A blognép szava

 

1. Hol volt, hol nem volt...szóval egy blogszolgáltató saját „gépházblogjában” bemutatta egy készülő (még messze nem kész) szolgáltatása látványtervét.

2. Néhány nap múlva egy szemfüles programozónak feltűnt, hogy a bemutatott logót ő már látta.
Egy külföldi szolgáltató oldalán, 90 fokkal elforgatva...

3. Felfedezését saját (személyes) blogjában közzé is tette.

4. (A programozó mellesleg a „talált” logót használó szolgáltató legnagyobb konkurensének a vezetője.)

5. A „leleplezett” blogszolgáltató szintén személyes blogjában etikátlannak nevezte az eljárást. (Nem a sajátjukat, más munkájának a „kreatív”felhasználását, hanem a versenytársét, aki ezt nagydobra verte.) Az egyik vezető ezt szintén magánblogjában írta meg. Szerinte azért etikátlan a leleplezés, mert közben ők megváltoztatták a logót, amiről szintén látványtervet "szivárogtattak" ki.

6. Virtuális tömegverekedés. Az egyik fél harmincvalahány, a másik százegynéhány hozzászólás (és beszólás) rekesztette be a vitát.

Szándékosan nem írtam neveket, linkeket. Aki akarja, úgyis megtalálja a gócpontokat.
Fontosabb a tanulság: A weben – és különösen a blogoszférában -  nagyon-nagyon hamar nyilvánosságra kerülnek a „böszmeségek”. Bár a veszekedés végére kiderült, hogy a főbb kérdésekben (más tollával nem illik ékeskedni, illetve hogy vannak etikus és etikátlan lopások) a érintett „felek” lényegében egyetértettek, ugyanakkor a helyenként erősen eldurvuló vitában többen is 8 napon túl gyógyuló üzleti sérüléseket szenvedtek. Ahogy az hírekben írják: „Az anyagi veszteség jelentős”. Annyira, hogy ebből kijönne több profi grafikus honoráriuma is...

 

Miért nem elég jók a hírportálok

 
  • Kevés a videó. Ahol vannak, ott is inkább elkülönülve, nem pedig a főoldal hírei közé integrálva jelennek meg. (Ugyanez vonatkozik a hanganyagokra is.)  Az olvasók/nézők ma már nem ájulnak el attól, ha mozgóképet látnak a weben. A hírekbe integrált videóknak profi felvételeknek kell elnniük. (Kivéve persze, ha a felhasználók gyártotta anyagról van szó)
  • Nem elég profi a blogok alkalmazása. Azt már megszokhattuk, hogy a blogok beépültek a vezető hírportálok napi gyakorlatába, de kevesen alkalmazzák ezeket a vezető hírek (breaking news) feldolgozásában. Nagyon izgalmas lenne, ha a hírblogban lehetne követni, ahogy egy hír „felépül”, ahogy újabb és újabb részletekkel egészül ki...
  • Apróhirdetések. A legtöbb lap kétségbeejtően elhanyagolja ezt a területet. A nyomtatott lapok hirdetéseinek átvétele egyszerűen kevés.
  • Interaktivitás. Vannak előremutató példák, de a többség elmegy a lehetőségek mellett

Röviden így foglalható össze Steve Outing az Editor & Publisherben megjelent 2006-os körképe.

Hát, nem tudom mit szólna Outing, ha körülnézne a Magyar (Internetes) Ugaron?

  • Videó a címlapon. Ühüm. Talán a FigyelőNet az egyetlen, ahol ilyesmivel próbálkoznak. Persze itt sem friss hírek, inkább háttéranyagok kerülnek ki ebben a formában. (Az Origo címoldaláról elérhető Videa nyilván nem ebbe a kategóriába tartozik.)
  • A hírfolyamba épült blogok. Még nyomokban sem fedezhetők fel. (Ez nem anyagi, vagy technikai kérdés, mint a videózás.)
  • Apróhirdetés. Erre valahogy itthon nem mozdul rá senki. A vezető állásportálok minden nagyobb híroldalon ott vannak, de "igazi" aprókat sehol sem látok. (A néhány éve még jól menő, azóta kicsit megkopott Apronet.com-ot nemrég vette meg a HVG  - főbérlőm - , de eddig nem látom nyomát, hogy az aprólékok valamilyen formában megjelennének a hvg.hu oldalain.)
  • Interaktivitás. Az Index egyre szaporodó blogjaiinak többségéhez lehet hozzászólni. Sőt, egyes szerzők szorgalmasan válaszolgatnak is! Az "igazi" cikkek változatlanul zártak.
    A többség továbbra is egyirányú kommunikációt folytat. Idehaza már az is komoly vívmánynak számít, hogy újabban a hvg.hu egyes cikkeihez hozzászólhatnak az olvasók.
 

Csak egy link

 

Az előbb nézegettem, honnan is jönnek a Médiablog olvasói. (Ne tagadd, biztos Te is szoktál kíváncsiskodni.) Jött például 1 olvasó, vagy talán inkább érdeklődő a http://tojou.blogspot.com/ címről.

Hoppá! Ez a  Teaching Online Journalism címe! Mindy McAdams blogja a webes újságírás egyik aranybányája. Kizárólag trehányságom az oka, hogy nem szerepel már régen a „napi betevő” linkek listáján. (Azért persze írtam már róla . Többször is. Nyilán így kerülhetett a Médiablog a TOJU látókörébe, és így kerülhetett fel  a blog nemzetközi linkgyűjteményébe (international blogroll) is. Jó kis társaság jött itt össze: Egy portugál, egy macedón, egy német, egy perzsa és egy.....hát ezt nem tudom. „In Bahasa.” Szóljon, aki tudja, milyen nyelv ez!

(Egyébként hasonló gondban lehetett B. L. Ochman blogstratégiai főguru is, aki nyilván egy rá mutató linket követve esett be a Médiablog Bemutatkozom oldalára. Első kétségbeesésében csak ennyi kérdezett: „dumb questions: what language is this?” /buta kérdés, de milyen nyelv ez?/)

 

A Rádió „titkosított” hangtára

 
A hosszas huzavona után meglelt és kinevezett rádióelnök, Such György hihetetlen gyorsasággal megtalálta azt a rést, ahol (szerinte) elszivárog a (köz)pénz. A Népszabadságban nemrég megjelent cikk szerint egyesek nem átallottak a Rádió honlapján elérhető Hangtárból  „kabarét és zeneműveket” letölteni (Aki hallott mostanában Rádiókabarét, annak igencsak meg kell erőltetnie a fantáziáját hogy elképzelje, hogyan képes azt valaki többször is meghallgatni.)

Tovább >>
 

Exergum.org – újabb közösségi portál

 

Pontosabban nem is annyira új, hiszen az Exergum az itt korábban bemutatott Külföldi Figyelő továbbfejlesztett változata.

A modellel nincs is semmi baj. Adott egy, a friss külföldi lapokban tallózó kezdőoldal (a korábbi hírek témakör szerint is kigyűjthetők). Ehhez hozzácsapták a regisztrált felhasználók saját cikkeit, ha pedig már úgyis itt vannak a hasonlóérdeklődésű regisztráltak, miért ne jelölgetnék be, ki kit ismer?

Az ötlet nem rossz: Kössük össze az iWiW szabad gyűjtögetését a közös érdeklődéssel. Sajnos azonban hiába a szimpatikus koncepció, „odabenn” nem találtam senki ismerőst, de még olyan  ismeretlent sem, akinek a neve mellett ott állt volna az eddig publikált cikkek listája. (Kínál még az Exergum saját „hírközponot” is, de ez még a gyengébb Netvibes-klónokhoz képest is igencsak fapados.)

Úgy tűnik, hogy az iWiW látványos felfutása itthon egyszeri és egy ideig megismételhetetlen mutatvány marad.  Az újabb, speciális szolgáltatásokat nyújtó közösségi hálózatok felfuttatásához nem elég egy jó ötlet, bevezetésükhöz sok-sok pénz kellene. Annak hiányában legfeljebb valamelyik már jól működő szolgáltatáshoz, vagy webes „médiabirodalomhoz” csatlakozva vannak túlélési esélyeik.

 

Magyar Hírlap (1968) 1990 - 2006 - Frissítve

 
Most arról beszélünk, hogy a tulajdonossá vált bunkó üzletember tönkreteszi a patinás napilapot, kirugdalja a főszerkesztőt és a ballib kötődésű újságírókat, hogy „a közepet jobbról közelítő” orgánumot építsen. De miért is volna Széles Gábor kötelessége, hogy a korábbii állapotában fenntartson egy erősen hanyatló lapot?

Tovább >>
 

Amikor a svung nem elég

 

Nem is tudom, hogyan akadtam a Shvoong  szolgálatatásra. Talán ez a legszórakoztatóbb webhely (természetesen a legalja.hu után) amit mostanában láttam.

Eredeti célja, hogy az olvasók itt rövidítve, „kivonatolva” olvashassanak el szövegeket. Hogy milyeneket? Bármilyet. Az önkéntes közreműködők érdeklődésén múlik ugyanis, mi kerül fel ide fel. Szépen, egymás mellett sorakozik tehát egy regény váza, egy asztrofizikai cikk sűrítménye és egy erotikus történet...hm...veleje.

Van persze még pontozás is, illetve a szerzők (kivonatolók) részesülnek a hirdetési bevételekből. Természetesen a saját oldaluk forgalma alapján.  (Nehezen tudom elképzelni, hogy a magyar oldalakból valaki meggazdagodna, de lehet, hogy például a kínai szövegsűrítményekre nagyobb a kereslet.)

Azért az elgondolkodtató, miért érez valaki indíttatást, hogy a Zsaru Magazin, vagy a Nemzeti Sport valamelyik cikkét szemlézze. Ez a teljesítmény persze messze elmarad bizonyos TomyF munkája mögött, aki magát a Bibliát (szerző: Mózes) foglalta össze 300 szóban. (Woody Allen persze jobb volt, mert neki 2 szóban sikerül megragadnia a Háború és béke lényegét: „Szibériában "Oroszországban játszódik”.)

Az igazi élményt azonban mégsem a sűrítmények, hanem a Shvoong magyar nyelvű bemutatkozó oldalai adták:

„Shvoong egy összefoglalási hon lapamelyik sok nyelvben müködik, és amelynek a célja hogy minden olvasónak ingyen adjon lehetöséget hamar és könyen meg találni a lényegét hosszú iratoknak. „

Egy kis csemege  felhasználási feltételekből:

„Ti elfogadjátok azt hogy a tartalom, melyet be tápláltok a hálozatba a mi irányitásaink és vezérlésünk szerint lessz leadva. Ti maradtok a kivonat tulajdonosai, de mivel hogy ezt elkuldtétek nekünk, beleegyztek abba hogy mi, a Shvoong kihirdessük, teljes mértékben vagy csak részletet belöle, és megengeditek az olvasoknak hogy használyák, a fent irt torvények szerint.”
Továbbá:

„A forditásokat a látogatók csinályák (és ezért meg lesznek fizetve) lehetöség van automata forditásra is.”

Feltételezem, hogy a magyar szövegtömörítők munkáját a használati utasítás szerzője ellenőrzi.
Nagy a kísértés, de itt befejezem. Olvasgasd az eredetit.

 

Hogyan vezess kerekasztal beszélgetést

 

Az elmúlt években résztvevője és áldozata  közönsége is voltam néhány kerekasztal (fórum, panel) beszélgetésnek. Egy részük egész jól sikerült, más részük rettenetes volt. Eddig is sejtettem, hogy a dolog nem teljesen az égiek kegyelmén múlik, most azonban ráakadtam néhány nagyon hasznos segédletre.

Scott Kirsner 12 pontban foglalja össze a legfontosabbakat, amiket egy ilyen beszélgetés szervezőjének és/vagy moderátorának tudnia kell. Fogalmam sincs kicsoda ez a Krisner, de láthatóan otthon van a témában. Az ide vezető linket Guy Kawasaki blogján  találtam, aki korábban maga is írt arról, mitől lesz valakiből jó moderátor, illetve hogy mitől működik egy ilyen beszélgetés.

Hogy kerül ez a téma a Médiablogra? Részben azért tartom fontosnak, mert előbb-utóbb bárkivel előfordulhat, hogy felkérik egy ilyen beszélgetés résztvevőjének, vagy moderátorának (ne csóváld a fejed, korábban én sem hittem volna, hogy ilyesmibe csöppenhetek), másrészt egy kerekasztal lényegében semmiben sem különbözik egy tévéinterjútól. Ha megtanulsz kerekasztal beszélgetést moderálni, akkor tudod már azt is, hogyan kell egy tévévitát vezetni.

A téma egy másik szálon is kapcsolódik az internethez: Kawasaki szerint ma már szinte semmi jelentősége nincs annak, mekkora a közönsége egy kerekasztal vitának. Azzal ugyanis, hogy a legtöbb ilyen beszélgetés videó felvétele .felkerül a webre, a vita addig elképzelhetetlen méretű közönséghez jut el. Ha ügyes vagy, nagyságrendekkel növelheted meg mondandód hatását.

 

Médiaszámtan

 

Most, a Magyar Hírlap „átalakulása” kapcsán megint felmerül a kérdés: Meddig érdemes küzdeni egy nyomtatott lappal? Nem volna-e érdemes „tisztán” internetes lapot kiadni helyette?

Csak a számokat nézve szépen levezethető, hogy a változatlan költségek (szerkesztőség, papír, nyomda terjesztés stb.) mellett a bevételek mikor csökkennek egy olyan szint alá, amikor már nem akkora buli kiadni egy lapot. A zuhanórepülés közben érdemes megvizsgálni az alternatív megoldást is. A webes kiadáshoz továbbra is kell szerkesztőséget üzemeltetni, megspórolható viszont a többi (papír, nyomda, terjesztés) költség.  Idáig szép is lenne a dolog, a bibi csak az, hogy a webes újság kizárólag csak hirdetési bevételekre számíthat.

Az online hirdetési pénzek ugyan szépen növögetnek, de szakértők szerint egy jól bevezetett, menő webes újság is csak egy hasonló nyomtatott lap bevételeinek tizedét képes kitermelni. Ez elég rosszul hangzik. (Persze, ha nem így lenne, már sokkal több lap állt volna át a „tisztán” webes kiadásra.)

A képlet ugyan egy másik piacról, egy másik, a mienknél jóval fejlettebb  internetes kultúrából származik, mégis érdemes eljátszani a gondolattal.  Ha például Széles Gábor úgy döntene, hogy a Magyar Hírlapot csak online adja ki, akkor csak a bevétel fenntartásához  a jelenlegi tízezres példány helyett napi 100.000 látogatót kellene produkálnia. Elméletileg nem lehetetlen, de jelenleg egyik hazai online napilap sem közelíti meg ezt a számot.

A fenti levezetésből persze kimaradtak az úgynevezett „egyéb szempontok”. Ezek pedig felülírhatnak minden matematikát.

 

„Az olvasóim többet tudnak nálam…”

 

Korábban sokszor emlegetettem már a „We Media” alaptételét. Most hazai példákkal is szolgálhatok..

A múlt pénteken Tóta W. Árpád blogjában röviden leírta, hogy őt is kirakták a Magyar Hírlaptól. A rövid közleményhez rengetegen szóltak hozzá, Tóta vitézül válaszolgatott is. Ha végigrágod magad a 266 hozzászóláson, sok apróságot megtudhatsz a Hírlapról, az Indexről és persze Tótáról.

A szintén a Hírlaptól kirúgott artmEn  komoly elemzést ígért, végül azonban úgy gondolta, hogy felmondólevele mellé nem akar egy pert is begyűjteni. Itt is rengeteg érdekes  - köztük számos bennfentesnek tűnő – hozzászólás született, de sajnos a szerző mára ezeket is legyalulta.

Para-Kovács Imre a válás után gazdátlanná vált írásait befogadta a Blogter.  Érdekes helyzet, hiszen ezzel a Blogter kilépett korábbi szerepköréből, elindult a szerkesztőséggé válás útján. Lehet tippelni, ki lesz a következő háziszerző!

Frissítés: A comment:com is búcsuztatja a Magyar Hírlapból távolzó PKI-t. Érdekes, hogy miközben Tóta és Szily bejegyzése is ugyanott jelent meg (Index), ugyanarról szól (PKI/MH), mindekttő után sok a hozzászólás, a hozzászólók között egyáltalán niincs átfedés.

 

Búcsúszimfónia

 

Talán stílszerűbb lenne egy rekviem, én mégis Joseph Haydn fisz-moll szimfóniáját (Hob:1:45) dúdolgatom. (Emlékeztetőül: Ez az a Búcsúszimfóniaként is emlegetett zenemű, aminek utolsó tételét a mester a ki nem fizetett bérekre célozva úgy írta meg, hogy a zenészek egymás után szép csendben távoznak.

Persze, a Magyar Hírlapról van szó. Most  Para-Kovács Imre dobta be a törölközőt.

Olvasom, hogy a több mint 100 éves múlttal rendelkező Christian Herald 10.000 példány alá süllyedve kénytelen volt bezárni a boltot. A Magyar Hírlap folyamatos zuhanórepülésében most ennél a bűvös számnál tart. Valószínű, hogy most Parával együtt távozik lelkes híveinek népes tábora is. Mi lesz most? A Magyar Hírlap az ima erejében sem bízhat...

 

Netfüggőség-gumicsont

 

A netfüggőség garantált sikertéma. Ha témahiányban szenvedsz, ezt bármikor előveheted. Arra vigyázz csak, hogy két bevetés között néhányn hónap teljen el.

Most az Index rukkolt ki egy helyre kis anyagggal. Kérdőív, grafikonik - semmi bulvár, tiszta tudomány! A mostani anyagban ugyan a Népszabadság két évvel ezelőtti cikkéhez képest  sok újdonság nincs, de hát annak már rég lejárt a szavatossága, újra elő lehet venni témát.. További előny, hogy az ilyen „elemzéseket” szívesen átveszik mások is.  (Emlékezzünk csak Symantec nagy karriert befutott email-függőség „kutatási jelentésre”

Itt szeretném felhívni az elkövetkező netfüggőség-cikkek szerzőinek szíves figyelmét arra az apróságra, hogy az internetezés, mint olyan, korántsem homogén tevékenység. Talán érdemesebb lenne a játékfüggőket, a pornófüggőket, a chatfüggőket stb. vizsgálni.

Egyébként sajátos dolog netfüggőséggel riogatni az emberkeet egy olyan társadalomban, ahol a felnőtt lakosság jelentős része súlyos tévéfüggő.

 

Becsapható közösségi hálózatok

 

Muhammad Saleem, elismert blogger arról írt egy bejegyzést, mennyire kiszolgáltatottak a közösség-vezérelte híroldalak. Példaként kreált egy ál-Reuters hírt, ami szerint a Sonynak vissza kellett vonnia 650.000 vadonatúj PlayStationt.

Az írás felkerült a Diggre, hamar felbukkant a címlapon is, de akkorra már a szenzációs „Reuters” hír volt a középpontban. Idővel a címlapról ugyan lekerült, de egy ilyen „szenzációs” hír ha elindul, egy ideig lehetetlen megállítani.

Persze – véletlenül, vagy szándékosan -  a hagyományos média is szokott téves híreket terjeszteni, de ott (elvileg) létezik egy olyan összetett mechanizmus, ami ezek kiszűrésére hivatott. A közösségi média teljesen védtelen.

A bloggerek többsége nem elsődleges forrásokból dolgozik (nyilván nem az egobloggerekre gondolok), hanem „visszhangblogger”. Vajon hányan ellenőrzik azokat a forrásokat, amikből ők dolgoznak? Hogyan állítható meg a blogoszférába bekerült hamisított információk terjedése?

Steve Ruber szerint  egy az eBay-en  már régóta működő, jól bevált közösségi minősítési módszerhez hasonló valamit kellene bevezetni. (Ott a tranzakciók résztvevői pontozzák egymás, ami a következő tranzakciókban segít eldönteni, hogy valaki „megbízható-e”). Megvalósítható egy ilyen a sokkal lazább, kölcsönös érdekeltségek (adok-veszek) nélküli blogtérben? Kétlem. Legalábbis nálunk nem.  Ha a linkajánlás, a bejegyzések minősítése iránti érdeklődés is ilyen lanyha, miért törnék magukat az emberek, hogy egymást minősítsék, hitelesítsék.

Tévedsz, ha azt hiszed, hogy itthon nem keringenek hamis hírek. Az egyik legújabb példány az Energiamezők, ami rövid idő alatt igen komoly karriert futott be. Az eredeti gyökerétől elszakított, e-mailben és fórumokon is terjesztett anyag nemcsak amatőröket, de komoly sajtómunkásokat is megtévesztett!

Mit érdemel az a bűnös (a „sötétben bujkáló, rémhírterjesztő...”)?  Egy friss bírósági állásfoglalás szerint a tartalmat közreadó webhely nem felelős a harmadik féltől származó tartalomért. Megnyugtató. Vagyis megnyugtató lenne, ha Kaliforniában élnénk.(Több okból is.) Azért, ha valaki a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete  fele jár, megkérdezhetné mi a helyzet idehaza!

 

Újabb blogkönyv

 

November 29-én a Tandem Blogcaféban lesz a legújabb blogkönyv bemutatója.
(Külön érdekesség, hogy a beszélgetést a széles néptömegek számára eddig láthatatlan ősblogger, Miles vezeti)

A (tudomásom szerint) első blogkönyv, az India Gyógyszálló „blogsága” vitatott, ugyanis ez egy olyan utiblog, ami egy utazás UTÁN készült.  (Ez persze semmit sem von le az értékéből.)

A nemrég megjelent Blogvilág részben blogkönyv, hiszen a kötet gerincét Bőgel Gyuri IT lábjegyzetének bejegyzései alkotják, de belezavarnak a képbe a könyv többi részét kitevő, a blogokról és a blogolásról szóló tanulmányok.

A most bemutatásra kerülő, a  Freeblg és a DTF-Hungária Könyvkiadó gondozásában megjelentetett könyv viszont valódi blogkönyv.

Valamikor az elmúlt nyár elején jelent meg a kiadó pályázati felhívása. Az arra jelentkezők közül a szerkesztők választották ki azokat az énblogokat, amik végül bekerültek a kötetbe. (Természetesen a blogkönyvnek is van blogja. Ott az egész előtörténetet elolvashatod.)

A könyvben szereplő blogok közül egyikről-másikról már hallottam, de egyiket sem ismerem. Ha esetleg nem tetszenek, ne nálam reklamálj!

 

„Web first” a gyakorlatban

 

Ez év júliusában a brit lapok közül elsőként a Guardian tért át  arra a meglepő gyakorlatra, hogy a friss híreket nem aszalja a következő reggelig, hanem a lehető leggyorsabban kirakja őket a webre. A lépést részben a józan ész indokolta, részben meg a szintén józan üzleti megfontolás: A Guardian Unlimited papíros gyökereitől elszakadva már régóta nemzetközi tartalomszolgáltatóvá.

Most az Editors Weblog Harriet Sherwood szerkesztőt kérdezi   az eddigi tapasztalatokról.

A Guardian a külpol és a gazdasági hírekkel kezdte az áttérést. A külpolitikában az eltérő időzónák miatt értelmezhetetlen volt a londoni lapzárta, az üzleti hírek (nem az annak csúfolt blabla, hanem amiben friss számok is vannak,) nagyon romlandó.

Sherwood szerint az áttérés elkerülhetetlen és ha valaki egyszer átáll erre a publikálási modellre, akkor már nincs többé visszatérés (ez némileg megnyugtat). A legnagyobb probléma persze, amivel meg kell birkózni az a sebesség-minőség paradoxon. (Azt én is ismerem: Gyorsan írok, de sok hibával.) A Guardian sajátos megoldást választott: Egy rendkívüli külföldi hír esetén (Sherwood külpolos) gyorsan kiteszi a webre- esetleg a londoni szerkesztő által kicsit feljavítva -  a hírügynökségi anyagot, majd mikor a kiküldött tudósító elkészíti az „igazi” anyagot, szépen lecserélik arra. (Rosszul jár tehát aki gyorsan próbál tájékozódni.) A Guardian „természetesen” egyéb cikkeit is rendszeresen frissíti. (Ehhez persze komoly létszám és sok pénz kell.)

Természetesen a webes publikáció előnye az is, hogy itt nincsenek terjedelmi korlátok. (Nyilván ez veszélyeket jelent az olyan lapok számára, amelyek naponta egyszer még azt a néhány papírlapot sem képesek olvasható tartalommal megtölteni.)

A Guardiannél manapság nem annyira webben és printben, mint inkább médiatípusaokban gondolkodnak. Hang, fotó, videó, blog...

Sherwood szerint az új szereposztásban csökken a szerkesztők súlya, több döntés kerül közvetlenül a tudósítókhoz. A szerkesztőnek kell meghatároznia a téma megközelítésének módját (hír, riport, elemzés stb.) a megjelenés módját (platform), de a hagyományos szerkesztői munkára (piros ceruza) egyre kevésbé van igény.

Olvasd tovább az Editors Weblogon >>

 

1 éves a Blogter

 

Ezúton (is) gratulálok az alapítóknak, mindenek előtt Csabának és Matyinak (vagyis Doranskynak és Prosperonak), a Gépháznak és a "segédszemélyzetnek"!. És persze gratulálok azoknak a bloggereknek, akik bejegyzéseikkel működtetik az egész játékszert.

Egy éve még csak sejtettük, hogy a Freeblog mellett elfér még egy másik blogszolgáltató is. Ma már tudjuk, hogy még maradt is hely. (Több is.) Látható, hogy jót tett a kissé álmos hazai  „blogszolgáltató-piacnak” az örökké izgága Blogter mozgolódása.

A Blogter indulása előtt sokat beszélgettünk arról, hogy vajon a hazai blogoszféra mikor éri el a „kritikus tömeget”?
Vajon a Blogter megteremtette-e saját piacát, vagy jórészt a többiektől szipkázta el a bloggereket? Én úgy érzem  (ha valaki megbízható számokat is tud, szóljon!), hogy a mi kis blogoszféránk az lmúlt évben növekedett, a blogolás a „geek” gesztusból egyre inkább elfogadott tevékenységgé kezd válni, de szó sincs robbanásról, tömegessé válásról. Sőt, megkockáztatnám: Nálunk a blogolás soha nem is lesz tömegsport. (A következő 5 évben a hazai blogok  számának 15-18 százalékos bővülésére számítok – mondanám, ha én lennék a Jupiter Research, de hát nem nem vagyo az.)

Megjelenésekor a  Blogter nem „csak” blogszolgáltatóként, de médiaszereplőként is helyet kért magának. Ez utóbbi eddig csak részben sikerült. Eddig sem a „kívülről” hozott „celebritások” meggyökereztetése, sem a saját, emblematikus szereplők „kitenyésztése” nem járt igazánsikerrel. Jelenleg úgy tűnik, hogy igazi áttörés nem is a blogok, hanem a Videobomb révén várható.

A „normális” világban egy év rövid idő. A webkettes időszámítás szerint viszont ennyi idő alatt teljesen felfuttatható egy ötlet  A Blogter gyerekkora lezárult, a következő évben a „jaj, de aranyos”, nem lesz már elég.

Korábban írtam a Blogterről:

Búcsú a serpáktól
Bloggerek papucsban
A blogszolgáltatók kezdőoldalai
Blorigter
Félrebillent blogegyensúly 
Blogterebélyesedés
Blogverseny a címlapra kerülésért

 

A Yahoo és a napilapok szövetsége

 

A hét nagy nemzetközi médiabiznisze, hogy a Yahoo szövetséget kötött 7 nagy, összesen 176 lapot képviselő lapcsoporttal. Már éppen nekiveselkedtem, hogy összefoglaljam az üzlet részleteit, amikor felfedeztem, hogy ezt már megtette előttem a az Index.

Úgy tűnik, hogy a „print” világ feladta a reménytelen harcot, áttértek a szövetségi rendszerek kialakítására az online világban. Nemrég a Google szövetkezett vezető lapokkal  hogy bekapcsolja őket az AdWords rendszerbe.(A Yahoo persze nem innen vette a tippet, állítólag egy éve tartanak a tárgyalások).

Persze még az online világ legnagyobb cégeinél sem minden fenékig tejfel. A Yahoo-tól a napokban kiszivárgott (?) belső feljegyzésben az egyik alelnök szép hosszan sorolja a problémákat.  (A feljegyzés rövid összefoglalóját a Webisztánon olvashatod. Sokan most abban reménykednek, hogy a napilapos üzlet helyre rántja a cég önbecsülését – és persze a Yahoo- részvények árfolyamát

Adalékok:

A BusinessWeek mai elemzése 
A Washingtonpost az üzletről
A WSJ összefoglalója (november 18.)

 

A Buzz.hu blogversenye

 

Blogíró versenyt hirdetett a (tudomásom szerint) legfiatalabb hazai blogszolgáltató, a Buzz.hu.
(Azért vagyok ilyen tájékozott, mert a szervezők engem is meghívtak a zsűribe.)

Ez a verseny több mindenben is különbözik a hazai blogoszférát mélyen felkavaró Golden Blog versenyektől.  Először is, itt nem kell megküzdeni a kategóriába sorolással, hiszen a kiírás szerint a versenyen csak informatikai blogok indulhatnak. Másrészt a nem kell attól tartani, hogy a zsűri elfogult valamelyik szolgáltatóval szemben, hiszen a versenyben csak a Buzz.hu blogjai vehetnek részt. Végül pedig egészen biztos, hogy nem a Fészek kerthelyiségében lesz a díjátadó buli.

A kiírás nem terheli túl sok részlettel az érdeklődőket. Nem derül ki, hogy mi is az „informatikai blog” kritériuma, illetve hogy a „blogíró verseny” valóban magukra a szövegekre korlátozódik-e, vagy kiterjed a megjelenésre, körítésre (kiegészítő szolgáltatások) is?

Mielőtt még kitörne a szokásos vita (minek a verseny, kinek van joga versenyt kiírni stb.) sietek leszögezni: Egyáltalán nem hiszek benne, hogy december 18-ra kiderül, melyik legjobb Buzz.hu-s informatikai blog.  A lényeg a játék, a blogok körüli pezsgés -  és nyilván a Buzz.hu felfutásának meggyorsítása.  Akkor mi is a probléma?

 

Mekkora a fizetésed?

 

Iskolai angol könyvemben volt egy fejezet, ami az angol szokásokkal foglalkozott. Abban azt írták, hogy a arrafelé a legnagyobb bunkóság valakinek a jövedelme felől érdeklődni. (Jellemző, hogy nem a nyelvtani szabályokra, hanem az ilyen hülyeségekre emlékszem.) Én ezt a dolgot sokáig elhittem, sőt, követendő példának tartottam.

Most, vagyis mióta a munkavállaló munkavállalónak farkasa, vagyis mióta a kapitalizmus kegyetlen törvényei....szóval néha nem ártana tudni, mi mennyi. Tegnap egy egész másról folyó, ártatlan szakmai csevej közben kiderült például, hogy a „népszerű női hetilap” kétszer annyit fizet egy cikkért, mint a „tekintélyes politikai-közéleti hetilap”. Mi, hárman, a beszélgetés résztvevői már tudjuk, de mit segít ez a többieken?

A napokban írtam róla, hogy miközben teljesen képben vagyunk Jason Calacanis sorsát illetőn, nem tudjuk pontosan, mi történik a Magyar Hírlaptól kirúgott újságírókkal. Napról napra követhetjük a Daily Telegraph átalakulását, de csak pletykákból értesülünk arról, hogy  elbocsátásokat tervez a Népszabadság.

 A fenti kettősség jellemző a fizetésekre, honoráriumokra is.A Salary.com  vagy a kifejezetten újságírókra szakosodott PayScale  (és számos más eszköz) segítségével percek alatt belőheted, hogy OTT mennyit pénzre számíthatnál, ITT legfeljebb csak a megbízó / HR munkatárs rejtélyes mosolyából próbálhatsz kiolvasni valamit.

 A korábbi tapasztalatok és az informális csatornákon keresztül szerzett információk segítségével idővel a "haladók" elég pontosan beárazzák magukat. A legnehezebb helyzetben a pályakezdők vannak. Némi támpontot nyújthat ugyan számukra a MÚOSZ által kiadott honorárium-ajánlás , én azonban senkinek sem ajánlanám, hogy ezt lobogtatva menjen szerződést kötni.

 

Larry King a Népszabadságban

 

Larry King soha nem használta az internetet” – olvasom a néhány napos szenzációt a NOL-on.

A Népszabadság olvasótáborában nyilván rengeteg a  Larry King rajongó. Ezért tarthatták fontosnak átvenni az MTI a legnagyobb jóindulattal is csak marginálisnak nevezhető hírét. Persze az MTI sem (teljesen) a légből, hanem a francia AFP hírügynökségtől kapta a sokkoló információt . Jobb lett volna persze valamelyik amerikai hírforrást idézni. Akkor talán kevésbé torzul az információ. A Yahoo News  szerint ugyanis a beszélgetés nem az internetről, hanem az internetes KERESÉSRŐL folyt. (Lehet tehát, hogy Larry King nem keresgél az interneten, de nem kizárt, hogy nézeget azért pornóoldalakat.)


Larry King műsorának természetesen van weboldala . Azt nézegetve megismerhetjük King újsáágíró kollégáit. Ők feltételezhetően nem internet-analfabéták. Nyilván szépen kinyomtatják a főnöknek írt e-maileket is.

Engem tehát nem sokkolt a NOL híre. Egyrészt, mert nem szoktam nézni  King  műsorát, másrészt mert nálunk éppen az a szenzáció, ha egy (nem „tech” témákkal foglalkozó) újságíró jól és hatékonyan használja az internetet.

 

Az RTL Klub bekeményít

 

Az Index írja, hogy az RTL Klub levetette egy műsorának részletét a Videobomb videómegosztóról.
A hír szerintem nem annyira tragikus, mint amennyire az első pillanatban látszik. Mindenképpen arra utal, hogy a tévétársaság illetékesei használják az internetet, sőt, a videómegosztók sem ismeretlenek számukra. Az RTL KLub honlapja alapján  ezt nem feltételeztem volna.

Én ugyan nehezen értem meg azokat az embereket, akik azért törik magukat, hogy tévéműsorok részleteit az interneten terjesszék, de be kell látnom, hogy mások ezt máshogy gondolják. (Persze az is igaz, hogy sokkal gazdaságosabb néhány kiválasztott pillanatot megnézni, mint hosszú órákat a hervasztó műsorok előtt tölteni.)

Akárhogy is, az önkéntesek, akik a kereskedelmi tévék műsorainak részleteit terjesztik, vagyis azokat népszerűsítik köszönetet érdemelnének.  Olcsó és igen hatásos marketing ez, nem tiltani kéne, hanem jutalmazni. Egyébként a tévétársaságok tanulhatnának azoktól a pornószolgáltatóktól, akik már régen rájöttek, hogy a videómegosztók igazi marketing-paradicsomok. (A pornósok mindig is az online marketing úttörői voltak.)

Az persze csúnya dolog, hogy a népszerűségre vágyó „szerkesztők” gyakran „elfelejtik” megjelölni, a megosztókon közzétett videók forrását. Ejnye-bejnye. Azért ez sem akkora  tragédia, mint amekkorának egyesek feltüntetik. A hazai népesség túlnyomó többsége úgyis naprakészen tudja, melyik „médiasztár” éppen melyik kereskedelmi tévé csapatában játszik. (Hála neked, bulvársajtó.) Az tehát egyáltalán nem életszerű,  hogy embléma híján  bárki valamelyik hárombetűs amerikai tévétársaság műsorának nézné bármelyik lokális tévésztár produkcióját.

 

Belterj

 

"Odakint" napok óta csámcsognak rajta, most itthon is foglalkoztak vele néhányan : Calacanis, a blogbiznisz fenegyereke távozik az AOL-tól. Az első reakció innen nézve, hogy "ki nem ***ja le?" A második reakció: Calacanis távozásának a  hazai belterjekre gyakorolt hatása minimális, mégis pontosan tudjuk ki, mikor, hol, hogy reagált és persze ismerjük az érintett valamennyi megnyilvánulását, reakcióját is.

Két hete jelentették be, hogy "elhagyja a cégcsoportot Nagy Bálint, a Magyar Telekom Kommunikációs igazgatója". . Néhány híroldal udvariasan visszaböfögte a MT hivatalos közleményét, más semmi. A bejelenés nem okozott bejegyzés- és hozzászólás-hullámot a hazai blogtérben sem.

Mindez csak csendes tűnődés, nem hibáztatok senkit, csak megállapítom, hogy így van ez. Tulajdonképpen megszokott, hogy több ezer kilóméterrel odébb történő dolgokról sokkal többet tudunk, mint arról, ami itt zajlik a szomszéd épületben.

 

Hétvégi dózis

 

Szinte már hagyományosan következzen itt néhány link, ami megérdemelne / megérdemelt volna valamivel hosszabb kifejtést:

Best of Blogs  - Mark Glaser a Deutsche Welle blog-világversenyének zsűrijének tagja volt. Most az ott szerzett tapasztalatairól számol be.

Social network site history - Danah Boyd indította ezt a wikit, ahol a közreműködők megpróbálják rekonstruálni a közösségi hálózatok rövid, de eseménydús történetét

David Cohn a közösségi hálók és az újságírás kapcsolatáról

A szerkesztőség nem börtön  – Az Editorsweblog meglepő felismerése a szerkesztőségek integrációja (multimédiás szerkesztőségek) kapcsán.

A BBC (bizonyos körülmények között) fizet a civilek által beküldött tartalomért. A Guardian cikke a BBC új szabályzatáról

New Media Establishment 50 – Az Média 2.0 legbefolyásosabb figurái (a PressGazette szerint)

 

Netvibes-klónok szezonja

 

„A Ringier Netpresszó, a Blogter Hírfigyelő néven indít személyre szabható site-ot a tervek szerint novemberben, az Index még idén, az Origo pedig várhatóan a jövő év elején rukkol elő saját projektjeivel” – írja a Kreatív Online  (Talán említenem is felesleges, hogy ilyen bizalmas információ csak „kulcsos” cikkben szerepelhetnek.

A Digg-utánzatok inváziója után most nyakunkon Netvibes-klónok hada.
Sok újat nem tudok leírni ahhoz képest, amit már elmondtam a Netpresszo.hu premierje ürügyén. Képtelen vagyok elhinni, hogy a felhasználói igények, vagy akár a bennük rejlő üzleti potenciál alapján készülnek ezek a kezdőoldalak. Inkább az a sejtésem, hogy az elnyomott informatikusok találtak megint egy olyan játékszert, aminek segítségével viszonylag kevés munkával valami látványosat, igazán webkettest hozhatnak létre. A Netvibes-klónok gyártása azonban nem több, mint programozói ujjgyakorlat

Nem tudom, hogy az állítólagos 3 millió hazai internetező közül hánynak van olthatatlan igénye személyre szabott kezdőoldalra. Nyilván csak töredéküknek. Aki mégis vevő az ilyesmire, annak viszont csak EGY kell. (A kezdőoldal) már csak ilyen, abból nem pakol fel hármat-négyet a képernyőre. Máris erősen túltelített tehát ez a piac. Közben a cikkben említetteken kívül számos további kezdőoldal készül. Aztán jön majd a második hullám

 

Profik és amatőrök egy pályán

 

Sokféleképpen lehet elképzelni a hivatásos és a civil újságírás kapcsolatát. Egyesek szerint tökéletesen elegendő, ha a lapokban (természetesen alapos szerkesztés után) közreadnak nénny olvasói levelet, mások szerint viszont ki kell rúgni minden újságírót és UGC-vel (felhasználók generálta tartalommal) kell megtölteni a lapokat. Szerencsére a két szélsőséges nézet mellett léteznek más, árnyaltabb koncepciók is. Például a Jay Rosen által indított NewAssignment.net „nyílt forráskódú újságírás” elképzelése.

A NewAssinmnet lényege az „amatőrök” és „profik” közti együttműködés, az információ és a tudás megosztása. A civilek azok, akik sokféle, az újságírók számára gyakran láthatatlan információkhoz is hozzájutnak, de ezeket csak a gyakorlott újságírók képesek megfelelő színvonalon feldolgozni. A NewsAssignment.net kísérlet arra is, hogy milyen forrásokból működtethető egy ilyen, el nem kötelezett, non-profit vállalkozás (Craig Newmark és a Reuters máris adott egy kis pénzt).

Ez idáig, így elég egyszerűen hangzik, de ahhoz, hogy mindez működjön, sok lépés alapos átgondolása szükséges. Maga Rosen korábban két  cikkben foglalta össze a nyílt forráskódú újságírás alapjait. Valamivel rövidebb összefoglaló és rengeteg jó link található a NewAssignment.net weboldalán 

Az "igazi" vállalkozás (maguk a kiválasztott témákat feldolgozó projektek) csak jövő áprilistól indul, de márs bőven van mit olvasni a NewAssignment.net oldalain.

Az olvasottak alapján számomra ez a modell reálisabbnak tűnik, mint a „tiszta” civil tartalomra és a közösségi önszabályozásra épülő elképzelések. „Az amatőrök által előállított tartalmak mennyiségben törvényszerűen egyre hangsúlyosabban lenyomják a professzionális tartalomgyártókat” - írja lelkesen Doransky.   Nem hiszek a „sok lúd disznót győz” elvben. Sokkal inkább hiszek abban, hogy az újságíróknak le kell mondani az információk teljes kontrolljától, az részben meg kell osztaniuk információforrásaikkal és közönségükkel.

 

„Ez ám a karrier...” (Frissítve)

 

Szerencsések a Médiablog olvasói, mert nem halhatják, ahogy máris dúdolom „Bob Dinnyés” (a későbbi Daltulajdonos) az 1967-es Pol beat fesztiválon sikerre vitt dalának refrénjét.

Az idézett műalkotás persze egy más korszakban született („Még meg sem hozta a gólya /volt már protekciója”), bejegyzésem főszereplője, Amanda Congdon nem protekciónak, hanem tehetségének és a blogoszférának köszönheti karrierjét. A Rocketboom  "vlog hírcsatornán” valóban rakétasebbéggel  felbukkant Congdon igen gyorsan konfliktusba keveredett társával, majd gyorsan ki is szorult/szorították onnan. A történet nagy port vert fel – itthon is többen írtak róla. A 25 éves Congdom most az ABC News-hoz szerződött , ahol „heti blogot”(?) készít, illetve részt vesz az ABC News Now 24 órás digitálsi csatorna műsorainak készítésében.

Ezeket a dolgokat persze majd megírja mindenki, de Bob Dinnyés daláról  csak itt olvashatsz!

Frissítés: Vannak, akik állítják, hogy "a dolgok mindig párosával fordulnak elő." Én ugyan nem hiszek az effajta törvényszerűségekben, de röviddel ennek a bejegyzésnek a "postázása" után egy egész más anyagon dolgozva egy (videó) interjúba botlottam.
Aki kérdez: Amanda Congdon
Aki válaszol: Jeff Jarvis

Jarvisl lelkes olvasói sok újat nem tudnak itt meg, akik viszont nem ismerik a BuzzMachine-t kapnak egy intenzív Jarvis-sűrítményt.
Congdon viszont egyenesen rettenetes. Modoros, hadonászi, grimaszol, előre kitalált kérdéseket tesz fel, viszont nem képes rákérdezni fontos dolgokra, éretlen kamaszlány módjára vihorászik. Brrrr.

 

Webcsatorna

 

Mintha már szólt volna valaki korábban is, de persze engem is akkor kezdett e érdekelni a Webcsatorna, amikor Stöckert Gábor cikkében ügyesen összekapcsolta azt Hajós Andrással.

Hajós pályájának ívét izgalommal követem. Miután többszörösen si bebizonyította, hogy tevékenysége még komolyabb kompromisszumok árán sem illeszthető a hazai kereskedelmi televíziózásba, most a föld alá egy másik dimenzióba, a  (Web)csatornába menekült.

Tovább >>

 

Búcsú a serpáktól

 

Néhány hete, szinte észrevétlenül, átalakult a Blogter. Persze, aki sűrűbben nézegeti a címlapot annak nyilván feltűnt a nyitóoldal kiszélesítése és átszervezése, örülhetett a nagyobb felületnek, bosszankodhatott a zavaros elrendezésen, de most nem erről lesz szó.

Tovább >>

 

A mainstream média visszatér

 

Nem írtam David Sifry aktuális helyzetjelentéséről. (The state of the blogosphrere )  Akit nagyon érdekel, azok úgyis követik Sifry blogját, akit meg csak kicsit, azok elolvashatják a léyneget a  számtalan visszhang-blogban és a jelentést összefoglaló újságcikkben.

Végül azonban Web 3.0.-val (illetve annak tagadásával) foglalkozó bejegyzés kapcsán, Nick Carr blogján csak belebotlottam egy, a jelentést új szemszögből vizsgáló bejegyzésbe.

Tovább >>

 

Tagadd le a Web 3.0-t!

 

A Web 3.0. igazából még nem is létezik, de máris megosztja az internetes társadalmat. A mostani, kuszaságot felváltó szemantikus webről ugyan már évek óta írnak-beszélnek, a Web 3.0. címke ráaggatása azonban egészen mást jelent. A Web 2.0. korszak lezárását, az abból való óvatos kihátrálást. A Web 3.0 felbukkanása jelzés lenne a Web.2.0 (egyesek szerint nem is létező) üzleti modelljében való csalódásra?

Nick Carr szerint a PeyPerPost és a ReviewMe felbukkanása és sikere mutatja, hogy a Web 2.0 szelleme kifújt, a mozgalom a végét járja.

Kent Newsome viszont úgy látja, hogy csak a szokásos dologról van szó: Azzal, hogy most mindenki arról ír, hogy nem kellene a Web 3.0-ról beszélni, egyre többen beszélnek róla. (Sajátos paradoxon, de maga Newsome is ezt teszi.) Leírja, amit már a Web 2.0 kapcsán is sokan leírtak: A marketingeseknek mindig kell valami kapaszkodó, valami Következő Nagy Dobás. 120 oldalas tudományos dolgozatból nem lehet kampányt kreálni. Kell valamki megragadható.

Tegnap a New York Timesban - ott is az üzleti rovatban -  jelent meg John Markoff cikke a Web 3.0-ról. Szerintem innen már nincs megállás.


Adalék:

Doransky a témáról.

 

Moderáljunk, kérem!

 

A MediaPoston olvastam egy felmérésről , amiből az derül ki, hogy az olvasók nagyobb bizalommal vannak az olyan online kiadványok iránt, ahol moderálják a hozzászólásokat. Az olvasók bizalmát erősíti, ha számíthatnak rá, hogy nem ütköznek a témát eltérítő, zavaró, szándékosan romboló hozzászólásokba.

Kíváncsi vagyok, idehaza milyen eredménnyel járna egy hasonló vizsgálat. Az az érzésem, mintha blogger-körökben létezne egyfajta ellenérzés a hozzászólások moderálásával szemben. Vannak, akik attól tartanak, hogy a moderálással visszaélve egyes bloggerek kiírtják a nekik nem tetsző véleményeket.

Azt hiszem, sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a moderálás nem azonos a cenzúrázással. A moderálás (eredeti jelentése szerint) nem az ellenvélemények kizárása, hanem  vitavezetés, ami segít  megtartani a virtuális beszélgetést eredeti témájában.

Szerintem a blogok moderálása alapvetően különbözik az online vitafórumok hasonló nevű tevékenységétől. A fórumokon általában a moderátor feladata nem a vita megfelelő mederben tartása, hanem a renitensek rendszabályozása. Tapasztalatom szerint a blogok esetében ilyesmire ritkán van szükség.

Úgy látom, hogy nálunk a moderálás leginkább az online lapoknál megoldatlan. (Azoknál, ahol az olvasók hozzászólhatnak a cikkekhez.) Kevés ugyanis az olyan kiadvány, ahol a szerzők figyelemmel kísérik írásuk utóéletét. Ha pedig ők nem vesznek részt a saját írásuk  körül kialakuló vitában, akkor a „hivatalból kirendelt” moderátornak tényleg csak a fegyelmezés, a törlés marad.

 

Netpresszo – Csöndes nyitás

 

Ma különösebb felhajtás nélkül megnyílt a Netpresszo.hu.  Furcsa, de a hosszas készülődés után mintha elfeledkeztek volna a reklámról. Én a Webizen „netvajbszklónokról”írt  igen alapos bejegyzéséből szereztem tudomást az eseményről. Bártházi András részletesen elemzi a vállalkozás bénaságit így én csak csendesen megállapítom, hogy a szerencsétlen névválasztás  csak a kisebbik baj. Komoly erőfeszítéssel sikerül létrehozni valamit, ami leginkább csak arra való, hogy a tájékozatlanok megállapíthassák: Úgy hülyeség ez az egész, ahogy van. (A tájékozottak persze tudják, hogy nem hülyeség és ahogy eddig, továbbra is az eredeti Netvibes.com-ot használják.)

Annyira kínos ez az egész, hogy nincs is kedvem a részleteken rágódni, inkább elmesélek egy újabb történetet előző életemből:

A '80-as évek elején a Hungarotonnál, a piacvezető hazai hanglemezstúdióban dogoztam. (Akkoriban persze még nem volt piac és a Hungartoné volt az egyetlen profi hangstúdió.) A vállalat a Neoton együttes világsikerét elősegítendő akkoriban vett egy 150.000 dolláros 24 sávos Ampex stúdiómagnót, egy olyan darabot, ami bármelyik amerikai sztár-stúdióban megállta volna a helyét. Az egyik nap átjött három mérnök a magyar Mechlabor cégtől. Egy „konkurens” termék fejlesztésének végső fázisában jártak, szerettek volna néhány dolgot megnézni az új gépen. Éppen én voltam ott, segítettem nekik. Fél óráig méricskéltek, nézegettek, próbálgattak... Közben gyakran hallottam, hogy „ez sem kell”, meg hogy „ez a funkció is felesleges” Ők ugyanis egy hangtechnikai Trabantot fejlesztettek, de ehhez egy Ferrariról próbáltak ötleteket szerezni...

Frissítés: Amíg én nézelődtem, a szorgalmas Konrád is írt néhány sort a Netpresszoról.
"...nem csúnya, de kb. annyi ötlet van benne, mint a TV2 műsorstruktúrájában" - ezt a hasonlatot őszintén irígylem tőle.

 

Ósdi dolog az e-mail?

 

Egy ideje magam is érzem már, hogy egyre többen kezdik poros, kínos, megbízhatatlan dolognak tartani az e-mailt. Most a TMCneten olvastam a Digital Media Habits felmérésről, amiből az derül ki, hogy a 25 évesnél fiatalabbak szép lassan el is felejtik, hogy mi  is az az e-mail.

A témába vág a néhány nappal ezelőtti bejelentés arról, hogy a Yahoo összegyúrja e-mail és azonnali üzenetküldés (IM) szolgáltatását.

Úgy tűnik, a digitális szakadék és a generációs szakadék egyre jobban hasonlítanak egymáshoz.

 

Tóta W. blogol

 

Logikus. Igazából csak azt nem értem, mi tartott eddig? Tóta kiképzése? (Nem hiszem.)
A blogfelület elékészítése?  (Kétlem.) A Tóta-blog beépítésée az Index üzleti és tartalomfejlesztési stratégiájába? (Talán.)

Most akkoraz Index-vezérek ilyen rugalmasak, hogy  képesek ilyen radikálásan megváltoztatni korábbi véleményüket vagy csak játszották a hülyét, mikor arról beszéltek, hogy ez csak futó divat, el fog múlni, kár vele foglalkozni? Ha az utóbbi, akkor nagyon ügyesek voltak, mert nemcsak az ádáz bloggereket sikerült félrevezetniük, de elaltatták a konkurencia éberségét is. (Még most is horpaszt…)

Tota-blog, garantált rekordforgalom, Para-Kovács felkötheti a gatyát...

 

Szigorúan ellenőrzött internet

 

Időről időre nemzetközi konferenciákon szokás rágódni azon, mekkora veszedelmet jelen az Egyesül Államok ellenőrzése a domain nevek és gyökér kiszolgálók (root servers) – ne kérdez, mik azok – felett.

A vita szinte teljesen elméleti, mivel az internet igazi felosztása már korábban megtörtént.
Amerikai dominanciája a webes tartalom területén (is)egyrtelmű. A világ 30 leglátogatottabb webhelye között összesen 4 ázsiai és egyetlen európai akad – a többi mind amerikai. (Ennek az  „európainak” (Lycos) a besorolása is vitatható, hiszen virtuális ereiben is jórészt amerikai vér csordogál.)

Az online tartalom globalizációjától (vagy inkább amerikanizációjától) tartóknak némi vigaszul szolgálhat, hogy a mobil internet területén még tartják magukat a helyi szolgáltatók, itt ugyanis általában a helyi mobilszolgáltató oldala a belépési pont. Persze ezeknek a „lokális” szolgáltatóknak a többsége is „lokalizált” globális szolgáltató, egyébként pedig az itt belépő felhasználók is pillanatok alatt a globális tartalomszolgáltatók (Google, Yahoo, Disney stb.) oldalain landolnak…

A hazai tartalomszolgáltatók egyre kevésbé reménykedhetnek abban, hogy a majd a nyelvtudás hiánya hajtja hozzájuk a felhasználókat.  Ahogy évtizedekkel ezelőtt a „beatzene”, most az internet az egyik legerősebb nyelvtanulásra ösztönző tényező.

Leginkább talán a hazai hírszolgáltatók érezhetik magukat biztonságban. Ami minálunk történik, az a  globális hírszolgáltatók számára – néhány ritka kivétellel -  láthatatlan, „hiperlokális” eseménynek számít.

 

Hetek, havak…

 

„Hetek Országos Közéleti Hetilap november közepétől átalakítja előfizetéses rendszerét, amelynek részeként digitális formátumban is megjelenik a lap. A 3DP elnevezésű verzió lényege, hogy megőrzi a hetilap aktuálisan betördelt belső arculatát: a megnyitás után a képernyőn lapozható, szabadon kicsinyíthető, nagyítható. A tengerentúlon és Nyugat-Európában olyan nagynevű lapok, mint például a The New York Times vagy a Le Monde már évek óta sikerrel jelennek meg ilyen formátumban” – olvasom a Lapkiadas.hu-n

Hát igen, a Nagyok…

A három lap közül történetesen a New York Times viszonylag rendszeres olvasója vagyok, a digitális kiadáshoz készül Times Reader szoftverről magam is többször írtam. A Le Monde tájékán nem vaghyok ismerős, a hír hatására viszont azonnal átruccantam a Hetek Online-ra.

Nem csalás, nem ámítás (vagyis ámításnak éppen ámítás), a Hetek Online címlapjáról valóban megnyitható egy „Digitális változat”. A készítő Test Man Kft nem gatyázott annyit, mint a Times Readeren dolgozó Bill Hill és a többi  amatőr: Gyorsan rittyentettek valamit, aminek tényleg „felhajlik” a sarka, azt (virtuálisan) megragadva lehet lapozni – vagyis egyesíti a nyomtatott és az online változat hátrányait. Apró hiba, hogy a lapozható változat betűi olvashatatlanok. Az ügyesebb internetezők ugyan rájönnek, hogyan lehet nagyítani a szöveget (egér jobb gomb + zoom in), akkor viszont elvész a „lapozás” lehetősége.

Lehet, hogy mégsem ez a „digitális formátum” viszi sikerre a Heteket?

 

Web 2.0. konferencia

 

Most nem arról lesz szó, ami májusban nálunk volt és aminek a folytatása a hírek szerint a jövő év elején következik, hanem a héten (november 7-9.) San Franciscoban megtartott rendezvényről. A Web 2.0 Summit önmagáért is érdekes – fellépett itt a webkettő összes ismert szupersztárja - , de érdekes azért is, mert egymással párhuzamosan rengetegen tudósítottak róla.

Néhány napja egy kisebb összefoglalót írtam a konferenicablogolás lehetséges módjairól, most úgy látom, hogy a konferencia-összefoglalók összefoglalása mellett ennek illusztrálására is kitűnő lehetőségem nyílik.

Először is a „hivatalos” sajtó.
A C|NET természetesen nagyon alaposan „betakarta” a rendezvényt. (M.B., az elbűvölő amerikai zongorista, aki érthetetlen hóbortból megtanult magyarul, igen viccesen így magyarította az egyébként közvetlenül lefordíthatatlan „covered” kifejezést.) A tudósítások között vannak blogként jelöltek is –  ezek kicsit rövidebbek, kicsit személyesebbek, mint a szokásos C|NET – hírek, de szintén a „lap” munkatársaitól származnak.

(Az „igazi” – vagyis nem „tech” sajtó persze ott sem esett hasra az eseménytők. A „helyi lap”, a San Francisco Chronicle persze beszámolt a konferenciáról , de az országos (+ globális) lapok mintha mással lettek volna elfoglalva. (Persze azért jelent meg cikk a Washongton Postban, (több is ) vagy a foglalkozott vele az ABC News is.

A bloggerek közül, akiket (viszonylag rendszeresen) figyelek talán Richard MacManus (Read/Write web) tudósított a legalaposabba a webkettes csúcsról.

Először is írt egy jó kis beharangozó „postot”, ami azonban nem csak általános rizsa, felhívja a figyelmet a most megjelenő Web 2.0 Principles and Best Practices  jelentésre.

A Web 2.0 Summit Launchpad olyan „daráló” ahol a kisebb cégek kapnak lehetőséget 5 perces bemutatkozásra. (Úgy tűnik, hogy arrafelé a legtöbben képesek is betartani az időlimitet.) MacManus tudósítása igazi blogger-munka: Az előadások nagyon rövid összefoglalók mellé írt mindig valamit személyes véleményt is. (A téma iránt kevésbé fogékonyaknak is érdemes tanulmányozni.

(A többi bejegyzés inkább hagyományos összefoglaló néhány idézettel fűszerezve – McManus a Zdnetnek   is gyakran dolgozó újságíró.)

A paidContent egy meglepően rövid saját összefoglalót írt a konferenciáról, ugyanakkor megmutatta azt is, hogyan kell mások beszámolóira építve nagyon profi önálló bejegyzést gyártni.

Azt hiszem, ez elég is így, pénteken.  Akit még részletesebben érdekel a konferencia, bőven talál anyagot.

 

Oh My Biz!

 

A BW kitűnő cikke  (nyilván örülnek majd a vállon veregetésnek) arról szól, hogy bár a koreai OhMyNews gyakran emlegetett, kivételes példája a civil újságírásnak, a modell sem üzletileg nem tűnik életképesnek, sem lelkes nemzetközi követőkre nem talál. (Emlékeztetőül: Az OhMyNewst  90 főállású munkatárs (köztük 65 újságíró) mellett 44.000 önkéntes „civil újságíró” írja és szerkeszti.)

A cikk szerint a „civil lap” sikere a 2002-es koreai elnökválasztásban betöltött szerepében gyökerezik. A politikából származó kezdősebesség azonban idővel kifogy, az efféle modell ráadásul nehezen másolható. (A szerző példaként említi Dan Gillmor Bayosphere-kudarcát is. )

A NY Times (és a BW) tehát felsóhajthat, a következő hónapokban várhatóan nem fogja őket lenyomni egy sereg civil által írt-szerkesztett lap. Azt persze nem állítanám, hogy a civil újságírás eleve hülyeség, de valószínű, hogy leginkább  kisebb közösségekben, „hiperlokális” médiaként működőképes.

A címet a BusinessWeektől kölcsönöztem. (Ezúton is kösz!)

Korábban a témáról:

Legyél az OhMyNew riportere
"Közönséges" tartalom a CNN-en"

 

Háziblogok, blogalbérlők…2. (Portfolio.hu)

 

Ez a sorozat arról szól, hogyan  és mit próbál tenni a hazai „hagyományos online média” a blogokkal.  Az előző részben a Vg.hu halovány, illetve halódó blogocskáiról írtam, most következzen a Polrtfolio.hu

Itt is nagyjából egy éve tűntek fel a blogok. A pénzügyi portál hozzájuk való viszonyát jól tükrözi, hogy a főmenüben a blogok egyáltalán nem jelennek meg.  Sok görgetés után kilométerrel lejjebb, valahol a  Portolio LIGHT (bőrgyógyászati tippektől a kis Vukig) magasságában lelehető fel első nyomuk. (3 kiemelt blog)

Ha a „hajtás alatt" is, de mégis a Portfolio.hu főoldalán ajánlott 3 blog közül az egyik (Econet.hu)  augusztus, a másik (Az alkimitsa titkai) már január óta nem frissül. Az egy éve működő, havonta többször is frissülő Hedge fund című valami  sajátos műfaj. Lényegében internetes notesz, ahol a „szerző” valamilyen (számomra megfejthetetlen) pénzügyi adatokat jegyez fel. Láthatóan nem hoz izgalomba tömegeket – az utolsó hónapok termésében egyetlen hozzászólással sem találkoztam.

A Portfolio.hu blog „rovatoldalán” még vagy egy tucat blogkezdeményt találtam – valamennyi már hónapokkal ezelőtt elhalt.

„Na, ugye, megmondtam!” – örülhetnek most azok, akik szerint az egész blogos, wikipédiás, webkettes... világ „csak egy újabb lufi”. Nekem inkább az a történet tanulsága, hogy a  webkettő, vagy hívjuk bárminek, nem egy újabb csicsa, amit be lehet kötni a honlapba, hanem egy szemlélet, az internet használatának új módja. Ahhoz, hogy ezt a megközelítést egy hagyományos médiafelületen alkalmazni lehessen minimális követelmény, hogy legalább a szerkesztők megértsék a lényegét.

 

A lapátra tett főszerkesztő

 

„A tulajdonosok távozásra kényszerítették a főszerkesztőt, miután az nem volt hajlandó végrehajtani a parancsba adott létszámcsökkentést” – olvasom Wordblogon

Mielőtt meglepődnél Andrw Grant-Adamson tájékozottságán, ki kell hogy ábrándítsalak: Nem a Magyar Hírlap (volt) főszerkesztőjéről Szombathy Pálról, hanem Dean Baquetről, a Los Angeles Times (volt) első emberéről van szó.

A történetek hasonlósága csak látszólagos. A Los Angeles Times tulajdonosai láthatóan jól tudják, hogy egy süllyedő hajó tetején csücsülnek. Hiába Baquet a szerkesztőség tagjai előtt  elmondott, hollywoodi filmbe illő búcsúbeszéde, hiba a a dicső múlt, a lapcsinálást már nem lehet az eddig megszokott módon folytatni.

Széles Gábor úgy gondolja, hogy a Magyar Hírlap növekedésének legfőbb gátja a Szombathy Pál , továbbá Popovics Gizella, Szále László és R.Székely Júlia.

Az eset (újra a LA Timesról van szó) kapcsán Jeff Jarvis – sokakat meglepve – azt írja, hogy Baquet ártott a lapnak, hiszen egy tarthatatlan állapotot próbált még tovább fenntartani. E helyett inkább a hálózatos újságírásra, a hiperlokális tartalmakra, audióra, videóra kellett volna koncentrálnia...

Nem akarok párhuzamot vonni, nem akarok még egyet rúgni az éppen kirúgottba, de a MH egy napos késleltetéssel frissülő, rettenetes megjelenésű, borzalmas szerkezetű  honlapja évek óta az egyébként sem tündöklő hazai online sajtó egyik szégyenfoltja...

….volt. Mert most látom, hogy egészen gatyába rázták. Na, számomra máris hasznos volt ez a bejegyzés!
(Utóirat: Az impresszumban Szombathy kivételével még mindenki ott van...)

Sajnos tévedtem. Kicsit ugyan tatarozgatták a honlap külejét, de továbbra is az előző nap hírei vannak kinn. Szánalmas.
(Ráadául a lbetöltődni sehogy sem bíró oldal mindenképpen egy Flash lejátszót akar velem telepíttetni. Biztos, hogy az ilyesmi kell az MH célközönségének?)

Frissítés: Az Index összefoglalója a MH lefejezéséről

 

Pörögnek a politikai blogok...

 

...Amerikában. Persze néhány közülük egyébként is  igen jó megy, de a mostani, „félidős” választások rendesen felpörgették a forgalmat.

A Bivings report (az ottani Political Capital:-) még májusban adta ki The Internet's Role in Political Campaigns (Az internet szerepe a politikai kampányokban) című tanulmányát. (Kíváncsi vagyok, hogy a hazai kampányvezérek közül hányan olvasták...)

  •  A 38 oldalas anyagból többek között kiderül, hogy idén a képviselőjelöltek 95 százalékának van honlapja – 2002-ben ez az arány még csak 55 százalék volt. (Azért persze ezeknek a honlapoknak a többsége  is csak hagyományos tartalmon – hírek,  életrajz, kapcsolat stb. alapul, kevesebb, mint 10 százalékuk próbálkozik multimédiával, közösségépítésel)
  • Hiába volt a 2004-es választások során nagy felhajtás a blogok és podcasting programok körül, a jelölteknek csak 5 százaléka próbálkozott podcastinggal, 23 százalékuknak van saját blogja.

Május óta azonban történ egy és más. A mezőny átalakulása (visszalépések) és néhány új blog indulása következtében a blogoló jelöltek aránya 41 százalékra nőtt! Jellemző, hogy míg a jelenleg is a képviselői székben ülők 31 százalékán, a kihívók 50 százalékán tört ki a blogolhatnék. A két politikai tábor közti arány 34% / 50 % - „természetesen” a Demokraták javára.

„A képviselőjelöltek blogjainak szaporodása láttán az első reakcióm az volt, hogy lám, a politikusok végre megértették, milyen  hatásos eszköz lehet a blog a választók közvetlen, a média-szűrőt megkerülő elérésében. Aztán amikor közelebbről megnéztem ezeket a blogokat láttam, hogy többségük a már jól ismert kampányanyagokat, sajtóközleményeket  nyomja.” - írja Erin Teeling. (Ismerős jelenségek? Talán nem a véletlen műve. )

(A Bivongs oldalán ott az összes képviselőjelölt-blog linkje lehet böngészni/


Néhány további link azoknak, akiknek még ez sem elég:

  • Civil újságírók választási tudóstásai:
  • A MediaShift élő választási blogja
  • Newassignment.net - A civil tudósítások 9 módja (Tudom, eső után köpönyeg...,de akkor is nagyon tanulságos) 
  • Voterstory.org – Itt lehet panaszkodni az esetleges szabálytalanságok miatt (Egy ilyen site itthon is biztos sikerre számíthatna.

... és ha még ennél is többet szeretnél tudni: 36.387 "election" (nem "erection" !) címkével ellátott bejegyzés a Technorati blogkeresőjétből.

 

EuroBlog 2007

 
Az EuroBlog 2007 felmérés szervezői kérik a PR- és kommunikációs iparban dolgozó áldozatokat, hogy segítsenek a blogok európai alkalmazása kürüli homály elolszlatásában.

A kérdőív kitöltése (szerintük) nem tart tovább 10 percnél. Állítólag tavaly kitöltöttem. Nem lehetett hosszabb, mert elfelejtettem. A zsibbasztó, fél órásnál is hosszabb, kezelhetetlen kérdőívekre viszont jól emlékszem.
 

RTL Klub 0.2.

 

Érdekesen működik az RTL Klub honlapja. Ha címlapról lépek be az impresszumba akkor a főszerkesztő Szabó Ágnes. Ha viszont valamelyik aloldalról, akkor Dencs Gábor.

Ez a bizonytalanság azért nem taszít mély depresszióba. Már csak azért sem, mert az RTL Klub honlapjára éppen egy olyan cikkből   kerültem, ami a főszerkesztőváltásról számol be. Az RTL Klub Online jelenlegi főszerkesztője tehát Szabó Ágnes. Ezelőtt a Kirowskinál, korábban pedig a Indexnél dolgozott, tehát nem most kezd ismerkedni az internetes tartalomszolgáltatással. Ennek ellenére nem hiszem, hogy az RTL Klub Online hirtelen be akarna törni a hazai webvilág élvonalába.

Eddig sem a főszerkesztőkkel volt a baj. A most távozó Dencs Gábor, vagy elődje, Béky Endre elismert szakemberek. Valószínűbb, hogy az RTL Klub felső vezetésének nincs halvány fogalma sem arról, mit is kezdjen az internettel.

A mostani, kétségbeejtően elavult szerkezetű és megjelenésű webhelyen ott vannak az elmúlt évek aktuális divatjainak lenyomatai. Vásárlás (nem működik) sztárblog (elhalt), chat (nem működik), társkeresés (átpasszolva a Randivonalnak), fórum (ez működik, de hát fórum mindenhol van), szakértők (valójában nem interaktív). Sehol egy friss, önálló kezdeményezés.

Tovább böngészve  az impresszumot meglepve láttam, hogy a honlapot a hazai (sanyarú) viszonyokhoz képest meglepően népes stáb készíti. Nem látszik rajta. A napi 50.000 körüli egyedi látogatót persze sok közepes tartalomszolgáltató irigyelheti, de az egyik legnézettebb kereskedelmi televíziótól siralmas teljesítmény. (Emlékeztetőül: Magyarországon a fiatalabb korosztály már most is ugyanannyi időt tölt internetezéssel, mint tévézéssel.)

Talán közelebb kerülsz a megfejtéshez, ha megnézed az RTL Klub menedzsmentjének névsorát.  A 12 fős lista utolsó helyen szerepel Schönleber Zoltán stratégiai igazgató.  (Ha ismerős a név nem véletlen, ott van az RTL Klub Online impresszumában is.)  Ez a tizenkettedik hely nagyjából tükrözi azt a szerepet is, amit a honlap betölt az RTL Klub stratégiájában.

A stratégiai igazgatói cím ugyan jól hangzik, de sok olyan céget ismerek, ahol ehhez a titulushoz különösebb hatáskör nem tartozik. Amolyan elfekvő, ahol az éppen nem használatos, de később esetleg még bevethető, máshonnan kiszorított, vagy "egyéb szempontok miatt" felvett kádereket tárolják. Azt persze nem tudhatom, hogy az RTL Klubnál ez hogy van. Próbáltam tájékozódni, de a weben keresgélve Schönleber Zoltán tevékenységéről  túl sok nyomot nem találtam. Sehol egy előadás, tanulmány, elemző cikk. Csupán néhány hivatkozás az idei Internet Hungary konferenciára, ahol a stratégiai igazgató az egyik, inkább langyos kerekasztal beszélgetésben vett részt.

„Az RTL Klubot képviselő Schönléber Zoltán szerint a hagyományos médiumok óriási előnnyel indulnak a netes versenyben, hiszen a mögöttük álló "hírgyárak" komoly tartalmat biztosítanak, amelyet "csupán" fel kell dolgozni és megjeleníteni az interneten. A csatornánál korábban az internetet a televízió támogatására használták, ám a jövőben az RTL Klub is erősíteni kíván a világhálón. Fontos szempont, hogy a fejlesztésekre elköltött pénzek mikor, milyen módon térülhetnek meg. A tulajdonosok számára ez kulcskérdés, és a korábbi kivárást elsősorban az magyarázta, hogy a tévés és az online reklámpiac nagysága "nem összehasonlítható".” - foglalja össze az elég soványka mondanivalót az Mfor 

Hát, ami a hagyományos médiumok előnyének hazai kihasználását illeti, arról sokat elmond, hogy a hagyományos háttér nélküli Origo és Index könnyedén szerzett piacvezető pozíciót magának. A "fejlesztésre költött pénzek megtérülése" ebben a szövegben azt jelenti, hogy az RTL Klub még mindig csak a közvetlen bevételekre (reklám, fizetős tartalom) koncentrál. Tipikusan web 1.0-ás gondolkodás.

Ezen kívül találtam még egy  „A MÁV Rt Győri Pályagazdálkodási Főnökségének számítógéppel támogatott erőforrás-gazdálkodási rendszere” c., többek mellett Schönléber Zoltán nevévelis  jelzett dolgozatot. , de az ebben leírtak és a kereskedelmi televízió internetes stratégiája közti összefüggést blogzártáig még nem sikerült megtalálnom.

 

Google hirdetések a nyomtatott lapokban?

 

A nytimes.com hosszabb cikkben számol be arról a kísérletről, amit mostanában indít a Google. Ennek lényege, hogy egyes  nyomtatott lapok szabad helyeire is licitálhatnak az AdWords rendszerben hirdetők. (A kísérleti szakaszban 100 kiválasztott hirdető és a néhány igen mutatós lapcsoport  - köztük a Tribune Company, a New York Times Company, a Washington Post Company  - vesz részt.

A Google csak nyerhet, mert a újabb hirdetési helyeket szerez, ráadásul az internetnél még mindig nagyobb presztízsű (és jobban fizető) „print” világban. A hirdetők (tipikusan kisebb cégek, online kereskedők) is nyerhetnek, hiszen olyan cégek hirdethetnek majd  vezető lapokban, amelyek ott eddig nem voltak jelen. Kétséges viszont, hogy jönnek ki a buliból a nyomtatott lapok. Rövid távon nyilván jól jön nekik a sok kis hirdetőtől beszedett pénz, ezért viszont cserébe éppen legfőbb riválisukat, a Google-t erősítik tovább, azt a vállalkozást, amelyikben eddig legtöbb bajuk okozóját látták. Szép kis dramaturgiai helyzet. (Már várom, hogy Hollywood rábukjon és megfilmesítse a vívódó lapvezér drámáját.)

 Adalék:

A Webisztán a témáról 
Jeff Jarvis (BuzzMachine) szerint a lapok 10-20 év késéssel ébredtek rá, hogy ki kell szolgálni a kisebb, helyi hirdetőket és erre az internetet kell használni. Most már kényszerpályán vannak, nem tehetnek mást, mint hogy aláírják halálos ítéletüket  a Google szerződését.

 

Uj Péter és a Hajóvonták

 

Egyre inkább az a meggyőződésem kezd kialakulni, hogy beszámolók sokkal élvezetesebbek, mint maguk az események, amikről ezek a beszámolók készülnek. Így vagyok például Fáy Miklós zenekritikáival. Ő végigszenved egy hosszú és rossz koncertet, én 10 perc alatt élvezettel végigolvasom a kritikát, nagyon pontosan elképzelem, milyen is lehetett az előadás, végül megkönnyebbülök, hogy már megint nem maradtam ki valami „fontos” dologból.

Most ugyanígy örülhetek, hogy Györe Gabriella rendkívül érzékletes beszámolóban foglalja össze   a Uj Péter (média-fenegyerek & Index főszerkesztő) a Hajóvonták beszélgetéssorozatban való fellépését. (Jellemző, hogy a Litea.hu igen gazdag kínálatában én azonnal egy UP-anyagra bukkanok.)

„A tényfeltárásnak a gyorsaság igénye is ellentart. Külföldön a szabadúszók adott esetben hosszú időt tölthetnek egy-egy ilyen cikk megírásával, de azért aztán annyi pénzt is kapnak, amennyivel kihúzzák a következő jelentős témáig; azonban nem csak pénz kérdése a dolog. Ha egy indexes újságíró azt látja, hogy a hosszas munkával összegereblyézett tényfeltáró írását fél nap alatt háromszázan nézik meg, míg kollégája három bekezdés fordításából fél óra alatt összehozott, a kódolhatóan ráharapós hívószavak valamelyikét tartalmazó címen feltett anyagát negyed óra alatt kilencezren, az nem nagyon kedvez a hosszas elmélyülést igénylő cikkek keletkezésének.”

Számomra talán ez volt a legtanulságosabb bekezdés, de érdemes elolvasni az egész cikket!

Adalék:

Korábban írtam  az ujpéterizmusról 

 

Netnaplók

 

Most fedeztem csak fel a Litera.hu-n olvasható Netnaplókat  (Ezzel persze el is árultam, hogy nem vagyok az irodalmi honlap rendszeres olvasója. Részben talán azért nem, mert az irodalom számomra még mindig leginkább papíron és szigorúan vízszintes testhelyzetben fogyasztandó.)

Először azt hittem, hogy titkos irodalmi blogbunkerre találtam. Miközben néhány bátor író kinn vitézkedik a szabad blogtérben, több tucatnyi irodalmár itt, a kívülállóktól védett Litera.hu-n blogol. Aztán gyanús lett, hogy túl sok a megszakadt napló. Végül rájöttem, hogy csak ilyenek vannak. A Netnaplók ugyanis nem blogok. A (felkért?, önként jelentkező?) részvevők egy hétig írjá naplójukat. Kár, hogy csak addig, több is van köztük, amit szívesen olvasnék továbbra is.

(Első kérdés: Mikor jönnek rá az írók, hogy a blog az egyik  leghatásosabb és biztosan a legolcsóbb promóciós eszköz. Második kérdés: Mikor jönnek rá az írók, hogy a marketing nem valami szükséges rossz, mint a szerzői jog, vagy az adózás, hogy a közönségtalálkozókon és dedikálásokon túl is érdemes keresni a kapcsolatot az olvasókkal?)

Szerencsére vannak, akik már régen felfedezték a Netnaplókat. Most tudtam meg, hogy a Zen-taxi már hónapokkal ezelőtt írt is róluk.

 

Web 2.0 weekend

 

A Guardian elég kemény merényletet szervezett az olvasók szabadideje ellen.
Ha a web 1.0 világából idecsöppent, tökéletesen tájékozatlan olvasó átrágja magát a cikkeken, meghallgatja a hallgatnivalókat legalább annyi ismeretet szerez, hogy társaságban intelligensen elcseveghet a webkettőről. Szó sincs gúnyolódásról, egyáltalán nem kevés ez! Ezek a cikkek igen távol álnak a nálunk tudomáynos ismeretterjesztés címén kínált száraz szövegektől.  Éppen ezért a  „haladóknak” is feltétlenül érdemes elolvasniuk a cikkeket. Nem annyira a technikai részletek miatt, inkább azért, mert az írások segítenek „kontextusba helyezni” a témát.

Néhány cím:

A bigger bang – leginkább a MySpace-ről
Wikipedia/ Jimmy Wales
Blogger / Evan Williams 
WordPress / Matt Mullenweg
 
Digg / Kevin Rose 
(Bocs, de valamiért  a Guardian is ragaszkodik a regisztrációhoz - viszont ingyenes)

és mé g sokan mások…

(Nem akarok ünneprontó lenni, de ez az összeállítás nagyon hasonlít azokhoz a „dicsőségtáblákhoz”, amiket a „dotcom” vállalkozásokról láthattunk a lapokban a múlt század utolsó 2 évében…)

Frissítés: Most látom, hogy a témáról már kora reggel írt a Webizen.

 

Nyílt forráskódú cégépítés

 

Ha lehet közös erőfeszítéssel szoftvert fejleszteni, enciklopédiát írni, miért ne lehetne céget építeni?

Berényi Konrád most igen nagyvonalúan ingyen mondja el a Sanoma kiadónak, hogyan is fejleszthetné a még mindig sokak által használt, de már kissé poros, kopott Startlap.hu „családot” korszerű, rugalmas szolgáltatássá.
(Ugyanezekért a javaslatokért  - természetesen szép, színes ábrákkal ellátott pdf dokumentumban– bármelyik nagy tanácsadócég szép kerek összeget számlázna.)

Nem tudom, hogy Gerentsér Imre a Sanoma Új médivízió-igazgatója olvassa-e az Onlinemarketing blogot, a biztonság kedvéért ezúton ajánlom Konrádnak, hogy nyomtassa ki javaslatait és küldje el a Sanomának ajánlott levélben!

 

Times Select - Szabad a vásár (ezen a héten)

 
Beetető Promóciós hetet tart a nytimes.com fizetős része, a Times Select. Most ingyér' olvashatod a publicisztikákat és nézelődhetsz kicsit a Times archívumában is. Igazi turkálásról persze szó sem lehet, gondos szerkesztők válogatták ki azokat a csali-cikkeket, amiket (hasonmás kiadásban) letölthetsz. Utazás az időben 1851-ig, visszatérés a fizetős valóságba november 12-én.
 

Saját könyve, vigye haza (Blogkiadó)

 

A blogter címlapján találtam rá a Blogkiadó árkalkulátorára, innen jutottam el a honlapjukra. Úgy tűnik, még senki sem írt róluk. Én nem hagyom szó nélkül.

„A Blog Digitális Könyvkiadó egy sajátos, könyveket rendelésre gyártó (Book on Demand, avagy Print on Demand) kiadó. Elsősorban, de nem kizárólag blogszerzőknek biztosít lehetőséget ahhoz, hogy nyomtatott formában is közreadják naplójukat. A blogkönyvet a szerző közreműködése teszi olcsóvá.” - írják.

Igen korrekt honlapjukon megismerheted a kiadás teljes folyamatát. Ha az olvasottaktól kedvet kapsz egy saját könyv kiadásához, a már említt kalkulátor segítségével azonnal ki is számolhatod, mibe is kerül ez neked.

 Blogkiadó munkatársait nem ismerem, lelkesedésem teljesen önzetlen. Lehet nem szeretni egy rendelésre dolgozó kiadót, aminek  a Szedd magad! a jelszava (szlogenje)?

A bejegyzés címe egy régi  reklám  -  "Saját hangja, vigye haza" - parafrázisa . Ez volt a Magyar Rádió József körúton működő közönségszolgálatának szlogenje. Itt ugyanis bárki elkészíthette saját „hanglemezét”. (Igen, gyerekek, ez még az mp3, sőt a CD előtti ősidőkben volt.) A 80-as években, a Hungarotonnál dolgozva aztán  - a hangmérnök-aszisztens JuPi nyomán a „sajt hangja, vigye haza” kategóriába soroltuk azokat a produkciókat, ahol már a felvételkor lehetett tudni, hogy a tiszteletpéldányokon túl további forgalomra nincs esély.

 

Hétvégi olvasnivaló

 

The search for influence: Google becomes a political player (Media Guardiann)

Ha eddig naiv voltál és azt hitted, hogy a Google és a politika között nincs közös nevező, most megtudhatod, hogy nagyon is van…

Episode II: The Revenge of the Portal (AdAge)

Talán meglepő, de Fejlettebb Internetes Kultúrával rendelkező országokban a portálokkal már jó ideje senki sem foglalkozik. (A szokásos fáziskésés miatt idehaza még állami és vállalati döntéshozó hirdeti az „Arccal a portálok felé!”mozgalmat. Steve Rubel szerint most ugyan újra feljövőben vannak a portálok, de ezek nem azonosak az ezredforduló mindet tudó kezdőoldalaival. Az új portálok inkább személyre szabható, szolgáltatásokat kínáló kezdőoldalak. (Természetesen ezen a területen is óriási a harc a felhasználókért.)

So what is the point of newspaper blogs? (Telegraph)

Shane Richmond a  Wordblog korábban már említett  kétségeire próbál meggyőző választ adni. (Mindenki döntse el maga, hogy sikerül-e.)

(Az ajánlott oldalak egy része csak előzetes regisztráció után látogatható. A regisztrációtól kórosan irtózók számára továbbra is ott a  BugMeNot!)

 

Bita Dani új blogja

 

Újabb, ráadásul saját névvel vállalt újságírói blog: Köztünk szólva.
A "Bita Dani" név  blogkörökben persze már jól ismert márka, de ez most valami más. "Tiszta", magánélettel nem hígított politikai blog.
(Nyilatkozat: A 168ora.hu felvirágoztatásában résztvevőként én is erősen biztattam Danit, hogy vágjo  bele az új blogba. Ettől függetlenül is nagyon tetszik:-)

Frissítés: Most vettem csak észre, hogy nagy buzgalmamban a blog elérhetőségét nem is adtam meg. Pótlom: http://bitadani.blogter.hu

 

Blogok, lapok, számok...

 

Egy bejegyzéssel korábban éppen arról kezdtem írni, mennyire nem képesek a hazai online híroldalak kihasználni a blogokban rejlő lehetőséket.  Egyik friss "találmányom", a Wordblog viszont éppen azt bizonygatja, mennyire nem működnek ezek  a háziblogok. Gyors leltárából kiderül, hogy a brit lapok közül  a Times 40, a Telegraph 32,  a Guardian 12, a Sun 10, Mail 5 blogot működtet! Ezek egy része persze nem valódi blog, nincs mögöttük önálló egyéniséggel, véleménnyel bíró  szerző, inkább csak valamilyen témában egymás alá pakolt rövid szövegek.

Egy következő bejegyzésében  aztán Andrew Grant-Adamson  alaposabban is megvizsgálja a Times blogjait.  A Technorati mérései szerint Ruth Gledhill vallással foglalkozó blogja ( Rank: 15,049,  773 link  160 blogból) a legolvasottabb közülük.   Nem rossz értékek, de nagyságrendekkel gyengébbek, mint néhány, a hivatalos médiától független „A-listás” blogger mérőszámai. A sereghajtókat a Technorati nem is észleli.

Kérdés persze, hogy mennyire tükrözik egy blog fontosságát, súlyát, ismertségét a Technorati számai? Lehet, hogy ezekre a blogokra kevesen linkelnek, de valószínűnek tartom, hogy sokan olvassák őket olyanok is, akik „önálló” blogokat nem olvasnak. Mikor egy bloggert megkérdeznek arról, hányan is olvassák irományát, előszeretettel válaszol azzal, hogy „a blogoknál a kiváltott hatás („influence”) nem pedig a közvetlen olvasók száma a meghatározó". Lehetséges, hogy a médiába integrált blogoknál mégis inkább a hagyományos mérőszámokat kell használni? Vagy talán egy  újabb, a látogatószámból és a Technorati rangsorból kialakított mérőszámot kellene bevezetni?

 

Háziblogok, blogalbérlők... 1

 

Miközben sok (külhoni) online lapnál egyre több, a szerkesztőségi tartalomba integrált bloggal  - néhol valóságos blogburjánzással – próbálják a „valódi” blogok csábításától visszatartani az olvasókat, nálunk a hirtelen valóságos blogforradalmárrá lett Index kivételével inkább csak tétova próbálkozásokkal találkozhatunk. Az elmúlt 2 év során több háziblog indulásáról tudósítottam. Most arra gondoltam, hogy itt az ideje visszatérni a tetthelyre, megnézni, mi is van ezekkel a blogokkal.

Első felvonás: Vg.hu

Nagyjából egy éve újult meg a Világgazdaság internetes kiadása. Ebben legnagyobb örömömre egy önálló blogos oldal is helyet kapott.

A rovat bevezetője szerint 3 saját blogot és az olvasók számára kialakított szabad blogfelületet terveztek. A saját blogok közül a „Vállalatok” február végéig (3 hónap), a Makrogazdaság május elejéig (6 hónap) húzta, a Külföld el sem indult...

Augusztusban bukkant fel a  kiemelt blogok között bizonyos Amaczi (-: Ázsiából tudósító blogja. Komoly előnye a helyismeret, a szerteágazó érdeklődés – komoly hátránya a magyar nyelv (hm) sajátos művelése.

A Vg.hu kiemelt blogjainak sorsa jól mutatja, hiába a szakmai tudás, az íráskészség, nem minden újságíró alkalmasa bloggernek. (Ugyanakkor nem minden önkéntes tudósító írása üti meg azt a szintet, hogy egy profi hírszolgáltató számára szerkesztetlen formában vállalható legyen.)

Az olvasók blogjai számára létrehozott blogfarmon sem jobb a helyzet. A talán tucatnyi felrakott anyag között van cégreklám, könyvreklám, innen-onnan összeollózott lapszemle - csak blog nincsen. Láthatóan minden kontroll nélkül bármi feltölthető ide. Talán csak a körülményes felhasználói felület tartja vissza a fórumokról jól ismertinternetes ámokfutókat, hogy ellepjék az oldalt.

A Világgazdaságnál tehát nyugodtan kipipálhatják a blogokat, a közösségi médiát. Ők megpróbálták, de hát kiderült, hogy semmire sem jó az egész...

Folyt. Köv.

 

Webkettes humorista

 

A  Viacom ügyvédei megkeresték a YouTube illetékeseit, hogy ugyan már, távolítsák el szervereikről  az ügyfelük tulajdonát képező műsorok, köztük a Colbert Report részleteit.

Mark Glaser erre nyílt levélben kéri Colbertet,  hogy ne hagyja műsorait levenni a YouTube-ról.  Emlékezteti, hogy a komikus sokat köszönhet az  „alternatív terjesztésnek”, nélküle soha nem érhetett volna el ilyen népszerűséget.

Colbert (vagy a mögötte álló ötletgyárosok) egyébként is jól érzik az internetet. Elég csak a Wikipedia elefántos címszavainak átírására létrehozott (sikeres) „Wikiality”  mozgalmat, vagy a minket is érintő, nálunk is sokat emlegetett hídelnevezési akciót említeni.

Egyébként pedig a YouTube videókkal szemben nem valódi alternatíva a Commedy Central zavaros, átláthatatlan, nehezen kezelhető hivatalos oldala.

Tulajdonképpen nem is értem, mi baja a a Viacomnak a YouTube-on terjedő Colbert-videókkal.
Akik arrafelé laknak, ahol fogható a műsor, nyilván tévén nézik. A többiek internetes terjezstés híján sehogy. A YouTube révén óriási reklámot kapott a műsor – ingyen. Vajon hányan kezdték nézni a műsort az interneten látott klipek hatására? Nagyon egyoldalú mindig csak a bevételkiesést emlegeti, az ingyenes promóció hozama nélkül.

Adalékok:

A Webisztán szerint eddig csak a nagyobb darabok kerültek le    a megosztóról, az aprólék maradt.

Hírbehozó a Wikiality-ról 

 

Fizetett álláshirdetés

 

Legfrissebb bejegyzések

 

Linkek

SZEMEM SARKÁBÓL FIGYELEM
 

Google Friend