Az obsitos katona és a politikai újságírás

 

Senki nem tagadja a blogok létjogosultságát. Hasznosak a bloggerek azokon a speciális területeken, ahová a Nagy Média nem ér el. Írjanak csak nyugodtan a bloggerek a méhészetről, a szalvétagyűjtésről, vagy hasonlókról, de a Nagyfiúk játszóterét (politika, közélet, gazdaság) kerüljék el, ott nincs esélyük a profik mellet.

Nagyjából ezt mondta Weyer Balázs, az [origo] főszerkesztője az újságírás és a blogok viszonyáról tartott előadásában.

Las Vegasban június 8-án kezdődik  a YearlyKos konferencia, ahol a  legerősebb demokrata blog szerzői, támogatói, szimpatizánsai találkozhatnak majd személyesen is.(Eddig több, mint ezren jelentkeztek.)

Az „obsitos katona” Markos Moulitas Zúniga által alapított  Daily Kos négy év alatt az amerikai politikai média egyik meghatározó tényezőjévé vált.

A Kos persze elég sajátos képződmény, a hagyományos és a közösségi szerkesztés ügyes ötvözésén alapul. Zúniga és néhány „kiválasztott” írásai közvetlenül megjelennek a címlapon, a rendszerhez csatlakozó többi blogból pedig egy ajánlási rendszeren keresztül lehet feljutni a csúcsra címlapra. (Aki ismeri a Blogtert, annak ez nem is hangzik annyira idegenül...)

A napi 500.000 körüli, de időnként a havi 20 milliót is elérő látogatószám további magyarázatot nem igényel. A Kos persze egyáltalán nem objektív, nagyon is határozott (liberális demokrata) álláspontot képvisel és igen szenvedélyesen támadja George W. Bush politikáját.

Természetesen a (demokrata) politikusok sem gondolják azt, hogy a bloggereknek inkább az akvarisztikára kellene koncentrálniuk. A 2004-es kampányban már számos (főképp demokrata) politikus megpróbálkozott a blogolással. A hazai politikusokkal ellentétben választások után ők nem felejtették el azonnal a blogokat, többen rendszeresen írnak a Daly Kos számára is.(Talán említeni is felesleges, hogy több ismert politikus ott lest a YearlyKos konferencián is.)

Utószó: A lapok szeretik hangsúlyozni, hogy a Daliy Kos alapítója egy Salvadorban született, Chicagoban nevelkedett volt katona, azt viszont kevesebben emlegetik, hogy Zúniga leszerelése után két egyetemen és B.A. Fokozatott szerzett: jogot, politológiát és újságírást tanult. Lehet, hogy így kevésbé izgalmas a történt, de ez az igazság.

 

Miért nem szeretik az újságírók az e-kereskedelmet?

 

Ahogy korábban jeleztem, ma konferencia-ámokfutásom újabb állomásához  érkeztem,

A rövid életű Dotkom Internet Consulting (a sokat emlegetett lufi távoli rokona – ez ugyanis nem pukkadt ki, csak szép lassan leeresztett) „tündöklése” (2000-2003) óta egyetlen sort sem írtam az elektronikus kereskedelemről, ezért kissé meglepett a meghívás. Végül mégis kötélnek álltam és nem bántam meg. Kis Ervin Egon egykori újságíró, e-kereskedő , a SZEK alelnöke bevezető előadásában számos olyan kérdést vetett fel, amire (szerintem) az itteni olvasók sokkal inkább vevők, mint az ottani, gyér közönség.

Ma  Magyarországon valamivel több, mint kétszázezer ember rendelkezik valamilyen online vásárlási tapasztalattal. Ervin (és mások) szerint ebben  ludas a média is, mivel keveset és általában hülyeségeket írnak az e-kerről. Nem írnak a sikerekről, nem segítik a potenciális vásárlók eligazodását, inkább csak megerősítik a már meglévő sztereotípiákat: Az e-kereskedelem valami úri huncutság, a kereskedők között sok a szélhámos, az internetes tranzakciókkal komoly kockázatot vállalsz, a vonzónak tűnő akciók mögött mindig valami svindli van... Ismerős? Nyilván. (Ha jól megfigyeled, az e-ker és a blogok a mainstream sajtó számára lényegében ugyanabba a kategóriába tartoznak: Érdekesek, ha valami botrány van, lehet róluk írni valami „kis színest”, egyébként pedig  ki nem sz**ja le...)

Ami azt illeti, nem könnyű a helyzet. A hazai napi- és hetilapokban ugyanis ezeknek a témáknak nincsen helye. Hiányzik az a „tech” rovat, ami a „fejlett világ” legtöbb lapjában a New York Timestól a San Jose Mercury Newsig szinte mindenütt megtalálható.

Idehaza itt-ott akadnak ugyan „tudományos”, vagy „informatikai” oldalak, de ezek vagy „érdekességekről” írnak, „kütyüket” mutatnak be, vagy csak alibi-cikkeket közölnek, amire a hirdetési osztály kényelemesen „rászervezhet”.

Egy igazán színvonalas, üzleti szemléletű, elemző írásokat közlő, márka- (és hirdetés-) független „tech” rovat drága játékszer. Valószínű, hogy a hazai piac nem tudna eltartani egy ilyet, ahogy életképtelennek bizonyult eddig számos önálló technikai- és fogyasztóvédelmi kiadvány is.

Maradnak tehát a „kóbor” internetes (de nem műszaki) cikkek.  Ha ezek nem erre szakosodott "tech" rovatban jelennek meg, nyilván a rovatvezetők sem szakértői a témának. Nincs könnyű helyzetben az e-kereskedelem (digitális kultúra, blogolás stb.) iránt elkötelezett beosztott újságíró, ha el akar neki adni egy ilyen anyagot. (Természetesen még rosszabbak az esélyei egy ilyesmivel próbálkozó külsősnek..) Ha esetleg a szerkesztő itt-ott mégis hallott valamit valamilyen internetes témáról, esetleg csontjaiban érzi már, hogy mégis írni kellene valamit, kiadja valamelyik éppen kevéssé leterhelt (minden relatív) kollégájának.

"Ha néha jelennek is meg cikkek az e-kereskedelemről (vagy, teszem hozzá, bármilyen internetes témáról), azok rendszerint külföldi példákkal foglalkoznak, hiányoznak belőle a szerző saját tapasztalatai." - mondja Egon.

Hát igen. A „desktop journalism”. A kérdés nem ismeretlen a blogvilágban sem. A kopipészt nyilván nem számít újságírásnak, de hozzáadott értéknek tekinthető-e az, ha valaki három cikkből ír egy negyediket?

Ezek mind érdekes kérdések, amikről hosszan lehetne beszélgetni. Én mégis inkább azt kérdezném meg, hogy biztosan az újságírók dolga, hogy észosztó e-kereskedelem szakértőként lépjenek fel? Biztos, hogy az újságírók tudják a legjobban megítélni, mi működik és mi nem? Az Amazon.com recenziói, vagy az eBay közösségi rendszere, és számtalan vásárlói, fogyasztóvédelmi fórum, blog szerintem egyértelműen megadják a választ.

 

Automatikusan frissülő cikkek

 

Itt az ideje rendet rakni. Az a valami, amit mi újságcikknek szoktunk nevezni nem más, mint szövegek rettenetes, struktúrálatlan halmaza.

Mindezt Adrian Holovaty írja, akinek láthatóan sokkal több ötlete van, mint amit el tud sütni munkahelyén.

Holovaty az XML.com-on megjelent cikkében azt javasolja, hogy a cikkekbe minden lehető helyen épüljenek be frissülő, illetve az olvasó környezetéhez igazodó elemek. Így például a folyamatosan, automatikusan frissüljenek az időbeli (relatív) hivatkozások, minden olvasó a saját környezetében megszokott mértékegységeket, pénznemeket olvashassa, csak azok az olvasók lássák a városok neve mellett az állam megnevezését, akiknek reer szükségük van

Holovaty ezután még tovább megy: Szerinte érdemes lenne a háttérben (az XML kódban)  úgy jelölni az idézeteket és az idézetteket, hogy az adott személyhez fűződő idézetek bármikor kigyűjthetők legyenek, illetve hogy az adott témában nyilatkozók összegyűjtése – természetesen több cikkből is – ne legyen nagyobb feladat egyetlen kattintásnál. Innen már csak egyetlen lépést jelent, hogy minden tény önálló azonosítót kapjon, hogy annak segítségével az újságírók, vagy akár maguk az olvasók is összeállítsák saját tény-térképüket.

Szép.

Azért azt elmondanám, hogy a hazai online sajtó számára mindez legalább olyan távoli, mint a  magyar űrexpedíció indítása a  Holdra.

A hazai online sajtó egy részénél megoldatlan még Ted Nelson 40 éves találmányának (link) az alkalmazása is. A nyomtatott lapok „melléktermékeként” működő internetes kiadványok többségénél egyszerűen nincs rá „kapacitás”, hogy valaki megfelelő hivatkozásokkal „felcicomázza” a lap szerkesztőségi rendszeréből átforgatott (vagy kopipészt kulimunkával átrakott) cikkeket, a „tisztán” online lapoknál az ember- és pénzhiány gyakran  a „tartsuk benn az olvasókat” stratégiával társul.

A hazai vezető tartalomszolgáltatók oldalait nézve nyomait láthatjuk csak az elmúlt évek egyik legnagyobb (és legegyszerűbb) vívmányának, a címkézésnek is. Felhasználói szemmel érthetetlen, üzleti szempontból könnyen megérthető: Idehaza nincs akkora pénz az internetes tartalomszolgáltatásban, hogy évente-kétévente újra lehessen tervezni a weboldalakat.

Azt hiszem ezt szokás rögvalóságnak nevezni.
 

 

Web 0.5

 

Részben azért ennyi, mert az állandó kettőnullázás kezd már idegesítő lenni, és persze azért is, mert a mai Web 2.0 izének nagyjából a negyedén voltam jelen.

Az újságírás és a blogok viszonyát boncolni hivatott beszélgetés, melynek én is szenvedő  alanya voltam meglehetősen csendesre sikerült. Weyer Balázs bevezető előadásában megpróbálta úgy elhelyezni a blogokat egy már létező média-univerzumban, hogy azok a lehető legkevesebb zavart okozzák. Ezek után szinte logikusnak tűnt, hogy az Origo tudatos távolságtartása. Mindenki szépen elmondta a magáét, nem akartunk egymás torkának ugrani, meggyőzni sem próbáltuk egymást. (Miről is kellett volna?)

Én a szokásos refrént tudom most is csak eldanolni: 20 hónap alatt rengeteg mindent összehordtam az online és a „print” újságírásról, a blogger-újságíró viszonyról. Ha mindez elmondható pár percben, akkor minek vacakoltam vele ennyit? Ha csak a legfontosabb pontok emelhetők ki, érthető-e egy olyan hallgató számára, aki itt találkozik először ezekkel a kérdésekkel? (Figyelemfelkeltő, vagy elrettentő az effajta találkozás?)

Voltak persze másfajta találkozások is: A sok webkettes „harcostárs” mellett felbukkant néhány még a múlt században szerzett web 1.0-ás ismerős is. Jó volt, nyilván ez az efféle események lényege, de a szponzorok valamiért továbbra is ragaszkodnak az előadásokhoz... (Persze, mert a pulpitus mögötti falon lógnak a támogatók molinói.)

Nem tudom, hogy az élő blogok a távolmaradottaknak mennyire voltak képesek valóban élő képet adni, én most, utólag visszaolvasva jól szórakoztam néhány bejegyzésen.

Emlékeztetőül:

b2symp.blog.hu - ez a konferencia hivatalos blogja (Kelt, Szántó Balázs)
20.blog.hu - az Index blogközvetítése (fényképek is lesznek!) (HH, SzabóZ, Sztaanov
web2symposium.blogter.hu - a blogteres konfbloggerek blogja

Utóirat: Még egyszer kösz Molnár Ritának (Nikita) a meghívásért!

 

Gyorsaság, vagy pontosság?

 

Az online újságírás egyik alapdilemmájáról ír megint John Burke  Arról, hogy a versenytársak lekörözésének érdekében sokan lemondanak az információk ellenőrzéséről.

Az internetes hírszolgáltatók szeretnek azzal védekezni, hogy náluk a hírek nincsenek kőbe vésve (papírba préselve), hiszen  esetleges tévedéseik utólag könnyen javíthatók.

Elvileg. Az újabb és újabb hírek folyamatos özönében ugynis keveseknek jut rá ideje, energiája, hogy visszatolassanak a napokkal ezelőtti hírekhez.

Az elmúlt hetek egyik sokat emlegetett története szerint a BBC egy jogi szakértő helyett tévedésből Guy Goma taxisofőrrel készített interjút.  Másnap a Reuters ugyan pontosította a hírt, kiderült, hogy Goma nem taxisofőr, hanem a BBC-hez állásinterjúra érkezett adattisztítási szakember, de addigra ez már csak keveseket érdekelt, az interjú „szalacsizálódott”, megállíthatatlanul megindult a maga útján.

A Hírkeresőben nyomon követve úgy tűnik, hogy a sztori itthon először az Inforádióban  bukkant fel, május 15-én. A szortosan a nyomában járó  Index két bőrt is lehúzott a történetről, mikor először a Comment.com-on csak leadta a hírt  , majd később egész elemzés kanyarított köré, amiben elárulja, hogy a „rendkívüli interjúalany” nem is taxisofőr. (A Comment.com-on ugyanakkor nem látom az utólagos helyesbítést.)

A késés előnyére vált a Reggel.hu-nak: Náluk már nem szerepelt a történetben taxisofőr.

A Blikk online kiadása május 18-án, vagyis amikor már régen tudni lehetett, hogy nem taxisofőr volt az interjúalany még mindig az eredeti verziót emlegette.

Azt hiszem, hogy a látszat ellenére nálunk nem a hírverseny, hanem a másodlagos-harmadlagos források alkalmazása a bibi.

 

Konferenciák Hete

 

Nem szeretek konferenciákra járni. Ehhez képest a jövő héten kettőre is megyek.

Hétfőn a kissé fellengzős  című Web 2.0. Symposium „A blog hatása az újságírásra” című beszélgetésének egyik részvevője leszek, kedden pedig a III. Elektronikus Kereskedelem Konferencia  „Bizalom és média”címen vitatkozom.

Ami a webkettest illeti, itt a legnagyobb kérdés számomra az, hogy kinek is szól? A  bloggereknek? Nem, köszönik szépen, ők jól elvannak a weben (hiszen az a természetes közegük.). A tájékozatlan (értetlen, bunkós, rosszindulatú) sajtónak – hogy végre megtudják, miről is írogatnak? Esetleg tudományos konferencia? Ahhoz nem elég „tudományos” az előadók névsora. Akkor tehát „szakmai” rendezvény? Milyen szakmának? Webkettes vállalkozásokhoz keresnek befektetőket?  Láthatóan nem, erről van szó.

Mindezek helyett van egy vegyes menü, aminek elfogyasztása után legfeljebb egy émelygéssel vegyes éhségérzet marad. Nem szeretném, ha bárki félreértene: Nem a konferencia lelkes szervezőjét támadom, hanem a magát a műfajt. Csak üzleti vállakozásként értelmezhetőek ugyanis azok a rendezvények, ahol előbb van meg a keret, a szponzorok, aztán próbálják valahogy feltölteni programokkal. (Igen, tudom, én is ilyen vatta vagyok.)

Más kategóriába tartozik az elektronikus kereskedelmi konferencia. Azt ugyanis egy létező, működő, konkrét célkitűzésekkel rendelkező szakmai szervezet rendezi. Világos a cél is: Segíteni a ma még igen zsenge hazai elektronikus kereskedelmet. Miért? Egyrészt, mert jó, másrészt, mert a szövetség tagjai ezzel szeretnének pénzt keresni. Ez nyílt titok, vagyis minden rendben.

Írni azért fogok mindkettőről.

 

Hogyan maradsz képben?

 

Információs túlterheltség, túlcsordulás, ilyesmi.
Most éppen B.L. Ochman blogtanácsadó űberguru látta elérkezettnek az időt, hogy beavassa a köznépet a titokba: Hogyan csinálják a Nagyok, hogy mindig, miden témában képben vannak?

BL Ochan:

Google és YahooNews Alerts – leginkább saját nevének felbukkanását figyeli, de azért  egyéb kulcsszavak is érdeklik

Bloglines  (RSS olvasó)  168 címet figyel, BLO reggelenként átfutja

Technorati – követi, mint mindenki más

Lifehacks – a legfrissebb del.icio.us bejegyzéseket figyeli (kellene egy másik, ami meg a Lifehacket követi)

Tech Memorandum  - a tech biz híreinek követése

Digg  - social bookmarking, blog, RSS elegy, némi hierarchikus szerkesztéssel megvadítva

Firefox „multiple tabs” opcióval

Összefoglalva: Eddig nem került elő ismeretlen csodafegyver…

Ochman saját eszköztárának felfedése után kifaggatott néhány Hasonlóan Híres Bloggert is.

Doc Searls :

Technorati + Ranchero  (PubSub, Google Blogsearch, Blogpulse,  IceRocket  információk összegyúrása. Inkább témákat figyel, mint embereket

Egyes blogokra nem „fizet elő”, inkább saját (hibás) blogrolljában turkál.

E-mail. Sokan küldenek tippeket

Napi – és hetilapok (!)  (Igen, jó látod.)

Nem is folytatom tovább, akit érdekel, olvassa el Ochman válogatott műveit. (Mint rutinos tanácsadó, kínosan ügyel rá, hogy a lehető legkevesebb konkrétumot árulja el – ingyen.

Azt hiszem, különösebb meglepetést nem érne, ha Doransky, Kelt , eszpee, vagy Sztahanov fedné fel fegyvertárát, annál kíváncsibb lennék, hogy hogyan boldogul a szakma másik, digitáliában kevésbé járatos, de a vezető „orgánumokban” publikáló fele.

 

Dr Jekyll és Mr. Hyde az álarcosbálban

 

Most tart a 118. hozzászólásnál a Sesblog Az Index és a blogok c. bejegyzése. Nem kell megijedni, nem a kiinduló témáról – írtam róla eleget - , hanem az attól elkanyarodó hozzászólásokról lesz most szó.

Ezekből a hozzászólásokból szép lassan felsejlik, hogy a hazai blogoszféra krémje nappal reklámügynökségeknél, tanácsadóknál, esetleg TOM („tradicionális online média”  - eszpee)-nál húzzák az igát, hogy aztán éjjel  ugyanezek az emberek mindent eltakaró nickbe bújva szívják munkaadóik vérét, vagyis inkább egymás munkaadóinak a vérét.

Nem is volna persze ez a történet olyan izgalmas, ha mindez nem nem nálunk (nem, nem „kis hazánkban” - ezért már évekkel ezelőtt is súlyos büntetés járt) történne. Az egész szépségét ugyanis az adja mag, hogy a játékban részt vevők egy (nagyobbik?) része pontosan tudja melyik álarc kit takar. Időnként, amikor kissé eldurvul az adok-kapok bedobnak tehát egy-egy biztosan elhelyezett utalást. Bővül a kör, ilyenkor a félinformáltak is hozzájutnak egy-egy laphoz a Ki kicsodából.

Közmegegyezéssel szentesített, hangosan soha ki nem mondott hazugságon alapul a hazai blogoszféra egy szép szelete.
"Én  (ügynökég tanácsadó, TOM) nyilvánosan leszarom, mi is történik  a te blogoszférádban, te viszont ott nem az én drága pénzen bejáratott, nap közben üzletfeleimnek jó pénzért eladott  neveden játszadozol. Ja, és persze ha olyan béna vagy, hogy lebuksz, nem ismerjük egymást..."

A Sesblog vitájának másik nagy tanulásága, hogy az emberiség alapvetően három nagy csoportra osztható: Azokra, akik már dolgoztak az Indexnek, azokra, akik éppen ott dolgoznak, illetve azokra, akik …. (na, nem, találd ki magad!)

 

Webdemagógia 2.0.

 

A szépen gyarapodó „webkettes” cikkeknek két szélsősáéges irányzata létezik.
A lelkesedő típus beszámol a legújabb „bétabétája” megoldásról, amire az olvasók egy része zavarba jön (kezdte épp azt hinni, hogy végre képben van), vagy már apatikus belenyugvással fogadja a híreket, hiszen régen elvesztette a fonalat.
A leleplezős fajta lerántja a leplet az egész „webkettes humbugról”.
(A webkettő közben persze nem szégyelli el magát, sőt, a Föl is forog tovább.)

Az utóbbi műfajba sorolható Tóth Benedek Web 2.0 - Lufi-e vagy? (1) blogbejegyzése

A szöveg kevés és gyenge érvet tartalmaz, nem is lenne érdemes foglalkozni vele, ha TB  nem lenne lenne a Blogter egyik hangadója, a blogszférán kívül is publikáló „szakíró”.

A legnagyobb baj a szemlélettel van. A Web 2.0. ugyanis mérnöki közelítéssel nem specifikálható, megragadhatatlan, amorf valami.

A „dotcom üzleti modell” lényege az életképesnek tűnő ötletek felkarolása, kockázati tőkével való gyors felpumpálása, majd tőzsdére dobása volt. Az „új gazdaság” iránti felfokozott várakozások következtében (itt nagy szerepet játszott a média szenzációhajhászó része is) ezek a részvények erősen felülértékelve kerültek forgalomba. A sokszor üzletileg életképtelen, de papíron vagyonokat érő cégek virágzása nem tarthatott örökké. Bumm. (Pukk.)

Egyeses azonban hajlamosak elfelejteni, hogy a 1995-2000 közötti (vagyis a  „dotcom”) években is születtek üzletileg meglapozott, azóta is jól működő vállakozások. (Gondolom, felesleges is sorolni, hiszen mindeni jól ismeri őket)

Sokan, sok helyen sokszor megírták – nem tudom, TB-nek hogyhogy nem tűnt fel: A wekettőnek nevezett nehezen megragadható halmaz alapvetően abban különbözik az „új gazdaságtól”, hogy ez (közvetlenül) nem a pénzről szól. (Egyébként hosszú nyúlványai itt-ott 5-10 évvel ezelőtter is visszanyúlnak.) A webkettes cégek többsége semmiből, vagy 10 évvel ezelőtti start-up cégekhez képest fillérekből (centekből) indul. A „webkettes életmód” nem a cégek, az üzleti stratégiák, hanem a kommunikáció, az információk megosztása, a párbeszéd köré épül.

Persze, léteznek webkettes vállalkozások, de többségük számára a továbblépés nem a tőzsde, hanem a Nagyok felé vezet. (A Yahoo, a Google és mások nyilván tévedhetnek néha, de általában elég jól megnézik az árut.)

Felesleges tehát újra és újra bevetni a digitális demagógia „második dotcom lufi”szövegét.
A gyér  hozzászólásokból látszik, hogy (szerencsére) egyre kevesebben veszik ezt be.

 

drMáriás blogja

 

Ha valaki nem vette volna észre: Egy ideje már nem írok hétfőnkét „a hét blogjáról”. Valahogy nem akadok olyan blogokra, amikről feltétlenül írnom kellene, annak meg nem látom értelmét, hogy hétről hétre kötelességszerűen kitöltsem valamivel a „rovatot”. (Én járok kevesebbet mostanában a „blogturkálóba", vagy gyengébb a felhozatal? Erről nyilván lehetne vitatkozni.)

Most Nyírő András, az Internetto & Index valamikori alapító-főszerkesztője hívta fel rá a figyelmemet, hogy drMáriás blogot indított. Meglepett, hogy csak most, hiszen sok-sok évvel ezelőtt az Internettón is már valami ilyesmit írt (csak nem tudtuk, hogy blognak hívják).

A blogba beleolvasva úgy tűnik, hogy a hirtelen felindulás oka a szerző új könyvének (Egy halott naplója)  megjelenése. Vagyis ez egy amolyan „promóciós  blog”, a „nyugati világban” megszokott, nálunk azonban még  kevéssé honos műfaj. A blogon olvasható szövegek értékéből mindez persze semmit sem von le.

 

Lehet –e sörétes puskával hangyára vadászni

 

Tegnap a háztáji ajándékgazdaságban arról írtam, hogy még a reklámszakmában járatos emberek közül is sokakat megtéveszt a mennyiségi szemlélet: "Csak a nagy forgalmú honlapok a nyerők, mert ott lehet jól (banner)hirdetéseket eladni."

Lehet, hogy a Nagyfőnök örül, ha a cége reklámja (lehetőleg flash) valamelyik vezető portál címlapján villog, de a kampánnyal foglalkozó marketinges látja csak (ha látja), milyen eredménnyel is jár ez a cécó. Gyakran megdöbbentően kevéssel.

Úgy tűnik, hogy egyre többen vannak, akiket a  gyengén teljesítő hagyományos reklámcsíkoknál sokkal jobban érdekelnek a kisebb forgalmú, de lényegesen célzottabb oldalakon elhelyezett, egyszerű, szöveges hirdetések.

A „hiperlokális”, közösségi honlapok a kevés felhasználó miatt nálunk még csak kevés helyen működőképesek, a szűkebb témára koncentráló weboldalak (köztük a tematikus blogok) viszont a nemzetközi tapasztalatok szerint gyönyörű átkattintási értékeket (CTR) hozhatnak. Persze macerás, foglalkozni kell vele. Könnyebb, jövedelmezőbb óriásplakát-helyet, vagy tévés reklámidőt árusítani.

 

Már a tévé sem kell

 

Az AdAge egy friss (sajnos csak előfizetők számára elérhető felmérése) szerint csak a KK (Kívánatos Korosztály = 18-34) minden negyedik tagja képes megnevezni a Négy Nagy Hagyományos Tévéhálózat (ABC, NBC, CBS, Fox) nevét. (via Below the Fold )

A napilapok vezetői mellett tehát a legnagyobb tévétársaságok stratégái  is görcsölhetnek rajta, honnan is származik majd a bevétel a következő években. Miközben a Nagy Média szinte kizárólag csak a KK-t veszi célba, az érintettek számára az internet a Nr.1. (A tévé a negyedik helyre szorult.)

Idehaza persze más a helyzet. Már korábban megírtam, hogy  kommunikáció szakos hallgatók egy csoportja képtelen volt egyetlen országos napilapot is megnevezni. Ugyanezek a hallgatók nem tudták megmondani, mi is az az MTI. Nem véletlen jelenségről van szó. Hasonló tapasztalatokról számolt be több, különböző intézményben tanító ismerősöm.

Ha tehát ez a helyzet a korcsoport krémjében, a témára szakosodott egyetemisták között, milyen választ várhatunk véletlenszerűen kiválasztott KK-képviselőktől?

Biztos vagyok benne, hogy nálunk a többség hibátlanul megnevezné a vezető tévécsatornákat.
Nálunk ugyanis még kevesek kiváltsága az internet. Ahhoz az igényen túl megfelelő anyagi háttér (számítógép, internet hozzáférés) és biztos olvasási készség is kell. Egyelőre tömegesen egyik sem adott.

 

Minden rendben, de hol az üzleti modell?

 

Azt mondják Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, akkor miért várnánk bárkitől, hogy ennél sokkal hosszabban tartó és rendszeres tevékenységet ingyen végezzen?

A blogolás mögött álló üzlet modell mintha csak indirekt bizonyítékkel bírna: Egyre többen, egyre többet írnak róla, vagyis léteznie kell.

(„Tiszta szerelem kell hogy legyen,
hiszen évszázadok során oly sokszor
megírták”  - Bocs, de hajdani Illés együttes hajdani száma jutott hirtelen az eszembe...)

A hagyományos médián (is)  meghízott tőzsdecápák, Warren Buffet (a világ második leggazdagabb embere) és üzlettársa Charlie Munger szerint a napilap-biznisz ugyan termel még valamicske pénzt, de ez már csak arra elég, hogy a balekokat (köztük magukat a sajtóvezéreket) vakká tegye a valóság iránt.

Kedvenceim egyike, Steve Outing egész sorozatot szentelt  a civil újságírás (CitJ) „mögotti” lehetséges üzleti modelleknek.

A CitJ befogadása a hagyományos médiába
Országos CitJ hálózatok
Független CitJ: Webhelyek és hálózatok
Önzetlen (nemapénzé') CitJ
CitJ start-up vállalkozások
CitJ, mint ötletbank

(Na tessék, itt kész diplomamunka-tartalomjegyzék!)

Outing elemzésének komolyságát leginkább az bizonyítja, hogy ezzel a "csomaggal" el is köszönt a Poynetrtől. hogy belevágjon saját CitJ vállalkozásába:.-)


Ha időközben valaki talált valahol egy gazdátlan  blog üzleti modellt, kérem, adja le a ruhatárban!

 

Hiánycikk a kirúgott blogger

 

Lassan már nem érdemes blogokkal foglalkozó cikkeket keresni a hazai médiában, úgyis csak különböző Gyurcsány-feldolgozásokra akadsz. Tulajdonképpen üdítően hatott az Index „Kiúgtak a blogom miatt” címmel megjelent anyaga.

A kiinduló történet ugyan kissé soványka, ráadásul hónapokkal ezelőttről  való (annak idején én is csak a gyengécske hazai bloghír-felhozatal miatt tartottam említésre méltónak) az Index most szép kis vegyes körettel tálalta.

Tanulságok: 

1. Itthon nincs elég kirúgott blogger. Még a Nagy Média (igen, az Index ennek már régóta szerves része) is kénytelen egy szinte ismeretlen blogger eddig is már túlságosan ismert esetével foglalkozni. (Talán csak nem a munkaadó szerepében felbukkanó Ringier kiadó teszi érdekessé az esetet?)

2.  Nincs olyan lerágott csont, amit ne szopogatna még szívesen valaki: A cikkre fénysebességgel rábukott a Hírszerző is.

 
3. Mindez minden meteorológiai előrejelzésénél is biztosabban mutatja, hogy JÖN A NYÁR!

Frisstés (05.23.): A hozzászóláűsokból, a déli riporternek köszönhetően tudtam meg, hogy az Index cikkével foglalkozva én is alaposna lerágott csontot szopogattam. Szépítésként itt ajűnlom mindenkinek eszpee bejegyzését (Sesblog) és a hozzá kapcsolódó vitát, amiben maga UP [Index főszerk] is szóba elegyedik a blogoszféra népével. Úgy látszik, a blogoszféra végre elérte az Index érzékenységi küszöbét.


 

Önrevízió az Indexnél

 

A Szerkeszt.hu sokakat lealázó helyesírási tesztje felbukkant az Index szerkesztőségében is. (Ne keseredjetek el gyerekek, a Médiablog szerzője - és olvasói is - leszerepltek...) 

Egyébként én is "örököltem" a témát. Még januárban írtam róla , de úgy látszik az Indexnél nem olvassák elég szorgalmasan a  Médiablogot, ezért csak most jutott el hozzájuk a teszt. További lehetőség, hogy a jó "munkához idő kell" elv alapján eddig tartott, amíg  - valóban igen alaposan - körüljárták a témát (De vajon miért a politika / belpolitika szekcióban? Valami rejtett üzenet?)   Vagy inkább csak arról van szó, hogy máris kezdódik a médiában az uborkaszezon?

Akárhogy is, megkönnyebültem!

 

Egy Web 1.0-ás Túlélő Abszolút Irigy Nézetei a Web2.0.-ról

 

(via Jon Fine ) Pontatlan és hiányos fordításban (hogy olvasd le az eredetit), némi „hozzáadott értékkel”.

A szövegek (állítólag) a felületesen csak dotkom lufiként emlegetett Web 1.0. üzleti túlélőitől  - igen, ilyenek is vannak -  származnak.)

• Azért van olyan sok elérhető V.C. pénz, mert a befektetők nem tudják hogy mire költsék – túl sok egyforma dologról hallanak. (Egy web-veterán szerint egyszerűen begörcsölnek az különböző előadásokon hallott, hihetetlen perspektívákat felvázoló előadásoktól.) „Mindenki ugyanolyan ruhát hord.” (Szerintem is, de eddig én ezt a nyájösztön-alapú hazai divatállapotoknak tulajdonítottam.)

• Mindenki videó-közösséget épít. „Töltsd fel, oszd meg, keverj egyet rajta, építs köré közösséget…” (Ismerős, icipiciben persze, itthon is, csak még nem videóban…A szöveges blogolás igazságtalanul kizárja az analfabétákat.)

• „Manapság megállapíthatatlan a különbség egy vállalat és a kavarás (mash-up) között.” (Idehaza sokakban fel sem merül, hogy lennie kéne ilyen különbségnek.)

• A kockázati tőkések baja az, hogy túl könnyű építeni valamit. A [webkettes] cégek felépítéséhez szükséges technológia lényegében semmibe sem kerül. (Néhány hazai példa mutatja, hogy lenyúlásuk még olcsóbb…) Nagyon sok cuccot egyetlen pasas és a kutyája dobnak össze.

 

Miért éri meg blogolni?

 

A napokban valaki valahol (itt?, egy másik blog hozzászólójaként?) kérdezte, hogy tulajdonképpen miért éri meg látszólag normális embereknek azzal tölteniük drága idejüket, hogy ingyen, homályos céllal, nehezen definiálható közönségnek blogot írjnak?

Általános, tudományos értékű választ sajnos nem tudok adni. Elmondhatom viszont saját tapasztalataimat.

Amikor 2004. júliusában belevágtam, csak arra gondoltam, hogy elég sok szakmai cikket, tanulmányt futok át, ezekből ritkán tudok valamicskét cikként is „eladni”, közben pedig biztosan vannak mások is, akiket érdekelnek ezek a dolgok. (Próbálkoztam korábban több szakmai levelezőlistán is „beszélgetni” az online újságírásról, az internetes tartalomról, de ott ez sehogy sem jött ez össze.)

Az e-média blog (a mostani Médiablog előde) lassan elindult, olvasgatták, néhányan hozzá is szólogattak, hivatkoztak rá, vagyis elkezdett működni.

Blogom másfél évig a Freeblogon futott. Sok-sok órát töltöttem „anyaggyűjtéssel”  - a „blogolási kényszer" miatt rendszeresebben, mint korábban - , írással, levelezéssel… Ingyen.

Pontosabban: Pénzt nem kaptam a blogolásért, viszont megismertem sok új embert (amiből logikusan következik, hogy ők is megismertek engem), egyre gyakrabban hivatkoztak a blogomra, többször meghívtak a „régi médiába”, rendezvényekre, beszélgetésekre – vagyis szinte észrevétlenül, szépen gyarapodott a "kapcsolati tőkém".

Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy csupa olyan munkám van, amikhez közvetlenül, vagy közvetve a blogomnak, a blognak köszönhetőnek megismert új ismerősöknek, a bloggal szerzett (el)ismertségnek köszönhetően jutottam hozzá.

Azt hiszem, azt itt felvázolt történet nem egyedi, sok hasonlót olvastam a weben. Blogokban.

(Létezik persze a blogolás hasznosságának egy általánosabb megközelítése is: „Kelly [a Wired főszerkesztője] szerint miközben mindenfélét beadunk a „közösbe” egy óriási méretű számítógépet építünk. Impozáns méretei mellett ma még elég kezdetleges, de szépen fejlődik a kicsike. Mi minden esetre minden linkkel, minden kereséssel a Gép mesterséges intelligenciáját tanítjuk.” – írtam valamikor az e-média blogban.)

 

Tanulj a Slate-től

 

Bár fogalmuk sincs róla, mi lesz velük 10 év múlva, most Amerikában a Slate a legolvasottabb online magazin. A szorgalmas John Burke  Jake Weisberg főszerk. blogja  és az AdWeek cikke alapján úgy gondolja, hogy az (online) napilapok is tanulhatnak ezt-azt a Slate-től.

Például:

  • Fogd rövidre: Legyenek a cikkek 1000 szónál rövidebbek. (7000-8000 karakter. Ebbe azért elég sok belefér.)
  • Kérj információkat az olvasótól (nyílt forráskódú újságírás).
  • Találj alternatív terjesztési formákat (egyik legújabb a . „textcasting”)

Ami viszont Burke szerint elkerülendő:

  • A Slate nem használ pontos idézeteket ( Weisberg „nem hisz az idézetekben”.) Szerintem hülyeség (ha-ha, leszólom a Slate főszerkesztőjét), de mindenéppen egyéni nézet!
  • A Slate-nél nincs „fact-checking”.  Sok újságíró szerint is felesleges,  „lassítja a hírversenyt”. Az olvasószerkesztés idehaza is egyre nagyobb ritkaság (és luxus).
 

Bezár a Schrödinger!

 

Seséknél olvastam, hogy kész, befejezik. Aztán  gyorsan megnéztem náluk is (azért még nem törölték a blogot). Igen, tényleg.

Kettős veszteség. Megszűnik a Tilos műsora és a blog is.

„Lehangoló” - írják. Persze, nekem is ez az első reakcióm. A veszteség érzése. Aztán rádöbbenek, hogy talán inkább mégis „felemelő”. A Schrödinger macskája nem politikai okok miatt szűnik meg, nincs a háttérben fúrás-faragás, nem adták el valamelyik macskatáp-multinak. Egyszerűen csak elegük lett. Kifulladtak. Kiégtek. Elfáradtak. Megengedhetik maguknak, hogy abbahagyják.

Talán éppen ez a különbség a „civil” és a hivatásos média között. Ha minden elfáradt, kiégett, új mondandóval már nem rendelkező „profi” kiszállna, kiürülnének a szerkesztőségek...

 

Média 1,5 – Kölcsönös közeledés?

 

A Médiablog rendszeres olvasói emlékezhetnek rá, hogy rendszeresen szóba kerül itt a médiacsatornák kölcsönös közeledése.

Egyre több a multimédia a hírportálokon – gyakran tűnnek fel weboldalszerű képernyők a nagy hírtévék adásaiban – egyre több hagyományos újságírói eszközt alkalmaznak a hírbloggerek – a „civilektől” kölcsönzött eszközöket integrálnak a „profik” (szerkesztőségi blog, címkézés, RSS) stb.

A Blogter politizáló bloggereinek IRL- találkozójáról   olvasva most megint úgy érzem, valami itt készül. Például egy lap. Lényegében felállt a szerkesztőbizottság. Alakulnak a rovatok. Kinevezik a rovatvezetőket. Kikristályosodik a normális heti menetrend. A Blogter Nagypol blogja feltalálja  a Régi Médiát!

(Ne vegyétek ezt bántásnak, igazán nagy szükség lenne egy friss, olvasható, őszinte lapra!)

 

K + K=kávé +könyv

 

Eddig az volt a normálsi, hogy az ember a kávézóban előkapta magával vitt könyvét és kávézás közben olvasgatott. (A kirakott -  nyomtatott -  lapokat, a nád olvasókeretet és hasonlókat most kihagynám, más téma.) Az amerikai Startbucks kávézóhálózat boltjaiban nemsokára akár le is töltheted magadnak a megfelelő olvasnivalót.

A Marketwatch  cikke szerint a Starbucks már működő, saját üzemeltetésű  (Wi-Fi) hotspotokon keresztül teszi lehetővé a „közelről  egyelőre még meg nem  nevezett kiadók közelebbről meg nem nevezett könyveit”. (És ha már úgyis töltögetnek, akkor természetesen jöhet majd mp3 és videó is)

Mi közben itthon szívhatjuk a fogunkat az Egyébként Sem Kedvelt Gyorsétterem Hálózat pofátlan (enyhe kifejezés) Wi-Fi árai miatt...

 

Web 2.0. symposium

 

Az elmúlt hónapokban többen is mozgolódtak, hogy összehozzanak valami webkettő konferencia-félét. Úgy tűnik, végül is a (számomra eddig) ismeretlen Agria Produkciónak jön össze a dolog. Május 29-én tehát a Magyar Telekom székházban Web 2.0 symposium. (Mielőtt bárki sznobériával vádolna: A név és az írásmód "hozott anyagból" van.)

Csodák persze nincsenek: A különféle webkettes "konspirációs csoportok" listáján nagyjából ugyanazok a nevek szerepeltek. A mostani rendezvényen tehát (majdnem) mindenki ott lesz, aki számít, akiről azt hinni, hogy számít (vagy aki azt hiszi magáról, hogy számít.) Természetesen kicsit hangsúlyosabban lesznek ott az eseményt támogató Nagy Té  emberei, de lehet. hogy ők egyébként is ott lennének, hiszen az iWiW megvásárlása révén hirtelen nagyon webkettesek lettek.

Persze fellép György Péter, Babarczy Eszter amin senki sem lepódik meg, Bodó Balázs, Berényi Konrád, Dobó Matyi (Doransky) ami nagyon rendben is van, "csemegeként" pedig Keszthelyi András, Gy.F. blogger (blogügyi?) főtanácsadója várható. (Hiányolom viszont többek közt a Ses & eszpee duót és az elmúlt hónapokban magát webkettes guruvá átpozícionáló HH-t.)

Engem leginkább Weyer Balázs [origó]  főszerk. A blog hatása az újságírásra című elődása tart izalomban. Weyer köztudottan nem tartozik (vagy csak korábban nem tartozott?) a média 2.0 elkötelezett hívei közé. Fél évvel ezelőtt az Internery Hungary egyik fórumán szépen el is vitatkozgatttunk (vagy inkább elbeszéltünk egymás mellett) a témáról. Éppen két hónappal ezelőtt egy újságírótanfolyam ürügyén néhány kérdést tettem fel W.B.-nek. Válasz eddig nem érkezett, remélem majd 29-én szóban megkapom...

Vitatkoznom persze sokat nem kell majd, hiszen a csapatban ott lesz  majd Barczi Imre (Sztahanov) aki majd laposra hengerel minden médiaegypontnullás őskövületet. (Mi meg a nolos  Sós B. Péterrel csak ülünk és békésen bólogatunk.)

Na, két hét múlva. Itt a rendezvény linkje.

 

Méggyurcsányabbblog - a Magyar Hírlap belehúzott

 
Ha a Népszabadság pénteken két cikkben, akkor a Magyar Hírlap ma három oldalon.
(Link nincs, a MH a "késleltetett hírversenyben egy napos eltolással rakja ki a webre anyagait.)

Ugyan hirtelen a MH újságírói is nagy blogszakértők lettek, de a nagyobb hitelesség érdekében azért bevetik a nagyágyúkat: Pintér Robesz ITTK igazgatót (állandó nyilatkozó - és kerekasztal-táncoltató társamat:-), György Péter Univerzális Esztétát (aki tudtommal maga nem blogol, de azért viszont ért a politikai kommunikációhoz és Sükösd Miklós médiakutatót (aki szinténnem blogol, de ért a médiához.

Hát, megmondtam. Gy. F. nélkül talán még mindig ott lennénk a kis színesek között. (Persze ne áltassuk magunkat, ki nem sz*** le a blogokat...?)
 

Újságok az üveglap mögött

 

A neten szinte ismeretlen fogalom az időtállóság. A most publikált cikk, blogbejegyzés néhány perc alatt elveszti aktualitását. Ezért is meglepő olyan hároméves cikkre bukkanni, ami ugyanolyan érvényes, mint megírása idején.

David Gelernter The Next Greet American Newspaper /Replacing the New York Times (vagyis A következő Nagy Amerika Hírlap / Lecserélni a NY Timest) 2003. júniusában, vagyis webes időszámítás szerint nagyon régen jelent meg.
Gelenter kiindulópontja, hogy itt az ideje komoly „jobbos” alternatívát állítani a „ballib” médiával szemben. A szerző - számunkra talán szokatlan módon -  nem a NY Times és tsai ellehetetlenítését, eltaposását, vagy szétzúzását, hanem egy minden eddiginél ütőképesebb lap indítását javasolja. Természetesen internetes lapra gondol, hiszen másnak ma nem lenne értelme. A mintát azonban nem a ma működő online lapok adják – ezekről meglehetősen lesújtó Gelender véleménye.

„Az átlagos webes újságok legnagyobb problémája manapság szinte mindig ugyanaz: Unalmasak, mint ahogy maguk a számítógépek is azok.” - írja.  A hagyományos (nyomtatott) újság, mint egy a térben létező dolog mindig is jobb lesz, mint az az "üvegfal mögötti sikamlós aranyhal" a képernyődön. Nézegetheted, de soha meg nem érintheted. Csak közvetve, mindenféle eszközökkel (menü, kurzor) irányíthatod. Egy lapot a kezedbe véve tudhatod, mennyi információra számíthatsz, tudhatod hol találod a külpolitikai híreket, vagy a keresztrejtvényt. Egy hírportál egyetlen oldalát látva fogalmad sem lehet, mi van mögötte. Ezt felderíteni is csak közvetett módon tudod („lépj előre, lépj vissza, lépj …")

Tetszik ez a gondolat. Kár, hogy nem nekem jutott az eszembe...

 

Bal oldal – jobb oldal (Hisz-e a Népszabadság a blogkban?)

 

Nem a politikáról lesz szó.
Az utóbbi hetekben többször is írtam róla, hogy a Népszabadságnál újabban nagyon figyelik a blogoszférát. Vagyis annak egy kis darabkáját: Gyurcsány Ferenc blogját.

A május 12-i számban két egymással szemközti oldalon egyenesen két cikk is foglalkozik vele. Ferencz Gábor a Blogüzenetek „Totó szőrétől” Kissingerig címmel az objektív újságírás jegyében foglalja össze azt, amit a művelt (de a blogvilágtól kellő távolságot tartó) polgárnak tudnia kell a témáról.

A szemközti oldalon Nagy N. Péter Csapdák című vezércikkébenmeg ezt olvasom: „A blog nagy őszinteséget ígérő műfaj. Azt gondolom ugyanakkor, hogy nem bennem van a hiba, amikor egy blogbejegyzés kapcsán a lehető legfinomabb politikai üzeneteket próbálom kifejteni az intimforma szövegből. Az ellentmondás nyilvánvaló. A kampány forgatagában indított miniszterelnöki blog hiteles és vonzó volt. Sokat adott hozzá ahhoz, ami elhangzott. Egy különleges eszközzel a rokonszenv új gyűrűjét vonta Gyurcsány köré. Nehéz lehet abbahagyni, s ezzel kampányeszközzé lefokozni azt, ami ha netán annak indult is, sokkal többé vált.

Csakhogy csapdává alakul az, ami védett öböl volt. Aki politikai információt keres - mi mást egy miniszterelnöktől? -, a dolgok normális menete szerint itt csak üzenetet kaphatna, mert azért az mégsem lenne helyes, ha napi intim orbáni Vigadóvá, az egyoldalú politikai közlések fórumává válna a személyes napló. A legnagyobb őszinteség mellett sem maradna igaz.”

Hiába olvasgatja Nagy N. Péter szorgalmasan Gyurcsány blogját, ha fogalma sincs a blogolás lényegéről. (A blog nem ELŐADÁS, hanem BESZÉLGETÉS.) Hiába moderálják erőteljesen Gyurcsány blogját, a moderálatlan válaszok ott vannak a blogoszférában: a Gyurcsány-bloggal foglalkozó bloggerek bejegyzéseiben.

Mennyire lehet őszinte egy politikus-blogger (vezérigazgató-blogger)? Mikor ütköznek a politikai / üzleti érdekek a közlésvággyal? Mikor válik egy blog az információk visszatartása miatt érdektelenné?

„Érthető hát az információs "blogád", de nem sokáig tartható.” – írja a Népszabadság vezércikkírója. Kedves blogoszfére, lehúzhatod a redőnyt!


 

Navracsics – iWiW – elfelejtett győzelem (blogszemle)

 

bitadani:  Apró kis flörtölés Navracsiccsal.  A kéthetes bejegyzés a friss „események fényében”  újra érdekessé vált.
http://bitadani.blogspot.com/2006/04/kr-kvt-csak-ha-nincs-benne-mreg.html

iWiW_GH: Jön a T – megy az iWiW_GH..  A rövid mútra visszatekintő, de annál pörgősebb blog búcsúzik és köszönetet mond… (Érdekes lista!). Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a most már Profi (T) kezekbe került új http://iwiw.blog.hu/  blog,  (Ha sietsz, még elérheted a GH utolsó előtti üzenetét és az arra válaszoló 100+ hozzászólást:
http://iwiw.blog.hu/2006/04/29/jozansag

nzaga mobutu junior : Csak egy kérdés a szerzőtől megszokott keresetlen stílusban.
(Még megpróbálhatsz valami okosat  - na jó, legalább frappánsat – válaszolni rá.)http://re.blog.hu/2006/04/25/nap_kerdese_ofnline_ad

Pocakos: A tőle megszokott kimerítő (=alapos) összeállítás a média által (is) „elfelejtett Győzelem Napjáról”
http://pocakos.blogspot.com/2006/05/elfelejtett-nap-elszalasztott-alkalom.html

HH: Forradalmasdi Winerrel. „Ahhoz, hogy az OPML-megosztásnak egyáltalán esélye legyen kitörtni a szubkultúrából előbb az rss-nek kellene valahogy nagyon népszerűnek lennie hirtelen. Úgyhogy megint a szkeptikusok vannak könnyebb helyzetben.”http://hirbehozo.freeblog.hu/archives/2006_May_hirbehozo.htm#1545723


 

A perfekt híroldal – Mit kíván a Nép?

 

A WSJ.com szülinapi ajándékként megkérdezte olvasóit (most 10 évesek -  ezúton is gratula!), milyen WSJ.com –ot képzelnek el 2016-ra.

Néhány a legfontosabb válaszok közül:

  • Szűrt információk  (Mondja meg valaki mi a fontos! - Mégsem kell automatizálni az újságírást?)
  • A mobil tartalmak növelése, a tartalmak hordozhatósága stb. (Ez nem azt jelenti, hogy a teljes WSJ-t, vagy mármelyik más lapot SMS-ben kellene átnyomni!)
  • Az információk összefüggésekbe helyezése, mélység. (Oh, yeah, de ki fog ezért fizetni – itthon?)
  • Hang, kép, mozi – Minden információhoz a leghatékonyabb forma.
  • Kevesebb hirdetés, átláthatóbb fizetési módok. (1. Idehaza néhány „információs portálon"  már alig találni a szöveget az izgő-mozgó hirdetésektől.  2. Az átlátható fizetési módok és az emeltdíjú SMS-ek kierőszakolása között több közbenső lépés is létezik.)

Na, majd meglátjuk…

 

Blogszakadás

 

Az Index szerint négyfelé szakad a blogoszféra. Pontosabban: A Blogads  egy közelebbről meg nem nevezett kutatása szerint, de sajnos a szerző „elfelejtette” linkelni a forrást. (Fiúk-lányok, ott az Indexnél, nem kell annyira görcsösen félni a „kifelé” mutató linkektől!)

Pol – zene – pletyka – babamama. Az Index (Blogads) szerint ezek a kategóriák mennek a legjobban. (Az utóbbi kettőben „természetesen” a nők nyomulnak.)

Engem ugyan nem kérdeztek, de azért itt elmondom: Szerintem nálunk az egobolog – polblog – tech/kütyü – megasztár  - bulvár  - "egyéb" (ebben versenyzem én is) kategóriák állíthatók fel. (Persze a körvonalak meglehetősen homályosak – cseppfolyósak.) Figyelem, a hazai bulvár kategória nem azonos az „ottani” pletykával! (Az utóbbinak nagyobb a szárazanyag tartalma, az előbbi szinte csak adalék- és színezőanyagokat tartalmaz.)

 

Fényezés

 

Azt hiszem nehéz helyzetbe kerülnénk, ha el kellene dönteni, hogy a média vagy a pr-szakma társadalmi presztízse-e a rosszabb. Ráadásul nem sokkal jobb a "szakma" saját magáról kialakított képe sem. „A legtöbb péeresnek és újságírónak nem sok köze van az igazmondáshoz, egyszerűen csak az eredeti üzenetet továbbító, vagy azt torzító csatornák” - írja  Neville Hobson .

A blogbejegyzés ürügyéül szolgáló (szabadon elérhető) Ft-cikkeben a szerző John Lloyd egy anekdotát idéz. E szerint a Sunday Time szerkesztője egykoron így okította a fiatal riportert: „Miközben egy politikust interjúvolsz, mindig tedd fel magadban a kérdést: Miért is hazudik nekem ez a pofa?”

A történet régi, ma már szoros szimbiózis alakult ki a sajtó és a politikusok/üzleti főszereplők között. Az újságíró tudja, hogy az interjúalany hazudik, a megkérdezett pedig tudja, hogy az újságíró úgyis eltorzítja majd a mondanivalóját. Az olvasó / néző meg nem hisz a sajtónak és a médiában megjelenő politikusoknak / üzletembereknek...

„Minden intézmény szereti fényezni önmagát. Egyesek hihetetlen energiát fektetnek ebbe, és komoly sikereket érnek el. Talán a katolikus egyház a legjobb ebben, a kormányok is igyekeznek, de nem mindig sikeresek, talán mert nagyobb versennyel kell szembenézniük, mint az egyháznak.” - írja Lloyd.

Egyesek erre azt javasolják, hagyjuk ki a kompromittálódott sajtó-pr párost, a hírforrások teremtsenek közvetlen kapcsolatot a „néppel”. Ismerős? Persze, Zacsek Gyula, a „lánckereskedelem” elleni küzdelem élharcosa, az emdéef piacok (nem, nem a pártról kapta a nevét, a zászlók csak véletlenül lengedeztek amott) atyja ezt már régen kitalálta. Igaz, aki az elmúlt években járt ilyen piacokon, láthatja, miféle „őstermelők” árulják ott a gagyit.

Na, persze, a közvetítők kikapcsolásáról megint Gyurcsány blogja jutott az eszembe. Nála működik. (Persze megmaradtak a blog üzeneteit felerősítő hagyományos szócsövek „kommunikáció csatornák”is.) És a többiek? Maradnak a már jól bevált módszereknél. Sok ismert cég és intézmény számára az egyetlen ismert pr-stratégia „megvenni az újságírókat kilóra”. A probléma nem új. Mostanában inkább az a baj, hogy egyre inkább hiányzik az a szakmai tudás, hozzáértés, stílus, ami elfedné ezt a brutális valóságot.

 

A hálózat fogságában (T-Online - Adnetwork biznisz)

 

Igen, már mindenki tudja, hogy a T-Online („Magyar Telekom 100 százalékos...”) megvette a(z eddig) független Adnetwork hirdetési hálózatot.

Mi következik ebből? Mit ír a FigyelőNet, a Kreatív, a Médiainfo, a Menedzsment Fórum az Index, a Népszabadság...?  Semmit. Teljes egészében, vagy „szerkesztett változatban” közlik a T-Online sajtóközleményét. Nem linkelek tehát az egyes kiadványokra, itt az eredeti közlemény.

Az u.n. szaksajtóban tehát semmi háttér, magyarázat, értékelés. Kár. Én például kíváncsi lennék rá, mi lesz most, hogy  az egyik legnagyobb hazai online hirdetési felület birtokosa [Origo] és a kisebb szereplőknek a lapokat leosztó Adnetwok ugyanannak a cégnek a tulajdonába került. Persze, bízom benne, hogy Apuka igazságos lesz, nem kedvez majd Édes Gyermekének a Frissen Örökbefogadottal szemben. (Apuka majd nyilván befogja majd É. Gy. szemét, hogy az ne lásson bele F.Ö. lapjaiba...)

Persze lehet, hogy ezek csak az én dilettáns aggályaim. Ezért is lett volna jó, ha a szaksajtó elmagyarázza, hogy is áll a helyzet. A kopipésztelés helyett ez lenne ugyanis a dolguk.

Konrád, segíts!

(Mielőtt bárki részrehajlással vádolna meg közlöm, hogy főbérlőm azért maradt ki az ejnyejnyéből, mert egyáltalán nem foglalkozik a témával.)

 

We Media - rendben, de hol a pénz?

 

A sok tenni- és írnivaló közben majdnem megfeledkeztem a londoni We Media konferenciáról.
(Persze csak innen, szobám sarkából tudósítok, az önmagában olcsó, de még így is húzós árú rendezvényre nem jutottam el.)

Azt hiszem, már az is sok mindent elmond, hogy a „(össz)népi újságírással (citizen journalims) foglalkozó konferenciát a Reuters és a BBC támogatta.

Ott volt persze az összes médiablogger celebritás, köztük sokan előadást is tartottak, melyekből a tudósítások szerint leginkább az derült ki, hogy továbbra sem látszik az üzleti modell, zavarodottak a hivatásos médiastratégák, kissé fáradni látszanak az "A-listás" bloggerek, az igazán fontos (vagyis a hivatalos médiából hiányzó) dolgok leginkább Ázsiában és Afrikában történnek...

További információk:

http://www.mediacenterblog.org/events/06/wemedialondon/home/
http://www.bbc.co.uk/blogs/wemedia/
http://www.journalism.co.uk/news/story1841.shtml
http://www.journalism.co.uk/news/story1843.shtml
http://today.reuters.co.uk/news/globalCoverage.aspx?type=wemedia&src=cms/

 

BizBlog Fórom – blogger összefogás az üzleti blogolásért

 

Valamikor 2005. novemberében Bőgel Gyuri, Doransky, Novák Péter, Pintér Robesz és jómagam a Busines Class kerekasztal beszélgetésén vettünk részt. Utána persze még – több közönségnek álcázott szakértő bevonásával – folytattuk a beszélgetést. Megegyeztünk abban, hogy nagyon rossz hatékonysággal működünk, ha minden rendezvényen, kiadványban, interjúban elölről kell kezdeni mindent.(Mi az a blog? Mire jó a wiki?...)

Keresztblogolások, levélváltások, egy off-line találkozó (igen, jól látod) után elhatároztuk, hogy a blog (és más új kommunikációs eszközök) hasznosságáról a legjobban egy blog segítségével győzhetjük meg az üzleti élet kissé talán még tájékozatlan, de az újra fogékony szereplőit.

Ez a BizBlog Fórum. (További részletek ott.)

Frissítés: Reméljük, hogy a  BizBlog Fórum működésének köszönhetően ilyen cikkekre rövidesen nem lesz már szükség.

 

Az országos napilapok nyertek a választásokon

 

Az eMaSa jó szokása szerint emberi fogyasztásra alkalmas formában foglalta össze  a MATESZ gyorsjelentését. (A MATESZ csak adatokat közöl, de összehasonlítgatnia nem szabad.)
 
Az első negyedéves adatokból kiderül, hogy mindhárom országos napilap nyert a választásokon. „A kampány legintenzívebb három hónapjában a Népszabadságból összesen körülbelül 2000, a Népszavából 1600, a Magyar Nemzetből pedig 800 példánnyal többet értékesítettek, mint 2005 utolsó negyedévében – holott az elmúlt években folyamatosan csökken a napilapok példányszáma.” – írja az eMaSa

Most akkor a jobboldali újságolvasók vagy alulteljesítettek, vagy már korábban is bőszen olvasták a Magyar Nemzetet, nem volt utánpótlás. Persze az is lehet, hogy a jobboldali olvasók sem bírták már elviselni a MN hangnemét, ezért inkább a „ballib” lapokat olvasták. (Az összeállítás nem foglalkozik a Magya Hírlappal. Lehet, hogy a korábban liberálisnak címkézett, de a Széles Művek alatt jobbra tartó lapot azért nem auditáltatják, mert a méréshatár alá került?)
 
A jobboldali beállítottságú olvasók az MN helyett láthatóan inkább a Heti Választ forgatták. A lap 2100 darabos növekedést könyvelhetett el. A hetilapok közül rajtuk kívül csak a 168 óra dicsekedhet 600 példányos növekedéssel, a többi auditált hetilap (HVG, Figyelő, Magyar Demokrata, Reform) olvasótábora ebben az időszakban is tovább csökkent.

Akárhogy is, a haza sajtón nagyot lendítene, ha legalább félévenként tartanánk választásokat!

 

Miért rossz bloggerek az újságírók?

 

Néhány napja összefoglaltam John Burke bejegyzését arról, miért nem lesznek soha komoly vetélytársai a bloggerek a profi újságíróknak. Most itt a történet második fele.

Sok lap szeretné kivenni részét az újfajta, közvetlenebb kommunikációból (de legalább a blogok körüli hype-ból.)  Egyes szerkesztőségek próbálják rávenni újságíróikat a blogolásra, de a dolog sehogy sem működik

Azok az újságírók, akiket hosszú éveken át az objektív újságírásra tréningeznek(Amerikában), nem tudnak egyik pillanatról a másikra átlépni a személyes hangvételű blogolásba. (Kivételek persze akadnak.)

Talán ennél súlyosabb probléma, hogy a szerkesztőségekben szeretik úgy gondolni, hogy az újságíró majd csak elblogolgat jókedvében. (Vagyis nem akarnak fizetni a blogolásért.) Az újságíróknak persze nincs sok kedve az ilyen ingyenmunkákhoz.. (Ebben nem sokban különbözünk Amerikától.)

Egyre több felkapott blogger panaszkodik arról, hogy nem bírja a tempót: a hírek, a többi blog és a hozzászólások folyamatos követését, az új bejegyzések gyártását. Hogyan várható mindez munkája mellett egy hagyományos újságírói feladatait is ellátó profitól?

Burke szerint a megoldás egy „fordított szerkesztői” pozíció felállítása lehetne. Ahogy az „igazi” szerkesztők megszűrik és az olvasók felé továbbítják az információkat, a „fordított szerkesztőknek” az olvasói vélemények és a blogoszférából áradó információ szelektálása és az újságírók felé való továbbítása lenne a feladata.

Hát, nem is tudom…

 

Hi(WiW)sztéria

 

Kedves Á,

Azt írod, hogy személyes adataid védelme érdekében kilépsz az iWiWből.
Biztos, hogy meggondoltad? Én évekig nem léptem be, mert idegenkedtem tőle, hogy nyilvánosan kiteregessem noteszomat. Végül („közösségi nyomásra”) beléptem, kitéve magamat a túrkálók és kukkolók kénye-kedvének.

Egy olyan rendszerbe léptem be, aminek tulajdonosairól nem tudtam semmit, csak bízhattam benne, hogy nem élnek vissza a birtokukba kerül információkkal. Most egy nyilvános tőzsdei cég tulajdonába került az iWiW, vagyis egy olyan cégébe, amiről viszonylag sok mindent lehet tudni…

Az ingyenes szolgáltatás „ára”, hogy minimális a beleszólásod a dolgokba. Először történik meg Magyarországon ilyesmi? Dehogy. Emlékszel, amikor a c3 által üzemeltetett, független Freemail a Matáv tulajdonába került. Akkor is volt sírás-rívás, azóta is működik. Visszaéltek a felhasználók adataival? Nem emlékszem ilyen esetre.

Nehezen tudom elképzelni, hogy a közösségek képesek legyenek fenntartani saját játszóterüket. (MySpace.com – News Corp, Blogger-com – Google, del.icio.us – Yahoo stb. ezeket is bojkottálod?

 

Majd holnap...

 

Elképzelem, ahogy a Vogel Burda stratégái azon törik a fejüket, milyen újabb kiadvánnyal lehetne betörni a 16-28 évesek piacára. Az éjszakába nyúló megbeszélésen (meeting) végül megszületik a döntés: Készüljön egy „újgenerációs magazin”, egy digitális életmód kiadvány, ami ha úgy nézzük IT-lap, ha amúgy akkor nem. Így született meg a Tomorrow "a Computer Panoráma különszáma".
(Belinkeltem az internetes címet, de ott a hazai hagyományokhoz híven csak a magazin reklámkivonata látható.)

Szép színes magazin, a tartalma sem tűnik rosszabbnak, mint a hasonló kiadványoké. Csak azt nem értem, ki fog 690 Forintot kiadni a lapért. Akik ugyanis hozzáférnek az internethez, nem sok újat találnak a magazinban, akik viszont a digitális szakadék túloldalán vannak, azoknak nem sokat mondanak ezek az írások. (Vagy a Tomorrow lenne a híd?)

A lap egyébként hosszú összeállítást közöl a „magyar blogszcéne paradigmaváltásáról”. Elég alapos írás, de most is a szokásos kétségek merülnek fel: Mond ez valamit a teljesen kívülállóknak, azoknak, akik még soha nem láttak egyetlen blogot sem?

Nagyon tanulságos az a körkérdés, ami azt firtatja, hogy vajon írnának-e blogot a Tomorrow szerkesztőségének tagjai? A szerkesztőség (IT lap!) tagjainak többsége eleve leutasítja még a blogolás gondolatát is!

 

Cseppfolyós életek

 

A Médiablog teljesen szinkronba került a világgal: Ma ott voltam a Kirowski rendezvényén, ahol a világ sok nagy és híres cégével egyszerre mutatták be az Isobar és a Yahoo közös Fluid Lives kutatásának eredményeit. (Az Isobar nem valami fogyasztószer, se nem cukorpótló, hanem olyan szervezet, ami „egyesíti, integrálja és koordinálja és fejleszti az Aegis digitális marketing szolgáltatásait globális, regionális, és nemzeti szinten egyaránt.”

Azt hiszem  idehaza blogtörténeti eseménynek számít, hogy egy ilyen rendezvényre a kiemelt partnerek és a szaksajtó mellett bloggereket is meghívtak. (Konráddal képviseltük a blogoszférát). Na.

A Fluid Lines során 5 országban (4 „nyugati” + Kína) néhány kiválasztott „fiatal párt”, családot és tinit wifis laptoppal, 3G-s mobillal és hasonlókkal látták el, majd idővel megvizsgálták, hogyan változtatták meg ezek a cuccok az életüket.
(Vagyis az ismert beetetés, majd a kiváltott hatás vizsgálata.)

Persze, kitaláltad, rákattantak. Leginkább a wifi+laptop kombinációra. A mobil internetre erősen fanyalogtak.

(Az eredeti, 18 megás tanulmány ennél persze valamivel részletesebb – letölthető a Kirowski honlapjáról.)

Mi ebből a tanulság? Nyilván az, hogy ahol a számítógép napi használati tárggyá válik, ahol a szélessávú internet ugyanolyan közmű, mint a víz, vagy a gáz megváltozik a kommunikáció, változnak a hírfogyasztási és vásárlási szokások is. (A felmérésben egyébként szó volt csetelésről, tévézés közbeni párhuzamos internetezésről, de szó sem esett arról, hogy a kísérleti alanyok éjjel-nappal az online napilapokon lógtak volna…)

Fluid Lives következtetéseiből ugyan okosodhatunk, de közvetlenül nem hasznosíthatjuk a tapasztalatokat. A vizsgált országokban ugyanis a mienknél legalább háromszor nagyobb az internetezők száma. (A vizsgálatban Kínát Sanghaj képviselte.) Kovács Zoltán (a Kirowski vezére) szerint ugyan a "Sulinet érában" felnőtt generációk automatikusan a digitálsi szakadék innenső oldalára kerülnek, én azonban ennél sokkal sötétebben látom a dolgokat. Azokban az iskolákban, ahol kulcsra zárt termekbenben tartják a számítógépeket, a Word meüiből íratnak dolgozatot, ahol csak a számítástechnia órán látnak számítógépeket, ott inkább csak növelik a digitális analfabétizmust. Arról is érdemes elgondolkodni, mekkora családi jövedelem szükséges egy laptop, egy ADSL előfizetés, legális szoftverek megvásárlásához. A hazai családok hány százaléka engedheti ezt meg magának?

 

A Kérődző Marha, mint a sajtó metaforája

 

A sajtó ma olyan, mint egy korábban jól tejelő, de ma már gyengébb hozamot adó tehén. Az elégedetlen gazda már majdnem odaért vele a vágóhídra, már hallatszik, ahogy a mészáros feni a késeit, de a buta marha még mindig békésen kérődzik...

Vin Crosbie független média tanácsadó (arrafelé ez nem reklámszervezőt jelent) igen borúsan látja a sajtó helyzetét. Szerinte ugyanis radikális változtatások nélkül már nincs sok hátra. Rövidebb cikkek? Több grafika? Minden szerkesztő és riporter írjon blogot? A „civil újságírók” bevonása? Crosbie szerint ez csak maszatolás, amivel az „intellektuálisan csődöt jelentett szakmai sajtó" kábítja magát.

Crosbie érvelését a vliágszerte elismert médiagazdasági szakértő Robert.G.Picard előadásaira alapozza. (Crosbie tömörített anyagából én itt csak szemezgetek.)

Ahogy csökken a (nyomtatott) lapok példányszáma, úgy csökkennek a bevételek is.Mikor a bevételek már az előállítási költségek alá csökkennek, gazdaságtalanná válik a lap előállítása. Ez a pillanat az előállítási költségek lefaragásával egy ideig késleltethető, de végleges megoldást nem hozhat.

Jelenleg azok az online lapok képesek gazdaságosan működni, amiknek nyomtatott háttere van. (Innen származik a tartalom  és a hirdetések többsége.)

A nyomtatott lapoknál jóval nagyobb bevétel esik egy előfizetőre, mint egy internetes kiadás olvasójára. Egyetlen kieső előfizető 20-100 online olvasóval pótolható. Az online lapok látogatottsága ilyen ütemben tartósan nem növelhető. (Erről valamikor már írtam korábban.)

A nyomtatott lapok kihalásával megszűnik az online lapok tartalomgyár-háttere. Ha önálló, napilapos háttér nélküli szerkesztőséget kell fenntartaniuk, radikálisan megnőnek a költségek, tovább csökken a jövedelmezőség.

Az 1500 amerikai napilapból 1250 nyilvános tőzsdei részvénytársaságok kezében van. A részvényesek  - különösen az intézményi befektetők – nem óhajtanak addig várni, amíg a nyomtatott, vagy a webes lapok gatyába rázzák magukat.

Ahhoz, hogy a napilap-ipar radikális változásokat hajthasson végre, először valóban meg kell értenie saját helyzetét.

Na, most rághatjuk a körmünket és várhatjuk a következő részt, Crosbie javaslatait.

 

„Ezekben a szövegekben gyakran valóság van”

 

Nem tudom hányan vették észre, de tegnap sajtótörténeti eseménynek lehettak tanúi a Népszabadság olvasói. Első ízben került be a „blog” szó hazai napilap vezércikkébe. Szerintem egyébként tévedés történt, Nagy N. Péter A baloldali blog című cikke inább a „baloldali blokk” akart lenni, de az olvasószerkesztő úgy gondolta, hogy így modernebb.

Egyébként az a gyanúm, hogy a mostanában blogokkal (pontosabban Gyurcsány blogjával) kelő és azzal fekvő újságíók többségének továbbra sincs túl sok fogalma arról, mi is az a blog. (Nyilván szépen kinyomtatva-lefűzve kapják meg Gy.F. írásait is.) Erre enged következutetni az említett vezércikk is: „Nem szokásos például, hogy egy miniszterelnök naponta internetes naplóban számol be arról, hogy mi történt vele, és ezekben a szövegekben gyakran valóság van.” Hát igen, ezek a blogok (vagyis "internetes naplók") már csak ilyenek. Gyakran valóság van bennük, gyakran személyes vélemény, néha tévedések, máskor hülyeségek. Leginkább abban különböznek a vezércikkektől, hogy blogok valótlanságait az olvasók előbb-utóbb  kijavítják.

 

Nyílt lapokkal

 

A Blogter kiterítette kártyáit: nyilvánossá tették a Webaudit forgalmi adatait.
Első lépésnek nem rossz. Persze az ember telhetetlen, szeretne részleteket is tudni. Melyik blogok pörgetik a számlálót? Hány blog adja ki a számok 80 százalékát. Mennyi időt tölt egy átlagos látogató a Blogteren?

A Blogter és a Freeblog (tegnapi) forgalmi adatait nézegetve feltűnő, hogy az eltérő számok ellenére a PI / UV  (oldalmegnyitás / egyedi látogató)  arány szinte egyforma. (Freeblog: 170 147 / 41 520 = 4,1  Blogter: 4,3) 

A blogolvasók  szolgáltatófüggetlenül működnek.

Frissítés: A magyar webkettesek helyzete - tegnap - HH körképe

 

Profik és amatőrök

 

Ha azt gondoltad, hogy (Amerikában) már régen lezárult a profi-amatőr vita, hát nagyon tévedsz. (Egyébként nem a sportról, hanem az újságírásról van szó.)

Alig néhány nappal ezelőtt írtam John Burke konferenciaszerepléséről, amiből kiderült, hogy (finoman szólva) nem elvakult híve a civil újságírásnak.

Úgy tűnik, előadásában nem mondta el minden érvét, az Editors Weblogon most megint belevágott. A lényeg, hogy a bloggereknek soha nem lesz ideje, erőforrása a primer információk előállításához, a legjobbak is csak kommentátorok maradhatnak.

Burke szövetségest is talált, Amy Gahram a Poynter Online-on fejlti ki , hogy a profi újságírókat jellemző integritás nem érhető el amatőr körülmények között.

A lényeg pontokba szedve (ami Gahram szerint nem mehet az amatőröknek):

  • Objektivitás:a blogok eleve véleményt fejeznek ki, vagyis részrehajlók
  • Megerősítés: a blogolás és kommentelés is igazából „one.man show
  • Az érdekek ütközésének elkerülése: one-man show egyéni motivációkkal
  • Átláthatóság: a források linkelése valóban ezt segíti, az anonim blogolás viszont nem
  • Szerkesztői kontroll: ellentétes a blogolás egész koncepciójával
 

Szeressük-e a BBC-t?

 

Néhány napja a jelentősebb hírforrások, köztük a Guardian a PaidContent és a Sztahanov  is beszámoltak a BBC ambiciózus terveitől. A felhasználók által előállított tartalom (user generated content), közösségi szolgáltatások, metaadatok – vagyis webkető minden mennyiségben. (A továbbiakban  szélessávú tartalmakat terjesztő, specializált online csatornák beindítása is várható.)

Hamar kiderült, hogy nem mindenki felhőtlenül boldog az ötlettől. Az egyik manus (pontosan James MacManus, Rupert Murdoch egyik főembere azzal nyilatkozta tele a világsajtót, hogy a BBC az adófizetők pénzéből tisztességtelen versenybe kezd az üzleti szférával. Ami a versenyt illeti, az aggály nem alaptalan, hiszen a BBC készülő „webkettes szuperportálja” a News Corp (Murdoch birodalma) által néhány hónapja felvásárolt, rendkívül népszerű MySpace.com közvetlen versenytársa lesz.

Kérdés persze hogy lehet-e valamilyen internetes megoldásra örökös hitbizományt szerezni?  Bár egyesek már a dupla klikkelésre is próbáltak szabadalmi oltalmat bejegyeztetni, a gyakorlatban a legnagyobb védelemnek az elsőség és a gyors növekedés tűnik. (Másolni ugyan lehet az Amazon.com-ot, de, lenyomni eddig még senkinek sem sikerült.)

A másik kérdés, hogy joga van-e egy közszolgálati („adófizetők pénzén fenntartott”) médiumnak (jelen esetben a BBC-nek) belekavarni a piaci versenybe? Azt hiszem, a következő hetekben leginkább majd erről szól a vita. (Mindenképpen érdemes elolvasni Jeff Jarvis a témába vágó bejegyzését a Buzzmachine-on

Hazai perspektívából nézve persze elég érthetetlen ez a vita. Egyrészt nálunk másról sincs szó, mint hogy az államnak segítenie kellene az innovációt, ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy ez a halálközeli állapotban lévő Magyar Televízión, vagy Magyar Rádión keresztül valósulna meg. Így tehát csak távolról irigyelhetjük a BBC problémáit.

 

Fizetett álláshirdetés

 

Legfrissebb bejegyzések

 

Linkek

SZEMEM SARKÁBÓL FIGYELEM
 

Google Friend