A hír ismert. A 2010. januári bejelentés és 14 hónapnyi előkészület (+ intenzív lélektani felkészítés) után március 28-tól működésbe lép a NYTimes.com lyukacsos  fizetős fala:
  • havi húsz anyagig (cikk - több oldalas is, diasor, videó stb.) továbbra is szabad a pálya, de aki ennél többet akar, annak 4 hétre
  • 15 dollárt kell fizetnie a webes elérésér + a mobil appért
  • 20 dollárt a webes elérésért + iPad appért
  • 35 dollárért a "tutti frutti" (web +mobil+iPad) elérésért.
Nyitva marad viszont az "oldalbejáró": A Google, a külső linkek, illetve a közösségi média (ajánlások) felől érkezők továbbra sem fizetnek, ezek a látogatások nem számítanak bele a  havi húszas keretbe.

Ahogy már évek óta visszhangozza ezt a szaksajtó, ez a lyukacsos fizetős fal nagyon különbözik a Murdoch-lapoknál (Times, Sunday Times) korábban bevezetett "páncél" - minden "potyázót" kizáró -  fizetős falától.

A "gulyáskommunizmus" - talán éppen a NYTimes találta ki -  fogalma jut az eszembe: A '70-es évek kádári politikájáról írták: "A magyarok lassú tűzön főzik azt, amit a csehek '68-ban odakozmáltak."

Az azért nem telejen tiszta, ki és mit is kozmál most? A NY Times az elmúlt 15 évben már két alkalommal és megpróbálkozott webes kiadás fizetőssé tételével, de mindkétszer visszakozni kényszerült. (A második próbálkozás, a TimesSelect tulajdonképpen nem volt egyértelmű kudarc, de sikernek sem nevezhető.) Az sem világos, hogy Murdoch lapjai mennyire kozmáltak oda (vagy odakozmáltak-e egyáltalán)? A kényesebb orrúak ugyan érzik már a jól ismert bűzt, de ez a bizonyossághoz még kevés. 

A napokban tucatnyi elemzésen rágtam át magam. Alaposan megismertem a "metered paywall" elméletét, az árazási rendszer hátterét, sőt, még a 21. anyag lekérésekor megjelenő üzenetet is láthattam. Ennek ellenére fogalmam sincs, hogy hosszabb távon sikeres lesz-e a NYTimes.com újabb próbálkozása, vagy csak egy újabb, kétségbeesett feltámadási kísérletről van szó.

Mindenképpen ellentmondásos, hogy éppen a lap iránt leglojálisabb olvasókra, a kifejezetten a Times anyagai iránt érdeklődőkre vetik ki a meglepően magas,  15-35 dolláros sarcot. Azokra, akik naponta több cikket is elolvasva eddig is eltartották a lapot - ők ugyanis az online hirdetések célközönsége. Továbbra is ingyen olvashatják a lapot az alkalmi, beeső látogatók és az ügyes potyázók. (Az ő megadóztatásukra szolgálna a cikkenkénti mikrofizetés- ha működne.)

A Times nem mert szakítani a hagyományos modellel. Továbbra is drága tartalomcsomagot akar eladni egy szűk, fizetni hajlandó rétegnek. (A szűkség fogalma itt viszonylagos: szakértői becslések szerint nagyjából havi 500 000 olvasóról van szó. A képlet:  a 30 millió körüli havi online olvasó 5 százaléka mínusz az online kiadáshoz továbbra is ingyen hozzáférő 1 millió print előfizető.) Vajon a 20-as limitet elérő "potyázók" hirtelen úgy döntenek majd, hogy befizetik a 15-35 dollárt? Kétséges. Vajon nem lett volna jobb az Apple-modellt alkalmazni? (Alacsony díjak - nagy forgalom.) Ki tudja?

Én biztosan nem. Ha az online média legismertebb megmondóemberei is csak találgatnak, akkor én csak széttárom a karom: Bocs gyerekek, fogalmam sincs mi lesz, arra viszont már most figyelmeztetni szeretnék mindenkit, hogy a NYTimes.com modellje közvetlenül nehezen másolható. Ha idehaza akadna valakinek felesleges 40 milliója - ennyibe került a Times fizető fala - vegyen belőle inkább kaparós sorsjegyet!