Eredetileg ma már nem akartam blogolni, de egy olyan témába futottam bele, amit muszáj megosztanom.

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság december 13-án hivatalos levélben fordult a Tilos Rádióhoz. Ebben egy 2010. szeptember 2-én 17:51-kor a rádióban elhangzott Ice-T szám szövegét kifogásolta. A hatóság 8 oldalas "tanulmánya" azt ecseteli, miként alkalmas a Tilos felelőtlen magatartásával a 16 év alatti ifjúság megrontására.



(A Tilos webhelyén az eset ismertetése mellett néhány Ice-T klipet is találsz! (FIGYELEM! Ha nem vagy még 16 éves és szleng-szaknyelvvel kiegészített felsőfokú angol nyelvvizsgával rendelkezel, akkor mindenképpen csak felnőtt társaságában ajánlatos a videók megtekintése.)

Szalay Dani hozzászólásában hívta fel a figyelmemet a Belga Nemzeti Hip-hop című számára. A Kelj fel babám, ne aludjál! című film (rendezte: Jancsó Miklós) "betétdala" messze megelőzte korát és az NMHH-t, ezért ide is bekötöm.

Arra gondoltam, hogy mielőtt nekiállnék a 2011-es előrejelzések olvasgatásának átgondolom, mi is történt az elmúlt évben az online médiában. Nem szakértői elemzés következik, hanem szubjektív áttekintés.

Ma reggel 8 óra 15 perckor az MR 1 180 perc című műsorában drámai fordulatot vett egy ártatlannak induló riport. Bálint István műsorvezető a legálisan is beinduló csernobili turizmussal kapcsolatban kérdezte volna Jászberényi Sándor újságírót, aki azonban a válaszadás előtt kijelentette, hogy egyperces hallgatással szeretné kifejezni szolidaritását Bogár Zsolttal és Mong Attilával, illetve ezzel tiltakozna az új médiatörvény ellen.


Mi lesz ezután? A Magyar Rádió szerkesztői előzetes nyilatkozatot iratnak alá minden riportalannyal, amiben azok kötelezik magukat, hogy nem fognak az élő adásban hallgatni?

Szerinted egyes dolgok miért terjednek el hihetetlen sebességgel az interneten? És vajon más, jobb/érdekesebb/hasznosabb dolgok miért nem ragályosak ennyire? Annak mi lehet az oka, hogy egyes dolgok változatlan formában terjednek, mások viszont a népművészet (remix kultúra) áldozatául esnek?

A médiában, reklámiparban dolgozók és más hivatásos manipulátorok is nagyon szeretnék tudni a választ, de azt eddig nem sikerült megtalálni. Népszerű magyarázatok, tudományos elméletek és drága tanácsadói anyagok persze már születtek.  A legtöbben úgy gondolják, hogy a mémekkel magyarázható minden, mások viszont még a mémek létezését is tagadják.

A takarékra állított Mong Attila az "Egy beosztott riporter jelentései a Krónikából" (leánykori nevén "Hol van a szeriőz újságírás?") című mikroblogján tudósítja rajongóit a legfrissebb fejleményekről. (Az üzeneteket Twitter és a Facebook felhasználói is olvashtják.) A hagyományos médiában (médiától?) megőszült Gazsó L. Ferenc főszerkesztő csak kapkodja a fejét, nem tudja hogyan állíthatná le a közösségi csatornákat. A Tumblr, a Facebook, vagy a Twitter megregulázására még magának Szalai Annamáriának sincs jogosítványa, mit is tehetne akkor szegény főszerkesztő?

Azok, akik aktívan interneteznek, sokat lógnak a közösségi hálózatokon hajlamosak azt hinni, hogy értik is, mi is történik körülöttük. Nicholas A.Christakis és James H. Fowler könyve (hozzám hasonlóan) rádöbbentheti őket, hogy jóval bonyolultabbak a dolgok annál, mint ahogy hisszük.



A könyv honlapján olvashatsz néhány igazi recenziót, beleolvashatsz a könyvbe és még sok más kiegészítő anyagot is találhatsz. 

- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy maga egy szemét, korrupt, tolvaj, gazember?
- Beperelném becsületsértésért!
- És ha csak gondolnám?
- Akkor nem tehetnék semmit.
- Akkor csak gondolom.

Nem tudom, Mong Attila ismeri-e ezt a viccet, de biztos, hogy egyáltalán nem szánta viccesnek, amikor ma reggel a 180 perc műsorvezetőjeként egy percet hallgatott, mivel az érvényes törvények és belső rendeletek miatt nem mondhatta el véleményét az éjszaka megszavazott médiatörvényről. Hallgasd meg te is Mong Attila hallgatását. (Néhány másodperccel 6 óra 15 perc után kezdődik.) Mong Attila hallgatásával szó szerint kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar rádiózásban.

A Magyar Rádió vezetése úgy találta, hogy Mong Attilának jól áll a hallgatás: Egyelőre maradhat az intézménynél, de adást nem szerkeszthet, vagy vezethet.

Ezúton küldöm Jónás István vezérigazgatónak és Gazsó L. Ferenc főszerkesztőnek John Cage 4'33'' című hallgatását darabját. Magyarországon sokáig őt is tiltották, de ez neki nem ártott.

Nem írtam el a címet, nem az elmúlt évet akarom összefoglalni - azt lényegében megtette Berényi Konrád  -, hanem a Nextwave jóslataihoz szeretnék széljegyzeteket biggyeszteni. 









1. Social business és a ROI kérdés előtérbe kerülése - A közvetlen megtérülés többé-kevésbé mérhető (legfeljebb nálunk még igen kevés cégnél szokás). A közvetett megtérülés sokkal bonyolultabb dolog, ami ráadásul csak sokkal hosszabb távon érvényesül. A média esetében általában az utóbbiról van szó. Ezt azonban nem szabadna ürügyül használni mindenféle, a megtérülésre irányuló kérdés, mérés, vizsgálat elutasítására.

 TimesTalks, Pouge


A Nagy Fizetős Fal Vita - A NYTimes modellje működni fog?


iPhone és elkötelezettség


iPad design: 4 alapmodell

Nem vagyok az a pedáns, rámolós típus, de vannak dolgok, amiket én is igyekszem úgy eltenni, hogy később könnyen, gyorsan megtaláljam. (Eltaláltad, leginkább az interneten talált információkra gondolok.)




A váltás persze nehezen ment. Tulajdonképpen véletlenül ismerkedtem meg a Springpad szervezővel és akkor jöttem rá, hogy mennyire kinőttem már a Delicioust.

Tegnap meghívót kaptam az Y. ügynökségtől. Kivételesen nem "Tisztelt Szerkesztőség" kezdetűt, hanem névre szólót, amiben mint bloggert hívnak meg, hogy bepillantsak az X-Faktor és a Való Világ kulisszái mögé.

Amikor a média-trendekről beszélünk, általában az amerikai trendekre gondolunk és közben reménykedünk benne, hogy ezek majd némi késéssel hozzánk is "begyűrűznek". Néha nem árt tudatosítanunk, hogy a világ ennél jóval nagyobb, változatosabb. Ehhez egy kis lendületet adhat az AdAge összeállítása. 

1) Még a viszonylag szegény emberek is kötelező holminak tekintik a TV-t. 
Az indiai háztartások felében van tévé készülék (2001-ben még csak harmadukban volt.) A szintén szegény Kenyában az arány 60 százalék. Nálunk is a legszegényebbek kivételével mindenkinek van tévéje. Vagy lehet, hogy az emberek egy része azért is szegény, mert a tévé előtti bambulással tölti az idejét?

2) Az internet terjedése ellenére a tévézésre fordított idő egyre nő. (A világátlag napi 3 óra 10 perc, a hazai valamivel magasabb. Fel nem foghatom, hogy bírnak az emberek ennyi időt tévézni!) Csak a magasabb iskolai végzettségűek esetében figyelhető meg az internet elszívó hatása. (Talán azért, mert ahhoz, hogy valaki komolyabban internetezzen legalább alapszinten kell tudni írni-olvasni.)

3) A műsorok közül magasan vezet a foci, a "tehetségkutató" vetélkedők és a sorozatok. (Vajon milyen okai lehetnek, hogy az egész világon ezek a műsorok a legnépszerűbbek?)

4) Miközben az Egyesült Államokban és Nyugaton (minket is ide sorolnak?) egyre csökken a napilapok előfizetőinek száma, a világ nagyobbik részén virágzik a napilapipar. Hát igen, a WAN vezetői is mindig ezzel próbálják nyugtatni a tagságot, csak hát az itt bedőlő lapoknak (és az ott dolgozóknak) ez sovány vigasz. (Az itt feleslegessé váló nyomdagépek viszont Indiában még elpasszolhatók.)

5) Az egyik szemedet érdemes a Facebookon tartanod - 6 órányi átlagos használattal (vajon heti használatról van szó?) a Facebook a 10-es toplista valamennyi tagját magasan veri. (A második legjobb is csak közelíti a 3 órát.) A Facebook 517 millió felhasználójának 70 százaléka az Egyesült Államokon kívül él. (Vajon milyen szolgáltatás tudja majd túlszárnyalni ezt a terjedési ütemet? Mert egy percig se hidd, hogy ezentúl már minden így marad!)

6) A feljövő piacokon (ez a szegény országok udvarias megnevezése) az internet kávézó az online hozzáférés tipikus helye. - Nem feltétlenül csak a szűkös lakásviszonyok magyarázzák ezt. Sok országban nem csak az internetezők, hanem a jó ellenőrizhetőség miatt a Hatalom számára is vonzók a cyber kávézók.

7) Brazilia, Oroszország, India és Kína vezet az online videózásban. Számukra az internetezés egyre inkább igény szerinti tévézéssé alakul. (Az olvasni nem tudás, a szélessáv és a megfizethető árak metszéspontjai ezek.)

8) A magas költségek fékezik az internet terjedését. Mindez viszont gyorsítja a mobilizálódást. A legszegényebb országokban óriási a mobil penetráció. (Ez persze nem azt jelenti, hogy ott mindenki iPhone-nal a kezében futkos.)

9) A netbookok, e-olvasók, táblagépek lendületet adnak az internet terjedésének. 2014-re megnégyszereződhet az IP-alapú adatforgalom. (Itt az egyik tényező az ár, a másik a használhatóság. Hihetetlen, hogy egy bonyolult, gyakran elromló, érthetetlen hibaüzeneteket küldözgető készülék - PC - ilyen sokáig a piacon maradhatott. Az egyetlen magyarázat az, hogy eddig nem létezett reális alternatíva.)

10) A 8-18 éves korosztály számítógép előtt töltött ideje az elmúlt 10 évben megháromszorozódott. Ők a legtöbbet a közösségi hálózatokon, a játékokon, a videó oldalakon és az IM-en lógtak. A következő években az ő fogyasztási szokásaik határozzák meg, milyen is lesz a média. Vajon fel vagyunk készülve erre? (Szerintem nem.)

Szinte szégyellem leírni, de a hazai média egy részének közösségi média jelenlétét / aktivitását látva mégis megteszem: Ma már nem elég kitenni a saját webhelyre a tartalmat és várni, hogy beessen a közönség. Oda kell menni, ahol az emberek vannak, ez pedig a közösségi média. Nem elég persze ott lenni, hanem csinálni is kell valamit. Nem is mindegy, hogy hogyan. (Nem csalás - nem ámítás, a Facebookon nem lehet maszatolni, azonnal megláthatod, melyik hazai szerkesztőségeknek van sok rajongója és melyikeknek kevéske. Vagy - Facebook oldal hiányában - melyiknek nincs semennyi.)


1. Minden megszólalásban (frissítésben) legyen link. A link nélküli frissítésekkel azt kockáztatod, hogy az emberek máshová mennek információkért. (Gyorsan hozzáteszem: minden megszólalásban legyen információ, ami felkelti az emberek figyelmét. Mindennek a fordítottja: Az automatikusan publikált linkek hamar elveszik az emberek kedvét attól, hogy kövessenek.)

A héten megnyílt a (Google) Chrome Web Store. Lehet lelkesedni, vagy fanyalogni, de az biztos, hogy megint megváltozott a pálya, a médiának villámgyorsan alkalmazkodnia kell(ene) az új helyzethez.

A Chrome Web Store premierre az NPR, a New York Times, az USA Today, a Sports Illustrated, a Salon és még több ismert kiadvány is kijött "krómos" alkalmazással. 

Hogy mit jelent ez? Nagyjából azt, hogy a böngésződben is megkapod azt az élményt (offline olvasás, kiemelkedő képminőség, multimédia stb.), ami eddig csak a táblagépekre fejlesztett alkalmazásokkal volt elérhető. (A felsorolt oldalak kivitelezésének színvonala eltérő, ráadásul reszelni való maradt még elég.)




Nem szabad elhallgatni azt sem, hogy a Chrome Store-ban való megjelenés nagyszerű alkalom az újságok számára a fizetős tartalom bevezetésére. (Ezzel - részben - megkerülhető a "fizetős fal dilemma" is.)


Évekkel a világ vezető lapjainak mobilosodása után, a napokban jelent meg az Index mobil webre optimalizált változata. A hazai piacot és a média lehetőségeit ismerve érthető ez a késés. iPadot ugyan már nálunk is lehet  - hivatalosan is -  kapni, magyar nyelvű napi- vagy hetilapos ipados alkalmazásról nem tudok. Nem hiszek a hazai krómozott újságok gyorsa megjelenésében sem. A  "native" vagy HTML5 csata nem nálunk fog eldőlni.

A Guardianban olvastam, hogy néhány napja komoly felzúdulást váltott ki, amikor a felsőoktatás "liberális bástyájának" tartott Columbia Egyetem egyik feljegyzése. Ebben az intézmény arra hívta fel diákjai figyelmét, hogy jövőbeli elhelyezkedési esélyeiket kockáztatják a WikiLeaks dokumentumainak letöltésével. Különösen veszélyesnek minősítették a dokumentumokra való hivatkozást (linkelést), illetve azok közösségi oldalakon (Facebook, Twitter) történő megosztását, mivel "ezzel kétségbe vonnák, hogy alkalmasak-e bizalmas dokumentumok kezelésére."


Ha ez effajta ajánlások, tiltások jól működnek, akkor teljesen felesleges a médiát regulázó szájkosártörvénnyel vacakolni.  Írjanak azt a firkászok, amit akarnak. Pazarolják csak a drága papírt, az értékes műsoridőt. A lapok, műsorok cenzúrázása helyett elég megmondani az embereknek, hogy mi az ajánlott és mi a "későbbi pályafutás (vagy akár a jelenlegi munkakör megtartása) szempontjából káros" tartalom. Aztán pedig jöhet a gondolatrendőrség.

Az Országos Széchényi Könyvtár felmérése szerint a magyarok 49 százaléka nem olvas könyvet. (Meg is látszik rajtuk.) A szakemberek örülnek ennek az értéknek, mert 2005-ben ez az arány még 60 százalék volt. 


"A felmérés szerint a magyarok kevésbé nyitottak az új könyvformátumokra" - olvasom. Vicces. Hogy lehetnek a hagyományos könyveket is csak nehezen megfizető emberek "fogékonyak" egy több tízezer forintos e-olvasóra, vagy egy több százezer forintos táblagépre?

A napokban a kereskedelmi internet 15. születésnapja ürügyén megrendezett veterántalálkozón többen is beismerték, hogy nem csak 1995-ben, de 2005-ben sem volt fogalmuk arról, merre tart az internet. Ezek után mit várhatunk az internet mélyrétegeit kevésbé ismerő médiavezérektől? (Nagyjából azt, ami van.)
Henry Bloget és Jay Jarow, a Business Insider szerkesztői ennél világosabban szeretnének látni. A média jövőjéről szóló konferenciájukon Here's the truth about the media industry...  (Itt az igazság a médiaiparról...) című előadásukban "csak" számokat tettek egymás mellé, de azok önmagukért beszélnek.


Igazán sokkoló ez az ábra, ami Google és a többi médiaóriás piaci értékét ábrázolja. Miközben a médiavezérek sokáig azzal áltatták magukat, hogy "a Google nem média- hanem internetes technológiákkal foglalkozó cég", szép nagyra nőtt a kicsike. Ma már a kisgyerekek is tudják, hogy a Google tartalmat készít és közvetít, hirdetéseket ad el...vagyis médiacég.



A jövőt illetően Bloget ls Jarow sem mondanak semmi meglepőt: 

• a mobil internet elképesztő sebességgel  növekszik további gyors fejlődése várható
• minden menő, ami app (lehet, hogy a letölthető alkalmazások divatja múlandó, de ma még messze nem érte el a csúcspontot)
• most jön csak el az elektronikus kereskedelem ideje (nem feltétlenül az eddig ismert formákban, ahogy ezt a Groupon sikere is bizonyítja.
• a helyfüggő szolgáltatások ideje majd csak most jön el (a jelenlegi, egyszerű bejelentkezésnél többet nyújtó szolgáltatások jönnek)
• természetesen továbbra is a közösségi média a legnagyobb erő.

(A Here is the truth... diasorát sajnos nem tudtam ide beépíteni, de mindenkinek ajánlom, hogy fussa át az ábrákat.)

 Online videó, közönség, megosztás, egyebek (Teaching Online Journalism)


Az objektív újságírásnak vége. Lépjünk tovább! (Reflections of a Newsosaur



Ki a közösségimédia-szakértő? (SocialmediaToday)

A nyomtatott lapok eladásai folyamatosan csökkennek. Az "ingyenes" (tisztán hirdetésekkel finanszírozott) kiadványok nem termelnek elég pénzt. A fizetős falak felhúzása még a mienknél sokkal nagyobb piacokon is nehezen megjósolható eredményekkel jár. Érthető tehát a folyamatos érdeklődés az alternatív terjesztési módszerek iránt.
A digitális terjesztés maga nem új dolog. Lényegében a bevált  hagyományos megjelenést (formátum, tördelés) próbálja az olcsó internetes terjesztéssel és a kényelmes online fizetéssel keresztezni. Az ötlet jó, különösebb költsége nincs (a tartalom a nyomtatott lapéval azonos, a digitális terjesztést erre szakosodott cégek általában jutalékért végzik). A módszer a világ számos kiadványánál jól működik, a piac szépen bővül. Nálunk viszont a legtöbb kiadó évek óta csak kivár, görcsöl; a legtöbben attól félnek, hogy a digitális kiadás tovább erodálja a print eladásokat. (Sokan a digitális kiadás egyszerű másolhatósága, továbbadhatósága miatt aggónak.)

A magam módján én is szeretnék csatlakozni az ÉS és a Magyar Narancs kezdeményezéséhez. Üres címlappal ugyan nem tudok előállni,  de egy üres bekezdéssel szeretném felhívni a figyelmet a médiatörvény-tervezet veszélyeire.