Személyesen nem ismerem. Korábban soha nem is hallottam róla. Nem tartozik a hazai veterán-bloggerek közé. Nem lehetett látni a szokásos geek "kegyhelyeken". Egyszer csak felbukkant a Twitteren és máris csaknem annyi követője volt, mint a többi véleményvezérnek összesen.  

Váraljay Gabriel a hazai közösségi média egyik rejtélyes figurája. Nevére keresve 5700+ találatot kapsz a Google-ban, de egyik sem régebbi 2 évesnél.  Igazi kapcsolatépítő.  Rendkívül aktív a Twitteren (7800+ követő), erős a Facebookon (2200+ rajongó). Nagyon ügyesen építgeti énmárkáját- minden lehetséges helyen regisztrálja magát, gyakran szerepel a különböző kisebb, "baráti" online kiadványokban.  Érdeklődése szerteágazó,  de leginkább a közösségi médiaára és az online marketingre koncentrál. Saját honlapján rengeteget publikál, de nem világos, hogy mit is árul.  (Azért újabban akadnak ott "infotermékeket" is.) Február közepén sm.mag címmel ingyenes offline közösségi média magazint jelentetett meg.

Negyven oldalas, látható igyekezettel, többféle formátumban elkészített kiadvány. Erősen zavarba ejtő.

Ellentmondás feszül már maga a tartalom (közösségi média) és a formátum (egyben letölthetőm vegyes tartalom) között is. Miközben a tartalomfogyasztás egyre inkább a "fogásonként" gondosan összeválogatott menü felé tart, vajon mi indokolja az "előre csomagolt" tartalomhoz való visszatérést? Van értelme a közösségi médiából kizárni a lényeget, a közösséget, a hozzászólásokat, ajánlásokat? Vajon ma miért a Mashable és nem egy letölthető, offline magazin a közösségi média iránt érdeklődők kihagyhatatlan olvasnivalója?

A beköszöntőből csak az derül ki, hogy hiányt pótolnak, mert nincs ma Magyarországon e-book olvasókra és táblagépekre optimalizált, közösségi médiával foglalkozó tartalom. Valóban nincs, de vajon van rá olvasói (vevői, hirdetői) igény? Ez nyilván csak később derül majd ki. (Az sm.mag egyébként statikus, vagyis leginkább pdf-re, nem pedig táblagépre optimalizált.)

Nézegetem (különböző platformokon) az sm.magot, de sehogy sem, tudom megfejteni, kiknek is szól. 

"Sztárinterjú" a "hónap geek-lányával." Az interjú elolvasása után sem derül ki, kicsoda is @Midnite_, mivel foglalkozik és miért is kellene hogy érdekes legyen a számomra?

dr. Ormos Zoltán az internetjogról. Vajon létezik ma Magyarországon olyan szerkesztő, konferenciaszervező akinek ne dr. Ormos neve jutna az eszébe, ha "tuti szakembert" keres?

Villáminterjú Kiss Ádámmal. Itt sem derül ki, kicsoda is az interjúalany, de én kinyomoztam: stad-up komikus. Miért is van itt?

Interjú Nagy Sándorral, a G-Roby ügyvezetőjével. (Ismerős? Barát? Szponzor?)

Interjú Szávuly Krisztiánnal, a Thinkdigital vezetőjével. Az ő nevét én ismerem, de vajon ismerik a "geek lány" és Kiss Ádám követői is?

Az interjúk közt különböző webes műhelyek, szolgáltatások ismertetői olvashatók.

Vajon milyen közönséget céloz egy olyan kiadvány, ahol egymás mellett szerepel a "geek lány", a népszerű(?) stand-up komikus és egy szűk szakmai réteg által ismert, éppen munkahelyet váltott szakember?

Láthatóan nincs tisztában az sm.mag csapata azzal sem, hogyan kell kezelni a szerkesztőségi anyagot és a fizetett reklámot. Ebben a lapszámban ijesztően keveredik a kettő.

Nem ismerem a szerkesztőség szakmai háterét, de a szövegeket olvasva az az érzésem, hogy a lelkesedés nem elég. Jellegtelen, rosszul megírt, szerkesztetlen anyagok sorakoznak egymás után. "Fűszerezetlen", leginkább minden egyéniséget nélkülöző szövegek.

Elintézhetném annyival, hogy ingyenes a kiadvány, forgassa, aki akarja. Úgy érzem azonban, hogy Váraljay Gabrielben ott a lehetőség, egyszer még összehozhat egy erős, igényes, mégis közérthető kiadványt. Az első száma alapján az sm.mag még nem ez.

Váraljay Gabriel  kifogyhatatlan energiáival, lelkesedésével még sokra viheti. Kár lenne, ha követői elhitetnék vele, hogy máris ő a magyar Guy Kawasaki. Jó az, amit csinál, de ha ki akarja terjeszteni hatáskörét, feljebb kell lépnie egy szinttel. Vagy kettővel.