A hosszabb webes cikkek olvasása fárasztó. Vannak ugyan, akik tagadják ezt, de számos vizsgálat bizonyítja, hogy a felhasználók többsége nem szeret a weben hosszabb szövegeket olvasni. Magyarázat szerencsére akad bőven. Az egyik, hogy a "világító" képernyő fárasztja a szemet. A másik,  - ezzel az utóbbi hónapokban többször is foglalkoztam - hogy az interneten minket bombázó túl sok információ eltereli a figyelmünket, ezért nehezebb a hosszabb írásokra koncentrálni. (Nagyon erős jellemnek kell lennie annak, akinek a figyelmét egy hosszabb cikk olvasása közben sem tereli el egy link, cikkajánló, reklám, beérkező email, friss Twitter-csirip... ) Az emberiség jelentős része egyébként egyre kevésbé hajlandó 3000 karakternél hosszabb szöveg olvasásába bonyolódni, de ez egy másik problémakörhöz vezet...

Koncentráljunk most a még olvasni hajlandókra. Közülük sokan vannak, akik a képernyőn ugyan nem akarnak / hajlandók elolvasni egy hosszabb cikket, erre éppen nincs is lehetőségük, de szívesen elspájzolnák azt későbbi olvasásra. A legősibb módszer a kiválasztott cikkek nyomtatása: tömegközlekedés közben minden külső ingert (kivéve az utastársaink keltette hányinger) kizárva kitűnően olvashatók az A4-es lapok. (A nyomtatható változattal nem rendelkező oldalak - például a blogok - nyomatásához érdemes valamilyen "filéző" programot használni. Én mostanában a Readability nevűt szeretem.)

Sok-sok oldalt nyomtatni drága és nem igazán környezetbarát. Ráadásul egyre több embernek van valamilyen hordozható kütyüje, ami offline olvasásra is kiválóan alkalmas. Mostanában két olyan népszerű szolgáltatásba is  belefutottam amelyik a hosszú cikkek egyszerű mentését és offline olvasását támogatja. A Read It Later és az Instapaper alapelve nagyon hasonló, ízlés és a felhasználási mód kérdése, kinek melyik tetszik jobban. (Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a szolgáltatások nem közösségi linkmegosztók, hanem a teljes cikkek elmentését és későbbi offline olvasását is támogatják.) A mentés természetesen a szolgáltatás szerverén történik, vagyis ahhoz bármikor, bármilyen (támogatott) eszközzel hozzáférhetsz.

Kérdés persze, hogy mit szólnak mindehhez a kiadók? A Read It Later, az Instapaper és társaik elvileg új olvasókat szereznek, veszendőbe menő cikkeket mentenek meg. Gyakorlatilag azonban potenciális reklámfogyasztókat térítenek el, akik azután nyugodt, reklámmentes környezetben olvassák el a cikkeket. Ma még talán csak marginális jelenségről van szó, ezeket a szolgáltatásokat világszerte csak néhány millió ember használja, de most érdemes elkezdeni gondolkodni arról, hogyan illeszthető mindez az online újságok üzleti modelljébe. A hírek szerint az Instapaper már tárgyal néhány kiadóval, elképzelhető, hogy a közeljövőben egyes kiadványokon  közvetlenül is megjelenik a "Read Later" (nem a "Read It Later") gomb. Vajon mi lesz ennek az ára?