelnek a nők és a férfiak a hírekben - itt szerepelt a hvg.hu cikke is , a másik a HVG február 11-i számainak képeit elemzi. (Nem akarom védeni a HVG-t, de szinte bármelyik lap lehetett volna az elemzés tárgya).

Konrad azok közé a szakemberek közé tartozik, akik minden lehetséges fórumon szívesen osztják meg másokkal ismereteiket. Talán ez is az oka, hogy viszonylag későn, csak 2005. őszén kezdett saját blogot írni.

Az Onlinemarketing blog most átköltözött a (hivatalosan még nem is működő) blog.hu szolgáltatóra. Új (egyszerű, rendezett ) ruha, címkék, egyebek. Most már nem találhatsz ürügyet rá, hogy ne olvasd rendszeresen!

Élesedik a kampány, izmosodik a Kampányblog  is.
Igazából a Kampányblog indulása után elég hamar megtalálta saját hangját, de úgy tűnik, hogy csak mostanra találta meg közönségét. Októberben még alig-alig akadt hozzászólás, most viszont már szépen zajlik az élet.

Fathburner – lehet tippelni, melyik profi újságíróé a becenév – rendesen oszt jobbra is – balra is.
(Ezt nevezik pártatlan újságírásnak.)

A Kampányblog napról napra feljebb kerül a kötelező olvasmányok listáján.

Címkék: a_hét_blogja blogszemle politika

Most persze bajban vagyok. Valamit írnom kellene arról, miért is fontos – érdekes – hasznos – szép A vajszínű árnyalat.

Egyáltalán, hova is sorolható? Közéleti blog? Részben az, de milyen közélettel foglalkozik? Leginkább az amerikaival. (Úgy tűnik, a szerző ott él.) Azért persze felbukkannak hazai dolgok, szó esik a médiáról, művészetről, olykor kicsit a magánéletről is...

A vajszínű átgondolt „projekt”, normális grafikával, képekkel, rosszul látható linkekkel.
Azt hiszem, engem azért érdekel, mert valamiért más, mint a naponta elém kerülő másik száz közéleti témába is belecsipkedő hazai egoblog.

Címkék: blogszemle közéleti_blog

A Médiablog továbbra sem politizál. A választási kampány hivatalos beindulása alkalmából egy pártsemleges politikai blogra szeretném felhívni a figyelmet.
A Szemétdomb  saját meghatározása szerint „vegyes kampánymaszlag”, itt pártszimpátiától függetlenül mindenki kiguberálhatja magának a mindennapi betevőt...

Vannak blogok, amik tulajdonképpen tárcák, versek, publicisztikák, csak éppen úgy alakult, hogy egy blogban jelentek meg.
Vannak viszont blogok, amik semmilyen más formában nem élnének meg. Ilyen a …jöttek szembe is.

„Reggel 10-re járok a dolgozóba általában bicajjal, nagyjából a batyitól a Kolossy térig. Közben számolgatom a bárányfelhőket szembetekerő meg guruló embereket. Aztán jelentek.” – írja a biciklis blogger becherpig bemutatkozásában.

„összesen: 6
ebből futár: 1 (sisakban mind)
ebből pirostáskás, mégsemtélapó: 1 sisakos: 1
görkoris: 0
kocogó: 0
elöl-hátul műanyag dobozzal szerelt csepel kempingen egyensúlyozó bojtossapkás: 1

ja és 0 C° volt, szürke ég, köd, nonap, szélse.

fülemben: bombthejazz 2”

Nagyjából így néz ki egy napi adag.
Lehet, hogy neked ez csak értelmetlen számolgatás, sokan másképp gondolják. (Ha úgy vesszük, tiszta költészet.) A blog köré igen aktív közösség is szerveződött.

Az utóbbi időben az vettem észre, hogy az utcán járva én is ezt mormolom magamban: „összesen 7, ebből futár 2 ( sisakban)…”

Kivételesen nem is a blog tartalmáért (pedig az sem rossz), hanem a blogger miatt esett most a választás a Worldshotsra  Kelt nem csak értelmes, jól megfogalmazott bejegyzéseket ír, de hozzászólóként aktívan részt vesz számtalan blog alakításában. Hihetetlen nyugalmával még a legvadabb, habzó szájú kötözködőket is képes leszerelni. Türelmesen érvel olyanokkal szemben is, akikől azt gondolnánk, hogy leperegnek az érvek. Csendes stílusa ellenére ő szokott győzni.
Érdemes olvasni, lehet tőle tanulni. Nyelvhelyességet is (engem is állandóan javítgat), meg vitakultúrát is.

Tematikus blog egy tematikus webhelyen (nevezd portálnak, ha úgy jobban esik).
Optimális elrendezés. A „mondom” tartalmilag és formailag egyaránt korrekt. Választott témáján belül sokszínű, jól strukturált, rendelkezik az összes elvárható blogkellékkel.

Ami hiányzik az a pezsgő blogélet. Ritkán szól hozzá valaki a bejegyzésekhez, viták egyáltalán nem alakulnak ki. Az építészet körül ennyire egyértelmű minden? Nem hinném. Az építészek nem olvassák az Építész fórumot? Nem tudom. Tartok tőle, hogy sok más szakmához hasonlóan Magyarországon az építészek is inkább csak szűkebb körben szeretik csereberélni információikat és eszükbe sem jut, hogy egy blogba írjanak hozzászólásokat. Kár.

Megtévesztő cím. A Parlamentblog (szerencsére) nem valami parlamenti tudósítás.
Fiatalka, hiszen alig néhány hete indult.
Bejáratott, hiszen a korábbi Déli Riporter folytatása. Vagyis nem csak az.

A DR a Népszava Online mellékleteként működött. Elég lazának tűnt a kapcsolat, de a Déli Riporternek láthatóan mégis hiányzott a szabad levegő. Most, önállósodva, újabb szerzőkkel bővülve, szép külsővel teljes erővel beszállhat a hazai  politikai blogok egyre élénkülő versenyébe.

Figyelem, profik a pályán!

Ha a kis, helyi közösségeket célzó internetes szolgáltatások kerülnek szóba, automatikusan a külföldi példák jutnak az ember eszébe. Bár Magyarországon Budapesten a legnagyobb az internet-ellátottság, a kisebb területekre koncentrálva még itt is igen lyukacsos s háló.

A blogalapító Shadai igen szerencsés, mert érdeklődése tárgya, az Újlipótváros kivétel. Az itt lakók közül sokan elérhetők az interneten és láthatóan sokan érdeklődnek lakókörnyezetük iránt.

Az Újlipótváros.hu tulajdonképpen inkább portál, mint blog. Oldalairól rengeteg helyi szolgáltatásra mutató link és számos, a városrésszel foglalkozó cikk, tanulmány érhető el.  (Akadt olyan hozzászóló, akik hiányolta is az „igazi” blogbejegyzéseket).

Az Újlipótváros blog újabb bizonyítéka, hogy a blog eszköz, aminek segítségével nagyon sokféle tartalom hozható létre. Kíváncsi vagyok, lesznek-e követők?

Nem is tudom, hogy tulajdonképpen blog-e. Inkább antiblognak nevezném  Azt sem tudom, hogy látogatja-e valaki a beszélgetők  (nem tudok bloggert írni) szűk baráti körén kívül.

Csontos István eleinte felső kategóriás (úgynevezett high-end) hifi készülékeket árult. Persze ezeket a készülékeket (hangszereket) nem lehet úgy árulni, mint egy zsák krumplit. A Merlin Audio (tulajdonképpen Csontos) elkezdett életérzést is csomagolni a csöves erősítők, lemezjátszók mellé. Azt utóbbi években egyre inkább előtérbe került az életérzés… Ennek egyik lenyomata az Analog.hu

Egyre többen próbálkoznak azzal, hogy rendszeresen frissített üzleti-észosztó blogjukkal hivatoznak cégük többé-kevésbé statikus honlapjára. Csontos ennek is az ellenkezőjét teszi: A kereskedő cég honlapját  megszűntette, annak címéről is ide jut a (meglepett) látogató.

Szántó Balázs már évek óta írogatja bejegyzéseit, de eddig valahogy jól titkolta. (Vagy csak én nem vettem észre? ) A korábbi, az  énblog és a „kis színesek” között lavírozó rövid szövegeket mostanában egyre inkább szakmai írások váltják fel. Miért nem kommunikálnak a vállalatok  , Az ügynökség felelőssége ... 

Fontosak ezek a szövegek, ráadásul hitelességüket növeli, hogy Balázs nem kívülről kiabál be, hanem a kommunikációs szakma sűrűjében dolgozik . Egy bejegyzéssel ezelőtt az amerikai iparági blogok növekvő szerepéről írtam. Talán a Spin Doctor példáján felbuzdulva nálunk is ráéreznek az információmegosztás fontosságára más iparágak képviseli is