Te is csak a blogok legfrissebb (legfeljebb az utolsó 3) bejegyzését szoktad elolvasni? Nincs miért szégyenkezned, így van ezzel az emberiség 97,3 százaléka. Most itt az alkalom, hogy különösebb fáradság nélkül kissé mélyebbre áss.

Becslésem szerint a Médiablogba 2009-ben 400+ bejegyzést írtam. (Egy részükre én magam sem emlékszem.) A naponta születő új bejegyzések gyorsan letolják a képernyőről a korábbi, de  még (elvileg) fogyasztható írásokat. A "bejegyzés-temetőből" legfeljebb egy link, vagy egy célzott keresés képes ideiglenesen feltámasztani a régebbi tartalmakat.

Az ünnepek alatt, illetve az ünnepközi Fekete Médialyukban ugyan blogszünetet tartok, de arra gondoltam, hogy az elvonási tünetekkel küzdőknek ezekre a blogmentes napokra kibányászok 12 bejegyzést az elmúlt év terméséből.

Január

Barkácskészlet online újságíróknak

Az eszközkészlet folyamatosan bővül, ennek ellenére van néhány eszköz, ami megkönnyíti az elindulást. (2009-ben is több bejegyzésben is foglalkoztam az újságírókat segítő online eszközökkel.)

Február

10 érv a hírek "fizetős kapuval" történő elzárása ellen

A "lehet-e pénzt kérni az online tartalomért" gumicsont rágása Rupert Murdoch áldásos tevékenységének köszönhetően a korábbinál is intenzívebbé vált. Vajon a News Corp és követői 2010-ben beváltják fenyegetéseiket?

Március

Multimédia gyorstalpaló újságíróknak

A multimédia iránti lelkesedésemet rendszeresen próbálom átragasztani a Médiablog olvasóira.
(Néha az az érzésem, hogy nem igazán sikeresen.) Néhány kedvenc multimédiás anyagom A szövegen túl "rovatban" érhető el.

Április

Hogyan változtatják meg az e-könyvek olvasási és írási szoksainkat

Egyre többen vagyunk, akik türelmetlenül várjuk, mikor jelenik már meg a megfizethető, használható, szerethető e-olvasó. Várakozás közben érdemes elgondolkodni azon, milyen következményekkel jár majd ezeknek az eszközöknek az elterjedése.
(Ez is egy olyan bejegyzés, amire egyáltalán nem emlékeztem, pedig érdekes és fontos témáról szól.)

Május

Havi 11 perc jut egy online újságra

Amennyiben tartalomgyártással, vagy online reklámmal foglalkozol, időről időre érdemes visszatérned ehhez a bejegyzéshez. Lehet ugyanis, hogy egy kiadvány gyönyörű számokat (UV, page view) produkál, de valószínű, hogy a látogatók többsége csak pillanatokat tölt az oldalain. Ez a legnagyobbakkal sincs másképp.

Június

Hé, a web megváltoztatta a hírbizniszt!

Vannak, akiknek nincs semmi újdonság ebben a bejegyzésben, viszont vannak, akiket naponta szembesíteni kellene az itt leírtakkal. (Nyomtasd ki, majd  "felejtsd" kollégád, rovatvezetőd, főszerkesztőd asztalán!)

Július

A tartalomgondozó újságíró

Nagyon fontos téma, ugyanakkor úgy érzem, nem kapott elég figyelmet. Persze mire is számíthattam a júliusi kánikulában? Talán most, hideg fejjel nagyobb érdeklődésre számíthat.

Augusztus

Ötlettérkép a szerkesztőségben

Aki használ munkájához valamilyen mind mapping eszközt, nyugodtan átugorhatja, aki viszont nem tudja, miről van szó, feltétlenül olvassa el!

Szeptember

Miért nem értik a fiatalok az újságokat?

Ehhez a bejegyzéshez nem szükséges kommentár.

Október

Államosítás, vagy halál?  - Újabb jelentés a sajtó jövőjéről

Egy érdekes írás (összefoglalója) az "újságok jövője" cikkek áradatából

November

Mi lesz a blogokkal?

Elszívják az új eszközök (közösségi média, mikroblogok) a bloggereket és a blogok közösségét, vagy csak egy új egyensúly kialakulásának vagyunk tanúi? (Szerintem a kettő együtt.)

December

12 kihagyhatatlan bejegyzés 2009-ből

(Egyébként pedig mindenkinek Boldogat, Kellemeset, Békéset., Szépet, Eredményeset, Sikerekben Gazdagot és hasonlókat! 2010-ben folytatjuk.)

Mára már nem terveztem újabb bejegyzést, de ez a videó kihagyhatatlan.



Az énekszólam kissé hamis, de azonnal máshogy hallgatja az ember, amikor kiderül, hogy a szerző / előadó Christopher Ave ugyan nem korrektor, viszont újságíróként sok korrektorral volt alkalma dolgozni. Ave azért fakadt dalra, mert látja, hogy a szerkesztőségekben egyébként is kissé lenézett  korrektorokat különösen sújtja a média válsága.

A Médiablognak (hivatalosan) nincs korrektora, viszont az elmúlt években rengeteg segítséget kaptam néhány olvasótól. Közülük is külön köszönetet érdemel Rooza, aki fáradhatatlanul gyomlálja bejegyzéseimet. (Van mit.). Énekelni nem fogok.

Ha nem érted a videón elhangzó szöveget, itt elolvashatod.

A hírmédia várható trendjeinek közzététele után úgy látom, hogy még mindig vannak olyan elszántak, akik nem csak a közelgő ünnepekre koncentrálnak.  Így ígéretemnek megfelelően elkészítettem a közösségi médiára vonatkozó jóslatok (önkényesen összeállított) gyűjteményét is.

Ha szeretnéd megtudni, mi várható 2010-ben a "content marketing" területén,  elég elolvasnod a Junta42 összeállítását, ahol Joe Puilizzi 60+ "guru" (megmondóember) véleményét gyűjtötte össze. (Mivel valamennyi szakértő weboldalára/blogjára link is mutat, az összeállítás kitűnő linkgyűjteményként is szolgálhat. (Jó ez a "content marketing" kifejezés, mert arra utal, hogy létezik tartalom nélküli, vagyis tartalmatlan marketing is.)

Ha nem akarod átrágni magad a teljes összeállításon, itt lényeg:

1. Videó - 2010-ben tovább nő a szerepe (Ez persze nem jelenti azt, hogy minden béna "beszélő fejek" videót milliók néznek majd meg.)
   
2. Mobil, mobil, mobil. (t)
   
3. Egyre több cég helyezi ki a tartalomgyártás erre szakosodott kiadókhoz (Ez inkább a tartalomkészítésre szakosodott profik, nem pedig a "vulgármarketingesek" piacbővülését jelenti.)
4. A minőségi tartalom győzedelmeskedik a dilettáns szemét fölött (Úgy legyen!)
   
5. Ne mondd el senkinek - 2010-ben nőni fog az off-line tartalom aránya ???

Néhány véleményt azért én is kimazsoláztam:

Seth Godin: 1. A következő hónapokban érezhetően javulni foga a gazdaság állapota. Akik az elmúlt 2 évben megalapozták online jelenlétüket, most elnyerik jutalmukat. Akik viszont elaludtak, most sírhatnak.
2. Aki eddig nem cégük, vagy személyes márkájuk építésére, csak idejük elcseszésére használták a Twittert, most elfordulnak tőle és valamelyik új, csillogó holmi után vetik magukat.

Michael Litman A következő "nagy dobás" olyan cucc lesz, ami erősen személyre szabotton és helyfüggő módon kínál szolgáltatásokat. (Ilyesmi a Forsquare.)

Graeme Harrison A szomorú valóság az, hogy a legtöbb márka és legtöbb marketinges 2010-ben is ontja majd a spameket és mint a géppuska szórja majd a sok szemetet.

A Social Media Examiner jövendölései közül azt emelném ki, ami szerint 2010-ben a cégeknél természetes lesz, hogy egyértelműen szabályozzák ("policy") a közösségi média használatát. (Majd csörögjetek ránk, ha elkészült!)

A Social Media Today összeállítása a mérésre, az elemzésre és keresőoptimalizálásra koncentrál. (Inkább a  haladóknak ajánlott olvasmány.) A bejegyzés (számomra) meglepő felvetése szerint itt az ideje valami normális nevet adni annak, amit manapság közösségi médiaként (social media) szoktunk emlegetni. Ez a név ugyanis zavaró, megtévesztő, a további fejlődés gátja. Az SMT szerint 2010. az átnevezés éve (is) lesz.

Az összeállítás végére ide kívánkozik a Communications Catalist bejegyzése, ami  a public relations várható trendjeit vázolja fel.

1. A közösségi média nem egy mindössze 3 trükkre betanítható póniló. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a vállalati blog - Facebook - Twitter hármas a kezdet és a vég. (Attól tartok, idehaza szép számmal akadnak a szakmában olyanok, akik nem hiszik ezt...mert egyikről-másikról még  csak nem is hallottak... )

2. Egyre inkább elmosódik a határ a pr és a hirdetések között. (Értem a törekvést, biztosan növekszik a kommunikáció hatékonysága is, de mint "célcsoport" egyáltalán nem vagyok lelkes.)

3. Egyre több cég (márka) lesz kénytelen belátni, hogy a közösségi média nem az a kezesbárány, aminek korábban képzelték. Nálunk még a cégek többsége egy fázissal hátrébb tart. Kezesbárányozás helyett azt képzelik, hogy a közösségi médiával nem kell foglalkozni, mert csak egy gyorsan jött divat, ami ugyanúgy el is múlik.

Tisztában vagyok vele, hogy két bejegyzésemben csak a fellelhető előrejelzések egy töredékét dolgoztam fel. Ha belefutsz egy jó kis "jóslós" bejegyzésbe, feltétlenül írd meg!

 Elég pocsék év áll mögöttünk. Biztosan ugyan senki sem tudhatja mit hoz a 2010-es év, de azért az évvégi rítusnak megfelelőem néhány bátor szakember megpróbált valami okosat mondani. Az alábbiakban ezekből a jóslatokból következik egy kis válogatás:)

115 magazin és média előrejelzés (Folio Magazine)

A Foli szerkesztői óvatosan ismert iparági vezetők véleménye mögé bújtak. (Azért ügyesen becsomagolva elrejtették az anyagban saját vezetőik jövendölését is.) A többségében semmitmondó véleményekből a jövőt ugyan nem ismered meg, viszont sokat megtudhatsz magukról a válaszadókról. "Tovább csökken a nyomtatott média szerepe." "Központi helyre kerül a videó." ... Nahát, ki gondolta volna!

Sokkal szimpatikusabb A Beyond the Echo Chamber blog Az újságírás fő prioritásai 2010-ben (+ 10 javaslat) című bejegyzése.

A kiindulópont Clay Shirky mondása: "Nem tudjuk mi fog történni, de bármi megtörténhet."

1. Többet kell kísérletezni (a szerzők itt több pozitív kezdeményezést is felsorolnak)

2. Színesíteni kell a kínálatot. (A mai újságok - az online lapok is - jellemzően a középkorú (50+) férfiaknak íródnak.)

3. Itt az idő az elkötelezett közösségek építésére. (Ez nem a korábban bezárt, troll-dühöngőként működő fórumok újranyitását jelenti.)

4. Együttműködés. Nehéz megszokni a gondolatot, hogy a legkomolyabb versenytársakkal kell együttműködni, de lehet, hogy ez az egyik kivezető út a jelenlegi válságból. Néhány nagy amerikai kiadó már elindult ezen az úton. (Tessék mondani, nem lehetne ezt a politikában is kipróbálni?)

5. Mobilitás. Valószínűleg a nyomtatott lapok sem terjedtek volna el, ha olvasásuk annyi kötöttséggel jár, mint az online újságoké. 2010-ben jelentősen fel kell gyorsulnia a különböző mobil formátumok fejlesztésének, terjedésének. (Jelenleg nem látszik gyorsan elterjedni képes, domináns formátum. Ha itt is a "formátumok háborúja" alakul ki, a tartalomszolgáltatók lehetnek a legnagyobb vesztesek.)

A 10 rövid javaslat is jó, érdemes elolvasni.

Az újságírás 10 trendje 2010-ben

Egy újabb lista helyett Adam Westbrook egy rövid videóban mondja el / mutatja meg jóslatait. A fiatal srác nem valamelyik újságíró-gyorstalpaló hallgatója, hanem komoly szakmai múlttal rendelkező szabadúszó multimédia-újságíró.

(Ha akad még valaki, aki az ünnepi készülődés közben a Médiablogot olvassa, a következő napokban készítek még egy összefoglalót a közösségi médiára vonatkozó jóslatokból is.)

10 trends in journalism for 2010 from Adam Westbrook on Vimeo.

Tegnap a Figyelő főszerkesztőjének váratlan leléptetése (a leléptetés bejelentése) után a hozzászólásokban érdekes beszélgetés alakult ki. Néhány olyan téma merült fel, melyek fontosságuk miatt megérnek egy önálló bejegyzést.

Igaz, nem tűnik túl hihetőnek, hogy egy főszerkesztő nyolc hónappal kinevezése után  "egyéni terveinek megvalósítása" mellett döntve felmond és még aznap ki is lép munkahelyéről, de hát ne legyünk igazságtalanok. Mikor volt szokás nálunk őszintén beszélni a médián belüli vezetőváltásokról? (És a médián kívüliekről? Például hol olvashattunk arról, miért hagyta ott másfél év után Nagy Bálint kommunikációs igazgató a Vodafone-t?)

A múlt rendszerben természetes volt a  "szemérmes káderpolitika". Aki azonban megtanulta a kádárista kommunikátorok kódrendszerét, jó eséllyel tippelhetett arra, mi lehet a standardizált  "érdemei elismerése mellett", "más fontos pozícióba történő kinevezése miatt" , "tekintettel megromlott egészségi állapotára" fordulatok mögött. (Nagyon hasonlít ez a gyászjelentések kódolására. A legtöbben tudják, hogy a "tragikus hirtelenséggel" az infarktus, a "hosszú szenvedés után" a rák, a "tragikus körülmények között" pedig az öngyilkosság beceneve, de fel sem merül, hogy nevükön nevezzék meg az elhalálozás okát.)

Maradjunk a médiánál. A lapok, tévék, rádiók a pénzünkre, illetve a figyelmünkre pályáznak. Nem egyszerűen csak egy kereskedelmi tranzakcióra próbálnak minket rávenni. hanem azt akarják, hogy bízzunk bennük, higgyünk nekik. Rendben, próbáljuk meg, de ehhez tudni szeretnénk ezt-azt. Kíváncsiak lehetünk például arra, kik a médiacég tulajdonosai (esetleg milyen politikai, üzleti körök állnak a tulajdonosok mögött), kik a tartalomkészítésért felelős, azt meghatározóan befolyásoló vezetők, érdekelhet bennünket ha változik a háttér, vagy cserélődnek a kulcsszereplők.

Ehhez képest továbbra is folytatódik a médiamonopólium idején megszokott gyakorlat : közös megegyezés, semmitmondó közlemény,  csikorgó mosoly a "közös megegyezéssel" eltávolított vezető összeszorított szája. (E mögött lehet a hallgatást garantáló szigorú szerződés, a az azt megvásároló bánatpénz, vagy a messze elérő kezeket is figyelembe vevő szakmai megfontolás.)

Ha olvasod a Guardian Media rovatát, a New York Times Media & Advertising szekcióját, esetleg figyeled a Mediabistro, a paidContent, vagy az Editors Weblog híreit, elég pontosan követheted, hogy a médiában (az ő médiájukban) ki, honnan, mikor, merre, miért... És persze ott van Romenesko blogja, az a központi "faliújság", ahova sok médiacég belső hírei hamarabb jutnak el, mint saját székházuk egyik részlegéből a másikba.

Nem zaftos részletekre, a belső konfliktusok kiteregetésére vágyom, csak az alapvető, korrekt tájékoztatásra. Megoldhatatlan? Nálunk egyelőre igen.

Tudatában vagyok, hogy viszonylag kevesen vagyunk, akiket izgatnak ezek a kérdések. Az emberiség jelentős része természetesen magasról tesz rá, ki X lap főszerkesztője, vagy Y tévé online vezetője. Nem éppen a jelenleg a médiacégek sajtóközleményeit szolgaian közlő (kopipészt) szaksajtó dolga lenne a kíváncsi kisebbség igényeit kielégíteni?

Utóirat:

Hoppá, kimaradt a látványkonyha.
Egy étterem sokban hasonlít egy médiacéghez. Általában nincs lehetőségünk arra, hogy benézzünk a konyhára, csak ez elkészült étel alapján következtethetünk arra, mi is folyik ott. Fontos a bizalom. A túl nagy ételválaszték gyanús,  valószínű, hogy a mikrohullámú virtuózok fagyasztott ételekkel dolgoznak. (A médiában ennek a hírügynökségi konzervanyagok felelnek meg.)
Ha semmit nem tudok egy helyről, oldhatja bizalmatlanságomat a látványkonyha. Ha látom, hogy ki, mit, hogyan főz, könnyebben döntök, hogy megyek, vagy maradok.

Ma egyre több médiacég próbálja afféle szerkesztőségi látványkonyhával megszerezni a közönség bizalmát. Szerkesztőségi blog, élő közvetítés a szerkesztőségi ülésekről, szerkesztői csirip (twít)...
Lehet, hogy ezek egy része béna, ügyetlen, de bármi jobb az olvasókat teljesen hülyének néző, mellébeszélő sajtóközleményeknél, nyilatkozatoknál.

A Médiablog hivatalosan meg nem erősített értesülései (=megbízható pletykák) szerint a Sanoma megválik a Krecz Tibortól, a Figyelő főszerkesztőjétől.

Krecz több hónapos keresést követően azután került a hetilap élére, hogy 2008. decemberében dezertált az előző főszerkesztő, a Figyelőt évekig sikeresen vezető Martin József Péter.

Krecz jó nevű szakember, mutatós életrajzzal rendelkezik (RTL Klub hírigazgató, Axelero - emlékszik még valaki erre a névre /Origo üzletág-igazgató, kommunikációs tanácsadó, műsorvezető). Korábban rovatvezetőként dolgozott a Figyelőnél is. Minden jel arra utal, hogy szakmai felkészültsége,  széleskörű ismeretei ellenére a Figyelő főszerkesztőjeként nem sikerült a Sanoma vezetése által elvárt eredményeket hoznia.

"A múltbeli eredmények nem jelentenek garanciát a jövőbeli sikerekre." - szól a gyakran idézet bölcsesség. Bizonyára így van. De mintha a Sanoma körül sem lenne rendben minden.

A Sanoma nem tudta megtartani Martint  - egy később délibábnak bizonyuló  "komoly kihívás" kedvéért(Népszabadság Magazin) hagyta ott a Figyelőt, bedobta a törölközőt Szabados Balázs,a FigyelőNet főszerkesztője, december elsejével kilépett Jánosi Péter magazin-hirdetési igazgató, nyolc év után, a hónap végén távozik Palocsay Géza online hirdetési igazgató. (A lista nem teljes.)

A Sanoma korábban a lapkiadás "bezzeg"-cége volt. Alapvetően megváltozott valami, vagy csak a válság  (a hagyományos média és a gazdaság válsága) következményeit látjuk?

Frissítés:

A Figyelő Facebook-oldalán olvasható:

"Krecz Tibor egyéni terveinek megvalósítása miatt jelezte a Sanoma Budapest vezetőinek, hogy nem tudja tovább ellátni a Figyelő főszerkesztői pozícióját, így 2009. december 17-ei dátummal távozik a kiadótól. Ameddig a kiadó nem találja meg utódját, a főszerkesztői feladatokat Simon Ernő, jelenlegi főszerkesztő-helyettes látja el, megbízott főszerkesztőként."

Nagyon életszerű, hihető közlemény.

Az egyszerű tartalommegosztást segítő ShareThis eszköztár világszerte 130.000 webhelyen működik, havonta átlagosan 200 millió felhasználó oszt meg a segítségével tartalmakat. Ebből a ShareThis emberei elég rendes adatmennyiséget gyűjtöttek össze, amit most megosztottak az érdeklődőkkel. (Vagyis velünk.)


A számokból többek között kiderült, hogy 46 %-os részesedéssel még mindig az email a tartalommegosztás legnépszerűbb eszköze. A Facebookot 14,5 a Twittert pedig mindössze 6 % használja tartalommegosztásra.

Az eredményeket nem szabad kőbe vésett igazságnak tekinteni, hiszen azok csak a  ShareThis eszköztárat használóktól származnak. A tendencia akkor is figyelemreméltó, ha az adatok pontatlanok. Őszintén szólva a MediaPostban megjelent összefoglaló olvasása előtt az volt az érzésem, hogy az emailben való ajánlás küldése olyan funkció, amit a legtöbb tartalomszolgáltató csak hagyománytiszteletből tesz ki. Tévedtem.

Önmagában az, hogy milyen arányban használják az emberek az eszközöket, csak részinformáció.
A "túloldalról", a megosztott linkekre való kattintások felől nézve kiderül, hogy a Twitter generálja a kattintások 40 %-át.

További érdekes adat, hogy a Twitterre küldött megosztásokra átlagosan 18 ember kattint rá, a Facebookra küldött linkre 3, az emailben kapottra pedig...természetesen csak 1.

Hiába tehát, hogy csak a felhasználók 6 százaléka oszt meg csak tartalmat a Twitteren, itt terjednek a leghatékonyabban az üzenetek.

Nem vagyok törzsolvasó, de évek óta figyelem a Heti Válasz webes próbálkozásait. Eredetileg ez a webhely is csak a hetilap online nyúlványaként működött, de a főszerkesztő Dévényi István komoly erőfeszítésének köszönhetően hamarosan egész jól sikerült nagyobb, önállóbb kiadványnak látszaniuk.



Néhány hete a HetiVálasz.hu nemcsak szerkezetében és megjelenésében újult meg, hanem - a Médiainfo értesülései szerint - önálló szerkesztőséget kapott. (Az impresszumban ugyan csak egy új szerkesztő nevét látom, de elképzelhetőnek tartom, hogy a többi szerző is "átdolgozik" az online kiadásba.)

A megjelenés elegáns, letisztult. A tervezők (szerencsére) nem akartak semmi rendkívülit kitalálni, inkább igyekeztek átvenni a máshol jól bevált megoldásokat. Láthatóan erősen hatott rájuk a Guardian (főmenü, hasábbeosztás, hozzászólások kijelzése stb.) de szerencsére nem szolgaian másoltak, hanem saját igényeikhez, illetve lehetőségeikhez illesztették az átvett megoldásokat.



Tetszik, ahogy az új fejléc egyszerű csíkjával megőrzött valamit a korábbi honlapból, illetve a hetilap külsejéből, de mindez nem több, mint finom utalás.

Örülök, hogy a készítők ellenálltak a kísértésnek és csak a legfontosabb menüpontokat tettek ki a főmenübe. Az almenük néhol hézagosak, ami nyilván a lap profiljából és a kis létszámú online szerkesztőségből adódik. (A második menüsorba lenyíló, most még kissé túlméretezett almenükbe még bele kell nőni.  A megoldás előnye viszont, hogy lehetővé teszi az esetleges későbbi bővülést.)

A menüt jól egészítik ki a menüsor alatt megjelenő legnépszerűbb kifejezések. (Nem tudom, ennyire változatlan-e a népszerűségi lista, vagy a frissüléssel vannak gondok, de most napok óta ugyanazokat a címkék láthatók itt.)

• Szeretem, hogy a címlapon, illetve a rovatoldalakon is azonnal láthatom, hogy egy íráshoz hányan szóltak hozzá. 
  
• A cikkek egyetlen kattintással megoszthatók a Facebookon, a Twitteren, vagy az iWiWen. (A jobb hasábban követhetjük, melyik platformon melyik cikkeket osztották meg.)
• Természetesen vannak "sikerlisták" (Népszerű, Vitatott. Értékelt) és külön dobozban megjelennek a legfrissebb cikkek címei is.
• Talán említeni is felesleges, hogy RSS értesítőre is feliratkozhatunk ( akár rovatonként is), van címkefelhő és nem maradhatott ki a szavazás sem.
  

A sok betű és néhány, jórészt a cikkeket illusztráló fotó mellett hiányolom a videókat, a hangos anyagokat (interjúk, riportok, jegyzetek) az önálló fotós anyagokat és a multimédia bemutatókat. Remélem, idővel ezek is felbukkannak. Máris van ígéret a (szöveges) blogok startjára.

Mindenképpen elgondolkodtatónak tartom, hogy a Heti Válasz Kiadó átgondoltabb, igényesebb online kiadvánnyal tudott előállni, mint a nagyságrendekkel nagyobb Ringier (Népszabadság Online), vagy a Sanoma (Fn.hu).  Mivel a HetiVálasz.hu-t is ugyanaz a Netrix készítette, mint az Fn.hu-t (és még sok más híroldalt), valószínűnek tartom, hogy a hazai átlagnál lényegesen jobb eredményben Dévényi István online főszerkesztő mellett meghatározó szerepe van Dunder Krisztián tanácsadói munkájának is.

Itt az évvége, a jóslatok szezonja. Az összes megmondóember 2010. legfontosabb trendjeiről beszél. Nagyobb mennyiségű jövőkép elolvasása után úgy látom, hogy a real-time (valósidejű) web az egyik feljövő trend, amivel mindenképpen foglalkozni kell. (Vannak, akik egyenesen azt állítják, hogy a real-time web az új Web 2.0., azzal a nem csekély különbséggel, hogy ezzel pénzt is lehet termelni.)

Mi is a valósidejű web? A hagyományos eszközök közül például az IM (azonnali üzenetküldés), az újabbak közül a Twitteren megjelenő üzenetek, vagy a Facebook állapotfrissítései. Minden, ahol azonnal, várakozás, késleltetés nélkül jelennek meg az információk.

A valósidejű tartalmakban persze valós időben érdemes keresni. A Twitter saját keresője és néhány kevésbé ismert kereső után december elején a Google is beindította saját valósidejű keresőjét.

Pete Cashmore (A Mashable alapító-igazgatója) a CNN Tech-en megjelent cikkében fél tucat valósidejű tartalmat / szolgáltatást sorol fel. Valósidejű közösség, aukció, készülékismertetés, helyzetmeghatározás, hozzászólás...

Talán említeni is felesleges, hogy ez real-time irányzat nagyon erősen érinti a hírszolgáltatást és az újságírást is. Néhány rendkívüli esemény idején már tapasztalhattuk, hogy például a Twitteren (szinte) élőben követhetjük az eseményeket akkor is, ha nincs a helyszínen profi tévés stáb és  sokmilliós technika.

Normális napokon (szerencsére) nincsen tömegszerencsétlenség, forradalom, vagy árvíz, a valósidejű webhez szokott közönség viszont már nehezen lép vissza a "lassú", néha akár 10-20 percig sem frissülő híroldalakra. A hírszolgáltatók így kényszerhelyzetbe kerülhetnek és akkor is pörögniük kell, ha nincs mi körül pörögni. Jönnek a műszenzációk, a felfújt hírek.

A valósidejű hírekre kevés embernek van valós igénye. Aki azonban belekóstol a real-time webbe, függővé válik és elvonási tüneteket produkál, ha nem jut hozzá napi hírfolyam-dózisához. Máris jól látszik viszont, hogy a valósidejű hírek a színvonalas, szerkesztett hírek, háttérelemzések készítésétől vonják el a szerkesztőséget, az ilyen hírek fogyasztásától térítik el a közönséget.

Régimódi aggályaim ellenére biztos vagyok benne, hogy a következő években nagy üzlet lesz majd a real-time hírek gyártása és forgalmazása.
A következő lépés a hírek intravénás adagolása, majd az agya ültetett elektródákon keresztüli közvetlen betáplálása lehet. Ezekről majd a következő évek előrejelzéseiben számolok be.

Adalékok:

Néhány link azoknak, akik szeretnének többet tudni a valósidejű webről:

BusinessWeek
GigaOm
ReadWriteWeb
Wikipedia

Tulajdonképpen csak azért írok, hogy kitegyem a tegnapi műsor linkjét: Itt van, két hétig meghallgatható, letölthető.

Nem hallgattam vissza az adást (nem is fogom), de benn a stúdióban jó éreztem magam. Herman Rita és Müller Ákos műsorvezetők nemcsak szimpatikus emberek, de felkészültek,  tájékozottak az online médiában, tudták, mit akarnak kérdezni.(Furcsának tűnhet, hogy ezt így leírom, de aki szenvedett már élő adásban felkészületlen műsorvezetőkkel, biztosan megért.) A Civil Rádió sajátos légkörét mutatja, hogy az első zeneszünet "bekéredzkedett" a stúdióba egy másik műsor, az Életfa egyik műsorvezetője is - érdekelte (!) a téma -, ha pedig már ott volt, beültették az egyik szabad mikrofonhoz.

Egy órányi műsoridő élég soknak tűnhet. Az adásban felvetett témákhoz képest viszont nagyon kevés. Sok témába belevágtunk, de egyikkel sem foglalkoztunk igazán alaposan. Egy ismeretterjesztő műsornak egyébként nem is ez a dolga.

Jó dolog, hogy mi jól éreztük magunkat a stúdióban, de kérdés hogy mi jött le az egészből a hallgatóknak: Mit fogott fel belőle az az érdeklődő rádióhallgató, aki ugyan használja az internetet, de nem különösebben izgatja, milyen üzleti modell szerint működnek majd 10 év múlva az online lapok és mi a jelenidejű web jelentősége. Csökevényes dolog ez a rádió, még a Google Analytics adataira sem lehet támaszkodni...

Rendszeresen jelennek meg cikkek arról, hogy  nemsokára már csak azok az újságírók érvényesülnek, akik az írás mellett a CSS-hez, a fotózáshoz, a videózáshoz és az adatbázis-programozáshoz (stb) is értenek.

Most sokunk mindennapi betevője, a Mashable 8 pontban foglalta össze a jövő újságírójával szemben támasztott követelményeket. Ha érdekel Vadim Lavrusik véleménye, olvasd el a Mashable eredeti cikkét. Ahogy már többször is felhívtam rá a figyelmet, Amerika messze van, ott máshogy működnek a dolgok, ezért megpróbálom a hazai viszonyokhoz igazítani az olvasottakat.

1. Legyél fogékony az üzletre és a vállalkozásra. -  Egyre több újságíró indít valamilyen sikeres online vállalkozást. (Amerikában.)

A hazai újságírók már akkor gmk-ban dolgoztak, amikor amerikai kollégáik még boldogan élték az alkalmazottak békés világát. Számlázási - adózási - vállalkozási kérdésekben a hazai újságírók jobban állnak amerikai kollégáiknál.

2. Programozás - Ez az egyik legvitatottabb terület, rengeteg blogbejegyzésben és hozzászólásban vitatkoztak már róla. Szerintem is nyilván előny, ha egy újságíró ismeri valamennyire a a HTML-t, PHP-t JavaScriptet stb. Nem is feltétlenül azért, hogy ezekkel dolgozzon, hanem hogy tudja, mit kérhet a vele egy csapatban dolgozó kollégáitól. Veszélyesnek tartom viszont azokat, akik valamennyire tudnak programozni és óriási önbizalommal nyúlnak bele bármibe. Tapasztalatom szerint egyébként sokkal több a jól író programozó, mint a jól programozó újságíró. (Vajon miért?:)

3. Nyitottság, kísérletezőkészség - A tartalom 100 százalékos ellenőrzésétől a nyitottság, az újdonságok befogadása, a több platformon való történetmesélés felé tolódik el a hangsúly. Nem tudom, hogy a különböző hazai médiaszakokon, újságíró-iskolákban mennyit lehet ezekről a dolgokról tanulni, viszont meggyőződésem, hogy maga a web a legjobb iskola. Aki elég nyitott és hajlandó kísérletezve tanulni. a weben rengeteg ötletet, segítséget találhat. A weben felnőtt nemzedék itt óriási előnyben van az idősebbekkel szemben.

4. Multimédiás történetmesélés - A témával már nagyon sokat foglalkoztam, csak ismételni tudom magam: Itthon meglehetősen elhanyagolt terület - leginkább a pénztelenség miatt. Ez persze nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szerkesztőségeken belül hemzsegnek a multimédiás történetmesélésben járatos újságírók.

5. Közösségépítő újságíró. Ez megint olyan dolog, ami a fiatalabbaknak (< 35) természetes, az "öregebbeknek" pedig vagy megtanulják, vagy csak a naftalinszagú kiadványoknál tudnak érvényesülni. (Akadnak persze a fiatalok között is, akik újságírók szeretnének lenni, de nincsenek benne nyakig az online közösségekben, közösségépítésben. Ők a hivatásos újságíróképzéstől egyelőre elég kevés segítségre számíthatnak.

6. Tartalomgondozás - Egy téma ezredik variációjának elkészítése helyett sokkal fontosabb a weben elérhető információk gyűjtése, szűrése, feldolgozása. A témáról részletesebben olvashatsz Tartalomgondozó újságíró című bejegyzésemben.

7. Sokoldalúság (az angol multi-skilled pontosabb magyarítását a tömegek bölcsessége révén sem sikerül megtalálni). Jó dolog, ha egy fotós tud videózni, vagy képes hangot felvenni egy Soundslides bemutatóhoz. Az is szerencsés, ha egy riportodhoz magad is tudsz fotókat készíteni. Nem hiszek viszont abban, hogy egy, a maga területén magas színvonalon dolgozó újságírót mindenképpen arra kell kényszeríteni, hogy olyasmivel foglalkozzon, amihez nem ért, ami eltereli a figyelmét az érdemi munkáról

8 Alapvető újságírói készségek - Örülök, hogy a felsorolás végén Vadim Lavrusik is fontosnak tartotta megemlíteni: a felsoroltak mellett továbbra is alapvető fontosságú a magas szintű íráskészség, a hírérzékenység és az etikai érzék.

Ha elfogadjuk, hogy valóban ezekre a  készségekre van szükségük a jövő újságíróinak, máris láthatjuk, hogy a szakmai képzés minderre nincsen felkészülve. Új tantárgyak kellenének, sok gyakorlati tárgy, műhelyfoglalkozások... Rendben, de ki fogja finanszírozni ezt a fajta oktatást?

 Ma este 8-tól a Civil Rádió (FM 98) Konstruktív bizalmatlanság című műsorának vendége leszek.
A műsorvezetőkkel (akikkel a címmel ellentétben a teljes és konstruktív bizalom légkörében készülünk az adásra) a nyomtatott és az online média viszonyáról, a civil újságírásról, a közösségi médiáról fogunk beszélgetni.

A néhány perces rádió-, vagy tévészerepléseknek nem sok értelmét látom. Ennyire beszorítva nehéz valami értelmeset mondani egy olyan témáról, amiről rengeteg mondanivalód lenne, és amiről a nézők / hallgatók többsége valószínűleg nagyon keveset tud. (Vannak, akik képesek erre,de én nem tartozom közéjük.) A mostani meghívást azért vállaltam el, mert bízom benne, hogy egy óra (mínusz zene) elég idő ahhoz, hogy a beszélgetésből kisüljön valami. Majd igyekszünk.

Meghallgatod?

Megadom a Civil Rádió elérhetőségeit: Telefon: 489-0999 SMS 30-228-9800. A blogos hozzá(m)szólásokon kívül itt kérdezhettek, vagy kommentálhatjátok az elhangzottakat.

 Nem vagyok toplista-mániás, de időről időre én sem tudok ellenállni a kísértésnek és felhívom a figyelmet valamilyen új, fontos, érdekes,  tanulságos gyűjteményre.

A Guardianben tegnap megjelentetett The 100 essential websites valóban figyelemreméltó. (Persze könnyű az angoloknak! Náluk órisi hagyománya van az "úrilányok 100 alapvető zongoradarabja" és az "egy úriember ruhatárának nélkülözhetetlen darabjai" stb. listáknak. 

A lista többféleképpen is használható. A "kezdőknek" jó kiindulópont. Innen startolva gyorsan beugorhatnak a mélyvízbe. (Egyesek szerint langyosvízbe.) A középhaladók boldogan kipipálhatják az ismert oldalakat és kiegészíthetik hiányos műveltségüket. (A haladók pedig csak legyinthetnek.)

Az alábbiakban a Guardian listájának hézagosan magyarított változata látható.
Tökéletes listák persze nincsenek Guardian szerkesztőihez hasonlóan mindenkit arra biztatnék, hogy írja meg, melyik oldalaknak lenne még helye a listában.

Blogging/microblogging

Kissé vegyes lista. A mikroblogolás (az első 3 tétel) + a listában külön kategóriát képező Twitter szép lassan megeszi a blogokat?

Tumblr Itthon egy viszonylag zárt közösség (benne szinte az egész Index) fórumpótló homokozójaként működik. Belül kellemes dagonya - kívülről idegesítő.)

Posterous Goes from instant microblogging into lifestreaming.

Soup Tudomásom szerint nálunk nem túl népszerű.

Blogger Fast way to start blogging; training wheels for Wordpress.

Bloglines For reading web feeds. Smart and clean.

Wordpress Free, and most importantly spam-free, blogging.

Browsers

Do we all need five browsers nowadays?

Chrome Now here for Mac, and anticipating future world domination via Chrome OS.

Firefox  Everyone's favourite is under attack from all sides.

Maxthon Based on IE code. If it stays "hip in China" it could reach a large global audience.

Cartoons

Everyone needs some relaxation. This is a visual one.

Dilbert It wouldn't be so funny if it wasn't so true.

XKCD Stick-figure strip poking fun at geek topics and relationships.

Celebrity gossip

No one needs this stuff, but it's starting to drive world news and web traffic.

TMZ Rose to fame when it broke news of Michael Jackson's death.

Perez Hilton Among the bitchiest of goss sites and often involved in 'interesting' celeb baiting.

Gawker New York-based media alert and gossip blog network, with fingers in many pies.

Create/collaborate

With all of us now living more of our lives online, these sites just scratch the surface.

Netvibes Your to-do lists, news, weather and photos on one page.

Scribd Shares 35bn words online: they can't all be wrong.

Slideshare Like YouTube for PowerPoint decks.

Zamzar Useful: converts files from one format to another.
Meglepő, hogy a listában nem szerepel a Google Reader. Idehaza fontos hely még a TurulMeme is.

Film

Sites to see before heading for the latest blockbuster at your local multiplex.

IMDb The most authoritative site about all things film and TV, which is why Amazon bought it.

Rotten Tomatoes Collects online film reviews, aggregates a score out of 100 and rates the film "fresh" or "rotten".

/Film Said to be the favourite film blog of directors Jason Reitman and Darren Aronofsky, /Film features news, reviews, interviews and a special UK update each Friday.

Cinematical Terrific film blog with a Hollywood focus.

Port.hu, természetesen

Gaming

A field where handheld, bedroom and Flash games are becoming mainstream

Eurogamer Reportage, with breadth, if not always depth.

The Independent Gaming Source  A great place to pick up on tomorrow's breakthrough Xbox Live Arcade, WiiWare and PSN hits.

Pocket Gamer Still by far the best site on handheld gaming.

Gamasutra  Where professional games creators hang out, and sometimes get jobs

Geek squad

Here be programmers … Ezekről fogalmam sincs,

Stack Overflow Where programmers gather to try to solve their problems.

The Daily WTF Daily dispatches from the coding warzone.

Joel On Software Essays by a former Microsoftie, now head of Fog Creek Software.

Government/public services/politics

Recycle Now Winner after a slight false start of the government'sShow Us A Better Way competition. What can you recycle close by?

British and Irish Legal Information Institute A database of laws. Only survives hand-to-mouth on voluntary donations; where's yours?

What Do They Know? Makes filing a Freedom Of Information request as easy as sending an email. Too easy, some in power think.

Upmystreet All the detail on your area you could ever want. - Próbáltam, használtam, imádom.

They Work For You A site set up by volunteers to keep tabs on our elected members of parliament – and our unelected peers.

Ide, a sor végér biggyeszteném a Magyarország.hu-t.

Link economy

With millions of links on the web, we all need sites for sharing the best ones.

Digg Still the reigning champion of where the latest internet memes are though not always polite.

Delicious The thinking person's link aggregation site. We use it.

Popurls Aggregating the aggregators: the web in a window.

Metafilter Living if isolated proof that a site can be successful without pictures or video, and can also host thoughtful conversations.

Slashdot Now looking venerable and old, but "News for nerds" site with a jokey name (/.) still attracts a big, and often knowledgable, audience.

Techmeme Technology news chosen by computer, though it's now refined by human editors.

Location, location

Services like these blossom with a mobile phone that can access the internet.

Dopplr "Share your future travel plans with friends and colleagues", then find out if others will be there too.

Qype Localised search for pubs, restaurants, etc; also a bit of a social network.

Loopt "Transforms your mobile phone into a social compass".

Brightkite A "location-based social network".

Maps

The flipside of location-based services: seeing where you are.

OpenStreetMap A rights-free map created by people like you. Remarkably detailed and precise.

Google Maps Street View Virtual tourism with practical applications, too.

Money/finance/consumer fightback

We all need someone on our side.

Money Saving Expert Does what it says on the tin.

Say No to 0870 Direct-dial numbers, not expensive national-rate ones.

Consumer Direct Government site for consumers.

Music

Last.fm British-made, now CBS-owned, music recommendation station.

Amazon Now has its own MP3 store in the UK as well as the US.

Hype Machine Picks up the latest news by tracking the music blogs.

Pitchfork The magazine of the music web, now with video, and lots of great lists.

Offbeat

The Onion Still the satirical newspaper of record. If it's not in the Onion, it's probably happened.

B3TA Beyond classification; its forum has spawned many memes … and more than its fair share of trolls.

Lolcats respite from stress with daft cCaptioned cats and other animals.

News Lite respite from stress with daft cGreat source of news that's much too trivial to print.

Oddee Setting an internet standard for sets of curious and mildly amusing pictures, not cats.

PostSecret Notes of secrets sent by people who want them posted. So they are.

Passive-Aggressive Notes Would it be too much trouble for you to have a look?

Photography

Flickr The granddaddy of photo-sharing sites.

Picnik Photo editing in your browser.

Picasa Google's photo organisation and editing tool.

DPreview The web's best guide to cameras. Now Amazon owned.

Reference

CIA Factbook All the data you need on pretty much anywhere.

Wikipedia en.wikipedia.com the gradually growing user-edited encyclopaedia is Still a first port of call on most topics.

Internet Archive/Wayback Machine The web in aspic. Useful for research into how the web used to look.

Metacritic Aggregates reviews of movies and DVDs, TV programmes, music and games

Wikileaks Anonymous source of a huge range ofleaked documents. If you dig, there's something important there

Search

Google dominates but Bing is challenging, and Yahoo and Microsoft are left in the dust.

Google So good it's become almost synonymous with search.

Bing  Microsoft would like you to bing it, but its "decision engine" still has a long way to go.

Wolfram Alpha An "answer engine"that delivers when it has the data, but not that easy to use.

Social software

Two years ago it was nascent; now it's embedded in our culture. Chances are high you're a member of at least one, and perhaps all, of these sites.

Facebook Still changing and growing to become not just your home on the web, but your ID provider.

LinkedIn Contact sports for business users.

Ning One place to start your own social network – just as Madonna did – though it has yet to really take off.

Travel

Expedia Still the daddy when it comes to travel sites, and particularly good if you can bundle a flight with a hotel and other services.

TripAdvisor Essential reading for the user reviews of hotels, but it now covers much more.

Laterooms Specialises in hotel discounts.

Twitter, and associated

Twitter has proved itself over and over this year, from the Chinese earthquke to the Mumbai attacks to the Madoff fraud as a vector for news.

Twitter The ur-site, where you can create an identity (or several).

Twitter Tim.es Creates your personal newspaper based on your friend's tweets.

Twitterfeed Posts blog contents to Twitter.

TwitterCounter Graphs the growth in your followers.

Twitterfall Tracks trending topics; enables custom searches.

Listorious Twitter lists make it simple to follow large groups of Twitter users, and Listorious makes it easy to find the best lists.

Turulcsirip - természetesen
Yamm.hu - a feltörekvő ifjú tehetség

Video

YouTube Dominant provider of video content online.

Vimeo Better rights control than YouTube and a cleaner interface

BBC iPlayer The king of the online catchup services.

Hulu The networks fight back with their own video site, which may make the UK in 2010. We hope.

Videojug The motherlode of instructional videos, all in one place.

Virtual worlds

Second Life Continues to exist and is, apparently, still popular, but not the media darling it was.

Entropia Universe Set in a distant future on the untamed planet of Calypso.

Club Penguin Minigame-tastic virtual world for youngkids.

Moshi Monsters "Educational" virtual world for kids.

Visual arts

Saatchi Gallery Gallery, listings and artworks for sale.

Art Daily The first "art newspaper" on the net.

Culture 24 Everything about UK galleries and museums.

Visualisation

Information is Beautiful Creating effective infographics is one of today's key skills, and on this site, it's also an art.

Infosthetics.com An archive of some of the finest examples of "information aesthetics".

DabbleDB Create online databases and analyse them.

1. Hétvégén telefonon és /vagy emailben zaklat

Egy rendkívüli telefon, vagy mail természetesen elmegy, de vannak főnökök, akik a legjelentéktelenebb részletek, vagy egy két hét múlva esedékes találkozó miatt is képesek szombat este, vagy vasárnap reggel zavarni.

2. A Csukott Ajtók politikáját folytatja

Mindig"éppen házon kívül van", de ha mégis benn ül, akkor "vannak nála", "nem lehet zavarni,  szerkeszt", vagy "fontos telefonja van".  Semmi esélyed átjutni az előszobában ülő idomított, emberevő titkárnőjén. (A legrosszabb változat: Emaileket nem olvas - az arra érdemeseket titkárnője kinyomtatja -, telefonon pedig ne is próbálkozz!)

3. Mindent tud az írásról, de azt maga nem gyakorolja

Nehéz egy olyan főnök véleményét elfogadni, akinek a munkáival soha, sehol nem találkoztál

4. Megöli a kreativitást

Nehéz úgy dolgozni, ha mindig írott, vagy íratlan szabályokat kell követned. Az eredmény: unott emberek unott munkája

5. Ambíciógyilkos

Minden alkalommal, ha végre valami igazán izgalmas dologba kezdtek, belelkesedtek, azonnal kaptok egy jó hideg főnöki zuhanyt. "Nem így kellett volna". "Ki adott erre utasítást?"

6. Hajcsár

Ki szeret úgy dolgozni, hogy a főnöke a háta mögött állva állandóan csak kérdezgeti: Mikor lesz kész? Mikor adod le? Hol tartasz? Mit vacakolsz annyit?

7. Átírós

Nincs annál szörnyűbb, mint amikor a szerkesztőd / főszerkesztőd egyetlen megjegyzés, észrevétel nélkül átírja a cikkedben szereplő tényeket. Ráadásul rosszul.

8. Újraírás

Ha a 7. pontnál mégis van rosszabb az az, ha a szerkesztő átírja az egész cikket. A saját stílusában. (Amiért te nem igazán lelkesedsz.)

9. Szerkesztőtúltengés

Egyszerre több szerkesztővel dolgozni olyan, mint egy kutyafalkát sétáltatni. Mindegyik pontosan tudja, merre akar menni...és  mindegyik más-más irányba húz. (Ráadásul még ugatnak is.)

10. Csak azonnal elintézendő dolgok vannak

A te főnököd is képtelen fontossági sorrendet felállítani? Naponta több ezer "ez a legsürgősebb" üggyel áll elő? Menekülj, amíg nem késő!


A bejegyzés témáját a felülmúlhatatlan 10.000 Words blogból szedtem, amit azután - természetesen nem saját élményeim alapján - kicsit honosítottam.

Hónapok óta keringenek a hírek a nagy magazinkiadók közös vállalkozásáról. Talán a héten végre hivatalosan is bejelentik, amit egyébként már a "szakma " régóta tud: A Condé Nast, a Hearst, a Meredith, a News Corp és a Time Inc. közös vállalkozást alapít. Az ötök együttesen 144 millió olvasót érnek el.

A cél olyan nyílt platformok létrehozása, amire új, e-olvasó, digitális hirdetési rendszer és digitális lapárusítás / előfizetés építhető fel. (A kezdeményezésről részletesebben is olvashatsz az eMaSa cikkében. A témát természetesen folyamatosan követi a paidContent, ott elolvashatod a legfrissebb fejleményeket.)

A vezetők kiválasztása és a székház kibérlése (Manhattan) már folyamatban van, lassan már nevet is kellene adni a gyereknek, azután kezdődhetnek a vég nélküli mítingek és brénsztormingok. Abban ugyanis, hogy a közös tervekből lesz is valami, valahogy nem tudok hinni.

Szkepticizmusom egyik oka, hogy az elmúlt évek tapasztalatai szerint az ilyen kutya-macska együttműködésekben a jogi-üzleti huzavona felemészti a rendelkezésre álló pénzt és energiát, magára a fejlesztésre alig marad valami. A másik gond, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a számtalan kompromisszum útján megszülető valami kell is majd a népnek. A harmadik gond az, hogy a közös buliban résztvevő cégek egy része (vagy mindegyik) közben azért - egy másik tűzön - sütögeti a saját pecsenyéjét is.

Amíg megvalósul a közös e-olvasó, nézegetheted a Sport Illustrated - a Time csoport lapja - digitális kiadását. Persze a videón látható képződmény nem valódi eszköz, csak ügyes animáció, de hát ami késik, nem múlik...

Minden művészet (dadaista jelmondat)
Mindenki költő (Edward Stachura író)
Mindenki marketinges (közkeletű vélekedés a 21. század elejéről)

A közösségi média terjed, mint az új típusú (disznó) influenza, ráadásul még oltás sincs ellene, kezdeni kell vele valamit. Az internetes trendekre érzékenyebb cégek, szervezetek nagyjából itt tartanak.

A leggyakrabban elhangzó tanács szerint ma egy korszerű vállalatnak / szervezetnek átláthatónak kell lennie és folyamatos párbeszédet kell folytatnia ügyfeleivel. Ehhez a legegyenesebb  legbiztosabb út a közösségi médián át vezet. Használd a Twittert, nyiss csoportot a Facebookon... És utána? Hol térül meg a közösségi médiába fektetett pénz? (ROI stb.) A legtöbb tanácsadó ilyenkor heves maszatolásba kezd: a közösségi média fektetett pénz / energia inkább hosszabb távon, közvetve érvényesül, bla, bla...

A közösségi média szakértői bíznak benne hasonló helyzetbe kerülnek, mint a klondike-i boltosok 1890-ben: Mindegy, hogy az aranyásók találnak- aranyrögöket, vagy nem, de farmernadrágot és ásót mindenképpen el lehet adni nekik. (Sajnos az SM-szakértők kínálata messze nem ilyen kézzelfogható.)

A BusinessWeektől távozó Steve Baker búcsúcikkében arról ír, hogy az Egyesült Államokban vészesen emelkedik az egy főre eső közösségi média szakértők száma. A "szakértelem" mértéke sokak számára a követők száma. Egy középkategóriás szakértő több tízezer követővel dicsekedhet, de a legnagyobbak már a százezres szám fölött járnak.

A valódi követők gyűjtése persze sok munkával, macerával jár, ráadásul nem megy máról holnapra. Lehet persze gyorsítani a dolgon. A Twitterfriends.org (leánykori nevén Fastfollowers.com) és a hasonló szolgáltatások révén látványosan szaporíthatod követőid számát. (Emlékszel, néhány éve a linkcserélő szolgáltatások voltak ilyen divatosak.) Valószínű, hogy "követőid" soha egyetlen üzenetedet nem olvassák el, nem küldik tovább (mint ahogy te is gyorsan átugrod az ő üzeneteiket), de a neved mellet ott lesz egy szép nagy szám.

A marketingguruk, az emelemesek, keress_internetezéssel_pénzt vállalkozók sokan vannak, piacuk egyre telítettebb. Most a közösségi média az ígéret (új) földje.
Nehéz helyzetben van az a vállalati döntéshozó, aki fél, hogy lemarad valamiről, de nem tudja, hogyan (kivel), merre is induljon el. A csalódások, kudarcok a közösségi média lehetőségeit és a valódi tanácsadók szakértelmét kérdőjelezik meg.

A World Association of Newspaperd Word Newspapers Congress /World Editors Forum múlt héten befejeződött rendezvényéről szóló tudósításokat olvasva látom, hogy igen gyakran bukkan fel az outsourcing (tevékenységkihelyezés) fogalma.

A téma nem új. Az elmúlt 10 évben sok cégvezető vélte az outsourcingban felfedezni a mindenre megoldásra kínáló csodaszert. A szakértők mindig sietnek elmondani, hogy a kihelyezés általában akkor működik, ha az alaptevékenységet nem érintő munkafolyamatokat érinti. A bérszámfejtés, az informatikai rendszerek üzemeltetése, jogi tanácsadás kiszervezése a fejlett országokban nem számít ritkaságnak. ( Az elmúlt évek lelkesedésében sok más terület kihelyezésével is megpróbálkoztak - kétes eredménnyel.)

A nagy kiadók szívesen eljátszanak a gondolattal, milyen jó is lenne, ha a drága helyi újságírókat olcsóbb indiai (esetleg ausztrál) kollégákkal lehetne kiváltani. A bökkenő csak az, hogy miközben az outsourcing lényege, hogy a cég a háttértevékenységektől megszabadulva az alaptevékenységére koncentrálhat, az újságírók kiszervezésében spekulálók éppen a lényegi munkát raknák ki a cégen kívülre.

A szerkesztőségi outsourcing hívei szerint a kiadó egy jól működő pénzgyár, aminek a működését
leginkább a túlfizetett, nyughatatlan, a termelést minduntalan zavaró újságírók akadályozzák. Rövid távon  engedelmesebb, olcsóbb indiai munkaerőre, hosszabb távon ipari robotokra kell őket cserélni.

Indiában rengeteg a jól képzett, magas színvonalon dolgozó újságíró, de az "outsourcing gyárakban" nem ők dolgoznak. A WAN kongresszusán felszólaló szakértők is elismerték, hogy az az újságírás-outsourcing legnagyobb problémája a minőség és a szerkesztőségi kontroll csökkenése.

Az újságírói munka kihelyezésében spekulálók lényegében azt sugallják, hogy a jelenlegi struktúra jó, csak olcsóbban, hatékonyabban kellene azt működtetni. A valóság viszont az, hogy nem csak a drága működés a gond. A korábbitól alapvetően eltérő médiatér alakult ki, amihez csak újfajta, rugalmasabb szervezetek képesek alkalmazkodni. Az egyszerű kihelyezés helyett az egymáshoz lazábban kapcsolódó, de mégis szorosan együttműködő újságírókból álló szervezetre lenne szükség. Szerintem leginkább erről a témáról kellene többet beszélni.

A WEF résztvevői többnyire a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek közül kerülnek ki. Mellesleg az említett kongresszust éppen Indiában rendezték meg. Állítólag ott ilyenkor nagyon kellemes a klíma.

 Ma reggelre lehalt a T-Mobile hálózata. Hivatalosan a "szolgáltatás akadozásáról" beszéltek, amikor beszéltek egyáltalán valamiről.

Nyilván a T-nél is létezik valamilyen válságkezelési kézikönyv. Ebben leírják, milyen esetben hova, kinek, milyen üzeneteket kell eljuttatni. Természetesen kapkodásnak nincs helye, egy rossz üzenet komoly károkat okozhat, ezért a nyilvánosságra kerülés előtt minden ilyen üzenetet számos főnöknek kell engedélyeznie, jóváhagynia.  Nagy cég - sok főnök. Közülük a legtöbben nem ülnek egész nap a számítógép mellett. Mobilon viszont mindig elérhetők. Feltéve ha működik a hálózat.

Mivel a legtöbb ember reggel kel fel és felkelés után kezd telefonálni, reggel derül ki, hogy baj van a T-Mobile szolgáltatásával. Ehhez képest az első információ a T-Mobil hivatalos (?) Twitter csatornáján  tűnt fe 10.20 körül egy elég béna szöveg formájában. Ebből leginkább az derült ki, hogy "tájékoztatás lesz" Utána sokáig csend. A T-Mobile nagyjából 2 óra múlva adott ki egy közleményt - ebben elkottyintották, hogy a hiba még éjszaka történt. Mivel magyarázható akkor, hogy délig hallgattak?

A Karmamédia szerint két hatékony módja lett volna a tájékoztatásnak: Az egyik, a hagyományos, az MTI-hez eljuttatott közlemény, a másik a közösségi média (leginkább a Twitter). A baj csak az, hogy ehhez tudniuk kellett volna, mit mondjanak.

A T-Mobile emberei a legsúlyosabb, kommunikációs hibát követték el: Információ nélkül hagyták az embereket és szabad teret biztosítottak a spekulációknak.
Egy időben azt hittem, hogy az elhallgatáson alapuló "kommunikáció" a szocializmus bevált gyakorlata, ezért a rendszerváltással magától megszűnik. Tévedtem, rendszerfüggetlen.

Folyamatosan követem a nagy (főként amerikai) kommunikációs botrányokat. A forgatókönyv mindig ugyanaz. 1) A Nagy Cég okos vezetői azt hiszik, hogy a válsághelyzet gyorsan, észrevétlenül megoldható. 2) A közösségi média elkapja, szétszórja, megsokszorozza az információkat 3) Az okos kommunikációs vezetők bagatellizálják a dolgot, nem veszik komolyan a közösség hangjait. 4) A téma eljut a hivatalos médiáig 5) BOTRÁNY 6) A Nagy cég okos vezetői elkezdenek magyarázkodni. (Általában ilyenkor izzítják be saját Facebook /Twitter / YouTube csatornáikat is.)

Néhány cég már rengeteg pénzt bukott ezzel a kommunikációs szerencsétlenkedéssel.
Kíváncsi vagyok, itthon most hány cégnél vizsgálják felül a válságkommunikációs stratégiát. Vagy pesszimista közelítéssel: ki lesz a következő?

A NYTimes.com állandóan próbálgatja, merre is lehetne továbbfejleszteni az online újságot. Többnyire sikerrel. Ilyennek látszott az egy éve indított  Times Extra szolgáltatás, ami médiában megszokottól radikálisan eltérő elvre épült: A versenytársak kizárása helyett maga hozta be őket: Saját címei alá bekötötte a konkurens kiadványok azonos témában megjelentetett írásait. Az elv tetszett, a megvalósítás elég ronda volt.

A Times néhány nappal ezelőtt bejelentette, hogy megszűnik a Times Extra. A nyilatkozó vezetők valami olyasmit mondtak, hogy nem a kifelé hivatkozást akarják felszámolni, hanem valami jobb megoldást keresnek. Így legyen!

A NYTimes.com fejlesztői egy új "játékszerrel" kárpótoltak minket. Ez a Times Skimmer, ami az újságoldalak eddigitől teljesen eltérő megjelenítését teszi lehetővé.


Az olvasó maga döntheti el, hogy a nyomtatott újságok címlapjához hasonló weboldalakat, hagyományos weboldalakat, egyszerű linkekből álló listákat stb. kapjon.

Amellett, hogy a Times szeretné hogy az olvasók megbarátkoznának végre a képernyős olvasással, a Times Skimmer nyilvánvalóan újabb lépés az okostelefonok és az e-olvasók felé. Mindegy min, hol olvasol, a Times Skimmeren megtalálod a számodra legjobb formátumot. Majd egyszer. Most ugyanis az oldal olyan lassan működik, hogy úgy érzed magad, mintha 1995-ben, modemen keresztül interneteznél. (Úgy látszik, átmeneti hiba volt.)

A hagyományoknak megfelelően a legtöbb újságírót ma is egyirányú kommunikációra képezik ki. A '90-es évek közepén, amikor a újságíróiskolába jártam, még az internet neve sem hangzott el. Ma már nem hinném, hogy akadna olyan egyetemi kurzus, vagy céltanfolyam, ahol ne tartanának néhány  online újságírás órát is, de azért Magyarországon a hangsúly továbbra is a hagyományos, egyirányúsított újságírók képzésén van.

Közben persze a világ és benne az újságírók szerepe rengeteget változott. Megszűnt az információk elosztásának és a hírek elemzésének monopóliuma. Ehelyett egyre nagyobb mértékben a közönséggel folytatott folyamatos párbeszéd a profi újságírók feladata.  A cikkek egyre gyakrabban az olvasókkal együttműködve készülnek. ("Paradigmaváltás" - írnám, de ettől a kifejezéstől azonnal kiújul a szénanáthám.) Néhány év múlva a közösségi médiában való jártasság alapvető szempont lesz az új újságírók felvételénél. (Rossz hír: Idehaza egyelőre még erősebben érvényesül a "kinekakicsodája" elv.)

Sajátos helyzet, hogy a szerkesztőségek és az újságírók egészen más sebességgel alkalmazkodnak az új helyzethez. Miközben a legtöbb szerkesztőség "a nagy hajó lassan fordul, de gyorsan süllyed" modell szerint működik, sok újságíró az átalakulás éllovasai közé tartozik. Munkaidőn kívül. Sajátos skizofrén helyzet, hogy miközben egy újságíró tisztában van vele, hogyan kellene működnie, kénytelen erősen lemaradó szerkesztősége normáihoz alkalmazkodni. Ha nem teszi, megrendszabályozzák.

Milyen legyen a szerkesztőség és az újságírók viszonya az "új világrendben"?

1. A médiavállalat örüljön, ha emberei "alámerülnek" a közösségi médiába. Az ott szerzett ismeretek, a közönségtől kapott visszajelzések pozitív módon hatnak  a szerkesztőségi munkára. (Ha engedik.) A közösségi médiában szerzett tapasztalatokat előbb-utóbb a szerkesztőségben is kamatoztatni lehet.

2. Ha újságíró vagy, a közösségi térben, magánemberként  is úgy kell viselkedned, hogy ez ne ütközzön szakmai tevékenységeddel. ("Szakmai integritás, bla, bla.") Gyakorlatiasabban fogalmazva: A legjobb, ha magánemberként sem írsz le olyasmit, amit újságíróként nem vállalnál. (Az "írói munkásság" nem választható el az újságírói munkásságtól.)

3.  Legyél lojális munkaadóddal. A közösségi média ugyan óriási szabadságot ad véleményed kifejezésére, mégsem a Facebook, vagy a Twitter a legalkalmasabb hely arra, hogy őszintén és részletesen kifejtsd véleményed arról a szerkesztőségről, ahova másnap reggel be kell menned. dolgozni. Ne számíts rá, hogy a főnököd úgysem követ a (a közösségi médiában), mert mindig lesz egy jószándékú kolléga, aki felhívja a figyelmét megszólalásaidra.

Az amerikai Federal Trade Commission a sajtó jövőjével foglalkozó "műhelyfoglalkozást" tartott, ami újabb lehetőséget kínált Rupert Murdochnak arra, hogy előadja a "tolvaj Google"-áriát.
Vicces, hogy közben a Google News felől továbbra is szabadon elérhetőek a WSJ.com  "kulcsos" cikkei. (Még szép, hiszen ezt csak az indexelés megtiltásával akadályozhatnák meg, ami azonnal 25 százalékkal vetné vissza a lap forgalmát.)

Közben persze a Google is lépett. A most bejelentett (módosított) First Click Free programhoz csatlakozó kiadványoknál az olvasók a Google News-ról továbbra is regisztráció nélkül átléphetnek a védett oldalakra, de ezt az átjárást kiadványonként napi 5 átkattintás / felhasználó mennyiségben korlátozzák. (Az engedélyezett oldalak számát a kiadók növelhetik.)

Ügyes húzás. A legtöbb épelméjű ember nem úgy olvas a weben, hogy a Google News-ról  végig kattintgatja a WSJ.com cikkeit, hanem a friss hírek között tallóz (kiadványtól függetlenül), vagy téma / kulcsszó szerint keres. A First Click Free ad valamit az elégedetlenkedő újságoknak, ami ugyan jól mutat, de nem sokat ér. A legtöbb internetező pedig észre sem veszi, hogy történt valami. Még szerencse.

A blogolás ma már normális tevékenységnek tekinthető. (Mainstream, ha így jobban érted.) Ha valakinek azt mondod: "Blogom van" nem kérdezni meg, hogy mivel kezeled.

Bloggernek azért még nem állítottak szobrot és film sem nagyon készült róluk - Jeff Jarvis pedig biztosan pályázna a főszerepre. Persze nehéz is lenne a blogolást, mint lelkiállapotot megfilmesíteni. (Nincs rettenetesebb a hackerekről és az számítógépes nyomozásokról szóló filmeknél, amikben a főhős a képernyőre meredve gépel és legfeljebb barátjának / segítőjének nyög ki egy-egy tőmondatot - lehetőleg olyat, amit hús-vér hacker soha ki nem ejtene a száján.)

Azért talán kicsit bloggerfilmnek tekinthető a Julie & Julia, de ott a lényeg a főzés, a blogolás csak ürügy erre. És akkor helyben is vagyunk. A gasztroblogoknál.

A tegnapi Népszabadságban most megjelent könyve ürügyén interjú készült Mautner Zsófi gasztronómiai szakártővel. Zsófi a Chili & Vanília bloggal (vagyis annak - emlékeim szerint -  a Freeblogon futó elődjével) vált ismertté, elnyerte a Goldenblog egyik díját is, majd ugyanezzel a lendülettel a Magyar Narancs állandó szerzője, a Diningguide.hu főszerkesztője és tévés  főzőműsorok szakértője lett. Mint blogger szakértőként pozicionálta magát, hogy most szakértőként blogoljon... Nem csak Amerikában létezik bloggerkarrier.

Persze könnyű a gasztrbloggereknek. A főzés, az evés divat. Tele vannak a könyvesboltok szakácskönyvvel. A kereskedelmi tévékben egymást érik a főzős műsorok. A Goldenblog selejtezőiben talán csak a marketinges blogok felhozatala mérhető a gasztroblogokéhoz.

Az emberek boldogan olvassák a receptblogokat, az étteremkritikákat, megnézik mit főz Jamie (Oliver), vagy hogyan gorombáskodik Gordon (Ramsay), majd nekiülnek bezabálni a tegnapról maradt körömpörkötet.

Követnek. Több, mint 900-an. Szép, nagy szám, de önmagában nehezen értelmezhető. Nem csak azért, mert a Twitteren soha nem tudhatod, hogy a követőnek feliratkozottak valóban olvassák-e csiripeléseidet, hanem azért is, mert elég sajátos módon tettem szert ennyi követőre.

Eredetileg azért iratkoztam fel (újra) a Twitterre, hogy néhány okos ember tvítjeit kövessem. Azután úgy gondoltam, ha már valamit érdekeset találok, akkior tovább is passzolom (vagyis retvítelem), hátha mást is érdekel. (Itt azonnal súlyos probléma merül fel: Ha követőim között vannak, akik szintén követik azt, akinek a csiripjét retvíteltem, akkor ők kétszer is megkapják azokat. Azonnal jelentősen romlik a jel/zaj viszony.)

Mivel a legtöbb ReTweet-ben (retvítben) a  továbbadott információ angol nyelvű volt, illetve a bennük szereplő linkek is angol nyelvű oldalakra mutattak, ezek bekerültek angol nyelven tvítelők kereséseikbe is. Néhányan érdekesnek találták egyik másik tvítemet, követni kezdtek. Idővel akkorára nőtt a követőim száma, hogy érdekessé váltam a "kapcsolatvadászok" számára is. (Ők csak azért követnek embereket, hogy azok "viszontkövessék" őket és ezzel is gyarapítsák követőik számát.) Végül felbukkantak olyan követők is, akik vélhetően kulcsszavak alapján, valamilyen programmal választják ki, kiket követnek. Vannak "ismert nevek" is követőim között. Ha kizárólag saját gondolataimat, információimat osztanám meg a Twitteren, nagyon büszke lennék rá, hogy J D Lascica, vagy Jason Calacanis is  követ. Így csak hümmögök.

A Twitter rettentően pazarló. A keresési lehetőségek ellenére jelenidejű. Ami lefut a képernyőről, szinte nem is létezik. Ha nem lógsz folyamatosan a Twitteren, nem érzed a tvítek áramlását, nem érted mi történik. Mivel a fél világ akkor tvítel, amikor te alszol, mindig azt érzed, hogy az igazán fontos tvítekről lemaradsz. A Twitter a jelentéktelen történések, a lapos gondolatok, a "breaking news" és a "kötelező olvasmány" linkek zagyvaléka. Kíváncsi vagyok, merre fejlődik tovább.