Február 15-én az Apple bejelentette új előfizetési rendszerének indulását. Másnap a Google is sietve beharangozta saját elképzelését, a One Passt. A témával több száz angol-, és tucatnyi magyar nyelvű cikk foglalkozik. Az angol olvasók bőséges összefoglalót és további linkeket találnak az Editorsweblog.org cikkében, a hazai hírforrásokra szorulóknak leginkább az IT Café cikkét ajánlhatom. Az alapinformációkkal tehát nem kell foglalkoznom, jöjjön a lényeg:
A kommunikációs versenyt ebben a körben a Google nyerte, mert ügyesen rátelepedett az Apple bejelentésére, "tematizálta" a sajtót. A korábbi rossz fiú ("a Google hazavágja az újságokat") most ismét a sajtó megmentőjeként léphetett fel. (Eric Schmidt szereti ezt a szerepet.) Míg azonban az Apple egy máris működő megoldást kínál, a Google One Pass csak egy távolabbi, részleteit illetően még  csak meglehetősen ködös elképzelés.

Hát igen, jól hangzik, hogy miközben a gonosz Apple 30 százalékos jutalékkal húzza le a kiadókat, a jóságos Google csak szerény 10 százalékos hozzájárulást kér... A baj csak az, hogy ez, így nem igaz! A két cég előfizetési megoldása egészen másféle tartalomra vonatkozik. Az Apple alkalmazásokon belüli (in-app) fizetési megoldást kínál a kiadóknak, a Google pedig többféle tartalomhoz (webeshez és mobiloshoz) kínál hozzáférést egyszeri ("single sign on") belépéssel .

Az Apple megoldása a már most 160 millió regisztrált felhasználóval rendelkező iTunesra és az iPhone - iPad - iPod Touch felhasználók kiemelkedő fizetési hajlandóságára épít. A One Pass kedvezőbb osztozkodási mutatója és kiadókkal szembeni nagyobb engedékenysége (nem akarja kizárólagosan birtokolni a vásárlók adatait) önmagában dicséretes, de nem szabad megfeledkezni róla, hogy az egyelőre leginkább a webes tartalmakra szorítkozik. De miért akarna bárki is önként átengedni 10 százalékot a Google-nak abból, amit nem si a Google platformján kíván értékesíteni? (Ráadásul a One Pass a széleskörűen elfogadott iTuneshoz képest jelenleg csak marginális szerepet betöltő, sokat bírált Google Checkout rendszerre épül.)

Miközben tehát az Apple egy már működő piacra (iPhone-iPad appok) kínál az eddiginél kényelmesebb megoldást, a Google One Pass egyelőre a finoman fogalmazva is vitatott webes fizetős falakra szerelne fel pénztárgépet. Az ebben rejlő lehetőségek korlátozott voltát jól mutatja, hogy a kiadott közleményekben és a kiszivárogtatásokban szó sincs a nagy amerikai kiadókról, a legismertebb lapokról. A Google egyelőre inkább európai kiadókkal - köztük az Axel Springerrel -  próbálkozik. Lehet, hogy nemsokára One Passal vehetjük meg a Kiskegyed cikkeit?