Tulajdonképpen örülnöm kellene, de csak fanyalogni tudok. Hogy ennek nem csak fanyalgós természetem az oka, mindjárt megmagyarázom.

Az elmúlt években igazán szépen elszaporodtak a blogok. Eligazodni köztük szinte lehetetlen. Némi segítséget kínál ugyan a Blog.hu címlapja, a Miner.hu blogkeresője és az évenként megrendezett Goldenblog verseny, de sok értékes, színvonalas anyag a szélesebb közönség számára így is láthatatlan marad.  (Említhetném még a közösségi médiában felbukkanó blogajánlásokat, de ezek többnyire a legismertebb blogok bejegyzéseit hozzák csak fel, "ismeretlen gyöngyszemek" ritkán kerülnek itt a felszínre.)

Most itt a BlogTimes,  rendszeresen  leteszi elénk a legfontosabb blogbejegyzéseket, de mégsem érzem úgy, hogy ezzel végre átláthatóvá, megismerhetővé vált a blogosztféra hazai csücske.

A BlogTimes működésének alapelve többszörösen is ellentmondásos. A legnagyobb gond az, hogy nem szerkesztett, hanem (RSS értesítőkből) automatikusan frissülő tartalmat kínál. Az RSS viszont buta, ugyanúgy kirakja a nagyszerű és a kevésbé sikerült bejegyzéseket is.

A másik alapvető ellentmondás a rovatstruktúra. Az online média utolsó néhány évének egyik legfontosabb folyamata a tartalom atomizálódása, a rovat-alapon történő szerveződés felbomlása. A hagyományos lapgyártás és terjesztés korában ennek volt értelme, most már legfeljebb a hagyomány, a megszokás indokolhatja időleges fennmaradását. Sokkal értelmesebbnek tartanám a felhozataltól függő, azt leíró valódi gyűjtőcímek alkalmazását. Érthetetlen tehát, hogy a BlogTimes miért ezt a merev, túlhaladott rendezési elvet választotta.

A BlogTimes technikai szempontból ügyesen megoldotta kitűzött feladatát, a felület illúziókeltő, valóban újság benyomását kelti, csak éppen értelmét nem látom. Ha ugyanis állandóan ugyanazokat a blogokat akarom követni, akkor célszerűbb a Google Readerben (vagy más RSS olvasóban) saját gyűjteményt építeni. Igazi, szerkesztett, "blogújság" kellene, egy ilyen elkészítése viszont sok munkával jár, hobbinak sok, üzletnek (hirdetésekre alapozva) kevés. A  (rosszul) fizetett, napi penzumra kötelezett blogger viszont már majdnem olyan, mint egy újságíró, a blogújság pedig egyre nehezebben megkülönböztethető egy igazi újságtól.

A probléma innen már ismert. A Gawker Media, vagy a Huffington Post blogger-újságíróinak lázongása jól mutatja, hogy amennyiben a blogmédia az ingyen, vagy szinte ingyen dolgozó balekokra alapozott üzleti modellt jelenti, az hosszú távon nem működőképes.