Megálljt kellene parancsolni ...

 

„Megálljt kellene parancsolni a magyar média morális mélyrepülésének – fejtette ki véleményét Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke, többek között a Népszabadság hamis Teller-levelére és a Tilos Rádióban elhangzott keresztény-gyilkolásra utalva.”

Szerintem a magyar média nagyon jól áll, ha csak ezt a két, évekkel ezelőtti, akkor is mesterségesen felfújt ügyet lehet előrángatni.

A Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége(  MAKÚSZ)   700 tagot tömörít, többségük a katolikus médiában fejti ki áldásos tevékenységét, de azért jut belőlük a "világi médiába" is.

Kíváncsi lettem volna rá, hogy Szikora József a gyakorlatban hogyan is képzeli ezt a "megállj parancsolást", de sajnos erre a gondola.hu munkatársa nem kérdezett rá.

Címkék: sajtóetika cenzúra politika

 

Nézőpont kérdése

 

Az SG.hu Hírmagazin korrekt összefoglalóban   számol be egy amerikai kutatás eredményeiről. Ennek fő mondanivalója, hogy az internet segít az embereknek társadalmi kapcsolataik ápolásában,  nagy döntések meghozatalában. Engem csak az zavar, hogy a cikknek a „Fontos kérdésekben is nő az internet szerepe” címet adták. Azt kívánták sugallni, hogy eddig inkább csak kreténségekre használtuk az internetet, de most végre megembereltük magunkat? Nem hinném, inkább csak szerencsétlen címadásra gyanakszom.

Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia  című filmjében a szerző tudta és beleegyezése nélkül felhasználták - az akkor még csak kevesek által ismert -  Ligeti György több kompozícióját is. Néhány hónappal a filmpremierje után Ligeti egy hangversenyműsorban a következőket találta: „Ligeti György nemcsak ismert filmzeneszerző, de komoly kompozíciói is vannak.”

Címkék:  internethasználat SG kutatás

 

Blogok versenye a NY Times ellen - Ki vezet a Google-ban?

 

Valamikor réges-régen, a távoli 1992-ben 2002-ben Dave Winer ősblogger és Martin Niesenholtz, a NY Times vezérigazgatója  (jelenleg a digitális ügyekért felelős elnökhelyettes) fogadást kötöttek: Ki ér el jobb Google-találatot 5 év múlva az év 5 legfontosabb eseményét képviselő 5 kulcsszóra keresve.

2007-ig ugyan van még egy évünk, a türelmetlen  Jason Kottke azonban már nem bírta a feszültséget és összeütött egy próbát

Kottke magánversenyében kissé kibővítette a mezőnyt. Az eredeti versenyzőkön (NY Times <> blogok) bevonta a teljes hagyományos médiát és a „civil” médiát (citizen media) is.

Az eredmény: 2005. 8 legfontosabb kulcsszavára keresve a  NY Times <> blogszféra versenyben a az utóbbi győzőtt, 6:2 arányban. Hasonló mértékben győzedelmeskedett viszont a hagyoményos média a civil média felett.

(A részletes eredmények és az alkalmazott módszerek a Kottke.org blogban tanulmányozhatók. 

Érdekes tanulság, hogy miközben a NY Times a bloggerrek által legtöbbet hivatkozott forrás, a Google-ben gyengébben teljesít, mint kevésbé hivatkozott versenytársai. Ennek egyik oka az, hogy a cikkeket hamar elnyeli a fizetős archívum. (Az eleve fizetős TimesSelect hatása  igazából csak idén kezd el majd érvényeülni.) Hiába a www.nytimes.com legmagasabb (10/10) PageRank mutatója, az egyes cikkei a  Google-ben gyengébben teljesítenek, mint az alacsonyabb mutatóval rendelkező CNN hírei.

Kottke szerint persze kérdés az is, hogy lesz-e értelme az egész versenynek 2007-ben. A Gawker, a Weblogs Inc, vagy maga a Kottke.org máris valahol félúton tart a blogszféra és a hivatalos média között.

Címkék: New_York_Times Google blog forgalom

 

A hét blogja: A vajszínű árnyalat

 

Most persze bajban vagyok. Valamit írnom kellene arról, miért is fontos – érdekes – hasznos – szép A vajszínű árnyalat.

Egyáltalán, hova is sorolható? Közéleti blog? Részben az, de milyen közélettel foglalkozik? Leginkább az amerikaival. (Úgy tűnik, a szerző ott él.) Azért persze felbukkannak hazai dolgok, szó esik a médiáról, művészetről, olykor kicsit a magánéletről is...

A vajszínű átgondolt „projekt”, normális grafikával, képekkel, rosszul látható linkekkel.
Azt hiszem, engem azért érdekel, mert valamiért más, mint a naponta elém kerülő másik száz közéleti témába is belecsipkedő hazai egoblog.

Címkék: blogszemle közéleti_blog

 

Függőben

 

A napokban több online lap is beszámolt egy, a Symantec megbízásából készült kutatásról. Ennek során a vizsgálatot végző Dynamic Markets munkatársai arra az egyáltalán nem meglepő eredményre jutottak, hogy a számítógép-felhasználók 75 százaléka email-függőségben szenved.

„A vizsgálat négy jól elkülöníthető kategóriát állapított meg a felhasználók elektronikus levelezéshez való viszonyáról, amelyek a következők:

  • A tudatosak: a megkérdezettek 49 százaléka sorolható ide, ők azok, akik nem idegeskednek az emailjeik miatt, szigorúan csak a munkahelyükön és munkaidőben ellenőrzik levelesládájukat.
  • A totálisan függők: a megkérdezettek 21 százaléka nyilatkozta, hogy kényszeresen ellenőrzik elektronikus leveleiket, és pánikba esnek, ha nem férhetnek hozzájuk.
  • Az elutasítók: a válaszadók 10 százaléka vallotta magát olyan technofóbnak, aki az emailt csak az alapvető rendeltetése szerint, és csak nagyon ritkán használja. Azzal szemben a verbális kommunikációt részesíti előnyben.
  • A passzívak: a megkérdezettek 6 százaléka, elmondásuk szerint, annyi e-mailt kap, hogy a levélhalmaz egy idő után teljesen átláthatatlanná válik, így a magukat idesorolt személyek még a postaládájuk megnyitásától is rettegnek.”

Teljesen tudománytalan kiegészítésem: Szerintem az email-függőség egy általánosabb kommunikáció-függőség része. Ideges vagy, ha olyan helyen vagy, ahol nincs térerő? Kitör rajtad a viszketegség, ha 3 napig nem láthatod, vannak-e új hozzászólások a blogodban? Nyűgös vagy, mert „karbantartás miatt” nem lehet belépni az iWiW-re? Nem ugyanarról van szó?

Címkék: kutatás e-mail függőség

 

TimeSelect – Mit is jelentenek a számok?

 

A New York Times 2004.őszén rukkolt ki új szolgáltatásával, a TimesSelecttel  . A legolvasottabb online lap egy részének fizetőssé tétele nem váltott ki osztatlan lelkesedést  - a lépést akkor szakmai körökben is sokan bírálták.

A New York Times Company (NYTC) a  napokban közzétett adatai szerint a TimesSelect előfizetőinek a száma mára meghaladta a 390.000-t.

A PaidContent kicsit közelebbről is megvizsgálta a számokat és a rendelkezésre álló,  a NYTC igen csak óvatosan adagolt számokból is arra a következtetésre jutott, hogy azért szó sincs az új fizetős modell diadaláról. A TimesSelect felhasználóinak 60 százalékát eleve a nyomtatott lap előfizetői teszik ki, akiknek (többek között) ezzel a „hozzáadott értékkel” próbálják beadni a lap 6 százalékos drágulását.

A Paid Content szerint a TimesSelect november eleje óta valójában csak „csak” 20.000 előfizetőt tudott toborozni, ami önmagában szép szám, de mégis más, mint a NYTC hatjegyű értékei. A Toborzás ütemének lelassulása ráadásul arról árulkodik, hogy eddig az „alacsonyan csüngő gyümölcsök” begyűjtése folyt, ezután még jobban meg kell majd dolgozni az újabb online előfizetőkért.

Lehet, hogy a TimesSelect mégsem a várva várt megoldás a „hogyan csináljunk pénzt az online lapból” kérdésre? Az új szolgáltatás elsősorban a nyomtatott lap előfizetőit szolgálja ki, de csak az online olvasók töredékét képes a fizetős kapun becsalogatni.

Címkék: fizetős_tartalom New_York_Times PaidContent TimesSelect

 

" Web 2 – szép, új virtuális világ"

 

A FigyelőNet igen korrekt cikkben ismerteti a Web 2.0 lényegét. Vass István cikke a web 2.0 "filozófiától" a gyakorlati példákig sok mindennel foglalkozik, mégsem tűnik sem kapkodósnak, sem felületesenk.

Számomra ez a cikk tisztább, világosabb, mint az eddig ismeretterjeztési etalonnak tekintett, de a laikusokat túl sok részlettel terhelő MaNCS-írás. vagy a görcsösen  bennfenteskedő Index-írás.

Ez persze csak az én laikus véleményem. Kíváncsi vagyok, mit mondanak majd a Web 2.0 - guruk!

Címkék: web2.0 FigyelőNet

 

Blogszemle - 2006.01.27.

 

Néhány bejegyzés az elmúlt héten olvasott hazai blogokból (a teljesség igénye nélkül)

IT Lábjgyzet: A világ egy adatbánya
Az adatbányászati szaktudás egyre jobban felértékelődik – papíron. (Azok, akik a legjobban használhatnák, sokszor nem is tudnak róla.)  Bőgel György egy tanulmány kapcsán mindezt nálam sokkal alaposabban és frappánsabban fejti ki.

Online 2.0 blog: Online marketing előrejelzés 2006-ra (az eMarketer.com alapján)

Cavinton: A Blogter leleplezése  „blogteres srácok, szólnánk. azért mert a mainstream sajtó majom, még nem kell a függetlenséget játszóknak, vagy függetlenségüket őrzőknek is annak lenni. aki meg erre játszik, az menjen sajtóbálba, ahol dejkó ügynök húzza a talpalávalót.”

Parlamentblog: Blogolna a képviselő  „A képviselő inkább úgy gondolhatta, hogy felszáll a blogvonatra, hiszen gyors, trendi, tehát uccu neki kreáljunk egyet, hadd fájjon a feje a többieknek, hogy ez a fiú mennyire rajta tartja kezét a világ ütőerén...”

Kisvárosi webnaplóA mi kis pitiáner provinciánk   Pontosan ugyan nem értem, hogy ki kit és miért jelentett fel, a történetből (talán) talán az a maradandó, hogy egy egy blogot annyira komolyan vettek, hogy a bíróságon is idéztek belőle. Nagykorúsodunk?

Címkék: adatbányászat online_marketing bulvármédia politika jog blogszemle

 

Frissülő témák

 

Szájpropaganda

Néhány napja egy  amerikai rendezvény kapcsán írtam a szájpropaganda rendkívüli hatékonyságáról . A hvg.hu most Paul Marsdennel, a téma elismert szakértőjével  készített interjút. Olvasmányos szöveg, sok gyakorlati példával. (Persze senki se csodálkozzon, ha egy ilyen cikk elolvasása után mindenben manipulációt gyanít.)

Eurokereső

A Quaero projektért itt sem lelkesedett senki különösebben.
Uj Péter szokásos szerdai publicisztikájában alaposan belefeledkezett az ötlet (és a mögötte felsejlő szándékok) gyalázásába.

Higgadtabb változatnak itt az SG.hu cikke.

Címkék: marketing, kereső SG EU

 

Miből lesz az online gittegylet?

 

Tegnap idéztem  a MÚOSZ Online Szakosztályának kimúlásáról szóló közleményt. Az erős érzelmektől fűtött reakciókat olvasva szükségesnek érzem, hogy írjak néhány szót az előzményekről.
(Nem a belháborúkról és a piti pozícióharcokról, hanem a mégelőzményebbekről.)

A szakmai csoportot (szervezetet, partizánbrigádot, mittudoménmit) Vince Matyi Mátyás és Nyírő András alakították, valamikor '98 körül. Nyírő az akkor legismertebb hazai online kiadvány, az Internetto főszerkesztője volt, Vince pedig a még hamvas HVG Online szerkesztőségét szerkesztőségecskéjét vezette. Visszanézve mondhatjuk, hogy hiba volt mindezt a MÚOSZ keretei között elkezdeni, mentségként azért elmondanám, hogy a „tagozat” nem utasított el senkit sem azért, mert nem volt MÚOSZ-tagkönyve.

A bajokat nem is a tagok-, hanem a szervezet elutasítása okozta. Az Internetto, majd  később az Index, az Origo és a többi abban az idpben, majd később induló online kiadvány újságírói nem tartották fontosnak, hogy részt vegyenek a tagozat munkájában. Hogy ebben mekkora része volt a MÚOSZ elutasításának, nem tudom, viszont erősen érvényesült a „ha X. ott van, akkor én nem megyek oda” effektus.

Az Online Szakosztály működésképtelenségét  -  HH indulatkitöréseivel   ellentétben – nem a tagság aggkori végelgyengülése okozta. Steve Outing, Jeff Jarvis, Glenn Reynolds, Dan Gillmor, Jay Rosen  (és még sorolhatnám), az online újságírás ismert alakjai valamennyien 50 körüliek, mégsem állítja senki, hogy elszívnák a bájtokat a fiatalabbak elől.

A MÚOSZ Online Szakosztály szakmai értelemben már évekkel ezelőtt meghalt. A hazai on-line újságírás meghatározó alakjainak (Uj Péter, Bodoky, Weyer, …) távolmaradása miatt a tagság „érdeklődő” része csak céltalanul lötyögött, az online újságírással semmiféle kapcsolatban nem levők pedig addig játszották az „elnök-titkár-jegyző” játékot, amíg el nem fogyott a maradék tagág is.

Az Online Szakosztály önfelszámolása persze semmit sem oldott meg. Az őszi Internet Hungary szakmai vitáin ugyan elhangzott  , hogy „feltétlenül folytatni kellene azt itt elkezdett vitát”, azóta mintha minden résztvevőnek elment volna a kedve az egésztől.

Címkék: MÚOSZ szakmai_szervezetek

 

"Mi vagyunk a média'

 

"Írók, alkossatok remekműveket!" - szólította fel egykor Zsdanov a Szovjetúnió hivatásos betüvetőit.
"Bloggerek, alkossatok használható blog-definíciót" - biztattam nemrég a blogger-társadalmat.

Nem állítom, hogy biztatásom hatott, de Tóth Benedek most a blogolás lényegét meghatározni próbáló cikkel állt elő az SG.hu-n.
Sok jó gondolat olvasható a cikkben, de tartok tőle, hogy a laikusoknak ez az írás is megfekszi a gyomrát.
(Ráadásul hosszabb is, mint 200 karakter).
Talán jobb lett volna inkébb 2-3 blogbejegyzésnek megírni:-)

Címkék: blog ismeretterjesztés

 

A rádió krónikái és a középkori hírek

 

"A Kossuth rádió hírmagazinját is megfertőzte az egész magyar média betegsége: a katasztrófák, halálesetek, botrányok kiemelése. Érdekesség viszont, hogy a Krónika összeállításaiban a külföldi események szinte kizárólag életveszélyesek. Iraki öngyilkos merénylet, izraeli rakétatámadás, törökországi madárinfluenza, virginiai bányaomlás, bajorországi jégcsarnokbaleset, szlovákiai helikopterszerencsétlenség, Fidzsi-szigeteki földrengés - a Krónika kötelességszerűen beszámol a három legborzalmasabbról, fontos (de nem halálos) gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális eseményeket azonban elhallgat."

Néhány napja én is makogtam valamit a Krónikáról, Győrffy Iván  viszont a Népszabadságban igazi, alapos elemzést készített. 

Címkék: rádió újságírás

 

A BBC közönségének a web az elsődleges információforrás

 

A brit véleményformálók körében végzett felmérés szerint a jelentős bel- és külpolitikai  történések idején   BBC hírforrásai közül a legtöbben az internetes híreket http://news.bbc.co.uk/   választják. A 32 százalékot elért BBC News website 2004. októbere óta 8 százalékot javított pozícióján.

(via Cyberjournalist.net)

 

Médiaetika konferencia

 

Változások az európai médiaetikában. Az eMaSa oldalán bukkantam a ma kezdődő rendezvény honlapjára vezető linkre.
A programot böngészve úgy tűnik, hogy a nemzetköziséget Ukrajna, illetve a rendezvényt támogató  Nagy Britannia képviseli. Bevallom, az előzetes programnál sokkal inkább izgatja a fantáziámat a honlapon beígért blog.

 

Megszűnt a MÚOSZ Online Szakosztálya

 

"Megszűnt a Online Szakosztály, miután a szakmai közösség nem tudott elnököt választani többszöri próbálkozás után sem. A szakosztály tagjai - a szervezeti és működési szabályzat értelmében - közgyűlést hívtak össze, ám határozatképtelenség miatt nem volt módjuk új elnököt és titkárt választani. „Az elmúlt hónapok során számos kísérletet tettem, hogy megújult formában, valós tartalommal új szakosztályt hozzunk létre. Sajnos e kísérleteim nem jártak sikerrel” - fogalmazott Balassa Gergely, a szakosztály megbízott vezetője, aki levélben tájékoztatta a Szakosztályok Titkárságát a szomorú tényről."

Forrás: muosz.hu

Figyelem, nem az ONLINE ÚJSÁGÍRÁS, csak a MÚOSZ Online Szakosztálya szűnt meg!

 

EuroBlog2006

 

Néhány hete időt és energiát nem sajnálva kitöltöttem az EuroBlog2006 felmérés kérdőívét.
Jótett helyébe jót várj – a napokban megkaptam a felmérés eredményeinek összefoglalóját. Ezt szeretném most megosztani az érdeklődőkkel.

A páneurópai felmérés célja az volt, hogy megvizsgálja a blogok használatát a public relations és a kommunikációmenedzsment szakemberek körében. A 12 országra kiterjedő kutatás során 587 választ sikerült begyűjteni. Ezekből a következők derültek ki:

A résztvevők harmadának legfeljebb csak halvány elképzelései vannak a blogokról: 3,9 százalékuk nem is hallott a témáról, 27,8 százalékuk ugyan olvasott / hallott ezt-azt, de maga még nem látott blogot. Elég  hervasztó ez az adat, különösen annak tudatában, hogy a válaszadók többsége 40 év alatti, diplomás pr/kommunikációs szakember. Mi várható akkor az „átlagos üzleti döntéshozóktól”?

A felmérés ugyan kiemeli, hogy a válaszadók 2/3-a „használ blogot”, a részletes adatok szerint csak 18,1 százalékuk a napi bloghasználó, további 9 százalék, aki heti 2 alkalommal kukkant rá a blogokra.

A válaszadók 32 százaléka egyáltalán nem szándékszik blogot indítani, 42 százalékuk azonban egy éven belül belevágna. Fenntartásokkal kell kezelni az ilyen válaszokat. A szomorú szemű adatfeldolgozókra gondolva sokan hajlamosak mindenfélét ígérgetni.

Fontosak a blogolást elutasítók érvei: A legtöbben azért válaszoltak így, mert nem világos számukra a  blogokból származó előny (31,3 %), illetve nem biztosítottak a „személyi feltételek” (22,1%) Ez utóbbi nyilván azt jelenti, hogy a kollégák közül senkinek sincsen olthatatlan blogolhatnékja.

A blogok üzleti  használatát korlátozó tényezők közül a vélaszadók a kommunikáció tartalmának ellenőrizhetetlenségét (44,4 %) és a kommunikációs stratégiába történő integrálás nehézségét (40,6 %) emelték ki.

Az eredmények pontosságát lehet vitatni, de úgy érzem, a tendenciákat jól mutatják ezek a számok.
Nagyon kíváncsi lennék, milyen adatokat kapnánk egy hasonló hazai felmérés eredményéül!

Adalék:

Az EuroBlog2006 honlapja.

 

Kommunikációs problémák az iWiW-nél

 

Divatos téma. Az iWiW közösségi portál („social network”), aminek az a lényege, hogy  megkeresheted (a rendszerbe regisztrált) ismerőseidet, illetve online is űzhesd a közös ismerősök keresésének ősi rítusát. (Ha fogalmad sincs, miről van szó, olvasd el a magyar Wikipedia ismertetőjét, vagy a Népszabadság cikkét)

Az előzmény, a 2002-ben indult WiW egyik vonzereje sokáig zártkörű működése volt. (Mi benn, ti kinn...)
Némi technikai és koncepcionális átalakítás után aztán 2005. végén kitört az általános iWiW-mánia, feldúzzadt a tagság, sokszorosára nőtt a napi forgalom.

Bár a hálózaton belül működnek szolgáltatások (levelezés, fórum, apróhirdetés stb.), valójában nem ez, hanem a turkálás, a skalpgyűjtés, a mások ismerőseinek számbavétele tűnik a fő attrakciónak.

Az iWiW  elég ügyesen ünnepelteti sikereit a médiában. Elképesztően ügyetlen viszont, mikor saját 217 000+ regisztrált tagjával kellene kommunikálnia, vagy az egyre újabb és újabb fórumokon megfogalmazódó kritikákra kellene reagálnia.

Nyilván az iWiW-et is emberek működtetik, nem robotok.  Miért láthatatlanok? Tudjuk, hogy kik állnak a különböző amerikai közösségi szolgáltatások mögött, olvashatjuk blogjukat, ismerhetjük véleményüket. Nem tudjuk viszont, kik, miért és hogy döntenek az iWiW-en, legfeljebb csak azz észleljük, hogy rossz viselkedésünk miatt átmenetileg szünetel a szolgáltatás.

Az iWiW most olyan, mint egy hirtelen növekedésnek indult kamasz. Nemcsak a keze-lába lóg ki a pillanatok alatt kinőtt ruhából, de a gyerekkor és a felnőtt lét között vergődve komoly viselkedési zavarokat is mutat.

További adalékok:

Tekatana a megújult iWiWről
Doransky kétségei
Nem hivatalos iWiW-blog
(frissítés) HH észrevételei

 

Blogokat vett a svéd Bonniert

 

Az elmúlt év szeptemberében megvásárolt Manolo divatbloggal Svédországban a Sydsvenskan napilap elsőként integrált „külső” blogot saját online kiadásába. Most a Bonniert „médiakonglomerátum” egyszerre 8 tematikus blogot tett magáévá. Persze nem régészettel, vagy ornitológiával foglalkozó blogokról van szó. A témák a szokásosak: Kütyük (gadgets), játékok, iPOd, videó, autók, bringák...

(via Media Culpa)

Nem hinném, hogy tömegesen akadnának itt olyanok, akik rendszeresen böngészik a svéd napisajtót. Inkább csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem csak a sokmilliós olvasótáborral rendelkező világlapok látnak fantáziát tematikus blogok integrálásában.

 

Médiadiéta

 

Miközben egyre többen táplálkoznak tudatosan, tevezik meg gondosan napi ennivalójukat, kevesen ügyelnek a napi médiadiéta gondos összeállítására.

Ahogy a táplálkozási szakemberek a fehérjék szénhidrátok, rostanyagok megfelelő arányára hívják fel a figyelmet, úgy kellene kevernünk az médiatípusokat és a különböző politikai irányultságú hírforrásokat is. Az egyoldalú médiafogyasztás komoly zavarokhoz vezethet.

Eric C. Deggans ( Poynter Online) cikkéből többek között kiderül, hogy a kizárólag az internetre hagyatkozók hajlamosak kizárólag véleményüket megerősítő forrásokat olvasni, míg a szenvedélyes tévénézők többsége szinte teljesen lemarad a helyi hírekről...

Megdöbbentő adatokkal szolgál az a tanulmány is, ami a 9/11 után kialakult véleményeket vizsgálta: Azok, akik elsősorban a televíziós műsorokból tájékozódtak erősebb érzelmi befolyás alá kerültek, hajlamosabbak voltak elfogadni a rendőrség és az állam ellenőrzési jogának kiterjesztését, mint a más forrásokból informálódók.

A megkérdezett szakértő szerint a rendelkezésre álló rengeteg forrás miatt a  médiadiéta tervezése ma már leginkább az általános „time management” (időgazdálkodás) része.

Meg kell fordítani az ismert közmondást: Több (hír)kolbász, mint nap.

(A cikkből több más tanulmány is elérhető.)

 

Baj van a számokkal

 

Az újságírók állítólag be vannak oltva matematika ellen. (Sokan még büszkék is erre.)
A Wall Street Journal  egy olyan újságíróról ír, aki 10 éve már szemináriumokon próbálja felhívni gyarló kollégái figyelmét a legelemibb hibákra.

Richard Holden  szerint általában nem magukkal a számokkal, hanem azok értelmezésével van a baj. Jellemző, hogy a hallgatók többsége a  szemináriumokon bemutatott, a Való Életből vett hibákat sem ismeri fel. Demográfiai adatok? Szavazatarányok? GDP növekedés? Csupa hibaforrás.

Hoden szerint a gazdasági- és sportújságírókat kivéve a sajtómunkásoknak nem sok fogalma van az elemi matematikáról sem.(Bocs, de nem pontosan értem, hogy a sportújságíróknak milyen magasabb szintű matematikára van szükségük.)  Ennek szerinete jórészt az amerikai oktatási rendszer az oka: Könnyen szerezhet valaki úgy újságíró diplomát, hogy közben egyetlen óra matematikát sem tanul.

Na, nálunk ilyen elő sem fordulhat. Egyrészt híresen jó a matekoktatásunk, másrészt folyamatosan formában tart minket a politika: „Ha 10 százalékkal csökkentjük a TB kulcsot, hány munkahelyet kell teremteni ahhoz, hogy...”

 

Szájról szájra (WOMA)

 

A fogyasztók jobban hisznek a többi fogyasztónak, mint a reklámoknak. (Ezt rég tudni.)
Az internetnek köszönhetően a fogyasztók a korábbinál nagyságrendekkel több másik fogyasztót érhetnek el, akik számára az ő üzenetük sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint a reklámok üzenete.
Miközben a szakértők ajánlásainak a vásárlók 27 százaléka hisz, a barátok, ismerősök ajánlásait 65 százalék fogadja el.

(forrás: Word of Mouth Basic Training)

A következtetés nyilván az, hogy a reklámoknál sokkal hatásosabb lehet, ha a sokak által olvasott blogokban és más társadalmi hálózatokban „beszélnek” (és jókat mondanak) az adott termékről, szolgáltatásról. (Már csak azt szeretnék tudni, hogyan lehet ezt a beszédtémát befolyásolni.)

Ha egy kis lépéssel tovább lépünk, rájövünk, hogy lehet a reklámozni kívánt termék akár a POLITIKA is. Érvényes-e erre is szakértők által emlegetett szabály? Jobban elfogadjuk ismerőseink, mint a szakértők (politikusok, elemzők, újságírók) politikai véleményét? Ha igen, akkor lényegében meg is magyaráztuk, mire is valók a politikai blogok.

 

A hét blogja: Szemétdomb

 

A Médiablog továbbra sem politizál. A választási kampány hivatalos beindulása alkalmából egy pártsemleges politikai blogra szeretném felhívni a figyelmet.
A Szemétdomb  saját meghatározása szerint „vegyes kampánymaszlag”, itt pártszimpátiától függetlenül mindenki kiguberálhatja magának a mindennapi betevőt...

 

„Kommentszünet” - Bekeményít a Washington Post

 

A múlt héten a Washingtonpost.com „átmenetileg” felfüggesztette egyik blogjában a hozzászólás lehetőségét. Az intézkedést az egyik belpolitikai cikk kapcsán elszaporodó „személyeskedő, profán és gyűlölködő” hozzászólások váltották ki.

Az elmúlt június óta nem találta megoldást a destruktív tartalma kezelésére a Los Angeles Times online kiadása sem. Az olvasók által szerkesztett „wikitorial” akkor a pornográf és gyűlöletkeltő anyagok áradata miatt néhány nap alatt zátonyra futott.

A New York Times hosszasan idézi  Jim Brady-t, a washingtonpost.com főszerkesztőjét,  aki persze csak arra tud hivatkozni, hogy az összes többi blogjukhoz továbbra is lehet hozzászólni és hogy „keresik a megoldást”.

Szerintem ebben a keresésben nem is kellene nagyon messzire menniük. Valamennyi népszerű blog – különösen a politikaiak – ki vannak téve a durva „beszólásoknak” és a spameknek. (hozzászólásnak álcázott reklámok stb.) Ennek ellenére az „A-listás” blogokban  a hozzászólások meglepően „tiszták”, zavarmentesen olvashatóak. A megoldás egyszerű: Rendszeresen  tisztogatni kell a hozzászólásokat.

A nagy internetes hírportálok nyilván sokkal jobban vonzzák a különféle támadásokat, mint a kisebb, körülhatároltabb közösséggel bíró oldalak. A támadások, bunkó hozzászólások mindenképpen azokat a konzervatív lapvezetőket támogatják, akik eddig is nehezen fogadták el az „olvasók beengedését” a lapba. Remélem, hogy a Post a kollektív büntetés helyett megtalálja az olvasói levelek szűrésének a megfelelő módját. A megfutamodással csak a támadók öntudatát erősítik.

 

Rádiós hírverseny

 

Reggel a Krónikában vezető helyen foglalkoztak azzal, mit is mondott „a Budapest Riportot kiadócég egyik tulajdonosa” a Pilvax kávéházban. Az adás másik hosszú blokkjában egy szakértő beszélt a gáz fűtőértékéről és az áramlási veszteségről.
A baj csak az, hogy mindkét anyagot szóról szóra leadták már a tegnapi a Déli Krónikában is.

(A „gázos” anyag egyébként is inkább az Urban Legends gyűjteményébe illene. Emlékeim szerint háziasszonyok már évtizedekkel ezelőtt is panaszkodtak, hogy a „jó magyar gáz” helyett a lassan főző  "Barátság gázt” kapjuk, illetve hogy a „baráti segítségnyújtásért cserébe kapott kubai cukortól nem elég édesek a befőttek”.)

 

Web 2.0 linkgyűjtemény

 
Az emberiség nagyobb részét soha nem fogja érdekelni, mi is az a Web 2.0. és miért is jó ez neki.
A téma iránt érdeklődő kisebbség számára nagyon hasznos lehet  most elkészült web2.lap.hu linkgyűjtemény.
Az oldalt hivatalosan a Blogter jegyzi, ténylegesen Doransky szerkeszti.
 

Ne keseredj el

 

"A következő feladatsor helyes kitöltésével összesen 100 pontot gyűjthet. Ha Önnek 80 pontnál kevesebbet sikerül szereznie, szüksége van ránk." - olvasom a Szerkeszt.hu weboldalon.

Ügyes ötlet, máshol is alkalmazható lenne. Egy gyors teszt segítségével mérd fel a helyzetet, keseredj el kellőképpen, majd rendeld meg a szolgáltatást!  (Persze vigyázni kell, hogy a teszt elég nehéz legyen. - Kérem, jelentkezzen, aki segédeszköz nélkül 80 százaléknál többet ért el! Nyelvészek kíméljenek.)

Erről jut az eszembe: Egy barátom mesélte, hogy gimnazista korában tornaórán mindig egy közeli tóra jártak le úszni. Elvileg 16 foknál hidegebb vízben nem lehetett tornaórát tartani, de valahogy a tornatanár "hivatalos" hőmérője mindig legalább 16,5 fokot mutatott. 

(A tesztre Wolf Gábor hívta fel a figyelmemet.)

 

Blogszemle – 2006.01.20.

 

A PR nem csak a nagyok játékszere
Wolf Gábor saját példáján mutatja  be , hogyan lehet  egy  kis céget   elsősorban   PR-re alapozva felépíteni

A Világpolgárok most Londonból tudósítanak
(Lám-lám, betűkkel és néhány fotóval is lehet átélhető tudósítást készíteni.)

Ferdeszemű magyar média  -  Pocakos természetesen már megint egy olyan, fontos magyar vonatkozású hírt talált, amiről itthon „megfeledkeztek”

Illegális letöltés, vagy gerillakampány? A Mark.hu szerint manapság már lopás közben sem lehetünk biztosak abban, hogy lopunk, lehet, hogy valójában egy marketingakció készséges célpontjai vagyunk.

Saját hírportált ide  - HH őszinte lelkesedéssel ír a legújabb (web 2.0.) technológiákon alakuló, rugalmasan alakítható, személyre szabható hírportálokról. Én ugyan azt gondolom, hogy itthon az ilyen megoldások tömeges elterjedésére nem számíthatunk, de a bejegyzést ennek ellenére feltétlenül érdemes elolvasni.

 

Trafik

 

Vagyis forgalom (traffic). Persze nem a budapesti dugókról lesz szó, hanem a hazai internetes forgalom növekedéséről. A Webaudit egymást követő   diadaljelentésekben tudatta, hogy a hazai honlapok látogatóinak száma az év első heteiben soha nem látott magasságokba szökött. Ennek  - szerintük – legfőbb oka, hogy sokan kaptak karácsonyra számítógépet, illetve széles sávú hozzáférést – most tehát rávetették magukat az internetre.

Kicsit csalódtam. Bevallom, szívesebben olvastam volna, hogy a rohamosan emelkedő színvonalú haza internetes tartalmak ellenállhatatlanul vonzzák   a néptömegeket.

Azért egy nagyon feljövő webhelyről tudok : Rendkívül gyorsan nő  az iWiW  forgalma.

Az iWiW sikere azt a vélekedést támasztja alá, ami szerint az interneten egyre inkább  nem a hagyományos értelemben vett tartalomé, hanem a szolgáltatásoké a főszerep. (Az iWiW közösségi webodal, aminek lényege az ismerősök „gyűjtése”. Bár a iWiW rendszerén belül lehet hirdetni,  fórumozni, projekteket indítani, a részvevők többsége – érzésem szerint – megmarad a „gyűjtögetésénél.”)

Ép ésszel (vagy inkább a hagyományos tartalom-centrikus gondolkodásból kiindulva) nehéz megmondani, mi is az iWiW – jelenség kényege? A kapcsolat maga a tartalom?
Na,  hát ez a szép az internetben.

 

Craig Newmark lenyomja a világsajtót (is)?

 

Pontosabban: Lenyomja a sajtó maradékát. Newmark, illetve édes gyermeke, a Craigslist az a mumus, amivel a kezdő lapmenedzsereket  ijesztgetni szokás. A Guardianban megjelent  interjúban  most azt olvasom, hogy Newmark beszállt egy olyan újfajta médiavállalkozásba, aminek élén Jeff Jarvis áll. (Sajátos, hogy a Guardian Jarvist a „MediaGuardian publicistájának” aposztrofálja, finoman megfeledkezve a rendkívül népszerű BuzzMachine blogról.)

Az előreláthatólag tavasszal induló vállalkozásról annyit lehet tudni, hogy nem tisztán a „civil tartalomra” épít, de a professzionális szerkesztésen kívül újfajta „kollaboratív szűrési technika” segít abban, hogy mindig a nagy történések leghitelesebb verziója jusson el az olvasókhoz..

Persze Newmark maga is blogol. Nem sokat ír az új projektről, de annyi azért kiderül, hogy 1) „a hírgyártás jelenlegi infrastruktúrája – szerkesztés, olvasószerkesztés – igazán nagy találmány” 2) „az új kezdeményezés szándékaik szerint a jelenlegi média kiegészítésében, megőrzésében és növekedésében segít majd.”

Jeff Jervis maga is elég szűkszavú:  „Célunk egy olyan platfom létrehozása, ami a legjobb technológiák, a közösség és a szerkesztők segítségével rendszerezi a világ híreit.”

Na, most aztán tavaszig rághatjuk a körmünket...

 

Kirugtákmertblogolt

 

Egy éve még divatosak voltak a blogolás miatt kirúgott dolgozókról szóló (külföldi) hírek. Mostanában valahogy elmaradoztak ezek a „kis színesek”.

Tegnap viszont kaptam egy hazai „kirúgós linket" .
Tulajdonképpen magánblog, de a szerzője néha érintőlegesen írt munkahelyéről, egy bulvárlap szerkesztőségéről is. Nem szellőztette meg a lap üzleti stratégiáját, nem szidja  főnökeit, nem fúrta  kollégáit. Nehezen tudom elképzelni, hogy az itt olvasható ártatlan bejegyzésekért rúgjanak ki egy egyébkén jól teljesítő munkatársat. (Arra gondolni sem merek, hogy a bloggernek a bejegyzésekből egyértelműen kiderülő „szexuális orientációja” - vállaltan meleg -  volt a valós ok.)

A munkahelyek egy része makacsul ragaszkodik kommunikációs monopóliumához. Csak a kijelölt, kiképzett emberek nyilatkozhatnak, csak előre egyeztetett szövegek kerülhetni ki a  „ nyilvánossághoz”, csak a teljesen üzembiztos emberek képviselhetik bárhol, bármilyen körülmények között a céget.

Az internetnek köszönhetően  ez a hozzáállás ma már  teljesen értelmezhetetlen. Az interneten (fórumokon, blogokban) megjelenő véleményeket a korábban, a hagyományos médiával „kezelésében” bevált módszerekkel (helyreigazítás, sajtóper, hirdetések visszavonása) nem lehet.

Egyes munkahelyek kategorikusan tiltják, hogy dolgozói szakmai blogot vezessenek. De megtiltható-e egy munkaidőn kívül írt magánblog? Az énbloggerek írnak erről-arról és persze előbb-utóbb megemlítik  munkahelyüket is, de legalább körülírják, hol is dolgoznak.

Meg lehet ezt tiltani? Meg szabad ezt tiltani? Ellenőrizheti egy vállalat, hogy szabadidőmben, magánlevelezésemben mit írok róla? Megszabhatja-e, hogy társaságban milyen szövegkörnyezetben említhetem? Akkor hogyan tilthatja meg / szankcionálhatja említését egy magánblogban?

Lehet persze, hogy ez a „kirúgós történet” csak mese, mellébeszélés, vagy provokáció.
Az ebben a bejegyzésben felvetett, és jórészt megválaszolatlan kérdések viszont valósak.

 

Gmail, a helyes

 

Bejegyzéseimet rendszerint nem közvetlenül a blogszerkesztőbe, hanem először Wordbe írom be. Ennek oka nem valami hagyománytisztelet, ragaszkodás, ódivatúság, hanem a sok elütés. Szükségem van a Word (pontosabban a MorphoLogic) helyesírás-ellenőrzőjére, hogy legalább melléütéseim egy részét kiszúrja.

Most átmenetileg nem férek hozzá megszokott programomhoz, sokszorosára nőtt a cikkekbe kerülő elütések száma. (Én magam képtelen vagyok kiszúrni saját hibáimat)

Átmeneti megoldást keresve, véletlenül jutott eszembe, hogy hátha a sok nyelvet ismerő  Gmail képes a magyar szöveget is javítani.
Magam is meglepődtem, mert IGEN, javítja. Kicsit butácskán, mert minden összetett szót szét akar szedni, viszont megjelöli az elütések miatt értelmetlenné vált szavakat.

Gondoltam, közkincsé teszem "találmányomat". (Természetesen ezt a szöveget is a Gmaillel ellenőrizettem - talált is benne elütést rendesen.)

 

Quaero projekt - az európai szuperkereső

 

"Azt írja az újság"  hogy a Bertelsmann irányítása alatt hamarosan elkezdődik annak a német-francia multimédiás  keresőnek a fejlesztése, ami majd lenyomja a Google-t és a Yahoo!-t, véget vet végre a nyomasztó amerikai technológiai fölénynek.

A cikk szerint Jacques Chirac újévi beszédében már a "globális kihívásokra adott válaszként" ünnepelte a még el sem indult Quaero projektet, amiből sejthető, hogy itt nem anniyra informatikai, mint politikai kihívások állnak a középpontban.

Pénz nyilván lesz, mindenféle vegyesbizottságokból, szakmai konferenciákból, színes kiadványokból sem lesz hiány. Remélem, a fejlesztés új munkahelyeket is teremt majd. Nagyjából ennyit várok az egésztől.

Emlékeim szerint a Google-t két egyetemista dobta össze. A Yahoo! is valahogy így jött össze. Meglátjuk, hogy az amerikai innovációval szemben versenyképes-e az európai politikai akarat.


 

Olyan, hogy blogolás nincs is!

 

Simon Dumenco szerint nem létezik olyan tevékenység amit blogolásnk nevezhetnénk. Ennek megfelelően tökéletesen értelmetlen az a számos lap által követett gyakorlat, amikor a lap online kiadásában a „blogokat” elkülönített, „egzotikus” mellékletként  kezelik.

Az AdAge.com-on   megjelent cikkben Dumanco kifejti, hogy a „blogger egyszerűen egy író, akit éppen divatos (cool) néven nevezünk.” … „Az egyszerűen olyan „írás, ami különösen hatékony publikációs technológiát alkalmaz.” (Ha tehát a technológia alapján neveznék el a tevékenységet, akkor például a szövegszerkesztővel dolgozót wordderként emlegetnénk.)

Tovább >>

 

Szerintem…

 

Az elmúlt másfél évben sokat írtam a „hagyományos média” helyzetértől, a "mainstream" média kritikájáról és a kialakult újságírási – szerkesztőségi modellek alternatíváiról (civil újságírás, közösségi újságírás, blog, wiki stb.)

Nem akarok észosztó szerepkörben fellépni, ezért általában a nálam okosabbak mondandóját idézem, legfeljebb rövid megjegyzéseket fűzök hozzájuk.

Az utóbbi hetekben érkezett néhány visszajelzés megmutatta, hogy még a tapasztalt olvasók is könnyen összekeverik a  különböző álláspontok bemutatását az én személyes véleménnyemmel.
Nem az ő hibájuk, nyilván nem volt mindenhol elég világos, hogy kihez tartoznak a nem szó szerint idézett  - ezért idézőjel nélküli – szövegek. 

Továbbra sem szeretnék az előtérbe tolakodni, de a félreértések elkerülése végett a következőkben röviden  összefoglalom, amit a „hagyományos média – blogger ellentétről” és a kapcsolódó témákról gondolok. (Nyilván sok minden kimarad majd.)

1. A napilapok elvesztették hagyományos, „hírlap” funkciójukat. A lapzártával befagyó „friss hírek” értelmezhetetlenek a folyamatosan frissülő hírportálok világában.

2. Hiszek a napilapok és a többi médiatér többi szereplője (köztük az online média) közti feladatmegosztásban. A friss hírek szolgáltatásától megszabaduló napilapok legjobb hagyományaikra építve a tényfeltárásra, az összefüggések bemutatására koncentrálhatnak.

3. A „civilek” készítette tartalom nem helyettesíti, legfeljebb kiegészítheti a professzionális újságírói munkát. A „civil” forrásoknak kiemelt  szerepe lehet a helyi médiában, felbecsülhetetlen a szemtanúk beszámolója  rendkívüli helyzetek esetén, de azt állítani, hogy csak a civilektől származó információk lehetnek hitelesek több, mint komolytalan.

4. A multimédia nem cél, csak egy eszköz a sok közül. Nem hiszem, hogy a jövőben minden újságírónak multimédia-specialistává kellene válnia. Ezen a területen is fontos a szakosodás.

5. A világszerte termelődő blogok 99 százaléka a média szempontjából érdektelen, értékelhetetlen. (Ez nem jelenti semmiféle értékítéletet.) A maradék 1 százalékban azonban akadnak olyan értékek, melyeket kár lenne figyelmen kívül hagyni.

6. A „hírblogok” többsége a hagyományos sajtón „élősködik”. Gyakran azonban több forrás felhasználásával, új szempontok bevetésével és a blogger személyiségének hozzáadásával feledtetni tudják ezt a másodlagosságot. (Nálunk egyébként a „hivatalos” sajtó is előszeretettel dolgozik mások anyagaiból.)
Természetesen felbukkannak a bloggerek között egy-egy szűkebb téma szakértői is. Az ő belépésük a hírgyártásba és feldolgozásba az adott területen komoly minőségi javuláshoz vezethet.

7. Véleményem szerint azok, akik újságírói módszerek alkalmazásával elsődleges információkat adnak közre, intézményhez (szerkesztőséghez) való tartozásuktól függetlenül újságírónak tekintendők.


8. Az online lapok többféle stratégiát választhatnak a blogoszférához való közeledésre: 1) A blogokban – vagy általában az olvasók között felbukkanó -  vélemények beengedése a lapba. 2) Saját blogok indításával beépülni a blogoszfáérába 3) Teljes elzárkózás.

9. A következő években a szerkesztőségek és a „civil tartalomkészítők” szorosabb együttműködése várható. Az újságíróknak tudomásul kell venniük, hogy többé nem felkent megmondóemberek, az információk kizárólagos birtokosai, inkább a sok forrásból származó információk gyűjtői, szűrői és továbbadói.


 

Rebeka

 

Undorító, ahogy a média kezelte /kezeli a „Rebeka-ügyet”.
Az egész tudományos hírként indult: Magyarországon első alkalommal hajtottak végre „élődonoros májátültetést”. A hír még a megfelelő helyen startolt.
Beteg gyerek, saját májának egy részét feláldozó apa – a bulvármédia azonnal megérezte, hogy itt a legújabb nyáladzásra alkalmas téma. Nincs is ebben semmi rendkívüli.A baj az, hogy a versenybe beszállt a közszolgálati (vagy inkább közpénzekből eltartott ) média is.

Nekem is van gyerekem, valamennyire át tudom érezni a család tragédiáját. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy egy kisgyerek súlyos  betegségéből nem szabadna kukkolós reality show-t csinálni!

A gyerek túlélési esélyeinek latolgatása az orvosi konzílium dolga. Az orvosi etika körébe tartozik, mit és hogyan osztanak meg ebből a családdal.  Ennek a vezető hírekben való szerepletetése nem más, mint a Matthäus-ügy szintjére vinni egy gyerek  élet-halál harcát.

Rebeka tegnap délután meghalt. Ma reggel 7-kor még mindig ez volt a Krónika vezető híre! Mivel az orvosokból csámcsogásra alkalmas információkat nem sikerül kihúzni, a közszolgálati hírműsor (minden más hírt megelőzve) összefoglalta Rebeka betegségének történetét. (Itt kapcsoltam ki a rádiót.)

A politikusok betegsége, halála közügy. II. János Pál haldoklása és halála jó példa arra, hogyan alakítható át ez hetekig elhúzódó médiaeseménnyé. (Ennek az emberi méltóságot sértő ízléstelenségéről hosszasan lehetne írni.)
Ariel Saron politikus. Izrael miniszterelnöke. Élet-halál harca nem (csak) magánügy. A bulvármédia természetesen Saron válságos állapotát is alaposan kihasználja, de ezzel nincs mit tenni.

Rebeka nem volt közszereplő, betegsége, kezelése orvosi szakkérdés, halála a család belügye. Nincs itt mit kukkolnunk, legalább most, halála után le kellene szállni a témáról.

 

VSZ, de nem a Varsói Szerződés

 

reklám eleje >>> Ahogy írtam már, én itt afféle albérlő vagyok. A Médiablogban elég szabadon garázdálkodok (nőket felhozni és este 10 után hangoskodni azért nem szabad), de a többi szobába csak akkor mehetek be, ha hívnak. Persze előbb-utóbb minden albérlő terjeszkedni kezd. Én most a dolgozószobában próbálok egy kis sarkot megszerezni:

A napokban indul a hvg.hu új rovata, a Vállalkozó Szellem. Itt fogok majd tanácsot adni azoknak a vállalkozóknak, akik úgy érzik, hogy valami nem stimmel a honlapjukkal.
A rovat még nem működik, de a rovathoz tartozó fórum már él. Jelentkezni lehet a kkv@dotkommentar.hu mailcímen is.
Megragadom az alkalmat és ezúton közlöm az érdeklődőkkel: Nem igaz a hír, a Médiablog nem tervezi, hogy további intenzív terjeszkedéssel kitúrja a Főbérlőt << reklám vége

 

Metazin-blogger barátság

 

A Metazin szerzői  fontosnak tartották, hogy Blogger-újságíró barátság című bejegyzésükben ismét hallassák véleményűket   a "hagyományos sajtó" (MSM) és a bloggerek közt zajló vitában. Valamiért úgy gondolták, hogy az általuk rendezett tárgyaláson majd én képviselem a populista bloggereket, akikkel ők szembeállíthatják a maguk tanúit.

Bocs, de ez így nem jó. Először is azért nem, mert én soha nem állítottam, hogy a blogok hivatottak leváltani a „régi médiát”, nem írtam, hogy a bloggerek az igazság kizárólagos birtokosai, sem azt, hogy az újságírók hivatalból mind hülyék. Írtam viszont többször arról (számos kiváló szakértőt idézve), hogy a hagyományos szerkesztőségek kinyitásával és a „külső információszállítók” (bloggerek, szakértők, alkalmi szemtanúk) hozható létre a kinyilatkoztatások helyett folyamatos párbeszéden alapuló új „médiaszféra”.

Sajnos nem túl meggyőző a Metazin új koronatanúja, Franklin Foer sem. Froer ugyanis erősen elkötelezett republikánus újságíró, aki a MSM-blogoszféra vitát a konzervatív sajtót támadó liberális bloggerek politikai csatározásaként fogja fel.

Kedves Metazin, megint másról beszélünk.

Utóirat. (Az alábbiakat hozzászólásként a Metazinra írtam volna, de ott ilyesmire – elvi megfontolásokból – nincsen lehetőség.)

„Ha az online újságírás olyan volna, mint a katonaság, akkor a dotkommentar.hu Pollnere, leánykori nevén Pécsi Ferenc lenne a gyalogsági főszemlélő. Szerencsére nem olyan, és Pollner sem afféle vezérőrnagy.”

Nos, ezt több okból sem értem. Szerencsére nem voltam katona, fogalmam sincs, mivel foglalkozik a gyalogsági izé (nem is igazán érdekel).  Azt sem tudom, mit csinál a „dotkommentar.hu Pollnere” -  ilyen ugyanis nincs. (A nevezett honlapon nem ezen a  néven és nem az újságírásról írok.)

Kedves Bence és Pogonyi urak, máskor tessék figyelmesebben olvasni!


 

A hét blogja: …jött szembe

 

Vannak blogok, amik tulajdonképpen tárcák, versek, publicisztikák, csak éppen úgy alakult, hogy egy blogban jelentek meg.
Vannak viszont blogok, amik semmilyen más formában nem élnének meg. Ilyen a …jöttek szembe is.

„Reggel 10-re járok a dolgozóba általában bicajjal, nagyjából a batyitól a Kolossy térig. Közben számolgatom a bárányfelhőket szembetekerő meg guruló embereket. Aztán jelentek.” – írja a biciklis blogger becherpig bemutatkozásában.

„összesen: 6
ebből futár: 1 (sisakban mind)
ebből pirostáskás, mégsemtélapó: 1 sisakos: 1
görkoris: 0
kocogó: 0
elöl-hátul műanyag dobozzal szerelt csepel kempingen egyensúlyozó bojtossapkás: 1

ja és 0 C° volt, szürke ég, köd, nonap, szélse.

fülemben: bombthejazz 2”

Nagyjából így néz ki egy napi adag.
Lehet, hogy neked ez csak értelmetlen számolgatás, sokan másképp gondolják. (Ha úgy vesszük, tiszta költészet.) A blog köré igen aktív közösség is szerveződött.

Az utóbbi időben az vettem észre, hogy az utcán járva én is ezt mormolom magamban: „összesen 7, ebből futár 2 ( sisakban)…”

 

„Az anonim napló és a pizsama- projekt”

 

Igen, eltaláltad, egy újabb „ismeretterjesztő” cikk a blogokról.
Vincze Zita a Népszabadság január 14-i számában hívja fel az olvasók figyelmét rá, hogy „internet legújabb divatja már itthon is dübörög” és „úgy tűnik, hogy nálunk is az évszázad műfaja lesz.”

Idáig eljutva érdemes eltűnődni azon, hogy vajon a „blogok dübörgését” tényleg meghallották a Népszabadság szerkesztőségének „kevésbé kifinomult hallású” tagjai is, vagy csak egy újabb, finoman álcázott Blogter-reklámról van itt szó? (Hozzátenném, hogy az utóbbi sem baj, a Blogter kampánya láthatóan az egész hazai blogszférára pezsdítően hat.)

Nagy a kísértés, hogy szétszedjem és szavanként csócsáljam ezt a cikket, de be kell látnom, hogy rettenetesen nehéz 2000 karakter terjedelemben (szóközökkel) egy blogot, de talán még internetet soha nem látott közönségnek elmagyarázni, mi is ez az egész.

Nem hiszed? Próbáld meg! Írj olyan, (legfeljebb 2000 karakteres) blog-definíciót, ami a teljesen kezdőknek is mond valamit, de a gyakorlott bloggerek sem röhögnek körül.
(Ha összejön néhány jó meghatározás, azokat a magyar sajtó rendelkezésére bocsátjuk.)

 

Csapatépítés (riporter kerestetik)

 

"Friderikusz Sándor februárban induló új közéleti-politikai tévéműsorához legalább 2-3 éves televíziós gyakorlattal rendelkező szerkesztő-riportereket keres, mindennapos elfoglaltsággal (egyéb munka nem fér bele). Korhatár nincs. Jelentkezni szakmai önéletrajzzal és fotóval lehet. A szakmai önéletrajzban a jelentkező részletezze, hogy korábban milyen tévéműsoroknál, milyen műfajban, milyen terjedelmű riportfilmeket készített! Mivel a műsor februárban már indul, fontos, hogy mielőbb jelentkezzen!"

(Forrás: www.kreativ.hu )

Ki megy be szívesen olyan éttermebe, aminek az ajtajára cédula van kitűzve: "Szakácsot, mosogatót azonnal felveszünk!"

 

Blogszemle - 2006.01.13.

 

„A keresők a web piócái”  A Sztahanov Jakob Nielsen írását ismerteti, amiben a webergonómia atyamestere erősen támadja a szerinte túlságosan keresőcentrikus webet. Ha jól értem arról van szó, hogy a tartalomszolgáltatók ma mér nem is felhasználók, hanem a keresők kegyeit keresik. (A lehető legjobb találatok érdekben csűrik-csavarják a tartalmat.)
(Közben belebotlottam a Szabadkultúra blog ide vágó bejegyzésébe is.)
 
iWiW – minden mennyiségben. A közösségi weboldal január első napjaiban közleményben jelentette be legfrissebb, kiugróan jó forgalmi eredményeiket. Az iWiW előretörésinek okairól és következményeiről a héten többször blogolt  a Hírbehozó  és az Onlinemarketing blog is  (Érdekes a köztük kibontakozott vita is.)

Web 2.0.arzenál  Hírbehozó újabb definíciós kísérlet helyett lefordított és kiegészített   egy jól összeszedett angol nyelvű gyűjteményt. Jól használható összeállítás.

Az Audion tündöklése és bukása  A Schrödngeren olvasott tanulságos történet arról, hogy néha a Nagy Halak nem a legízletesebb Kis Halat eszik meg.

Érettség   „…a piac beérésével együtt jár-e az innováció lassulása, ritkulása, illetve az utóbbi szükségszerű tünete-e az előbbinek. Hogy lehet a piac beéréséről beszélni, vetik fel a kérdést egyesek, amikor az infokommunikációs szektorban egymást érik az érdekesebbnél érdekesebb technikai innovációk?” – kérdezi Bőgel György az IT Lábjegyzetben.


 

Benne voltunk a rádióban

 

Tegnap Doransky és Tornado beszélt volt a Kossuth Digitális című műsorában.
Személyesen nem vettem részt az adásban, viszont a felvételt  hallgatva időnként úgy éreztem, mintha ott lebegne a szellemem…
Doransky a tőle megszokott, „több mint korrekt módon” többször is emlegetett, de nála ez normális. (Azért megjegyezném, hogy Doransky dícséretes nagyvonalúsággal hivatkozott a Blogter versenytársaira is.)

Sokkal inkább meglepett, hogy a műsorvezető Sípos Júlia  igen sokat merített a Médiablogból. Örülök, hogy hasznosnak találta bejegyzéseimet, szívesen használta egyes fordulataimat is, de talán legalább egyszer illett volna megneveznie tudásának forrását is.
(Nem a hiúság beszél belőle, hanem a médiaetika iránti elkötelezettség :-) 

Sajnos azonban a gyorsan összeszedegetett tudás nem bizonyult elégségesnek a műsor vezetéséhez. A riporter nem csak eljátszotta a Tájékozatlan Rádióhallgató szerepét, hanem át is élte....

Rosszul feltett, néha érthetetlen kérdésekre válaszolni hálátlan szerep. Doransky és Tornádó ennek ellenére igen jól állták a sarat. (Persze azért voltak feszült csendek, zavart heherészések.)

A felvételt ajánlom mindeninek, aki szeretne „találkozni” a két ismert bloggerrel, illetve aki a más hibájából kíván tanulni a rádiós újságírásról!

(Köszönet Keltnek  , a linkért!)

Adalék:

A Cloneshit bejegyzése rengeteg hozzászólással

 

Az International Herald Tribune óvatos lépése a blogoszféra felé

 

Digital Dialogue címmel blogot indított az IHT.
Nem állítanám, hogy elkapkodták a dolgot  - hosszan sorolhatnám  a blogoló napilapokat, és persze merész témaválasztásukat sem emelhetem ki. A „digitális technológia” a lehető legbiztonságosabb blogtéma (ugyanakkor erről a legnehezebb valami valóban újat, eredetit írni).

Puritán oldal, mérsékelt olvasói aktivitás – minden rendben.

 

„Civil” közreműködők felé nyit a német helyi lap

 

A Saarbrücker Zeitung  aktív közreműködésre biztatja olvasóit. Az olvasó-riporterek (leser-reporters) teljes cikkeket, képeket, vagy tippeket küldhetnek a lap online kiadásában külön e célra kialakított rovatba.   Egyelőre ugyan még elég szűkös a felhozatal, de a szerkesztők szeme előtt a norvég Verdes Gang bulvárlap példája lebeg. Ők két éve nyitottak az író-olvasók előtt, mára havi 10 címlapsztori alapanyagát találják meg ezek között az anyagok között.

(via Editorsblog.org)

(Norvég nyelvtudás híján nem tudom megítélni, hogy ez a közreműködő olvasók anyagainak magas színvonalára, vagy pedig a lap igénytelenségére utal.)

 

A média „felfedezi” a vallást

 

A szex és az erőszak 2006-ban is a Nagy Média vezető témája marad, de egyre többen látnak üzletet a vallásos húrok pengetésében is.

Paul R. La Monica, a CNN Mony szerzője számos kutatási anyaggal is alátámasztott cikkében arról ír, hogy a nézők, olvasók egyre nagyobb érdeklődéssel fogyasztják a különböző szinten és színvonalon adagolt vallásos, vagy vallási színezetű tartalmat.

Kérdés persze, hogy a vallás, vagy inkább a misztikum iráni fokozott érdeklődésről van-e szó?  A cikkben említett sikerművek ugyanis a vallásos témák megjelenésének igen eltérő példái.  Mel Gibson  keresztény egyházak által is kitörő örömmel üdvözölt propagandafilmje nehezen említhető egy kategóriában a katolikus egyház évszázados bűneit „leleplező” Da Vinci-kóddal. Ami közös bennük, hogy mindkettőre rengetegen voltak kíváncsiak. (Vajon mennyien vannak, akik mindkettőre befizettek?)

A cikk szerint sokak számára meglepetése Wall Disney friss családi mozija, a Narnia krónikái is. Tartottak tőle, hogy sokakat elriasztanak majd a C.S. Lewis műveiben  szereplő, alig leplezett keresztény allegóriák.

Be kell vallanom, én a filmben semmiféle keresztény allegóriát nem fedeztem fel. (Sőt, most, így utólag is nehezemre esne bármit belemagyaráznom) Persze, mindig vannak éberek. A ’60-as években egyes „ magas beosztású elvtársakban” az is felmerült, hogy esetleg nem politikai provokáció-e, hogy a tévémaci (a fogmosás végén) köp.

 

Miről szólnak a blogok

 

A témák eloszlása a blogszférában távolról sem egyenletes. Sőt, az utóbbi időben még tovább erősödnek a politikai és a technikai tárgyú bejegyzések. Mindezt Steve Rubel írja  és persze nem a magyar, hanem a „nagy pálya” alakulásáról szól.

Meglepő, mert azt gondolná az ember, hogy a bloggerek számának növekedésével nagyjából kiegyenlítődnek a témák és létrejön egy a hagyományos médiában megismert eloszlás, egyensúlyi helyzet.

Rubel szerint szó sincs erről és én hiszek neki. (Itt a bizonyíték, hogy a blogolás által is válhat valaki abszolút hitelessé.) Meglepő módon kevés az egészséggel (arrafele az egészségügyből inkább az összetétel első féle érdekli az embereket) és az utazással kapcsolatos blog. A „felülről vezérelt” weben mindkettő slágertéma. (Talán éppen ezért nem pálya a bloggereknek?)

Rubel persze tanácsadói szemmel (is ) nézi a kérdést. Lebeszélje ügyfeleit arról, hogy a politikai és technikai témákon kívül is próbálkozzanak (üzleti) blogokkal?

„Nem, legfeljebb a más elvárásokkal kell belevágni és más mércével kell mérni a sikert” – válaszolja meg rögtön saját kérdését. „Vedd úgy hogy ugyanúgy kockáztatsz, mint a Web kezdetekor. Lehet, hogy leül a téma, de lehet, hogy nemsokára sokan kezdenek majd érdeklődni iránta. Az idő majd eldönt mindent.”

Hát igen, így kell tévedhetetlen tanácsot adni…

(Felhívnám a figyelmet, hogy itt és a hasonló írásokban az egoblogok fel sem bukkannak.
Pedig a „tematikus” blogok Amerikában is csak a blogok szűkebb – de nyilván nagyobb hatású -  rétegét alkotják.)

 

Hosszú farok

 

Nem, a Médiablog nem megy át szoftpornóba, itt most az angolul „long tail” néven emlegetett jelenségről, illetve egy azzal foglalkozó blogról lesz szó. A gazdaságban, vagy a médiában megfigyelhető jelenség lényege, hogy egy piac meghatározó részét néhány nagy szereplő uralja, a maradékon viszont nagyon sok szereplő osztozik. Jó példa erre a hazai online hirdetési bevételek megoszlása, ahol néhány nagy szereplők  - Origo, Index, Sanoma, Habostorta stb  -  gyűjtik be a hirdetési pénzek 90 százalékát, viszont weboldalak tömegei tülekednek a maradékért. (Sajnos sehogy sem tudtam megtalálni a legfrissebb hazai adatokat).

Chris Anderson, aki „mellesleg” a Wired főszerkesztője önálló blogot vezet arról, hogyan mozdul el a gazdaság és a kultúra mostanában a domináns „győztesektől” a „sokaság” felé.

Egyik nemrég publikált bejegyzésében  arról ír, miért érezzük magunka kényelmetlenül a Wikipedia, a Google, vagy a blogok használatakor.

A hagyományos, nagy tudású, tekintélyes szerkesztők által hitelesített médiával  szemben ezek  az információforrások a valószínűségi elven működnek, kis mintával elég rossz eredményt adnak, de a minta növekedésével egyre pontosabbak lesznek.
(Bocs, kedves Chris Anderson az alapos és rengeteg linkkel ellátott bejegyzés leegyszerűsítéséért!)

Mindez természetesen a blogokra is érvényes: Néhány blogot olvasva jó esélye van az embernek, hogy meglehetősen egyenetlen színvonalú bejegyzésekbe ütközzön (ezt nagyon udvariasan írtam). Nagy tömegű blog elfogyasztása esetén minden remény megvan arra, hogy az olvasó a hagyományos médiáéval megegyező, vagy annál alaposabb információkhoz jusson.

Elméletileg ez rendben is van. De kinek van (néhány megszállotton kívül) ideje, kedve és energiája napi több száz blogot elolvasni?  A legjobb, ha megbízunk néhány erre vállalkozót a blogok gyűjtésére és szűrésére,  egyet pedig a gyűjtögetők koordinálására.

Úgy tűnik, sikerült megint feltalálnom a hagyományos szerkesztőségi modellt.


 

A jövő már itt van, de látják-e ezt a médiavállalatok is?

 
A 2003-ban megjelent We Media („Mi” média – Hogyan alakítja a közönség a hírek jövőjét?) tanulmánykötet máig az átalakuló, új típusú újságírás egyik alapkönyve. Szerzői, Shayne Bowman és Chris Willis most a Harvard által kiadott tekintélyes Niemann Reportban  összegzik az újabb fejleményeket.

Tovább >>
 

Kulcsár, a blogger

 

Nem  "arról" a Kulcsárról lesz szó...
Január eleje óta "blogot" ír Kulcsár István, az egyik legismertebb hazai rádiós újságíró, hajdani New York-i és moszkvai tudósító.
Kulcsár persze (szerencsére) nem tud kibújni saját bőréből, az e-MaSa-n megjelenő  írásai olyanok, mint rövid rádiós "színesei": mindegyiknek van témája, füle, farka, olvasásukkor hallom magamban a szerző ismerős hangját.

Azt viszont majd (a távoli jövőben) a műfajelméleti szakértőknek kell eldönteniük, hogy blognak nevezhető-e Kulcsár sorozata. Nagyon hiányoznak a linkek (ennek az eMaSa technikai fogyatékossága is lehet az oka), de azt sem értem, miért hallgatja el a szerző a (joggal) bírált sajtótermékek nevét.

Akár blog, akár nem, én olvasom.

 

Blogterológia 1

 

Ígéretemhez híven itt következik a Doranskyval készített e-mail interjú első része.
A téma: A Blogter tartalomszolgáltatási modellje, illetve a szerkesztési elvei.

Pollner: A Blogter "kettős játékot" játszik: Egyszerre kíván blogszolgáltató és "blogmédia" lenni. Ez az utóbb meglehetősen új fogalom. Ti ezt hogyan határozzátok meg?
 
Doransky: Szerintem nem játszunk kettős játékot. (Bocs, nem is valami épiszkos játszmára gondoltam, inkább arra, hogy a Blogter egyszerre két irányban építkezik, terjeszkedik.) Új szemléletű blogszolgáltató vagyunk, amelyik a hálózatba szervezett blogok együttes erejét próbálja kiaknázni, az arra érdemes blogok olvasottságának növelése érdekében. Minden szolgáltatónak így kellene működnie és valószínűleg egyre több így is fog.

Pollner: Én nem látom be, hogy miért kellene minden szolgáltatónak így működnie. Kifejtenéd kicsit részletesebben?

Doransky: Én két fejlődési irány látok szolgáltatói oldalon. Az egyik a befelé forduló - leghangsúlyosabb jegyeként networking - vonal, amit a 6Apart visz és ami a blogot egyfajta emailhez hasonló kommuniációs eszközzé tenné, online munkaállomássá. A másik oldalon a szolgáltatások a blogok nyilvános megjelenését erősíthetik tovább azzal, hogy a tartalmak terjesztését támogatják. A Blogter jelenleg főként ezen a vonalon mozog, a statisztikákkal, a címkézéssel és például a közösségépítéssel.

Egyébként nem szoktuk blogmédiának hívni a Blogtert, de legyen. :) (Hadd címkézzek én is!) Ha a Blogterről beszélünk, akkor a hagyományos értelemben vett médiától talán az különböztet meg minket leginkább, hogy nem tartalom előállítóként lépünk fel, hanem terjesztőként, eredményében ugyanakkor hasonló szegmenst célzunk. Itt megjegyezném, hogy a Blogter alapvetően olyan társas médium, ami a "narrowcastingot" (a szűk közönségnek szóló speciális tartalom terjesztését) támogatja. Nem konkurál a nagy tartalomszolgáltatókkal, sokkal inkább kiegészíti azok kínálatát.
 
Pollner: Egy dolog a célzás, megint más a találat. Nekem úgy tűnik, hogy egyelőre a  Blogter blogjai sem tudtak túllépni a hazai blogszféra (bloggettó?) határain. (Persze azonnal hozzáteszem, hogy a Blogter még nagyon fiatal!)
.
Doransky: Mivel a bloggereink tartalmakat állítanak elő, ezek versenyeznek (erre a "versengésre" majd később visszatérnék) a hagyományos modellek mentén készülő tartalmakkal is, de ez már most látszik, hogy mégsem igazi verseny. A Blogter nem egy szerkesztett médium, amibe felülről hozott döntések alapján kerülnek tartalmak, hanem egy szűrő. Ennek megfelelően teljesen más tartalmi területeket fog le.

(Számomra éppen ennek a szűrőnek a működése nem világos. Nekem úgy tűnik, hogy a  Blogter címlapján egyre inkább a "népszerű" tartalmak uralkodnak el, a "minőségi tartalom" rovására.)

Pollner:  A Blogter legértékesebb  felülete (látogatottsági szempontból) nyilván a nyitóoldal. Naponta többször is ránézek, de sehogy sem sikerül megértenem a logikáját. Az oldal tetején "A Bloggológus beszél" magyarul a "szerkesztői ajánlat"? Miben különböznek ettől az ez alatt megjelenő "kiemelt bejegyzések"?
 
Doransky: A Bloggológus beszél az adott időpontban fő hírként kiemelt bejegyzést jelenti, nincsen korlát, hogy mi kerülhet bele, a gyakorlatban azonban általában két-három kiemelt blogger írásait tesszük ki. (A "tesszük" itt a szerkesztőket jelüli? Kik azok? Nyilvános a személyük?)

A kiemelt bejegyzések már egy sokkal dinamikusabban változó lista. Ide több tucat blogból válogatjuk ki a bejegyzéseket és ez az a terület, ahová a kiválasztott moderátorok bejegyzéseket ajánlhatnak.

Pollner: Mi szerint áll össze a címlap bal hasábjában a "legjobb blogok" sáv? Hogy kerülnek bele a Blogteren kívüli blogok is?

Doransky: A legjobblogok sávban a Blogteren és máshol publikált értékes blogokat támogatjuk. Alapvetően befelé mutató lista - tehát a Blogteres blogok kiemelésére szolgál -, de néha kiemelünk külső blogokat is.
 
Pollner: Ezek szerint a címlapot mégis a szerkesztők ízlése határozza meg. Nem mond ez ellent annak, amit az előbb mondtál arról, hogy a Blogter nem „felülről szerkesztett"?

Doransky: Ez így van. A blogoknak itthon még bizonyítaniuk kell és a Blogter egyik célja pontosan ennek az elősegítése. A szerkesztők természetesen a címlapi megjelenésekbe beleszólnak, ám a válogatások alapját a szolgáltatón készülő bejegyzések adják – ezekről senki nem dönt.

Összefoglalva: Az első körben számomra az derült ki, hogy a Blogter ugyan elvileg elutasítja a szerkesztői beavatkozást, a gyakorlatban mégsem képes lemondani róla. A blogok tartalmába természetesen nem nyúlnak bele, de a címlapra történő többfajta kiemelési lehetőség  nyilván hatással van a támogatott blogok / témák fejlődésére.

Folyt. köv.

 

A lap, ami nincs

 

„Milyen típusú lap hiányzik a magyar sajtópiacról?” – körkérdezte a Kreatív Online még december elején. (Ez az a téma, ami nem avul el egy hónap alatt.)

Persze, mértékadó, minőségi sajtóra lenne szükség, Ezt mondja minden szakember, majd indul ( újraidul) a következő bulvárlap.

Fischer András, az MTV kereskedelmi igazgatója inkább csak a vágyott lap pozícióját jelöli ki: „Szóval milyen lapot is hiányolok a lappiacról? Hát olyat, amit el is olvasnék, amit még nem olvastam a neten, nem hallottam a rádióban. Olyat, ami hozzásegít a már elfogyasztott hírek megértéséhez”.

Győri Adél a TGI Magyarország ügyvezetője számol: „A ST 900 ezer olyan olvasóval rendelkezik, aki az angol társadalmi-gazdasági besorolás alapján a top 10 százalékban van. A magyar napilapok összes olvasótáborából 178 ezer ember tartozik a top 10 százalékba a Global TGI adatai szerint. Vajon tudnak-e a magyar napilapok szerkesztőségei továbblépni? Finanszírozza-e egyetlen kiadó is azt, hogy legyen legalább egy, angol mércével komoly napilap? Felvállalja-e a rengeteg költséggel járó termékfejlesztést?
Ha a számokat nézem, sajnos nem várhatjuk el ezt egy profitorientált kiadótól. De végeztem egy kis számítást. Ha Angliában ugyanannyian élnének, mint Magyarországon, a ST-t 150 ezer top10 százalékba tartozó olvasná”.

Horvát János, „veterán” újságíró, jelenleg a Sport 1 TV elnöke szerint nehéz, de nem reménytelen „tekintélyes” lapot csinálni. A több évszázados hagyománnyal rendelkező újságok mellett olyan friss „jövevények” bizonyítottak, mint a  spanyol El Pais, vagy a lengyel Gazeta Wyborcza.
„Hogy miért oly sok a bulvárlap itthon, annak van magyarázata, és különösebb baj sincs vele. De hogy mellettük nincs presztízses újság – és ez Európában szinte kivételes –, azt nagyon fájlalom. Nem termelne nagyobb veszteséget, mint egy elfogult és támogatásra szoruló pártlap, és segíthetne a szétszakadt szavazók egyesítésében, vagyis pár év múlva még szerény nyereséget is termelhetne. Szép vállalkozás lehetne. Sietni kellene a megindításával. Még 10-15 év, s már nagyon kevesen lesznek, akik még tudják, mi a valódi újságírás.”

A három véleményhez 5 hét alatt egyetlen hozzászólás sem érkezett.

 

A hét blogja: Worldshots (Kelt)

 

Kivételesen nem is a blog tartalmáért (pedig az sem rossz), hanem a blogger miatt esett most a választás a Worldshotsra  Kelt nem csak értelmes, jól megfogalmazott bejegyzéseket ír, de hozzászólóként aktívan részt vesz számtalan blog alakításában. Hihetetlen nyugalmával még a legvadabb, habzó szájú kötözködőket is képes leszerelni. Türelmesen érvel olyanokkal szemben is, akikől azt gondolnánk, hogy leperegnek az érvek. Csendes stílusa ellenére ő szokott győzni.
Érdemes olvasni, lehet tőle tanulni. Nyelvhelyességet is (engem is állandóan javítgat), meg vitakultúrát is.

 

Új blogger-definíció

 

A Népszabadság legutóbbi Hétvége melléklete csaknem 2 teljes oldalon foglalkozik internetes témákkal. (Úgy látszik, nem jött össze elég anyag, ezért ide csapták a Kendermag Egyesület Polgári Engedelmességi Mozgalmával foglalkozó írást is. A logika világos: Az internet, pontosabban az internetezés egy fajtája is a szenvedélybetegségek kategóriájába sorolható.)

Farkas Tímea Lelkizők és tevenevelők című cikkében ugyan kissé összemossa a virtuális közösségek különböző típusait, de sok korábbi írással ellentétben az itt a bemutatott felhasználók nem szélsőségesen deviánsak. (Persze itt is felbukkan az esténként külön-külön csetelő férj és feleség mítosz – már csak egy kis lépésre vagyunk a „saját feleségét szedte fel a randifórumon” történettől. (Nem is tudom, az UL már feldolgozta ezt már?)

Már éppen lapoznék, amikor ez tűnik a szemembe:
 
”A kevésbé kommunikatív emberek naplókat, úgynevezett blogokat írnak.(kiemelés tőlem – pollner) Van, aki kizárólag hobbijáról, van, aki a technikai, főleg informatikai "felfedezéseiről", van, aki magánéleti kálváriájáról. A nők, miként az a www.nol.hu blogjait olvasva is kiderül, párkeresési tortúrájukat "vetik papírra". Persze kivételek itt is akadnak, léteznek olyan blognak indult honlapok, amelyeket egy-egy baráti társaság a saját maga szórakoztatására alkotott meg. Ők többnyire olyan eseményekről írnak, amelyeken szinte mindannyian ott voltak.” 

Kösz, Népszabadság, kösz Hétvége, kösz Farkas Tímea! Ezzel a frappáns definícióval sikerült végre a szélesebb olvasóközönség számára is megmagyarázni kik is azok a bloggerek, mi is az a blog!

 

Szerkesztőségi Robin Hood

 

Kísértet járja be a szerkesztőségeket. A civil újságírás kísértete.
(A „citizen journalism” pontosabb fordítása polgári-, vagy állampolgári újságírás lenne, de az előbbinek mostanában nálunk más felhangja van, az utóbbi pedig hülyén hangzik.)

Bertrand Pecquerie (Editorsweblog.org) valamiért most tartotta elérkezettnek az időt  hogy  helyére tegye a civil újságírást. Vitriolba mártott tollal rajzolja fel, milyenek is azok a poros, lassú, tájékozatlan, korrupt újságírók – a civil újságírók szerint. Persze legalább ilyen torz az „Ideális Civil Újságíróról” kialakított (ön)kép is: Friss, fiatal, romlatlan, független, feje tele az újságírásról és a demokráciáról alkotott gondolatokkal…

Pecquerie szerint a civil újságírásnak négy különböző típusa létezik, közöttük kevés a kapcsolat:

  • A civil újságíró, aki rendkívüli események (katasztrófa, terrortámadás, helyi baleset) idején digitális fényképezőgépével (kamerás mobiljával) készült fotókat küld a szerkesztőségekmek.
  • A civil újságíró, aki saját helyi, vagy virtuális közösségét akarja ellátni a számunkra érdekes tartalommal.
  • A civil újságíró, aki valójában a politikailag elkötelezett harcos aktivista. (Ilyen felbőszült bloggerek akciójának esett áldozatul  egy éve Eason Jordan, a CNN hírigazgatója.)
  • A civil újságíró, akik vágyik a professzionális újságírók és a bloggerek közti „párbeszédre”.

„Kétség kívül valami új dolog bukkant fel az elmúlt két évben, amivel a tradicionális szerkesztőségeknek kezdenie kell valamit. Az az elképzelés azonban, hogy a civil újságírásnak kell átvennie a hagyományos újságírás helyét teljesen téves.”

Az újságírók számára a szerkesztőség egyfajta kollektív tudás megvalósulása, ahol a kollégák közötti horizontális kapcsolatok mellett vertikális viszonyok (a gyakornoktól a főszerkesztőig) is jelen vannak. A bloggerek (vagy a „wikimédisták”) elutasítják a vertikális alá-fölérendeltséget, a horizontális hivatkozásokat (link) és az ilyen hibajavítást (fact-checking) részesítik előnyben. A cikkek értékét az arra mutató linkekben és a népszerűségben mérik, számukra ez az igazság és a minőség szinonímája. 

Pecquerie írása egy újságírók által írt és  a „szakma” által elismert blogban jelent meg. Ennek ellenére az eddigi hozzászólók egyáltalán nem a szerzőnek bólogatnak.  A megszólaló józan hangok azt mondják, hogy senki sem akarja a „civilekre” lecserélni a „profi” újságírókat. Az önkéntesek (időnként önjelöltek) kiegészítik a hivatásos újságírók munkáját.

További adalékok:

 

Blog a Wall Street Journalon

 

Jogi kérdésekkel (természetesen üzleti jogról van szó) foglalkozó blogot indított a WSJ Online.
A blogot író Peter Latmann fiatal kora ellenére komoly szakmai múlttal rendelkezik. Mostani munkáját megelőzően a Forbes Magazin újságírója volt, még korábban pedig a Wall Streeten magán (nem az újságban) és egy new yorki New York-i ügyvédi irodéban szerzett közvetlen tapasztalatokat is az üzlet és a jog világából.

A blogban felvetett problémák többsége ugyan számomra olyan egzotikus, mint egy Mars-utazás, de biztos vagyok benne, hogy egy profi tematikus blog felbukkanása a meghatározó üzleti lapban komoly esemény a média- és blogtörténelemben.

http://blogs.wsj.com/law/

 

Blogszemle - 2006.01.06.

 

Wolf Gábor (kkv marketing) nem a kisujjából szopja bölcsességeit.  Vagyis lehet, hogy onnan szopja, de előtte jelentős mennyiségű szakirodalmat táplál be az agyába. Legfrissebb bejegyzésében arról ír, miért volt jó befektetés a 2005-en könyvekre elköltött 1,5 millió forint.

Konrad (Onlinemarketing.freeblog.hu) szerint nem csak a szezont és a fazont, de a keresőmarketinget és a keresőoptimalizálást is sokan összekeverik. Attól tartok, ezek a fogalmak is olyanok, mint a Web 2.0: Sokan dobálóznak vele, de csak kevesen tudják mi is az.

Szemétdomb   – A linket PKI blogján  találtam (nem fordítva!) Itt a sok okoskodás helyett propagandaanyagokban, a sajtóból „kivágott idézetekben”, fotókban gyönyörködhetünk. Akit csöppet is érdekel (még) a politika, annak kötelező olvasmány!

Jönnek a bloglopkodók   - A Jövőnéző rövid bejegyezése néhány okos hozzászólással.

Úgy tűnik, nem volt hiábavaló a politikai blogokról szóló bejegyzésem közzététele. Vélhetően ennek hatására küldte el a Magyar Hagyma Párt enyhén csípős kampányblogjának linkjét. Lehet, hogy duplán tévedtem és 2006. mégis a politikai blogok éve lesz?

 

A vezető nem vész el, csak átalakul

 

Az Mfor ezt írja: "A Ringier üzletfejlesztési igazgatójaként dolgozik februártól a kiadónál Gyapay Péter, aki négy évig volt a Ringier napilap-divíziójának marketingigazgatója (...) A napilapok marketingosztályán megszűnik a marketingigazgatói pozíció, így Gyapay Péter teendőit a marketingosztály munkatársai veszik át."

A Kreatív Online-on viszont ezt olvasom: "Tóthmátyás Tibor lett a T-Online új portáligazgatója. Az elmúlt időszakban Weyer Balázs - a főszerkesztői feladatok ellátása mellett - töltötte be ezt a pozíciót."

Ha jól értelmezem, akkor a Ringiernél úgy döntöttek, hogy a marketing részleg vezetéséhez nincs szükség önálló igazgatóra.
(Pesszimistább interpretáció szerit a kiadónál visszaminősítették az egész marketing tevékenyéget.)

A másik hír interpretálható úgy, hogy Weyert megszabadították adminisztratív-cégvezetési teendőktől, most már koncentrálhat az Origo tartalmának megújítására, de az is lehetséges, hogy megkezdődött a portál "bedarálása" a Magyar Telekom alá.

Nagyon szűkszavúak ezek a nagy cégek. Ennyi információ azonban a semminél ugyan több, de a valaminél kevesebb.

 

Blogterológia (bevezető)

 

A Blogter nyomul, megjelenése pillanatok alatt felkavarta a hazai blogvizeket. Hogy működése a hazai blogoszféra növekedéséhez, vagy csak az eddigi erőviszonyok átrendeződéséhez vezet, csak hosszú távon derül ki.

Nem akarok én itt a szolgáltatás ilyen-olyan technikai részleteiről vitatkozni, viszont mindenképpen foglalkoznom kell a Blogter sajátos módszerekkel és eszközökkel szerkesztett nyitófelületével, amivel médiapiacra kíván kilépni.

Blogmédia. Létezik ilyen állat? Híd a hagyományos médiához, konkurencia a „régi média” számára, vagy figyelmen kívül hagyható „önképzőköri próbálkozás”?

A minisorozat következő epizódjaiban majd Doransky (Főblgter) válaszolgat kérdéseimre, észrevételeimre.

(Megjegyzés: Ahogy már korábban is írtam, ott voltam a Blogter fogantatásánál, de már nem voltam jelen a születésénél. Tudok annyit tehát a Blogter alapelveiről, hogy kérdezhessek, de nem tudok annyit, hogy magam meg is válaszolhassam kérdéseimet.)

 

A Net miatt hagyta ott a CNN-t

 

Kevin Sites, a CNN és az NBC riportere fél évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a jövőben tévéhálózatok helyett az interneten keresztül tudósít a világ háborús zónájából.
Persze Sites nem magányos farkasként bolyong a világban,  szeptember óta a Yahoo Hot Zones  „műsorának” sztárriportereként járja a válsággócokat. A Cyberjournalist.net most közli annak az interjúnak a teljes szövegét,  amit a CNN számára Howard Kurtz készített a „száguldó riporterrel”.

Tanulságos beszélgetés, amiből kiderül, hogy a Sites szűknek érezte a pályát, hiszen a CNN míg korábbi műsora "mindössze" 10 millió embert ér el, jelenleg 400 millió (potenciális) nézőnek dolgozik. Zavarta a nagy tévéhálózatok rugalmatlansága is. Úgy látta, hogy miközben csak néhány kiemelt eseménnyel, azoknak is csak a felszínével foglalkoznak, nem marad idő – pénz – energia – a dolgok mélyebb feldolgozására. A jelenlegi riporteri "ámokfutás" a nagy tévéhálózatok költségvetését ismerve elképzelhetetlen lett volna. (Még az ötlet felvetése is abaszurd...)

Hát igen, néhány sor elolvasásával több illúzióval is szegényebbek lettünk. (Azért persze senki se váltson programcsomagot, nem valószínű, hogy az említett tévétársaságok a közeli hónapokban lehúzzák a redőnyt.)


Adalékok:

Kevin Sites (Yahhoo előtti) blogja. (Úgy tűnik, a Yahoo nem vaktában választotta ki.)

Vita az újságírás és a blogolás ellentétéről  – OJR  (a Múlt  Ködébe vesző 2003-ból)

Kevin Sites int he Hot Zone

 

Fortune 500 blogok

 

Nemrégiben készült el a Fortune 500 listán szereplő cégek nyilvános („kifelé írott”) blogjait összegyűjtő wiki  A szerkesztők (Chris Andreson - Wired és Ross Mayfield  - Socialtex) mindössze 16 blogot tudott összekaparni. (Talán leírni is felesleges, hogy szinte valamennyi „tech” vállalat.)

A soványka eredmény elég meglepő annak tudatában, hogy közben kis- és középvállalatok tömegei kezdenek blogolásba.
Ennyire lassúak lennének a Nagyok? Vagy csak óvatosak, kivárnak?
Egyáltalán, a világ legnagyobb vállalatainál figyelik, hogy mi történik a blogszférában? Vagy egyáltalán, a weben?

Ezek a kérdések idehaza persze nem érvényesek. A hazai üzleti blogolás még a gyerekcipőig sem jutott el.

További linkek:

Chris Anderson háttérmagyarázata
A Guardian Blog a témáról

 

„Házibloggerek” – itt és most

 

Nagyon fontosnak tartom a független „tematikus” bloggerek működését, de azt tapasztalom, hogy idehaza még a legszínvonalasabb bejegyzéseik is nehezen jutnak ki a „blog-gettóból”. Nem valószínű, hogy ezek a blogok mostanában komolyan veszélyeztetnék a hivatásos újságírás pozícióit. A másik oldalról közelítve egyes szerkesztőségek (Kíváncsiságból? A külföldi tapasztalatoktól fellelkesedve?) idehaza is saját blogokkal kísérleteznek. Az eredmény felemás.

Tovább >>

 

BusinessWeek: Soványodó szerkesztőség, gyarapodó bloggerek

 

Sajátos jelenség: Miközben a BusinessWeek takarékossági okokból újságíróktól volt kénytelen megválni, újabb blogokkal növelte az online kiadás eddig is erős blog-szekcióját.

Stephen Baker szerint a hagyományos média szereplői saját blogjaik segítségével jelenhetnek meg a blogvilágban, . (Kérdés persze, hogy hoznak-e ezek a blogok új olvasókat a lapoknak, magazinoknak? )

Úgy tűnik, hogy a házon belül működő bloggerek feszültségeket okoznak a szerkesztőségekben is. Hatékonyság, teljesítménymérés,  a „brand” által megkövetelt színvonal féltése…

Na, úgy látom, hogy odaát sem csak fanfárok és díszsortűz kísérik a blogok térhódítását…

 

Az interjúalany visszavág

 

A hagyományos média jól bevált forgatókönyve szerint egy interjúból az kerül adásba / nyomtatásba, amit a szerkesztő arra érdemesnek tart.  Ha a riportalany úgy érezi, hogy a szerkesztés következtében mondandója sérült, az egyenlőtlen erőviszonyok miatt nem sokat tehet a korrekció érdekében.

Az internetes publikálás általános elterjedése mindezt megváltoztatta, hiszen lehetővé teszi az eredeti interjúk (felvétel, jegyzet) teljes anyagának publikálását az interjúalany honlapján, vagy blogján. „A médiaháború új fegyvere eltolja a korábbi súlypontot és teljesen új helyzetet teremt a jövő újságírása számára” – írja tegnap megjelent cikkében a New York Times

A korábbi szereposztás szerint az újságírók döntötték el, hogy a közönség a valóság melyik szeletét (és milyen szögből) láthassa. Mindez gyakran oda vezetett, hogy a média saját sztereotípiáit erőltette a bemutatni szánt történetekre.

A nyers interjúszövegek, e-mailek és más források publikálásának lehetősége felborította a hagyományos erőviszonyokat. A korábbi passzív fél maga is az információk közreadójává, az újságíró társszerzőjévé vált.

Bár egy-egy blog olvasottsága meg sem közelít  a vezető lapok olvasottságát, az egymáshoz szorosan kapcsolódó blogokban megjelentetett források könnyen lavinahatást válthatnak ki. (Ráadásul ez a lavina gyakran újra eljut a Nagy Média valamelyik tagjához is.) Az újságírók a sokszor kínos visszavágásokat, elkerülendő kénytelenek finomítani módszereiken, jobban bevonni riportalanyaikat is a szerkesztési folyamatba.

Nem kell amerikai oldalakon keresgélni, ha példát akarunk találni egy cikk és az eredeti források szembeállítására. A Polgármesternő blog  a napokban közölte a FigyelőNeten megjelent cikk eredeti alapanyagát.  

 

A hét blogja: Mondom (Építészfórum blog)

 

Tematikus blog egy tematikus webhelyen (nevezd portálnak, ha úgy jobban esik).
Optimális elrendezés. A „mondom” tartalmilag és formailag egyaránt korrekt. Választott témáján belül sokszínű, jól strukturált, rendelkezik az összes elvárható blogkellékkel.

Ami hiányzik az a pezsgő blogélet. Ritkán szól hozzá valaki a bejegyzésekhez, viták egyáltalán nem alakulnak ki. Az építészet körül ennyire egyértelmű minden? Nem hinném. Az építészek nem olvassák az Építész fórumot? Nem tudom. Tartok tőle, hogy sok más szakmához hasonlóan Magyarországon az építészek is inkább csak szűkebb körben szeretik csereberélni információikat és eszükbe sem jut, hogy egy blogba írjanak hozzászólásokat. Kár.

 

A „social networking” és az újságírók

 

„Több nap, mint kolbász” – állítja a régi mondás.
Azt hiszem, ez a médiával foglalkozó blogokra nem érvényes.  Egyre reménytelenebbnek tűnik, hogy bejegyzéseimmel utolérjem az engem elárasztó információkat.

A feltorlódott információkban tallózva bukkantam Sree Sreenivasan cikkére arról, hogyan használhatják az újságírók a „szociális hálózatokat”. (Kérem segítsen, aki tudja milyen magyar elnevezés használatos az angol „social networking” kifejezésre.)

Sreenivasan szerint az olyan hálózatok, mint a Friendster, a  LinkedIn, a Yahoo 360 , az  Orkut, vagy a MySpace valóságos aranybányák az újságírók számára.  Ezek a a hálózatok ugyanis olyan adatbázisokon alapulnak, melyek használatával minden hagyományos módszernél gyorsabban találhatjuk meg egy adott témához szükséges, megfelelő riportalanyunkat (nem, életkor, anyanyelv, iskolai végzettség, hobbi stb.)

Vajon működik ez itthon is? Alkalmas ilyesmire például az iWiW? ? (Szerintem nem, mert nem lehet megfelelő szűréseket alkalmazva keresni?) Talán valamelyik társkereső? (Azokban lehet szűrni, de az ott szereplő adatok elég megbízhatatlanok.) Úgy tűnik, ez is egy újabb jó tipp, ami nálunk nem használható:-(

Pontosítás: (01.03.) CsG alább olvasható hozzászólásától megvilágosodtam és rájöttem, hogyan működik az iWiW részletes keresése. A technikai akadály tehát elhárult, lehet próbálkozni!

 

Világcég a konyhaasztal csücskén

 

Egy ismerősöm évekkel ezelőtt a konyhaasztal sarkán működő „gyárában” állította elő azt az erősítőt, ami megalapozta későbbi hifi cégének világsikerét. (Persze akadtak közben meleg pillanatok, például amikor angol partnere meg akarta látogatni az imponáló terméket előállító „gyártóüzemet”…) A „termékmentes” online bizniszben az ilyesmi teljesen megszokott: Soha nem tudhatod, hogy egy (el)ismert cég egy felhőkarcoló 50. emeletének irodáiban, vagy a tulajdonos garázsában működik-e.

Most a DayPop keresőről derült ki, hogy inkább az utóbbi kategóriába tartozik.
”Mr. Daypop” új lakásba költözött, előre megrendelte a bérelt vonalat, a szolgáltató oldalán online követhette is a dolgok menetét, csak éppen a VALÓSÁGBAN a beköltözéskor a vonal még nem élt. Ezek után „Mr. Daypop” elutazott telelni, majd a hét vége felé visszajön, reméli, hogy addigra minden rendben lesz…

Tetszik nekem ez a lazaság. Sehol a görcs a blama, a nehezen megszerzett felhasználók elvesztése miatt. A világcég elment rokonokat látogatni, síelni, vagy a trópusokra melegedni…

Ja, még tetszik a trehány (nem)szolgáltató neve is: Speakeasy. (Hja, ők könnyen ígérgetnek!) 

 

Kinek kellenek a polblogok?

 

Bevallom, nekem tetszik ez a polblog név, valahogy a gyerekkorom polbeat mozgalmának abszurd hangulatát idézi fel…
A Gerilla és Bobdinnyés után rögtön az is az eszembe jut, hogy nemrég még a hazai politikai blogok felvirágzását jósoltam. Eddig nem jött be.

A Pocakos News, a Cavinton, a Kampányblog, vagy a Parlamentblog nem tartoznak a legolvasottabb, legismertebb blogok közé. Miért?

Jól mutatja a  hazai politikai blogolás sanyarú helyzetét  a Blogter politikai „sávja”.
A címlapon „bérelt” helyet elfoglaló három blog a kiemelt támogatás ellenére sem képes bekerülni a legolvasottabb blogteres blogok közé. Érdekes módon ezek a blogok egy blogközösség kellős közepén is képesek szigetszerűen működni: A politikai blogtereknek nincsenek kedvenc blogjaik, más blogokba nem írnak hozzászólásokat, blogjaikban egyáltalán nincsenek linkek…

Lehet, hogy nálunk nincs is igény az információszűrő, vagy hírelemző blogokra? A hozzászólásokat generáló témákat és a hozzábeszólásokat böngészve néha az az érzésem, hogy felesleges erőltetni az egészet, a mi politikai „vitakultúránknak” jobban  megfelelnek az anyázós-beszólós politikai fórumok...

 

Az élet értelme

 

"Kedves barátom, kérem válaszoljon körkérdésünkre és írja le három rövid mondatban, mi is az élet értelme".
Valamivel jobban jártak azok a szerkesztőkl és kiadók, akiket arról faggatott Robert Nils, az OJR szerkesztője, miért is fontos számukra az online újságírás.

A leginkább kézenfekvő válasz persze az lett volna, hogy "azért, mert ebből élek". A megkérdezett szakmai tekintélyek persze komolyan vették a feladatot és megpróbáltak válaszolni. Jellemző módon a válaszok sokkal kevésbé érdekesek, mint az általuk kiadott, szerkesztett "médiatermékek".

Szóval miért is fontos nekünk az online sajtó?

 

Gerbner

 

Nyolcvanhat éves korában Philadelphiában rákbetegségben meghalt Gerbner György neves magyar származású amerikai médiakutató. – hvg.hu

„A főidőben adott műsorokban háromszor annyi férfi szerepelt, mint amennyi nő, és a nők mindig fiatalabbak voltak a férfiaknál, akikkel találkoznak. A színes bőrűek (elsősorban a latin-amerikaiak), a gyerekek és az öregek jóval kevesebbszer szerepelnek annál, mint amekkora az arányszámuk a lakosság egészéhez képest. Az etnikai kisebbségek képviselői általában csak kisebb szerepekben tűntek föl. Továbbá, a figurák zöme vezető vagy értelmiségi volt. Az USA-ban a munkaerő 67 százaléka fizikai dolgozó, a képernyőn viszont csupán a figurák 25 százaléka végez ilyen munkát. A bűnözés a tévében tízszer olyan gyakori, mint a valóságban. Egy átlagos kamasz, tizenötödik születésnapjáig mintegy 13.000 emberölés szemtanúja volt a képernyőn. A tévében szereplő figurák több mint 50 százaléka valamilyen viharos és kegyetlen összecsapás alanya lesz, míg az FBI adatai szerint az USA lakosságának kevesebb, mint egy százaléka lesz erőszakos bűncselekmény áldozata… „ - beluard.freeweb.hu

További adalékok:

The Cultivation Rheory - George Gerbner elméletének összefoglalója (+ további források)
Kicsíny távkapcsoló nagy hatalma (interjú)  - Hetek
A Los Angeles Times nekrológja  

 

Fizetett álláshirdetés

 

Legfrissebb bejegyzések

 

Linkek

SZEMEM SARKÁBÓL FIGYELEM
 

Google Friend