Azt kell nyomni, amit az emberek látni / olvasni akarnak, vagy azt, amit a szerkesztők fontosnak gondolnak? Régi dilemma ez, amire a különböző szerkesztőségek leginkább saját fajsúlyuktól függően adják meg a választ. A "bulvármédia" az eladhatóság érdekében minden lehető eszközzel próbálja életben tartani a "szenzációkat", a "minőségi sajtó" pedig próbál egyensúlyozni a szakmai ítéletek és az üzleti elvárások között. (A politikai elvárásokról most az egyszerűség kedvéért feledkezzünk meg!)

Régebben persze egyszerűbb volt a szerkesztők helyzete. Az olvasók preferenciáinak mérése viszonylag bonyolult volt, az eredményeket csak több héttel (hónappal) az adott lapszám megjelenése után kapták meg, szó sem lehetett azonnali visszacsatolásról.

Az online kiadványoknál ez egészen másképp van. A különböző elemzőszoftverek elképesztően gazdag, többnyire valósidejű információval szolgáltatnak. A szerkesztők nem csak azt tudhatják meg, hogy egy cikket hányan olvasnak, hanem azt is, hogy egy-egy olvasó mennyi időt töltött az adott cikk olvasásával, videó nézésével, mikor lépett tovább. Az is kiderül, ki honnan érkezett az adott oldalra és jól követhetők a közösségi médiában felbukkanó reagálások is. (Csak legyen, aki elemzi, értelmezi ezeket az adatokat. Gyakran előfordul ugyanis - nem csak a médiában -, hogy drága szoftverekkel értékes adatokat gyűjtenek be, de azok feldolgozásáról "megfeledkeznek".)

Ha azonban a nézettségi adatok azonnali visszacsatolással, közvetlenül  befolyásolják a szerkesztést, nagyon gyorsan átalakul (eltorzul?) a lapok kínálata. A múlt évben a  Washington Post legolvasottabb cikke a Crocs papucsokkal foglalkozott. Ez lenne a követendő irány? Erre kellene menni? Ezt nyilván a WaPo szerkesztői sem gondolják. Figyelik a forgalomelemzést, de annak eredményeit összegyúrják a szerkesztői döntésekkel. (Hogyan? Milyen arányban? Milyen súlyozással? Ezt lenne jó tudni!)

A WSJ.com forgalomelemzéséből például annak idején az derült ki, hogy az olvasókat nem különösebben izgatják a brit választások. (A nyomtatott lap ugyanakkor nagy terjedelemben foglalkozott a témával.) Mi a teendő ilyenkor? Gyorsan le kell venni a címlapról, hátrébb kell sorolni? Jöjjenek az "érdekesebb" hírek?

A fejlett technológiáknak köszönhetően szép lassan beszűkülünk. Személyre szabott újságunk egyre inkább olyan, mint egy blog: Néhány kiválasztott téma, néhány bevált szerző. Az interneten (elvileg) szinte végtelen hírforrást érhetünk el, de a legtöbben mégis csak megszokott, igen szűk területüket járják be napról napra. Aki nem akar így beszűkülni, de nincs ideje naponta órákat túrni az információforrásokat, annak kell találnia valakit, aki megmondja, mit érdemes elolvasni. Valakit, akinek megbízik az ítéletében. Olyan embert (nem gépet, programot), aki összeállítja napi híradagját. Esetleg hívjuk ezt az embert szerkesztőnek, a híradagot pedig újságnak. Na, helyben is vagyunk!

Adalék:

A bejegyzéshez a  NYTimes.com  Some Newspapers, Tracking Readers Online, Shift Coverage című cikke szolgáltatta az ürügyet.