A Médiablog valamennyi Olvasójának, Hozzászólójának és Vitapartnerének,
bejegyzésekben és hozzászólásokban gazdag
2006-os évet kívánok!

pollner

Közeledik 2006, sűrűsödnek a fogadalmak  és a prognózisok. Steve Yelvington „életfogytiglani újságíró” és médiastratéga egy felkérésnek eleget téve már azt próbálta felvázolni, hogy áll majd a napilap-biznisz 5 év múlva. Következik tehát Yelvington optimista forgatóknyve:

A website nem lesz többé a napilap „online kiadása” A nyomtatott és az online termék önálló fejlődési utat járnak be, mindkettő a médium különleges tulajdonságaira fókuszál, ugyanakkor  a közösség kiszolgálása érdekében együttműködnek egymással.

A nagyobb piacokon a (nagy)városi lapok speciális „high-end” termékké alakulnak át. Velük párhuzamosan működnek az ingyenes, erősen célzott, hiperlokális nyomtatott termékek, amikhez szorosan kapcsolódnak az újgenerációs webhelyek is.

A webhelyek a közösségek elsődleges kapcsolatteremtési eszközévé válva segítik a társadalmi és üzleti hálózatok kialakulását. Ez az aktív részvételen és párbeszéden alapuló környezet az emberek számára a gyakorlati, helyi ügyekkel kapcsolatos problémák elsődleges megoldási helyévé válik majd.

A helyi közösség fele legalább heti egy alkalommal meglátogatja a weboldalakat. A közösség által generált tartalom használata, fejlesztése alkotja az online tevékenyég gerincét. A nyomtatott sajtótermék egésze nem feltétlenül elérhető a neten keresztül.

A szerkesztőségi gárda 20 százaléka a web működtetésével, azon belül is a webes interakcióval foglalkozik majd. A riporterek és a szerkesztők természetesen integrálódnak az online közösségbe.

A hirdetési bevételek 20 százaléka származik az internetről.

A mainál ötször több üzleti ügyfél áll majd kapcsolatban az online és offline sajtóval. Az internet kulcsfontosságú eszközzé válik a manapság a napilapok által ki nem szolgált kisebb üzleti szereplők számára. (kkv szektor). A legnagyobb növekedés az előre fizetett (prepaid), a hitelkártyás-önkiszolgáló és a teljesítményalapú (pay-for-performance) modelleket alkalmazó online területeken várható.

A nyomtatott lapok tartalmának 50 százaléka lesz elérhető a weben. Ide tartoznak majd a kommentárok és a webes (közösségi) tartalmakhoz szorosan kapcsolódó anyagok is.)

A napilapok összemennek  - oldalszámban és méretben egyaránt-, ugyanakkor hatásuk növekedni fog. Legalább napi 20 percet kell olvasnia annak, aki képben akar maradni, érteni akarja, miről beszélnek az emberek.

A lapok feladják a külvilág felé alkotott „kapocs” szerepüket és a helyi eseményekre koncentrálnak.  A hírügynökségi jelentések számára fenntartott terület csökken. A kül- és belpolitikai híreket alaposan szűrik, szerkesztik - ha szükséges át is írják – hogy azoknak a lokális hatását megvilágítsák. A napilapok kapaszkodót, eligazodást kínálnak a világ és az ország eseményeiben.

A dohos, régi vezércikk-oldalak eltűnnek, helyére olyan, a közösség bevonásával készülő oldalak kerülnek, melyek erősen kapcsolódnak a website-hoz is.  A napilapok felismerik, hogy szerepük a közösségek összehozása és koordinálása, a szerkesztőség valamennyi tagja otthonosan mozog a társadalmi tőkét építő aktivista szerepében.

Nincs többé szükség az „új média részlegre”. A korábbi „.internetes küldetést” mohón beépítette az egész szervezet.  A termékfejlesztési csapat keményen dolgozik azokon az új termékeken, melyek a mobilitásra, a hang- és videó szolgáltatásokra koncentrálnak.

Szép, sok elemében nem is tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak. Javaslom, hogy jól rakd el ezt a bejegyzést, hogy aztán 2010-ben elővehesd és ellenőrizd a jóslatokat. (Reklamálni nem itt, hanem Steve Yelvigtonnál  lehet.)

Egyesek szerint a blog szépsége éppen abban rejlik, hogy több helyről összegyűjtött szolgáltatásokat integrál úgy, hogy a látogatónak nem is kell tudnia minderről. Címkék a Technoratiról, képek a Flickr-ről, összegyűjtött RSS értesítők a Feedburnerről, hozzászólások a Haloscan-ről…

Na, éppen ez utóbbival vannak bajok. Már megint nem működik. A részletek iránt különösebben nem érdeklődő blogolvasó ebből csak annyit észlel, hogy kedvenc blogjaiból eltűntek a korábbi hozzászólások, az új bejegyzésekhez nem lehet hozzászólni.

A Haloscan a hazai bloggerek számára nem egyszerűen valami alternatív jópofa, webmásfeles szolgáltatás. A legnépszerűbb, legtöbb hazai blognak helyet biztosító blogszolgáltató Freeblog hiányosságait pótolja (Mr.A ugyanis valamiért nem tartotta fontosnak saját hozzászólás-rendszer kiépítését.)
(A Haloscan „behegesztése” a Freeblogba némi szakértelmet feltételez, ami  távolról sem idegen a hazai internetes közösség alapállásától: Ez egyszerre a teljesen outsider amatőrök lenézésében, illetve a segítséget kérők tanácsokkal való ellátásában nyilvánul meg.)

Az ingyenes Haloscan használatáért néha igen nagy árat kell fizetni. Hónapokkal ezelőtt, szinte véletlenül  fedeztem fel, hogy a Haloscan csak az utolsó két hónap hozzászólásait mutatja meg. A többit sem törli, de azok csak némi „váltságdíj” fejében, (elegánsabban „premium szolgáltatás”) válnak újra láthatóvá.

Most még ez sem használ. A hozzászólások eltűntek, a szolgáltató oldala elérhetetlen. Átmenetileg, vagy végleg? Csak találgathatunk.

A naponta induló újabb és újabb vállalkozások közül sokan próbálnak ingyenes szolgáltatással sok regisztrált felhasználót begyűjteni, majd a szép számok birtokában hirdetőket, vagy befektetőket találni. Ha sikerül, néhányan ugyan tiltakoznak, elmennek, de a többség marad. Ha nem sikerül, akkor…Hát igen, mi is kénytelenek vagyunk osztozni a kockázatban. Akik erre nem hajlandók, azok kénytelenek lesznek lemondani az ingyenességről

A témával foglalkozó írások gyakori konklúziója, hogy a multimédiás újságírás drága, tehát a „nagyok” (New York Times , Yahoo   stb. kiváltsága.

Dan Gillmor Why We Still Need Big media (Miért van még mindig szükségünk a Nagy Médiára) című blogbejegyezésében hívta fel a figyelme a Sacramento Bee The Pineros című riportjára  .

Azt hiszem,  nem kell különösebben szégyenkezned, ha nem ugrik be semmi a  Sacramento Bee név hallatán. Bár a nyomtatott orgánum csaknem 150 éve működik, afféle „megyei lapként” leginkább a helyi olvasókat szolgálja ki. Ez azonban nem zárja ki, hogy az online változatnál is olyan profik dolgozzanak, akiknek munkájáról Gillmor is tömören csak ennyi ír: „stunning journalism”.

A Pineros az amerikai erdőkben dolgozó dél-amerikai vendégmunkásokról szóló tényfeltáró riport. Nem próbál tévét csinálni az internetből, mégis hatásosabb, mint a legtöbb tévériport. A történet alapja a szöveg, vagyis minimális erőfeszítést kell tenned (= olvasnod kell), ha meg akarod érteni a lényegét, de ehhez nagyon gazdag képanyag és a riportot hitelesítő dokumentumok társulnak. (Persze azért akadnak rövidebb videóbetétek is.)

 Mi ebben az újdonság? Tulajdonképpen semmi. Maga az újságírói munka (Szöveg, fotók, dokumentáció) a „régi média” legértékesebb hagyományain alapul. Ami új, az a  megjelenítés módja. A Pineros a képeket, dokumentumokat nem illusztrációként kezeli, hanem valóban integrálja őket a „sztoriba”. Ízléses, rendezett jól áttekinthető.

Az online feldolgozáshoz tartozik az is, hogy az elészült anyagot a szerkesztő nem akarja kőbe vésni. Folyamatosan megjelennek tehát a hozzászólások és a szerkesztői frissítések is.

A Pineros-riportot olvasgatva-nézegetve az az érzésem, hogy itt nem annyira valamilyen XXI. századi szupertechnológia bevetéséről, mint inkább jól átgondolt és ízléssel kivitelezett munkáról van szó. És persze az is az eszembe jut, hogy ezeknek a nehézsorsú erdei dolgozóknak talán aranyélete van némely Magyarországon dolgozó feketemunkáshoz képest.

Sokan már az online újságírás történetének kezdetén úgy látták, hogy a multimédiás újságírás segítségével jön létre majd egy olyan "új minőség", ami igazolja az „új média „ létjogosultságát.  A lassú internetkapcoslatok, a drága tárhelyek miatt végül az egész inkább csak kísérlet szinten maradt, az interneten leginkább a rövid, szöveges hírek váltak népszerűvé.

Mostanában mintha újra kezdene feltámadni a multimédiás újságírás eszméje. A legtöbb próbálkozás azonban -  ahogy erre Julian Gallo  a San Andrés y Grupo Clarín (Bueos Aires)  új média professzora is rávilágít valójában a  hagyományos szövegalapú kultúránkból indul ki. (Én egyébként nem tartom ezt akkora nagy bajnak.)

A történetek gerincét továbbra is a jól bevált szöveg adja, ehhez afféle függelékként kapcsolódnak a fotók a videó- és hangbejátszások, illetve a linkek. Az ilyen multimédiás tartalmak rendszerint munkamegosztással készülnek: A szöveget készítő újságírók mellett képszerkesztők, vágók, hang- és képtechnikusok dolgoznak rajta.  A specialistákból álló stáb ugyan magas minőséget ( és magas előállítási árat) eredményez, ugyanakkor az újságíró (vagyis a szöveg szerzője) elveszíti s tartalom feletti kontrollt.

Gallo szerint a megoldás az újságírók „kiképzése” a multimédiás tartalmak kezelésére, illetve az olcsó (ingyenes) eszközök bevetése az anyagok előkészítésében. (Gallo például a Blogger szerkesztőjét használja a multimédiás elemek integrálására, majd az így elkészített anyag HTML kódját küldi el a szerkesztőségnek, ahol ez viszonylag kis munkával integrálható a tartalommenedzsment rendszerbe.)

Manapság sok újságíró iskolában szokás multimédia ismereteket tanítani. Jó is az, ha a szöveggel dolgozó újságírónak van valami fogalma arról, mit lehet (és mit nem lehet) elmondani képpel, hanggal. Ugyanakkor nehezen tudom elképzelni, hogy hirtelen tömegesen bukkannának fel a minden területen egyaránt otthonosan mozgó polihisztor-újságírók. Meggyőződésem, hogy továbbra is szükség lesz a szakosodásra. Ahogy azonban egy jó filmrendező képes átlátni az egyes filmes szakterületek lehetőségeit, problémáit, úgy egy online multimédia szerkesztőnek tudnia kell, mit milyen eszközökkel lehet a legjobban (vagy alternatív módon) elmondani.

Egy korábbi bejegyzésem részeként az InfoRádió podcasting adásán köszörültem a nyelvem.
Tévesen. A hiba "az én készülékemben" volt, a podcasting programokra történő feliratkozás ("előfizetés") rendben működik.
Ezúton kérem az érintettek és a tévesen tájékoztatottak elnézését!

(A tanulság: Nemcsak a podcasting technológia, hanem néha annak használata is gyerekcipőben jár. Néha szoros, máskor lyukas gyerekcipőben.)

Egy kis blogszemle azoknak a legelszántabbaknak, akik még most is a Médiablogt böngészik:

Web 2.0, vagy amint akartok  - Bőgel "tanár úr" összegzése az IT Lábjegyzet blogon
Szolgáltatások a köbön  - Doransky, a Blogter "bloggoilógusa" sajtát (pre-Blogter) blogjában tiszteletre méltóan tárgyilagos. (Faiir play díjra feltejesztve :-)
Blogtér, mint a magyar demokrácia lenyomata - nem is anniya az önjelölt "Polgármesternő" bejegyzése, mint inkább a hozzászólások miatt érdekes.
Sztahanov "visszatérése" (Valójában beszélgetés a Web 2.0.ról és sok mindne másról a Tilos Retúr c. műsorában)
A Hírdetésszervező egy évvégi élménye (még december elejéről)

A Médiablog valamennyi olvasójának szép, békés ünnepet kívánok!

- pollner -

Gyurcsány Ferenc Magyarország miniszterelnöke.
Dan Gillmor a San Jose Mercury korábbi „tech”-publicistája, a civil újságírás egyik legismertebb propagátora.

Dan Gillmor röpiratában 2005. januárjában hirdette meg az „objektivitás végét”.

„Gyurcsány  (2005. decemberében az MTV Este Extra c. műsorában) jól ki is fejti, mit tart a média rákfenéjének. Az orgánumok pusztán közreadják a két politikai oldal mondandóját - kárhoztatja a sajtópiac szereplőit -, ahelyett, hogy az információk tükrében konkrétan kinyilvánítanák, kinek is van igaza.” (Forrás: Népszabadság)

Ne keresd a műfajelméleti szakkönyvekben, vagy a szótárakban enne a kifejezésnek az angol megfelelőjét, nincs bennük. Úgy látszik, ott ez értelmezhetetlen. Ugyanúgy mint a péercikk. (PR-cikk). A média ugyanis addig maradhat hiteles, amíg a szerkesztett tartalom (editorial content) világosan elkülönül a hirdetésektől.

A vezető lapok legnagyobb értéke a hitelesség, ezért minden áron erős tűzfalat próbálnak felhúzni (és fenntartani) a kétféle tartalom között. Néha persze ez nagyon nehéz.

A „mértékadó média” szigorú etikai kódexben rögzíti, hol húzódik az átléphetetlen határ.
(Nálunk szokás a BBC etikai kódexét emlegetni. Betartani kevésbé.)

Nálunk a rádiókban és tévékben tilos kimondani a cégek nevét. Nem etikai okokból, hanem azért, mert attól félnek, hogy az ingyenes nyilvánosság miatt elesnek a hirdetési bevételektől.

Rekláminterjú, péercikk, kilóra megvett újságírók.

Akik azt hiszik, hogy ez a Financial Timesnál is így megy, hülyék.
Akik tudják, hogy nem így megy, de úgy tesznek, mintha így lenne. ... A Médiablog nem politizál, ez a bejegyzés a sajtóetikáról szólt.

A linkeket követhetően elérhető a  Financial Times etikai kódexe és kódexét nem találtam a weben, kárpótlásul néhány "közeli rokona”:

• Los Angeles Times
• New Yorrk Times Company
• BBC

Frissítés (12.23): HH megtalálta az FT etikai kódexét! (Ezúton is köszönet a segítségért!)

Nem is tagadom, örülök, ha olvassák írásaimat, hivatkoznak rájuk.
Azt viszont nem szeretem, ha teljes szövegeket engedély és megfelelő hivatkozás nélkül vesznek át.

Most például a számomra eddig ismeretlen Orienter Internet Consulting és a Rendelek.hu webhely duzzasztja tartalmát cikkeimmel, blogbejegyzéseimmel. Ha már olvasgatnak, ezúton ajánlom figyelmükbe két  korábbi, e tárgykörbe tartozó írásomat:

Hivatkozás, átvétel, plágium

Gondolattolvajok

(Ennek a két anyagnak az átvételét ezúton engedélyezem.)

Évvége, éveleje – a jóslások  (és a fogadkozások ideje)
Ilyenkor mindenki megjövendöli, mi várható a következő évben.
A Hypegene MediaBlog összefoglalta mit jósolnak mások az Új Média (visszajött ez a dotcomos fogalom is?) 2006-os alakulásáról.
Én összefoglalom a Hypergene összefoglalóját:

Folytatódnak az intenzív fejvakarások (és a folyamatos fejfájás) a tartalomszolgáltatás-bizniszben, főleg az RSS és a blogok alkalmazása (vagy negligálása) kérdésében.
A vártnál lassabban haladnak a dolgok, de az év vége fele áttörés várható.

John Battle

”Nehéz mit kezdeni a Morgan Stanley előrejelzésével a hagyományos média éves 4,3 százalékos növekedéséről, amikor a Forrester Research az internetes hirdetések éves 50 százalékos növekedését, 2010-es 8 százalékos részesedését prognosztizálja.”

Ben Compaine

Információszűrés, „newsmastering” (erre mondjon valaki egy magyar szakkifejezést!), üzleti hírszerzés – ezeken a területeken várható gyors fejlődés rövid- és hosszútávon egyaránt.

Robin Good 

Folytassam?
Inkább gyárts Te is előrejelzést a Matt McAlister Dotcom Jóslatgenerátorával!
(Az automatikus Bullshitgenerator  félmanuális mutációja:-)

Néhány héttel ezelőtt egy szakmai locsi-fecsi során egy Hírszerző említette az InfoRádió készülő hírportálját. (Értesülései szerint valami olyan Nagy Dobásra készülnek, ami "átrendezheti a hazai online hírszolgáltatás erővonalait".) Korábban láttam már a rádió honlapját, tényleg volt mit javítani rajta. A beszélgetés óta tehát figyelem a médiával foglalkozó híreket (vagyis ezeket egyébként is figyelem) és amikor az eszembe jut rákattintok az Info nyitóoldalára is.

Hírverés, bejelentés, sajtóközlemény sehol – meglepően szerényen indult az „Inforadio.hu hírportál”.

A külső az unalomig ismert, az a táblázatokra épülő fejléc + három-négyhasábos szerkezet, ami nálunk az Index révén terjedt el és ami a klónok nyomán vált halálosan unalmassá. (Persze ennek előnye is van: Az ismerős szerkezet miatt könnyebb a tájékozódás.)

A lényeg persze a tartalom. A rövid bevezető (lead, kopf) után szép nagy, villogó hirdetés (az IR ebben is hagyománytisztelő), majd következik a cikk szövege. A legtöbb cikk rövid, a szerző, vagy az információ forrása ismeretlen. (Pontosabban: Sok az Indextől származó értesülés.) A cikkekben egyáltalán nincsenek linkek, közvetlenül hozzászólást írni nem lehet, viszont több hír alatt is találtam kapcsolódó linkeket.

Az InfoRádió  - „a BBC stratégiai patnere” – képes volt 2005-ben egy olyan hírportált előállítani, ahol az olvasók-hallgatók bevonása az újdonságnak nehezen nevezhető „szavazógép” gombjainak nyomogatására korlátozódik. Vagyis létezik egy másik „interaktív megoldás is”: A „Nagy bejlgli-tesz” és más stratégiai jelentőségű cikkek csak előzetes regisztráció után tekinthetők meg. (Szerencsére ez ingyenes.)

Az újdonságot a „podcasting” adások jelentenék. Itt azonnal felmerül a „podcasting” fogalmának az értelmezése. Ha ez mp3 formátumban a számítógépen hallatható, vagy letölthető fájlokat jelent, akkor minden rendben. Ha viszont  - a kifejezés eredeti jelentése szerint – az „előfizetett” programok RSS-en keresztüli, automatikus letöltődését a számítógépre, akkor viszont az IR honlapján nincs ilyen.

Az IR – méltányolandó módon – a hangfájlokhoz (nevezzük inkább így) mellékeli azok szöveges átiratát is. A legtöbb esetben a bemondó által felolvasott szöveg semmivel nem tartalmaz több információt, mint az írott változat. Rövid tesztem során nem akadtam érdekes előadásokba, interjúkba, ahol maga az előadásmód indokolta volna a hanggal való megjelenést.

Nos, itt tart ma „Magyarország vezető hírrádiója”. Akkor mit várhatunk a többiektől?  képviselik. Hát igen, szerencsére tévedtem, az InfoRádió podcastingja VALÓDI podcasting!

Kellemes karácsonyi meglepetés! Ezúton köszönöm Dobos Gyula úrnak hogy tévedésemre felhívta a figyelmemet!

Jó cím, a dotcom-korszak mostanában újraéledő magazinjánál, a Business 2.0-nál találták ki.

Ismert történet: A Yahoo még márciusban felvásárolta a Flickr fotómegosztó szolgáltatást. Az üzlet azonban nem csak egy újabb cég / szolgáltatás szokásos bedarálását jelentette, hanem egyben egy új stratégiát is elindított. A Yahoo a Flickr-től érkező  „új generációs” vezetők Steward Butterfield és Catarina Fake révén komoly szemléletbeli frissítést is kapott.

A Yahoo új koncepciójának középpontjában a „felhasználók által generált tartalom” (leánykori nevén 'social media') áll. Ez a kulcsfegyver a kereső- és újabban az online marketing üzletben is nehezen megingatható pozíciókat szerzett Google-lal szemben.
A Yahoo várakozásaihoz komoly érvet szolgáltat a 191.000.000 regisztrált felhasználó. (Ezt kiírom betűkkel is: Százkilencvenegymillió!)

Hirdetések és „prémium” (emeltdíjas) szolgáltatások = 3,8 milliár dollár árbevétel (1,2 milliárd profit)  - ennyi jött össze az év első 9 hónapjában. A Yahoo vezetői joggal gondolják úgy, hogy nem a hagyományos, a „régi médiából” származó tartalom fogja a webre vonzani a széles néptömegeket. (Persze azért a hagyományos média feltupírozott változatával is próbálkoznak, de itt korántsem olyan átütő a siker, mint az új sikerágazatokban.)

Érdekes, hogy miközben a Yahoo vezetésében az újonnan felvásárolt, innovatív, feltörekvő („start up”) vállalkozások vezetői új szellemet, az egész vállalatot megújító vérfrissítést hoztak, a „veteránok” az ős-Yahoo akár már 35 évesnél is idősebb dolgozói ez a régi gyökerekhez, a web-turkálás zsákmányainak megosztásához való visszatérésként élik meg. (Végül is innen, a weboldalak közös kategorizálásából, az ajánlásokból indult az egész.)

Erick Schonfileld cikke november 11-i dátummal jelent meg, de ez eltelt öt hétben egyáltalán nem fonnyadt meg. Sőt! Az azóta történt további vásárlások igazolják a szerző (és a Business 2.0.) meglátásait.

Röviden: Nincs nekik.
Valamivel hosszabban: Tegnap a Főbérlőmnél járva megbeszéltük, hogy írok erről egy hosszabb cikket. (A témában megjelent tengernyi publikációt figyelembe véve nem lesz könnyű.)

Egyelőre csak egyik kedvenc viccem ugrott be:

A szülőszoba előtt idegesen járkál fel-alá az „apuka”. Végre kinyílik az ajtó és kilép egy nővér. A pasas letámadja:

- Kisfiú?
- Nem, kérem!
- Akkor tehát kislány?
- Nem, kérem!
- De legalább kalimpál a kis kezecskéivel?
- Nem, kérem, nincs neki.
- De legalább rugdos a kis lábacskáival?
- Nem, kérem, nincs neki.
- Akkor legalább gőgicsél a kis hangocskájával?
- Nem, kérem, nincs neki.

A pasas nem bírja tovább, beront a szülőszobába. Ott a kiságyban egy Óriási Fül fekszik…

- Nem baj, azért Apuka így is szeret Téged…
- Hagyja kérem, süket szegényke!

Lehet  mindenféle új lehetőségekről (Web 2.0, social networking stb.) beszélni, de azért az online újságírás legnagyobb lehetősége mégis a linkekben rejlik. Idehaza ez jórészt kihasználatlan lehetőségeket jelent.

A Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Népszava, a Magyar Hírlap, a Napi Gazdaság, a Világgazdaság hírei egyáltalán nem tartalmaznak linkekeket, vagyis önként lemondanak arról, hogy hivatkozzanak a korábbi számaikban, vagy máshol a weben megjelent információkra.

A felsorolt lapok egyikében sincs a cikket követő „kapcsolódó cikkek” linkgyűjtemény. (Ez egyébként csak kiegészíti, de nem helyettesíti a hírekben elhelyezett linkeket.)

Próbálom megmagyarázni a linktelenség okát:

• Tudatlanság  - Nem valószínű, hogy valamennyi online lapnál csupa dilettáns dolgozik, vagyis ez a válasz kiesik
• Időhiány, pénztelenség - A linkek szerkesztésével foglalkozni kellene. Míg a cikkvégi „kapcsolódó linkek” általában automatikusan, a cikkhez kapcsolt kulcsszavak alapján, az adatbázisból kerülnek ki, a cikkbe kerülő linkek megtalálása szerkesztői munka. Ehhez idő és kellő motiváltság szükséges. Megoldás lenne egy önálló linkszerkesztő alkalmazása, de erre láthatólag nincs pénz/igény.
• Érdektelenség – A napilapok online kiadása nálunk még afféle szegény rokonnak számít. Megtűrik ugyan őket, de jobb, ha csendben meghúzzák magukat. Fő feladatuk a nyomtatott lapok cikkeinek internetes közzététele (a Magyar Hírlapnál egy napos késleltetéssel), esetleeg lehet piszmogni valami saját anyaggal (ha senkit nem zavar), de sokkal többről kár is lenne beszélni. Ezt a programot úgy a legegyszerűbb megvalósítani, ha a nyomtatott lap cikkeit a szerkesztőségi programból egyszerűen átemelik az online kiadásban. Mivel a nyomtatott lap nyomdakész cikkeiben nincsenek linekek, az online kiadásban sem lesznek.

Ilyen egyszerű ez az egész.

(Ezt a bejegyzést Pocakos folyamatos lamentálása ihlette.)

...mondhatta Kapolyi László, miután magánvagyonával (bocs, az abból létrehozott alapítványon keresztül) meg nem nevezett összeggel megtámogatta a fejlécében is szocdemmé alakuló Népszavát.

"Körülbelül fél év múlva szeretnénk látni, sikerül-e a fiatalok körében az olvasottságát és a lap példányszámát növelni." - nyilatkozta Kapolyi.

Megjegyzéseim:

Lehet, hogy tévedek, de mintha a Szociáldemokrata Eszme mostanában nem lenne ott a fiatalok Top .....(írd ide a számot!) listáján...

Ha tényleg a fiatalság a "célcsoport", talán inkább a Népszava Online-t kellene alaposan felturbózni.

Egy  lap felfuttatásához fél év kevés. Hazavágásához bőven elég. (Utóbbira számos hazai példa hozható.)

Szép dolog Kapolyitól, hogy megpróbálja fellendíteni a Népszavát, hiszen el is lóversenyezhette volna ezt a pénzt. (Végüli is a két játék hasonló: Mindkettőnél az a lényeg, ki lesz a befutó.)

Frissítés: (12.20.) A Hírszerző helyszíni tudósítása

Az év vége előtt ígéreteket szokás tenni arról, mit is fogunk másképp csinálni jövőre.
Egyik kedvenc szakértőm, Steve Outing 9 popntban gyűjtötte össze a hagymányos lapok számára ajánlott változásokat.

1. Beszélj kevesebbet, vitatkozz többet.
A kinyilatkoztató újságírás helyett a beszélgetést kell kezdeményezni az olvasókkal. (Tudod, ők sokkal okosabbak, tájékozottabbak...)
A globális párbeszéd közege (természetesen) az internet.

2. Figyelj jobban a wikire
Idén még inkább csak kuriózum volt, jövőre viszont már egyre inkább jelen lesz az újságírásban is (nem csak a Wikipedia)

3. Legyél interaktívabb
Nos, a hazai média itt még nem tart, Outing tanácsát így módosítanám: Kezdj el interaktív megoldásokat alkalmazni. (Az interaktivitás nem egyenlő a "szavazógéppel"!)

4. Keresd az egyéni hirdetőket (citizen advertisers)
Szerintem ez itthon még nem érvényes, nem tart még itt a hazai piac. Persze lehet, hogy tévedek.

5. Tanuld meg, hogyan lehet az ingyenes hirdetésekből pénzt csinálni.
Nem kell nagyon messzire menni, itt a Startlap hálózat.

6. Fejleszd az oldalad regisztrációs rendszerét
Tudom, állandó vita, hogy hova kell és hova nem kell regisztráció. Ami biztos, hogy nálunk még a legtöbb regisztrációs oldal túlbonyolított, nem elég felhasználóbarát. Van mit tenni.

7. Válj podcasting istenné
Én bőven kiegyeznék azzal. ha ideheza néhány profi tartalomszolgáltató 2006-ban komolyan kísérletezni kezdene a podcastinggal.

8.Ott publikálj, ahol a fiatalok vannak
Na, ez nálunk nem lesz nehéz. (Szinte csak a fiatalok interneteznek.)

9. Legyél vezető hírforrás, ne hírkövető
Tartok tőle, hogy a legtöbb hazai tartalomszolgáltató továbbra sem fog lemondani a "copy + paste" újságírásról, jövőre is végigfutnak a hazai sajtón a vezető külföldi lapokból fordított "eredeti hírek". Kívánni azért lehet.

Steve Outing sokkal részletesebb kívánságlistája az Editor & Publisherben olvasható

Hogyan lehet úgy biztonságosan blogt írni, hogy főnököd, férjed/feleséged, gyereked, szomszédod, háziorvosod...ne bukkanjon fel váratlanul olvasóid között?

Erre, és még sok más kérdésre ad választ, tanácsot az Electronic Frontier Foundation How to Blog Safely webolda.
Számunkra mindez ma még inkább egzotikum, ha a tömeges blogolás (és általános  internethasználat) miatt aktuálissá válik, becsszó lefordítom.

(A cikk számos további szakirodalmat is ajánl.)

"Célunk, hogy otthont teremtsünk a professzionális bloggereknek. Egy helyet, ahol tanulhatnak azok, akik pénzt akarnak keresni a blogolással, vagy fejleszteni akarják blog-vállalkozásukat"

Nem, ezt kivételesne nem a Blogter hanem a Performancing bemutatkozó oldalán olvastam.

Még ezt is írják: "Az üzleti modell idővel majd világossá válik, addig is nyogodtan konstatálhatod a következőket.

• Szeretni fogod
• Neked nem kerül semmibe."

Na, ez tetszik.

A Performancing (blog létére frmabontó módon)fórumot is indított. Most tehát semmi dolgunk, csak hátradőlni és várni a fejleményeket.

(via Blogspotting)

(Bocs, ha valaki nem tudná, a KGST a "szovjet" időkben olyasmi volt, mint most az EU - azzal a különbséggel, hogy a tagság nem volt önkéntes, csak a "béketábor" országai voltak a tagok és az osztogatás helyett a fosztogatás volt terítéken.)

Már megint egy bombasztikus cím – ezt most David Cardtól  , a Jupiter Research médiaelemzőjétől kölcsönöztem.

Card a Jupiter Media  egy friss (természetesen csak pénzért elérhető) kutatására hivatkozva hívja fel a figyelmet „egyes internetes tevékenységek használatának visszaszorulására”. A kutatásai adatok szerint miközben az internetezők száma, illetve az internetezésre fordított idő nem csökkent, az IM (instant message – azonnali üzenetküldés, mint az ICQ, vagy a  Yahoo Messenger) eszközök használata 9,  az e-mailé 7 ponttal esett vissza. (A blogbejegyzésből persze nem derül ki, milyen értéket is takarnak ezek a pontok. Ügyes!)

Nem teljesen értem Card csodálkozását, hiszen ő maga is megjegyzi, hogy változás oka a mobiltelefonok népszerűségének növekedése. (Az amerikai mobilpiac lényegesen eltér az európaitól. Ott nem terjedt el egységesen a GSM, párhuzamosan több, egymással nem kompatibilis rendszer és a személyi hívók nagy népszerűsége is hátráltatja a mobilizációt.) Card szerint a tanulság az, hogy a (tágan értelmezett) médiának még a korábbinál is jobban meg kell ismernie közönségét és pontosabban meg kell választani az alkalmazott kommunikációs csatornát.

Hogy jön akkor ide az „internet vége”? Nyilván sehogy, de a Techdirt egyik bloggerének mégis beugrott  Bob Metcalfe esete, aki egy be nem következett inernet-világvége miatt kénytelen volt megenni  korábbi publicisztikáját.

Újrahasznosítható papír nélkül maradnának a papírgyárak, ha mindenki követné Metcalfe példáját.

Megtévesztő cím. A Parlamentblog (szerencsére) nem valami parlamenti tudósítás.
Fiatalka, hiszen alig néhány hete indult.
Bejáratott, hiszen a korábbi Déli Riporter folytatása. Vagyis nem csak az.

A DR a Népszava Online mellékleteként működött. Elég lazának tűnt a kapcsolat, de a Déli Riporternek láthatóan mégis hiányzott a szabad levegő. Most, önállósodva, újabb szerzőkkel bővülve, szép külsővel teljes erővel beszállhat a hazai  politikai blogok egyre élénkülő versenyébe.

Figyelem, profik a pályán!

„A tényfeltáráshoz pénz kell és idő. Az önkéntes újságíróknak csak idejük van. Ki fogja fizetni a riporteri munkát, ha megszűnik a hagyományos sajtó?” – idézi a Metazin összefoglalója   a tekintélyes publicista Sydney H. Schanberg aggályait.

A kambodzsai tudósításokkal megszerzett, majd 1976-ben Pulitzer díjjal is elismert tekintély nagy dolog. A Village Voice-ban megjelent írást sok más kiadványt is teljes terjedelmében átvette. Kommentárokat sem ők, sem a Metazin tudós szerzői nem fűztek hozzá. Kár.

A „jó újságírás” (good journalism) jövője miatti aggódás mostanában népszerű téma.  A „minőségi újságírás” – blogger szembeállítás viszont olyan szólam, amivel (talán) már csak egy szűkebb körben lehet pontokat szerezni. (Schanberg, aki csak hagyományos csatornákban, hagyományos formában publikál, saját blogja, de még személyes weboldala sincs láthatóan ebbe a klubba tartozik.)

Akadnak, akik úgy látják, hogy a  hagyományos sajtót nem a bloggerek  , hanem maguk az újságírók veszélyeztetik: „Nagyrészt mi vagyunk a hibásak azért, hogy sótlan, unalmas terméket gyártunk.” – idézi Will Bunch írását a BuzzMachine 

A hagyományos lapok gazdasági alapjait nem a blogok, hanem az online média rendíti meg. A hirdetőkkel együtt a pénz is az online sajtóba vándorol. (Schanberg víziójával ellentétben  tehát nem a „pénztelen bloggerekre” hárulnak tehát a költséges újságírói feladatok). Az online tartalomszolgáltatási nagyhatalmak mögött mellesleg ugyanazok a pénzforrások sorakoznak fel  
(esetleg kicsit más csoportosításban), mint akik korábban a régi média mögött álltak.

Jeff Jarvis szerint a gond az, hogy egyesek összetévesztik az újságírás féltését az újságírói állások féltésével. (+ a megszerzett szakmai - társadalmi pozíciók védelmével.)

A nyomtatott lapoknak át kell alakulniuk. Leghamarabb nyilván azokban az országokban megy ez végbe, ahol a sűrű behálózottság miatt az online hírszolgáltatás máris reális alternatívát jelent. Értelmetlen olyan „friss” hírekkel szöszmötölni, amik már egy nappal korábban olvashatók voltak a interneten. Lehetséges. hogy a hírgyártástól szabaduló lapok sokkal jobban tudnak majd  a tényfeltárásra, a hírek hátterét megvilágító elemzésekre koncentrálni. (A kérdés csak az, hogy miből? Akad-e elég olvasó, aki ezekre a fajsúlyosabb lapokra kíváncsi? Képesek lesznek-e megfizetni a kevesebb hirdető és a kisebb példányszámok miatt az egekbe szökő lapárakat?)

Schanberg – talán életkora miatt is – ahhoz a csoporthoz tartozik, akiknek rendületlenül hisznek a nyomtatott lapok felsőbbrendűségében. A „tényfeltáró, minőségi sajtó, és a ’pizsamás újságírók’” szembeállítása teljesen figyelmen kívül hagyja az online újságírás nyújtotta új lehetőségeket. Emlékeztetőül csak néhány:

• Az anyagok többszintű feldolgozása. A megfelelően kidolgozott hivatkozások (linkek) segítségével az online sajtó soha nem látott mélységben képes háttéranyagot biztosítani az érdeklődő olvasók számára. (Egyik kedvencem a The Big Picture) Kérdés persze, hogy hányan képesek-hajlandók követni ezeket a linkeket
  
• Multimédiás és a Web 2.0 gyűjtőnévvel emlegetett eszközök bevonása. (Példának ott a NY Times multimédiás szekciója  )
  
• Az online cikkek folyamatos frissítésével, javításával pontosabbá tehetők az információk.
• Az olvasók valódi bevonása, a folyamatos párbeszéd újfajta újságírás lehetőségét teremti meg.

”Kezdjük a valós célokkal - ez az információs társadalom, az ellenőrzés hatalma, az emberek életének javítása, a kapcsolatok építése (rendben?) – azután kérdezzük meg, mi a legjobb útja annak, hogy ezt ma megvalósítsuk. Ezután tehetjük fel a kérdést, mi is az újságírók és a lapok szerepe.” – írja Jarvis.

Kezdjük!

Egy héttel ezelőtt közölte a Washington Post azt a cikket, amiben Steve Case, az AOL ex-elnöke a Timer Warnertől való válás mellett érvel. Félrevezető manőver, vagy teljes tájékozatlanság? Alíg néhány nappal később a Time Warner elnöksége úgy döntött, hogy a Google veheti meg az AOL részvényeinek 5 százalékát (1 milliárd dollárért.) 

A tervezett üzlet része, hogy a Google a jövőben kedvező találati helyeket biztosít az AOL-tól származó tartalmaknak.
Azt hiszem, az üzletnek ez a része az, amin most  legtöbben spekulálnak. A Google a Micrsosoft legyőzése érdekében feláldozza a keresési eredmények eddig megrendíthetetlennek hitt tisztaságát?

Részletesebben:

A New York Times cikke
A BusinessWeek elemzése
A CNet (News.com) cikke
Sztahnov

Morfondír   - Bőgel Gyuri a „a hazai infokommunikációs (IKT) szektor fejlesztését célzó hosszú távú elképzelésekről”.
Elég szörnyen hangzik, viszont BGY azon kevesek közé tartozik, aki nemcsak ír erről, hanem ért is hozzá.

Újra (még mindig) Web 2.0. Az Index végre cikket szentelt a témának. Természetesen fanyalognak. Természetesen Sztahanov is fanyalog az Index cikkén.
(Milyen jó, hogy délelőtt már nem maradt időm közkincsé tenni ezt a blogszemlét. Időközben megszületett Kelt és Hírbehozó  ide vonatkozó megnyilvánulása. (A sok, részletes hozzászólással együtt rengeteg okosság született. Itt nyugtatnék meg minden aggódót, hogy nem kívánom ezek sorát gyarapítani.)

Még mindig a blogszolgáltatókról  - most felhasználói (blogger) szemmel. 

Schneider Henrik Hungarian Accent blogjában a Global Voices csúcstalálkozóról tudósít. Nem is igazi tudósítás ez, inkább köszönetnyilvánítás,  hiszen Henrik angol nyelvű blogját éppen azoknak írja, akikkel személyesen is találkozott most Londonban.
(Aki részletesen is tájékozódni szeretne a rendezvényről, rengeteg anyagot – podcasting, átirat, blog – a találkozó honlapján. )

Wikipedia – Encyclopedia Brittannica összehasonlítás. Ezt imádta az öreg média is. A bloggerek közül Doranskyt, és a  Jövőnézőt említeném.

Esther Dyson a ’90-es évek második felének egyik legismertebb „technológia látnoka” mostanában mintha eltűnt volna. Ez persze csak a látszat, 20 év után is változatlan intenzitással írja havi hírlevelét arról, hogyan alakítja át az új  technológia  az üzletet és a gazdaságot.  Utazik, szervez, előad, megint utazik – közben persze blogol.

A ZDNet oldalán akadtam egy friss interjúra  , amiben Dyson a felhasználók kibővült (de korántsem korlátlan) szabadságáról, a rólunk tárolt elképesztő mennyiségű adat használatáról és még sok minden másról beszél. (Letölthető, vagy online hallgatható.)

Egyesek még mindig azt hiszik, hogy létezik egy Washington Post című „helyi lap” (napi 671322 példányával persze ott ez nem ugyanazt jelenti, mint itt), amit „melléküzemágban” Washingtonpost.com címen megjelentetnek az interneten is. A helyzet az, hogy az online változatnak naponta 8 millió olvasója (egyedi látogatója) van, tehát furcsa lenne afféle online mellékletként kezelni.

Deborah Howell, a WP ombudsmanja (ombudswoman?) a napokban cikket jelentetett meg „a két Washington Post" kapcsolatáról Ebből kiderül, hogy az online kiadvány alapját ugyan a nyomtatott lap adja, de a Washingtonpost.com-ot önálló kiadó adja ki (Washington Post-Newsweek Interactive) és saját, 64 főt számláló szerkesztőség készíti.

Az online szerkesztőség természetesen a nap 24 órájába frissíti a híreket,  a hagyományos tartalmak mellett erősen koncentrál az újabb és újabb szolgáltatásokra és persze igyekszik minél jobban bevonni az olvasókat is.

Howell szerint a két szerkesztőség között kitűnő és rendszeres a kapcsolat csak egy-két apróságban akadnak viták. Ilyen a „apróság” Dam Froomkin, aki White House Briefing címen a Fehér Házat tevékenységéről ír igen erőteljes publicisztikákat. A nyomtatott lap konzervatívabb munkatársai szerint Froomkin tevékenysége nem felel meg a WP szakmai standardjainak, rontja a lap hitelességét rovata címe pedig azt a hamis képet adja, mintha Froomkin a lap hivatalos tudósítója lenne.
Az olvasók egyszerűen csak imádják.

Ugyancsak csípi a napilap egyes munkatársainak a szemét, hogy az online kiadásban megjelenő cikkek mellett ott vannak a cikkre hivatkozó blogok linkjei is.( A Technorati szolgáltatása). A tévedhetetlenséghez szokott újságírók láthatóan nehezen viselik a blogokban megjelenő ellenvéleményeket.

Alig néhány nappal Howell cikkének megjelenése előtt mondott beszédet USB Bank Global Media konferenciáján Don Graham, a Washington Post elnöke. Graham a pénz- és médiavilág kiemelt rendezvényén első ízben ismerte  széles nyilvánosság előtt, hogy egyértelműen az online lapoké a jövő. Ez a jövő pedig sokkal közelebb van, mint korábban gondoltuk. (Graham meglepően hosszasan áradozott egy bírósaábi blogról!)

John Burke, az Editorsweblog.org szerzője diadalmasan jelenti, hogy pontosan abba az irányba haladnak a dolgok, amit az „új média” szakértői már korábban megjósoltak (és persze az Editorsweblog megírt):

•  lapok önálló hírszolgáltatóból hírgyűjtő szolgáltatássá válnak -  Eli Noam 
• véget ér az objektívitás kora  - Dan Gillmor 
• értelmét veszti a tartalombirtoklása  - Jeff Jarvis
• szorosabb kapcsolat az olvasókkal  - OJR 

Hát, azt hiszem, lesz mit emészteni a hétvégén.

"...A médiamunkások számára rendkívül komoly tanulságok adódtak az ELTE-n rendezett vitából. A padsorokban ülők azzal szembesülhettek, hogy a sajtó illetve a tudomány felől érkezők nem beszélnek azonos nyelvet. Nem arról van szó, hogy ne értenék egymást. Hanem arról, hogy a felkészültségük nem azonos, szemléletük nem egyformán tág spektrumú, a zsurnaliszták fogalmi készlete kifejezetten korszerűtlen. A sajtómunkások nem ismerik a társadalmi kontextust és olykor a tényeket sem, miközben a kezükben – mondanunk sem kell –  komoly hatalom van...."

A Blogz beszámolója a franciaországi zavargások magyar média-reprezentációjáról tartott vitáról.
Itt van, a szomszéd oldalon, de csak most vettem észre. Szólok, hátha más is így van vele.

Tovább a Blogz írására >>

Úgy látszik, még a fő-fő okosok sem mindig képesek megérteni az internetet.
A Yahoo két  egyetemista házi használatra készült linkgyűjteményéből vált néhány év alatt számos tevékenységet átfogó vállalatbirodalommá. Ennek egyik meghatározó része az internetes média sokáig sajátos (és sokak által csodált) modellen alapult: A Yahoo nem próbált versenyezni a Reuters, a New York Times, vagy a nagy amerikai tévéhálózatok híreivel, nem küszködött önálló szerkesztőség felállításával, inkább a legjobbak híreiből állította össze saját hírszolgáltatását. (Természetesen ennek a stratégiának az alapját a hírek VÁSÁRLÁSA, nem pedig a lopása képezte.)

A rendszer évekig jól működött, a Yahoo News népszerű, a hirdetések jól pörögnek…
Idén a Yahoo vezetése mégis úgy döntött, hogy újítani kell, saját tartalmak fejlesztésébe kezdtek. A jelek szerint azonban– a Yahoo vezetésének legnagyobb meglepetésére – a krízisövezetekből tudósító Hot Zone és az utazós Adventures rendesen alulmúlják a terveket.  

A Yahoo persze nagyban utazik: A  Yahoo Media Group élére Lloyd Braunt, az ABC Entertainment Television Group vezetőjét csábította át. (Volt miből. A Yahoo tavalyi árbevétele elérte a Disney nagyságrenedt, a 2,25 milliárd dollár volt.  Persze lehet, hogy épp ez a baj: A „hollywoodi érzékenység” helyett talán inkább több internetes affinitásra lett volna szükség...

A Hot Zone rendkívül profi háborús tudósítás, de miért jó ez nekem, ha a tévém helyett a monitorom csücskén nézem? Ja, persze, a monitor fennmaradó részén elfér ez-az. Például reklámok.

A szeptemberben indul Hot Zone forgalma eddig éppen csak meghaladta az 1 milliót (bocs, gyerekek, az ott egy másik pálya, az 1 milliót a Yahoo havi 25 milliójához kell viszonyítani), a hirdetők meg nehezen tudnak vele mit kezdeni, mert az afrikai éhezők képe mellé nehezen társítható a kalóriaszegény joghurt.

Az októberben indult Aventure még nem érte el Nilesen/Netrating számára észlelhető forgalmat. A folytatásos útinapló színvonala vitathatatlan, de kérdés, hogy ez kell-e az embereknek a weben?

Miközben azt tapasztaljuk, hogy az „egyik Yahoo” következetese vásárolja fel a kisebb-nagyobb „Web 2.0” cégeket, készíti elő a „next generation webet”, a „másik Yahoo” elkezdett felépíteni egy félig-meddig hagyományos alapokon nyugvó médiacéget. Ha meg már elkezdte, folytatja is. Valami kicsit csinálni nem érdemes. A Yahoo News szerkesztőséget épít, újabb saját tartalmak megjelenés várható. Ki érti ezt?

Ahogy ígértem, tegnap elmentem az ITTK beszélgetésére. Családias légkör, összesen kilencen voltunk, a jelenlevők többségével már találkoztam itt-ott. ( A blogoszféra többszörösen is képviselve volt, hiszen vitaindító eladó Schneider Henriken, illetve a ritkán, de blogoló házigazdákon kívül  teljesen önszántából ott volt Pocakos is.

A beszélgetés hivatalos témája az volt, miként lehet alkalmazni a vállalati tudásmenedzsmentben az utóbbi években felbukkant új eszközöket, technológiákat (blog, wiki, RSS, címkézés podcasting).

Henrik igen nehéz helyzetben volt, mert röviden és egyszerűen kellett beszélnie arról a témáról, amivel évek óta, igen alaposan foglalkozik. (Aki próbkozott hasonlóval, tanusíthatja a zanzásítás kínjait.)

Az előadás és a vita (vagy inkább beszégetés) részletekre nem térnék ki, remélem, hogy a jelenlévők közül valaki majd szorgalmasabb lesz.  Csak néhány (szubjektíven kiemelt) téma:

A blog, és a wiki alkalmazhatósága vállalati környezetben elég könnyen elképzelhető. A podcasting vitatható (akarjam-e, hogy a vállalati értekezletek anyagait utazás közben – munkaidőn kívül – kelljen hallgatnom). Talán a legizgalmasabb az információk szabad, utólagos címkézése, ami az információk sokkal pontosabb, használhatóbb leírásához vezethet, mint a hagyományos tudásmenedzsmentben használt kulcsszavazás. Henrik lelkesen és igen optimistán beszélt a még fiatal, de nagyon gyorsan fejődő OPML  formátumról, ami az információk minden eddiginél sokoldalúbb megosztását teszik lehetősé. (Bevallom, ebben a témában elég sűrű bennem a homály.)

A beszélgetés várható módon hamar elkanyarodott a „hazai realitások” irányába: Van-e valós igény a hazai vállalatokban az információk megosztására? Mekkora a kulturális örökség (nemzeti karakter?) szerepe az információk birtoklása/megosztása iránti igényben?

Itt persze megint kitérőt tettünk a hazai szakmai blogok felé. Miért van olyan kevés belőlük? Miért olyan kevés a hozzászóló? Miért csap át nálunk pillanatok alatt személyeskedésbe minden szakmainak induló vita? (Bocs, megnyugtató válaszokat itt nem adhatok, nem világmegváltásra, csak egy kis beszélgetésre jöttünk össze.)

Jó kis este volt. Megnyugtató dolog olyan okos emberekkel beszélgetni, akik telejesen normálisan viselkednek, nem próbálnak nyomasztani tudásukkal.
Kicsit olyan érzés, mintha a blogszférában lenne az ember :-)

Frissítés: Most derült ki, hogy a "Berkman" kitűnő időzítéssel éppen tegnap tette közzé Henrik friss, a témával foglalkozó  írását. A lustábbaknak ott a blogbejegyzésnyi összefoglaló, a kíváncsibbak pedig elolvashatják a 45 oldalas tanulmányt.

(A frissen jötteknek: A "Berkman" teljese nevén a Berkman Center for Internet & Society at Harvard Law School az internet társadalmi hatásaival  - és még sok mással - foglalkozó kutatók Mekkája. ((Vagyis olyan, mint az ITTK, csak valamivel nagyobb, anyagilag jobban eleresztett és nem a Stoczek utcában, hanem a Harvardon található:-))  

A lassan már természetesnek vett egyszereplős magyar blogszolgáltatói piacot váratlan (?) megjelenésével alaposan felrázta egy új szereplő. Blogkörökben terjedő híresztelések szerint rövidesen újabb, komoly blogszolgáltatók megjelenése várható.

Évekig egyszerű helyzetben volt, aki nálunk blogolni akart. Választhatta a Freeblogot, vagy kínlódhatott valamelyik külföldi szolgáltatóval. (Kihagynám a sztár- és tiniblog gyűjtőhelyeket, a klubszerűen működő NOL blogot, illetve a leginkábba a  profik számára reális alternaívát jelentő önálló blogot.)

A Freeblog, mint a magyar narancs (kicsit sárga, kicsit….de a MIENK). A Freeblog fejlesztése és üzemeltetése sokáig az ötletgazda-tulajdonos-megvalósító mr.a hobbitevékenységének tűnt, ezért tőle bármit elvárni, követelni nem volt értelme.

A Blogter megjelenése váratlan versenyhelyzetet teremtett. A bevallottan üzleti vállalkozásként indult új blogszolgáltató / blogportál elsősorban a közösségépítő eszközökkel és a nagyobb nyilvánosság, a  „csúcsra segítés” ígéretével próbálja magához vonzani a bloggereket 

Egyes híresztelések(szándékos kiszivárogtatások, vagy rossz tömítések?) szerint hamarosan újabb komoly játékosok szállnak be a blogszolgáltatási versenybe.

A nagy kérdés persze az, hogy az új blogszolgáltatók a növekvő igényekre építenek, vagy a néhány tízezerre (?) becsült hazai blogger, illetve blogolvasó közül akarnak a lehető legtöbbet megszerezni. (Hankiss Elemér példája jut eszembe – talán a Diagnózisok című könyvében olvastam: Ahogy egy legelőre egyre több tehenet viszel, egyre csökken a tehenek tejhozama. X számú tehén legeltetése esetén az összesített tejhozam kisebb lesz, mint a kezdeti, egyetlen tehén által adott tej mennyisége.)

Tovább >>

"Miben is gyökereznek az új információs technológiák elsajátításának akadályai? 
A vállalati tudásmenedzsment - mint e problémák egyik megoldási eszköze -,
mit tanulhat az internetes közösségek tudásszervezési gyakorlatából (wiki, blog, tag, feed, podcast stb.)"

Az ITTK rendezvényének bevezető előadását Schneider Henrik tartja

Részletek az ITTK honlapján >>

Én elmegyek...

A kampányban természetesen bevetik a keresőmarketinget is, számos, a programokhoz kapcsolódó kulcsszót vásároltak a Google rendszerében. (A „bérelt” kulcsszavakra keresők az MSNBC szöveges hirdetéseivel találkoznak, illetve azokra kattintva a megfelelő weboldalakon landolnak.)

A tervezők a  kampányba a legismertebb, legnagyobb forgalmú blogokat vonták be (természetesen csak azok közül válogathattak, amelyikeken futnak hirdetések). A 800 blogra (is) kiterjedő kampány mindenképpen rekord, mellette eltörpül az Audi 286 blogos (múlt nyár), illetve a Budget Rent A Car 177 blogs (október) kampánya.

A rekláűmhadjárat igazából még el sem kezdődött, máris van egy nyertes: A bloghirdetéseket kiszolgáló BlogAds. Saját bevallásuk szerint 2003-as indulásuk óta összesen nem volt ennyi megbízásuk, mint ez az egyetlen, az év végéig tartó kampány.

Steve Case, az America Online hajdani alapítója a vasárnapi Washongton Post-ban megjelentetett esszéjében arról ír, hogy legjobb lenne szétválasztani a 6 évvel ezelőtt az „évszázad egyesüléseként” létrejött médiabehemótot.

A dotcom-fellendülés idején nyélbe ütött üzlettől azt várták, hogy miközben gyorsítja az AOL áttérését a szélessávú internetszolgáltatásra, közben az áthúzza a kissé elöregedett médiaóriást az akkoriban sokat emlegetett „új gazdaságba”. (Praktikusabban: Az AOL szélessávú internethálózatán keresztül kívántak új csatornát biztosítani a Time Warner által előállíttott tartalomnak.) Case szerint ez nem valósult meg, a folyamatok nem gyorsultak, hanem lassultak, a vállalatóriás részeit nem sikerült integrálni, továbbra is külön kiskirályságok működnek.

A csalódott Case, aki ugyan elismeri, hogy  az egyesülésben vezető szerepet játszott nem nagyon firtatja a felelősség kérdését, inkább csak egy „undo” billentyűt szeretne, amivel egyetlen gombnyomással újra önálló cégekre bonthatná a AOL Time Warnert

Csak néhány megjegyzés:

• Régi szép dotcom idők! A dotcom-hisztéria olyan magasba kergette az AOL részvényeinek árát, hogy a hajdani üzletben ők lehettek a kérők (vevők).
• Steve Case csak azután pakolt ki, hogy megvált igazgatótanácsi tagságától (viszont továbbra is maghatározó részvényes maradt.)
• A cikk végén ott a „szerző” e-mail címe: stevecase@aol.com  Nincs ebben semmi különös (ott).
  Próbálta már valaki (itt) megszerezni egy Fontos Ember címét?

Frissítés (15.12.): Most látom, hogy a fürge Prím Online már tegnap ismertette a WP cikkét

Persze, megint csak egy hatásvadász cím. A Yahoo, „a világ legnagyobb internet média site-ja” az elmúlt hónapokban ugyan vásárolt ezt-azt, tegnap azonban nem egy újabb vételt jelentettek be, hanem a  Six Apart céggel, a  Movable Types blogszoftver fejlesztőjével írt alá együttműködési megállapodást. Ennek lényege, hogy a mától a Yahoo a kisvállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásai keretében a Six Apart blogszoftvereit kínálja.

A hír láthatóan nem rázta meg a világsajtót,  itthon is csak az „alternatív médiában” (Sztahanov  és Hírbehozó  bukkantam a nyomára.) Lényegesen több szó esik arról, hogy a Yahoo néhány napja lenyelte az össznépi címkézés legismertebb cégét, a del.icio.us-t 

A két üzlet alapvetően más természetű. A Six Apart-üzlet jelentősége leginkább abban áll, hogy sok kisvállalkozás jobban elhiszi, hogy kell neki a blog, ha azt a Yahoo árusítja. Az együttműködés tehát gyorsítani fogja az üzleti blogok terjedését. A del.icio.us  „social bookmarking” site, vagyis egy olyan egyszerű alkalmazás, aminek segítségéve kedvenc weboldalainkat címkékkel (ezek a gyakran emlegetett tag-ek) láthatjuk el és ezeket megoszthatjuk ismerőseinkkel. A del.icio.us annak az együttműködésen, információ megosztáson alapuló „új webnek” a képviselője, amit a bennfentesek Web 2.0-ként szeretnek emlegetni.

A Yahoo a Flickr  fotómegosztó szolgáltatás évelejei bespájzolása után is egyértelmű érdeklődést mutat az új típusú szolgáltatások iránt. Attól különösebben nem kell tartani, hogy kivérezne ezekkel a vásárlásokkal. Nem óriáscégek bedarálásáról van ugyanis szó, a del.icio.us például mindössze 9 (!) munkatárssal rendelkezett!

A Yahoo tehát vásárolgat, a Google pedig továbbra is kivár. „Csak áll és kavarja azt a málnaszőrt...”

Frissírés (12.14.) Doransky bejegyzése a Yahoo és a Google eltérő felvásárlási stratégiájáról

Egy friss kutatás szerint az európai internetezők negyede már heti 16 óránál többet tölt a weben. Az  European Interactive Advertising Association (EIAA) felmérése  szerint az európai átlag heti 10 óra 15 perc, ami 17 százalékos növekedés az egy évvel ezelőtti adathoz képest. 

A több internetezéssel töltött idő egyik  következménye a növekvő online médiafogyasztás. Miközben a vizsgált időszakban a tévézésre fordított idő 6, a rádiózásra fordított 14 százalékkal nőtt, az online média növekedése elérte a 17 százalékot. (Érdekes, hogy a felmérés szerint a napilapok olvasására is 13 százalékkal többet fordítottak, mint egy korábban, egyedül a magazinok könyvelhettek el 7 százalék visszaesést.)

A hazai internetezési szokásokat vizsgáló VRM2005 összefoglalójában a fentiekkel összevethető adatot nem találtam. Úgy látszik nálunk továbbra is a hetente internetező számít  rendszeres felhasználónak, aki már naponta fellép a webre (például naponta egyszer megnézi a leveleit) már a „heavy user” kategóriába tartozik.

Kár, hogy nincsenek ilyen adatok. (Vagy csak én nem találom őket?) Az online médiafogyasztás szempontjából nagyon tanulságosak lennének. A politikusok ugyan beszélhetnek az „internet-penetráció dinamikus növekedéséről”, a tartalomszolgáltatók számára csak az az internetező számít, aki legalább néhány rövid hírt hajlandó elolvasni.

Ha a kis, helyi közösségeket célzó internetes szolgáltatások kerülnek szóba, automatikusan a külföldi példák jutnak az ember eszébe. Bár Magyarországon Budapesten a legnagyobb az internet-ellátottság, a kisebb területekre koncentrálva még itt is igen lyukacsos s háló.

A blogalapító Shadai igen szerencsés, mert érdeklődése tárgya, az Újlipótváros kivétel. Az itt lakók közül sokan elérhetők az interneten és láthatóan sokan érdeklődnek lakókörnyezetük iránt.

Az Újlipótváros.hu tulajdonképpen inkább portál, mint blog. Oldalairól rengeteg helyi szolgáltatásra mutató link és számos, a városrésszel foglalkozó cikk, tanulmány érhető el.  (Akadt olyan hozzászóló, akik hiányolta is az „igazi” blogbejegyzéseket).

Az Újlipótváros blog újabb bizonyítéka, hogy a blog eszköz, aminek segítségével nagyon sokféle tartalom hozható létre. Kíváncsi vagyok, lesznek-e követők?

A napokban Konráddal beszélgetve pillanatok alatt eljutottunk a hazai online tartalomszolgáltatás továbbfejlődésének csócsálásához.  Konrád is azt az álláspontot képviseli, hogy a hazai internet fejlődésének legfőbb akadálya a megfelelő tartalmak hiánya. Ez  - egyesek elképzeléseivel szemben -  azonban nem azt jelenti, hogy újabb hírportálokat  kellene nyitni. Ellenkezőleg. A túlburjánzó híroldalak nem vonzanak újabb felhasználókat, legfeljebb a meglévő online hírfogyasztókat csoportosítják át egymás között.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Hírbehozó egy friss bejegyzésében. „A hazai új média kialakulásakor máshová kerültek a hangsúlyok, mint mondjuk tőlünk nyugatabbra, vagy akár sok más ká-európai országban.” – írja.

Tovább>>

A "felhozatal"l (szinte) végtelen, az időm véges…
Itt most röviden néhány olyan cikket, blogbejegyzést szemlézek, amiről szívesen írtam volna részletesebben is, de…

Az újságírókat átképzik, ugye?  - Steve Outing írja az e-media tidbits blogban , hogy a nyomtatott sajtóban dogozó újságírók egyik előremenekülési lehetősége az átképzés videó-újságíróvá.
Lehet, hogy erre tart a világ, de tartok tőle, hogy ez a fajta „konvergencia” leginkább a tévé és írott sajtó gyengeségeinek egyesítéséhez vezet. (Ide illik néhány nappal ezelőtti bejegyzésem az írott szöveg előnyeiről.)

Gordon Crovitz, a Dow Jones elektronikus kiadványokért felelős elnöke nyilatkozik a Paidcontent.org vezetői interjú-sorozatában
Az ilyen interjúkból általában nem tudjuk meg, mire készülnek a „nagyok”, de a sorok közt olvasni tudók mégis kihámoznak a sok-sok karakter közül ezt-azt…

A Time Warner partnerek bevonásával akar új életet lehelni az AOL-ba. Ez megint olyan hír, ami a hajdani dotcom-lázat  juttatja az ember eszébe. Az internet valamikori sztárjának neve (AOL) persze most messze nem cseng olyan jól, mint például a Google, de azért biztos akadnak még  a padkáson-pincében valamilyen jobb darabok. A partnerjelöltek élén persze ott nyomul a Google és a Microsoft.

Online tartalommal is lehet pályázni a Pulitzer díjra. A bejelentés  szerint 2006-tól a „Breakig News” kategóriában  (tudósítás és fotó) elfogadnak „tisztán” online anyagokat is.
A hír nem annyira az eseteges hazai pályázók, mintinkább  amiatt fontos, hogy jelzi az online újságírás rangjának az emelkedését. (Ott.)

A New York Times forradalmi átalakulása folytatódik. A napokban például  elindult a filmes díjosztó szezon felhajtóerejére épülő Red Carpet. A számos újdonságot tartalmazó melléklet megjelenési módja önmagában  is már sajtótörténeti esemény. Először került a nyomtatott lap első oldalára olyan anyag, ami aztán kizárólag az online változatban folytatódik. Mellesleg, ez a kiemelés egy BLOGRA hivatkozik.

Úgy tűnik, hogy mindez a Times életében is olyan súlyú esemény, amit Jon Landman ügyvezető-helyettes szükségesnek tartott a munkatársaknak küldött belső "emlékeztetőben" megmagyarázni.


Tovább >>

A patetikus cím alatt arról olvashatunk, hogyan alakítja át a blogolás az újságíróképzést.

Persze már évek óta sok szó esik róla, hogy az „új korszak újságíróinak” mi mindenhez kell értenie. (Kép, hang, tartalommenedzsment stb.) Most inkább arról van szó, hogy az újságíró hallgatók a blogoknak köszönhetően élesben is kipróbálhatják magukat, közvetlen visszajelzéseket kaphatnak az olvasóktól.

Nem tudom, hogy a hazai újságíróképzésben használják-e a blogokat, de a kommunikáció szakokon és az újságíró stúdiókban tanulók számához képest igen kevés ilyen témájú bloggal találkoztam…

(Köszönöm Folk Györgynek a linket)

A „tartalomipari” konferenciák kedvelt nótája szerint véget kell vetni a tartalom szabad osztogatásának, mert az elkerülhetetlenül  a szakadékba taszítja az iparágat. John Burke az Editors Weblogban megjelent elemzésében  éppen ennek ellenkezőjét biznygatja.

A fiatalabb generáció már abban nőtt fel, hogy az interneten a rendelkezésére állnak az érdeklődési körének megfelelő tartalmak eléréséhez, készítéséhez, terjesztéséhez szükséges szoftverek.  A tartalomszolgáltatóknak (média, reklámipar) ehhez a helyzethez kellene alkalmazkodniuk, de láthatón nem ezt teszik.

A rossz reagálásra jó példa a francia AFP és a Google közötti, néhány hónappal ezelőtti vita: A francia hírügynökség nehezményezte, hogy a Google News hírgyűjtő szolgáltatás (ingyenesen) felhasználja  a tőlük származó híreket. Valójában meg kellett volna köszönniük az óriási látogatottságú Google News-tól kapott forgalmat. Ezé a modellé a jövő.

Burke Jeff Jarvist idézi, aki szerint gyökeresen meg kell változtatni a dolgok birtoklásáról kialakított koncepciónkat. Sokkal inkább a dolgok gyakorlati alkalmazását és az ebből származó tudást kell a középpontba helyezni, a "dolgok" ebben csak segítségünkre vannak. 

Burke szerint 25 éves kor alatt a tartalom és a birtoklás  kérdése triviális, ugyanakkor a nagy befolyással rendelkező médiavezérek közül mintha csak a 74 éves Rupert Murdoch fogta volna fel, merre is az előre. A nemrég megvásárolt MySpace „social networking” site semmiféle saját tartalmat nem birtokol. Működő modell? A regisztrált felhasználók év eleje óta megnégyszereződött, most 40 milliós száma elég meggyőző választ ad. (A „MySpace generáció az eheti BusinessWeek címlapsztorija http://www.businessweek.com/magazine/content/05_50/b3963001.htm .)

A tartalom birtoklásáról itthon széles körben nem folyik vita. Van viszont helyette laza fenyegetőzés.

Olvasom, hogy az  American Advertising Federation (Amerikai Hirdetési Szövetség – AAF) „ az új média-kihívásokkal kapcsolaban meglepő attitűdöket fedezett fel a reklámipar vezetőinek körében”. Míg az iparági vezetők nagyon érdeklődnek az új média iránt, meglehetősen óvatosan nyilatkoznak azok hatásosságáról. A blogot, a podcastot (és a webkapcsolatra képes mobil telefonokat) viszonylag gyenge hirdetési közegnek tartják.

Forrás http://www.aaf.org/news/press20051115_01.html (via Szántó Gábor)

Bevallom, engem nem sokkolt ez a hír. Az ismert mondás szerint nagy különbség lehet egy elszegényedett gazdag és egy meggazdagodó szegény között.

Az online hirdetési bevételek még a legfejlettebb országokban is csak töredékét adják a teljes reklámbevételnek, viszont ez a részesedés negyedévről negyedévre látványosan nő. Idén a Google és a Yahoo együttes hirdetésből szerzett jövedelme  eléri a három legnagyobb amerikai tévétársaság (ABC, CBS, NBC) árbevételét. Lehet, hogy az AAF által megkérdezett vezetőket mindez nem érinti, de inkább azt hiszem, hogy csak nem akarnak hangosan pánikolni.

Évek kellettek, mire reklámipar megértette (?) az internet működését. (Kellett hozzá néhány komoly lecke.) Miért várjuk, hogy most, azonnal kitalálják, mit is kezdjenek a blogokkal?

Egyelőre  nem sikerült még fogást találni ezen a területen.  Annyi máris látszik, hogy a bloggerek és a  blogolvasók többsége ellenáll a direkt hirdetéseknek. (Talán még leginkább a Googe AdSense  reklámoknak sikerült megkapaszkodniuk ezen a területen.) A podcasting technológia nagyon fiatal, részben még kiforratlan. A podcastig, mint önálló médium szintén kialakulatlan. Ki és miért gondolja azt, hogy azonnal, máris erős hirdetési közegként kellene működnie? (A jelenlegi trendeket figyelve elképzelhető, hogy a piacképes podcasting adások  nem hirdetésekből, hanem előfizetésből élnek majd meg.)

Attól tartok, gyakran a média kényszeríti ki a nyilatkozókból ezeket a sarkos megfogalmazásokat.

Bocs, nem N.P. új regényéről, csak két konferenciablog összehasonlításáról lesz szó.

Az elmúlt két napban 2 blog is „élőben” tudósított Les Blogs konferenciáról. A Blogter alkalmi konferenciablogján a Doransky-eszpee-ses trió, a Sztahanovon maga Sztahanov (szólban) blogolt Párizsból.

Doransky blogja  évek óta a blogger „kemény mag” kedvelt helye. Az évek óta működő Sesblog inkább blog-magazin, a kultúrától a „geek” témákig sok mindennel foglalkozik,  a leglátogatottabb hazai blogok közé tartozik. Az elsősorban Web 2.0 - közeli témákban nyomuló  Sztahanov blogja csak néhány hónapja indult, de a nevéhez méltó teljesítménynek köszönhetően nagyon gyorsan bekerült az élbolyba. (A színvonalon, a gyorsaságon és a sűrű publikáláson kívül ebben persze szerepet játszott az is, hogy a Sztahanov jelmezét viselő blumi a hazai internetes közösség egyik legismertebb alakja.)

Mindezt azért tartotta szükségesnek ilyen részletesen leírni, mert az ismertség és a hitelesség az alapfeltétele az efféle tudósításoknak. Aki ugyanis csak információkat szeretett volna kapni a Les Blogs-ról, az bőségesen megkaphatta a Daypop  , a Topix.net vagy bármi más hírgyűjtő szolgáltatás segítségével.

A hazai bloggerek számunkra nem egy jól elhelyezett mikrofont, vagy kamerát helyettesítettek, inkább a személyiségükön átszűrt információkon keresztül próbáltunk kicsit át is élni az eseményeket.

Tulajdonképpen sikerült is. Ami viszont nem jött igazán össze: A hazai bloggerek mobilizálása. A Blogter önálló konferenciablogja elegáns, de nem eléggé hatékony megoldás. Az elmúlt hónapokban többször is bebizonyosodott már, hogy a blogolvasókat nehéz kimozdítani megszokott helyeikről. Hiába szeretik sokan ses, eszpee és Doransky bejegyzéseit, úgy tűnik, hogy csak a legelszántabbak mentek utánuk a konferenciablogra. (Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Doransky – eredeti blogjához hasonló témájú -  írásai újabban a Blogteren is megjelennek, a ses+eszpee páros pedig éppen a konferenicabloggal egyszerre indította el a Világpolgár blogot 

Sztahanov nem indított új blogot, csak nyomta ezerrel (ahogy szokta). Úgy tűnik, hogy az ő stratégiája volt a sikeresebb. Bár mindkét blog bejegyzéseihez meglepően kevés hozzászólás érkezett, a Sztahaov közönsége valamivel aktívabbnak tűnt. (Ebben persze szerepet játszottak sesék hozzászólásai is. ) Egyébként a ” kiélezett hírversenyre” jellemző volt, hogy a két blog rendszeresen hivatkozott (linkelt) egymás bejegyzéseire.

Tanulság (mert annak mindig lennie kell): Úgy tűnik, hogy a hazai internetezőknek valóban  csak egy szűk rétegét képesek elérni a blogok. Az internetes celebritásokat felvonultató Les Blogs-ról tudósító blogok nem vonzottak nagyságrendekkel több embert, mint a jóval szerényebb kínálatot nyújtó, a „kemény mag” körében népszerűnek nem nevezhető Internet Hungary konferenciablogaja.  (Megjegyzés: Az IH konferenciablogban én is közreműködtem). A blogger-közösséget célzó alkalmi blogok nem késpesek nagyobb kört elérni, mint a részben közös közönséget elérő "szakblogok". Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy a hazai blogok igen nehezen törnek ki a még erősen behatárol blogérből a tágabb "médiatérbe". (Már megint a 22-es csapdája?)

 Nem tudom, hogy a szervezők és a szerzők elégedettek-e, szerintem mindenképpen hasznosak voltak ezek a tudósítások. A többféle nézőpontnak és a sok fotónak köszönhetően kicsit átélhető volt a konferencia. Közben pedig – melléktermékként – megint tanultunk valamit a hazai blogoszféra működéséről.

Nem is tudom, hogy tulajdonképpen blog-e. Inkább antiblognak nevezném  Azt sem tudom, hogy látogatja-e valaki a beszélgetők  (nem tudok bloggert írni) szűk baráti körén kívül.

Csontos István eleinte felső kategóriás (úgynevezett high-end) hifi készülékeket árult. Persze ezeket a készülékeket (hangszereket) nem lehet úgy árulni, mint egy zsák krumplit. A Merlin Audio (tulajdonképpen Csontos) elkezdett életérzést is csomagolni a csöves erősítők, lemezjátszók mellé. Azt utóbbi években egyre inkább előtérbe került az életérzés… Ennek egyik lenyomata az Analog.hu

Egyre többen próbálkoznak azzal, hogy rendszeresen frissített üzleti-észosztó blogjukkal hivatoznak cégük többé-kevésbé statikus honlapjára. Csontos ennek is az ellenkezőjét teszi: A kereskedő cég honlapját  megszűntette, annak címéről is ide jut a (meglepett) látogató.

A hagyományos  -  és egyáltalán, az írott - sajtó túlélési esélyeit latolgató cikkben az írott szöveg melletti érvként merült fel a befogadási sebesség.

A legtöbb ember 130 – 200 szó / perc sebességgel beszél. Az olvasási sebesség ennél nagyságrenddel nagyobb lehet: Tudományos vizsgálatok szerint a gyakorlott olvasók (például az egyetemisták) percenkét 250 – 300 szó teljesítményt érnek el, de ez némi gyakorlással tovább növelhető.

Kevésbé tudományos, de mindenképpen élvezetes módon felmérheti bárki saját olvasási képességeit (angol szöveggel) a BuddyBuzz  segítségével: A BuddyBuzz újfajta szövegmegjelenítést fejlesztett ki mobiltelefonok számára. A hagyományos „lapozós” megoldással szemben itt szavanként villan fel a szöveg. A sebességet az olvasó maga szabályozhatja. Az első 5 percben furcsa, utána megdöbbentően hatékony. (Sajnos a szolgáltatás még kísérleti stádiumban tart, az elérhető tartalom erősen korlátozott.)

Persze nemcsak a szó/perc sebességről van szó. Már évekkel ezelőtt megjelentek a „dubblespeak” diktafonok: Ezek képesek az ismert „mikiegér effektus” nélkül, a beszédérthetőséget megtartva felgyorsítani a felvett szövegek lejátszását. Az írott szöveg előnye ennek ellenére sem csökken. Itt ugyanis azon kívül, hogy gyorsíthatunk, át is tudjuk ugorni a lényegtelen részeket. Majd ha ezt podcasting programokkal, tévéműsorokkal, sőt, élő előadásokkal is meg tudom tenni, akkor tárgyalhatunk! :-)

Éljen az írott szöveg!

(Huh, angolul valahogy jobban hangzik: „A Recipe for Newspaper Survival in the Internet Age”)

Robin 'Roblimo' Miller számos  „hogyan alkalmazkodjunk az internethez” típusú újságírói-szerkesztői konferencia után is úgy látja, hogy a sok okos embernek erre évek alatt, közös erőfeszítéssel sem sikerült rájönnie. Ezért a Slashdoton megjelent kitűnő cikkében felvázolta a megoldást. Feltétlenül érdemes elolvasni, én itt csak szemlézni (és dőlt betűkkel szedve kommentálni) fogom a terjedelmes anyagot. (Köszönet Dr. Minorkának a linkért!)

Tovább >>

Ses összefoglalója a Les  Blogs konferencia "Citizen journalism and the mainstream media" kerekasztal beszélgetéséről.
(A beszélgetés egyik résztvevője a Médiablog olvasói számára is "közeli ismerős" Ethan Zuckerman.)

Épp egy mai bejegyzésemben tettem szóvá, hogy keveset tudunk az angolszász világon kívüli bloggerekről. (Pontosabban: Gyakran nem is tudjuk ki  hova valósi egy blogger, szinte természetes, hogy "mindenki" angolul ír.)

Az SG.hu (és rajta keresztül az FN.hu) most egy Németországban készült felmérés tanulságait foglalja össze. "A tanulmányból egyértelműen kiderült, hogy a mostanában a világot meghódító blogőrület hatásait némileg eltúlozzák."- olvasom a hírmagazin cikkében. Nem tudom, hogy a cikk szerzője honnan jutott erre a következtetésre, hiszen a feltehetőleg  forrásul szolgáló cikkben szó sem volt az egész világra kiterjedő vizsgálatról.

A kutatás kapcsán inkább az a kérdés merül fel, mi lehet az oka, hogy a 82 milliós Németországben mindössze 200 ezren blogolnak. Ötödannyian, mint a 38 milliós, sokkal szegényebb és ezért nyilván kevesebb számítógéppel és internet-hozzáféréssel rendelkező Lengyelországban. Erre a kérdésre azonban sem a Goliat.de, sem az SG.hu nem ad választ.

A blog, mint téma megjelenése a sajtóban valóban nem kiegyensúlyozptt. A búlvárhírek között megjelenő tudósítások túlzottan az extrém jelenségekre koncentrálnak, az üzleti rovatban felbukkanó hírek pedig gyakran túlzott csodaváráshoz vezetnek. Minderről viszont nem a blogok, hanem inkább a témában járatlan szerkesztők tehetnek.

Az "olvasom még" listáról (méltánytalanul) lemaradt blogok:

Kisvárosi webnapló Politika, közélet, kulúra. Újabb bizonyítási kísérlet a "van élet Budapesten kívül is" tézisre

Debrecenfalu  Az ilyesmit hívják szuperlokális közösségi site-nak? Csak az a vicc, hogy Debrecenfalu (állítólag) Mo. 2. legnagyobb városa! (Nem mindig követem blogot, ezért nem értek mindent, de a helyi kolorit mindig lenyűgöz.) 

Kampányblog Kökemény politika. Dokumentumok, fotók, vitriol. A fél blogvilág azt találgatja, ki is fathburner. (A másik fele nyilván személyes ismerőse.)

Things Nem minden bejegyzését értem, de amit értek, az érdekel.

worldshots Sci-fi, harc az informatikával...tulajdonképpen mindegy, hogy miről is ír Kelt, el kell olvasni. (Szerencse, hogy eddig nem linkeltem be, most költözött új helyre...)

para-kovács imre - én-cián PKI írói munkásságának újabb része, illetve a régebbi munkásságra (tévéajánló) mutató linkek gyűjtőhelye

Parlamentblog Déli (száguldó) Riporter új blogja. A szabad élet (freeblog), majd a társbérlet (Népszava.hu) után újra itt a függetlenség. Egyre erősebb a polblog-vonal...

Frissítés: (12.06.)  Schrödinger, a Tilos "észosztó műsorának" blog-nyúlványa valahogy lemaradt (nyilván még mások is)

Hetek óta írogatok itt, de még be sem mutatkoztam. Nem bunkóságból. Úgy gondoltam, hogy aki már korábbról ismer, annak felesleges, az „újonnan érkezetteknek” meg túl formális ez rögtön a legelején, jobb azt későbbre hagyni, amikor már kicsit beleolvashattak a Médiablogba. Akkor tehát most:

A nevem Pécsi Ferenc. Először azt akartam írni: „az igazi nevem”, de be kell látnom, hogy az évek során a pollner is  „igazi” nevemmé vált. Vagyis: Az irataimban tehát a Pécsi Ferenc név olvasható, ez szerepel cikkeim alatt, hanglemez és CD felvételeim borítóján (korábban hangrendező, úgynevezett Tonmeister voltam). A pollner név nem az interneten gyakori álca, nem valamilyen virtuális személyiséget rejt. Valamikor ’97 tájékán kezdtem használni, hogy elválasszam egymástól a „ismeretterjesztő-” és a „vélemény" műfajba tartozó írásaimat. Nem rejtőzködöm, nem bújok a „nick” mögé. A Médiablog előzményében, az e-média blogban kísérletet tettem rá, hogy hivatalos nevemet használjam, de meglepetésemre inkább negatív visszhangja volt ennek a gesztusnak. Néhány hónap próbálkozás után beláttam, hogy „különcködésemmel” sértem a hazai blogtér hallgatólagosan elfogadott szabályait, visszaváltottam a már elfogadott pollner név használatára.

Az elmúlt hu években komolyzenei hangfelvételek készítésével, újságírással, online médiával, internetes tartalomfejlesztéssel, tanácsadó cég gründolásával, vállalati online kommunikációval... foglalkoztam.  
Látszólag sokféle tevékenység, valójában  mindegyik ugyanarról szól: Hogyan lehet egy „üzenetet” egy erre alkalmatlannak tűnő közegen (bakelit lemez, CD, internet, vállalati kultúra) keresztül úgy eljuttatni a „címzetthez”, hogy közben az a lehető legkisebb mértékben sérüljön?

A blog kicsit más. Itt nem annyira az információk megfelelő, az esetleges sérüléseket kivédő csomagolása, mint inkább a beérkező, beáradó, kibányászott stb. információk szűrése és továbbadása a lényeg. Persze a blogger nem gép, a továbbított információkhoz hozzáadja saját véleményét is. (Már maga az információk szűrése is egyfajta véleményalkotás.).

Blog nagyon sokféle létezik. Engem ebből leginkább az az irány érdekel, amit civil újságírásnak (citizen journalism, participative journalism) szokás nevezni. Ennek alapállása, hogy mindig vannak olyanok az olvasók között, akik az adott témáról többet tudnak, mint az újságíró. Az újságíró dolga tehát nem a kinyilatkoztatás, a minden témában tévedhetetlen cikkek írása, hanem olyan „beszélgetés” kezdeményezése, amiben ugyanúgy részt vesznek a téma iránt érdeklődő „olvasók” és a „szakértők”.

Hát, nagyjából ezért vagyok itt.

Párizsban ma kezdődik a Les Blogs 2.0 konferencia. 
A rendezvény láthatóan azt (is) kívánja demonstrálni, hogy létezik (blog)élet az USA-n kívül is. Másképpen fogalmazva: A franciák heroikus amerikanizáció-ellenes  küzdelme elérte a blogoszférát is.

3 millió blogjával (becsült adat) Franciaország nemcsak Európában, de az egész világon vezető blogger-közösségnek számít. (Ennek ellenére a Technorati top 100-ban nem tolonganak a francia blogok, de arra sem emlékszem, hogy bárhol olvastam volna hivatkozást francia bloggerek bejegyzéseire.). Az 1,3 millió bloggerrel büszkélkedő lengyel blogkzösség nyilván nyelvi okokból elszigetelt. De miért nem tudunk semmit a 200.000 (a népességhez mérten meglepően kevés) német bloggerről? Talán ezekre a kérdésekre is választ kapunk a Les Blogs két napján.

A konferencia kiemelt témái:

• Hogyan hatnak a blogok a vállalatokra?
• A cíivil újsűgírás (citizen media) és a hagyományos (mainstream) sajtó
• 2.0. befektetési kilátások
• Hogyan hatnak a blogok a politikára?
• A blogok és az oktatás
• Podcasting, Photo & Video Blogging
• Keresés, információkövetés
  

Persze ahhoz, hogy a 200 eurós belépők elkeljenek, megfelelő húzónevekre van szükség. Így aztán a Les Blogs 2.0 sztárjai a tengerentúli blog-celebritások, többek közt: Robert Scoble  Marc Canter   és David Sifry  lesznek.

További adalékok:

Les Blogs 2.0 honlap
Les Blogs wiki (háttéranyagok, ötletek, sajtófigyelés) 
Les Blogs podcast  (máris számos interjú hallható itt)
Ses, eszpee és Doransky konferenciablogja 
Sztahanov bejelentkezései (szintén a helyszínről)
Akinek ez sem elég, keresse a del.icio.us.  , a Technorati  , a Google Blogsearch  , a PubSub  … lesblogs címkéit.
(További lelőhelyek itt.)

(Nem kinyilatkoztatás, hangos gondolkodás!)

A Google (egyik) zseniális találmánya, a PageRank  Mérőszám, ami a „befelé-” és a „kifelé mutató” hivatkozások (linkek) alapján modellezi, mennyire fontosak oldalaid a weben.

A PageRank  - bár sokan annak veszik – nem abszolút értékmérő, hiszen csak közvetetten képes tudomást venni a weben kívüli világról. (Igen, állítólag ilyen is létezik.)

A hitelesség valami más. Egy gyakran frissülő, sok linket tartalmazó blog viszonylag gyorsan jó helyezést érhet el a Google-ban, a hitelessé válás azonban ennél bonyolultabb folyamat.

Tovább>>

A blog és a sajtó napjainkban  -   Sajátos helyzet: A (félig) újságíró geri egy nemrég megjelent interjúval vitatkozva egy blogban próbálja megvédeni a hagyományos sajtót. (A bejegyzéshez néhány színvonalas hozzászólás is tatozik)

A blogelitről  A „tudathasadásos” Doransky (újabban „Blogológus néven is blogol) arról ír, hogy néhány „menő” blogot olvasva szinte az egész blogoszféra áttekinthető Nagyon nehéz helyzetben vannak az induló bloggerek.

Mennyit ér egy blog? Egyesek szeretnek eljátszogatni a gondolattal, mennyi pénzt kaphatnának blogjukért.
(A legtöbb blogért persze senki sem akar pénzt adni.) Amerikában azért akadnak pénzt termelő blogok, amiből következik, hogy egyre-másra bukkannak fel a blog-értékbecslő szakértők is. Sztahanov az ő végtelen vitájukból csippent ki egy darabkát.

A podcasting lenyúlása  Kelt arról ír, hogyan próbál az Apple rátelepedni (nem is sikertelenül) a podcasting „mozgalomra” (Elég tömör írás, inkább haladóknak ajánlanám)

Csajozáshoz, ügyfélszerzéshez, keresőjhöz…Konrad az internetes szövegírásról. Fontos téma, mégis ritkán bukkan fel.

Tiltani, tűrni, támogatni   A Spin Doctor anekdotája a néha túlságosan gyanakvó sajtóról. 

Szánalmasnak tartom azt a „Csak tiszta forrásból” kampányt, amit több lap közösen folytat a „sajtótermékek jogszerűtlen felhasználói ellen”.

A kampány (elvileg) a hivatásos és a vállalati belső sajtófigyelők ellen indult, de kiterjed a cikkeket intraneten terjesztőkre és a vállalati faliújságra újságkivágásokat kiakasztókra is. A több országos napilapban zajló hisztéria kampány olyan rossz hatásfokú, hogy több újságíró ismerősöm is azt hitte, hogy az internetes cikkmásolásra (copy-paste újságírás) vonatkozik. (Ezt a törvény lehetővé teszi: „A mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti.” Élnek is vele rendesen az internetes hírportálok.)

A napilapok forgalma az egész világon rohamosan csökken. Idehaza most sikerült megtalálni ennek az okát: A sajtószemlézők aknamunkáját.

Ez a kampány nem egyszerűen szánalmas, hanem káros is. Komoly veszteséget okoz a benne résztvevő lapoknak. Az emberek ugyanis nem szeretik a BKV-ellenőröket, a közterület-felügyelőket, az adóellenőröket, a bilincses plakáton fenyegetődző „szoftverrendőrséget”. Kinek jutott eszébe egy börtönnel fenyegető "meggyőző" kampány ötlete?

Szerintem a lapoknak kellene fizetne a sajtószemlézőknek, a faliújságra cikket kiragasztóknak, a főnöknek sajtókivágásokat gyűjtő asszisztenseknek. Ezek az emberek ugyanis REKLÁMOZZÁK a lapokat! Ha ugyanis a főnököknek, kollégáknak tetszik az a cikk, lehet, hogy legközelebb megveszik a lapot. Nem csak egy cikket, hanem az egészet (Nem ugyanarról van  itt szó, mint a metró megállóiban üveg mögé kitett újságoldalak esetében?)

Nem érzem a bűn nyomasztó súlyát abban az esetben sem, amikor a dolgozó esetleg több példányban is fénymásol egy cikket. (Ezek szerint az INGYENES internetes kiadást sincs jogom fénymásolni?) Egy félflekkes cikk kedvéért miért kellene megvenni 10 példányban a lapot. Azt meg nem hiszem, hogy akadna olyan elmebeteg, aki teljes lapszámokat terjesztene fénymásolatban. (Drága mulatság lenne.)

A kampány címét pedig egyenesen gusztustalannak tartom. Bartókot (Cantata profana) ki kellene hagyni ebből az egész szerencsétlen akcióból.  Jobb lett volna, ha kampány kiötlői is más FORRÁSOKBÓL merítettek volna. De legjobb lett volna, ha inkább megköszönik az önkéntes terjesztők segítségét.

További adalékok:

A Magyar Hírlap összefoglalója
A Magyar Tartalomipari Szövetség állásfoglalása
Az eMasa összefoglalója

Frissítés (12.02.) Tekatana kiegészítésa a Szabad kultúra blogon

A tegnapi este a Business class rendezvényén a kerekasztal - barikád mögött ülve jól elbeszélgettünk. Jórészt egymással. Megfelelő visszajelzések híján azonban nehéz eldönteni, mi jutott el ebből a közönséghez.

Az érdeklődésre pedig nem lehet panasz, a Wall Street étterem különterme szépen megtelt. Miért maradtak mégis passzív (a jórészt kommunikációs szakemberekből álló) közönség? Nálunk valahogy nem divat a vélemények szélesebb körben való kifejtése, a legtöbben inkább ismerőseikkel, barátaikkal osztják meg véleményüket.

A másfél órás, meglehetősen csapongó beszélgetésen az „alapoktól” („mi az a blog”) a lehetséges üzleti alkalmazásokig sok minden szó került. Holczer Marci (ITTK) végig bőszen gépelt, úgy gondolom, hogy az ő hamarosan megjelenő részletes beszámolója mellett elegendő, ha én csak kiemelek néhány témát.

Tovább >>