A FigyelőNet tegnap arról írt, hogy a Népszabadság leépíti saját vezetőségének negyedét. Nem sokkal később Vörös T. Károly, a  Népszabadság főszerkesztője az MTI-nek nyilatkozva magyarázta a bizonyítványt.

Nincs ebben semmi meglepő, ez mifelénk a szokásos koreográfia. Ma már szinte minden kiadó, szerkesztőség ott van a Facebookon, egyre többen próbálkoznak a Twitteren is, de fel sem merül, hogy itt bármilyen "bizalmas" információt osszanak meg olvasóikkal. Hogyisne!

Miközben teljes terjedelmükben olvashatjuk a világ legismertebb szerkesztőségeinek belső feljegyzéseit, fogalmunk sincs arról, mi történik a hazai kiadványoknál. Magánbeszélgetésekben ugyan gyakran hallani a "minden eladó" szóösszetétel - ilyenkor általában nem  Andrzej Wajda klasszikusa a téma - a szélesebb fórumokon szinte teljes a csönd. 

Azt ugyan már hónapok óta tudjuk, hogy eladó a Figyelő, viszont csak a jól értesült Antagon írta meg, hogy árulják a Pannon lapokat, a HVG-t és a Népszabadságot is. Alaptalan pletykák? Lehetséges, de tudjuk, hogy a pletykák keletkezésének legfőbb oka a hiteles információk hiánya. A kiadók egyre csak panaszkodnak a közönség csökkenő száma miatt. Nem képesek belátni, hogy a  fogyatkozás oka nem csak az elhibázott stratégia (korábban az internet, most pedig a mobil média téves kezelése), hanem a bizalom hiánya is. A kiadók bizalmat, hosszú távú elkötelezettséget várnak a közönségtől, ugyanakkor teljesen természetesnek veszik, hogy ez a bizalom egyoldalú. Továbbra is úgy gondolják, hogy minden, a működésüket érintő döntés, így minden személyi kérdés is belügy. Tévednek.