Az észak-afrikai felkelések kapcsán sokan, sok mindent összeirkáltak a "Facebook forradalomról".  Ezeknek a cikkeknek, blogbejegyzéseknek a 90 százaléka felszínes hülyeség, szenzációhajhász bulvár. A maradékban érdekes dolgokat lehet találni, de az igazi, tudományos igényű elemzések nyilván csak később születhetnek majd meg.



Amiről most írok egészen más kategóriába tartozik: az újságírói munka, a személyes elkötelezettség és a családi/kulturális kötődés sajátos elegye.

A líbiai származású Sarah Abdurrahman "békeidőben" a New York-i WNYC közösségi  rádió On The Media című műsorának szerkesztője. Az elmúlt hetekben azonban szó sincs békeidőről. Sarah valami olyasmit csinál, ami az újságírás hagyományos kategóriái szerint besorolhatatlan. New Yorki-i lakásában 30-40 barátjával, ismerősével különleges "szerkesztőséget" működtet. Egyszerre figyelik a hazai (líbiai) forrásokat (a közösségi médiát és a hivatalos forrásokat egyaránt) és a vezető nyugati hírszolgáltatókat. Élőben követik a Twitter-tudósításokat, megpróbálják ellenőrizni ezek hitelességét, folyamatosan javítják a CNN, a BBC és más hírszolgáltatók gyakran téves tudósításait. Közben pedig szerkesztik, írják a  http://twitter.com/#!/feb17voices twít-folyamot.

Ez azoknak a Twitter oldalaknak az egyike, ami valószínűleg bekerül majd a médiatörténetbe. Tömörnél is tömörebb helyzetjelentések. Belinkelt képek, videók, telefonos tudósítások. A bejegyzéseket (twíteket) nagyon pontosan jellemző címkék (#hashtagek). Ha kíváncsi vagy, mi is a Twitter-újságírás, innen megtudhatod.

Ha szeretnél megismerkedni a @febr17voices hátterével is, feltétlenül hallgasd meg a Sarah Abdurrahmannal készült interjút is. 

Adalékok:

Az elmúlt héten a Twitteren a líbiai események könnyedén lenyomták Justin Biebert és Lady GaGa-t is. (táblázat)

A Daily Beast cikke arról, miért nem lehet semleges a Facebook (sem) az észak-afrikai mozgalmakkal szemben.

A CNN cikke arról, miért nem  "Facebook forradalom" az, amit mostanában sokan annak neveznek.