"Minden kritika mögött hátsó szándék van. Ha kritikát kapsz, az nem Rólad szól, hanem arról, aki kritizál." - írta minap Wolf Gábor a Twitteren.

Egy véleményvezér sok ember gondolkodását befolyásolja, ezért fontosnak tartom, hogy kicsit részletesebben is kifejtsem, miért káros ez a fajta kritikaellenes hozzáállás. (Közben remélem, hogy csak a Twitter-bejegyzés korlátozott terjedelme torzította el Gábor mondandóját.)

Gáborral ellentétben én úgy gondolom, hogy a kritika nem más, mint nyilvánosan megfogalmazott vélemény. Ez természetesen sokféle lehet, a szakmai véleménytől a rosszindulat beszólásig minden véleménynyilvánítást ide sorolhatunk.

A kritika természeténél fogva szubjektív. (Ezért sem tévesztjük össze az objektív műszaki leírással.) Ezt gyerekkorunkban megtanuljuk, ezért a kritikákat olvasva/hallgatva tudomásul vesszük. hogy a kritikus személyiségén, szűrőjén keresztül látjuk a kritika tárgyát. Ennyiben a kritika valamennyire mindig a kritikusról szól. Általában megköveteljük, hogy a kritikus személyisége ne takarja el a kritika tárgyát, de bizonyos esetekben kivételeket teszünk. (Akad néhány kritikus, akiknek a véleményét akkor is elolvassuk, meghallgatjuk, ha a kritika tárgya távolról sem érdekel bennünket.)

Természetesen az internet a kritika helyzetét is alaposan megváltoztatta. Míg korábban csak a hivatalosan "felkent" kritikusok véleménye juthatott el a szélesebb nyilvánossághoz, ma hozzászólás, önálló blog, Facebook oldal és még sok más lehetőség révén bárki bírálhat bárkit, bármit. A kritizálás szabadságával visszaélve nyilván akadnak, akik a kritika (beszólás, "fikázás") mögé bújva irigységüket, frusztrációjukat próbálják enyhíteni, de kritikát azonosítani ezekkel a megnyilvánulásokkal komoly tévedés.

Mindig is szánakozva hallgatom azokat a művészeket, akik büszkén állítják: "Én soha nem olvasom el a rólam szóló kritikákat." Nehéz eldönteni. hogy buták, vagy őszintétlenek. Tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk tökéletesek, tévedhetetlenek. Mindnyájunknak szüksége van arra, hogy szembesüljön mások véleményével. Kritikák nélkül légüres térbe kerülnénk. Csak köszönet illeti azokat, akik szánnak rá időt, energiát, hogy elmondják véleményüket. Hogy mit tudunk leszűrni belőle, az már a mi dolgunk.