Kritizálni szabad |
Félre |
9 hozzászólás
"A kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie, hogy táplálja az ember növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a gyökereit."
/Frank A. Clark/
Sziasztok! Szia Gábor, szia „pollner”!
"Minden kritika mögött hátsó szándék van. Ha kritikát kapsz, az nem Rólad szól, hanem arról, aki kritizál." - írta minap Wolf Gábor a Twitteren.
„Hello Gábor, ez sztem ennyire azért nem ff. +legalább olyan gyakori, hogy a hátsó szándék miatt NEM hangzik el az a kritika....” írta válaszul Wolf Gábornak a minap G. Z.
Reagálás persze nem érkezett, és Gábor: ezt nyugodtan tekintheted kritikának! :-) De továbbra is azt gondolom, hogy ez ennyire azért nem fekete-fehér. Persze rengeteg az olyan kritika, amit a rossz szándék ihletett, köztük a kritikának álcázott (!) „fikázás” és „beszólás” is. Azonban álcázás ide vagy oda: ezek még nem lesznek kritikák!
Néhány éve intenzíven foglalkozom előadók előadásra történő felkészítésével, és közben azt tapasztalom, hogy legalább ilyen gyakori, hogy:
a hátsó szándék miatt, vagy csak a félelem miatt (?) mennyire gyakran NEM hangzanak el jogos kritikák. Pedig, ahogyan Rónai Balázs is írta az oldaladon: a kritikák a fogadónak is segíthetnek!
Előadók tömegei nem tudják átadni az üzeneteiket, vagy hozzák magukat nehéz helyzetbe (akár újra meg újra), mert senki nem mondta meg nekik: ezen még dolgozni kell! Van aki félelemből nem teszi, van aki (hátsó) szándékosan nem teszi…
Miért? Pl. azért mert nem csak fogadni nehéz a kritikát, de sokszor az építőnek szánt kritikát adni sem könnyű! Messzire vezet ez…
Közben igazad van: ez a kritika(?) sem csak rólad, hanem közben rólam is szólt, ahogyan az eredeti, Twitteren írt üzeneted sem csak egy tényről, hanem Wolf Gáborról is, egy véleményről, egy hátsó szándékról és még sok minden másról is szólt…
Persze, hiszen a (megosztott) saját vélemény egy darabka belőlem (is).
@Kiss Ida: A gondok tulajdonképpen ott kezdődnek, hogy a kritika fogalmát eléggé sokféleképpen értelmezzük. Mint az előző hozzászólásból kiderült [Wolf] Gábor blog.hu-n szokásos beszólásokra gondolt, amik gyakran semmiféle összefüggésben nem állnak magával a "kritizált" tartalommal.
Te viszont a művészetkritikáról beszélsz és azt sugallod, hogy csak a "pozitív", "építő" kritika a jó, a hasznos. Viszonylag jól ismerem az elmúlt évtizedek hazai zenekritikáját és kiver a víz, ha a Szabolcsi-féle, költői semmitmondásba csomagolt, majd Kroó György által a végletekig kifinomított (a valódi mondanivalót a pontok és vesszők mögé rejtő) zenekritikára gondolok. "Ott kezdődik az írástudók árulása/amikor ürüléknek mondják a szart" - írta Eörsi István. Számomra hosszú idő óta Fáy Miklós az első olvasható zenekritikus, akitől megtudom, hogy nyertem ,vagy vesztettem, ha nem mentem el egy koncertre, Nem cisz-mollokról, modulációkról, zárótémákról ír, hanem az élményről, az eladóról. Aki profi előadó, annak el kell viselnie, hogy nyilvánosan véleményt mondanak a produkciójáról. (Esetleg a rosszul megválasztott ruhájáról, vagy a piszkos cipőjéről is.(
A művészeti kritika (is) kétféle. Az egyik a kritikusról szól, az ő nagy tudásának, eredetiségének, szellemességének a bemutatása a művészi teljesítmény ledorongolásán keresztül. Ezeket az embereket hívja Julia Cameron árnyékművésznek.
A művész igen jól teszi, ha az efféle kritika olvasását kerüli. Az alkotó folyamatot hosszú időre megakaszthatja az ilyen narcisztikus és empátia nélküli kritika.
Van állítólag olyan műbírálat is (bizonyára nem a
magyar sajtóban), amely a tudás mellett szeretettel közelít a művészi teljesítményhez, tudván, hogy az alkotás - megközelítés, kísérletezés, amelyben vannak jobban és gyengébben sikerült darabok. Nem a művész személyét és tehetségét vonja kétségbe, hanem pontosan számbaveszi az erényeket és hibákat. Az ilyen visszajelzésre érdemes figyelni.
Attól, hogy van aki nem tud értelmesen kritizálni, csak fröcsögve szitkozódni, még nem a kritika jogát, vagy intézményét kellene kritizálni, hanem terjeszteni a kultúrát, és hogyan kellene kulturáltan kritizálni...
@pollner nem Rád gondoltam :)
Amúgy az utolsó csepp nálam az volt, amikor nemrég megjelent az index-en (vagy a velvet-en) egy cikk Jennifer Aniston-ról (tök mindegy, lehetett volna bárki más), és utána 300+ bejegyzés, hogy "sunáznám" / "de ronda!" - kizárólag ez a két fajta komment volt.
A kritikával nincs baj. De sokan azt hiszik, hogy az a kritika, amit a blog.hu-n látnak - ezt tekintik normának, és kezd egyre elfogadottabbá válni.
Na, ez ellen szívesen küzdök.
Talán nem véletlen, hogy manapság azok a (marketing) kommunikációs stratégiák a legjelentősebbek, amelyek a véleményformáló személyek paradigmáit kihasználva, őket magukat célozzák meg. Hiszen ők multiplikátorok lehetnek. Alpjába véve "sokattudók" (Malcolm Gladwell terminusát felhasználva), akikből ügynököket képesek képezni ezek a stratégiák és a hozzájuk rendelt eszközök és módszerek. Felismerhető az ilyesfajta kommunikációs stratégia a közéleti (tömegtermékek, trendek) és a politikai marketingben is.
Van azonban, hogy akiket el akarnak érni vele... túlságosan nárcisztikus személyek ahhoz, hogy sikerüljön befolyásolni őket...
http://www.eyeonbusiness.org/2010/07/sotet-triasz-i-az-egeszsegtelen.html
@Wolf Gábor: "az egyik szakértő egyfolytában úgy beszélt a kritikus tömegről, mintha az nem a nagy tömeget jelentené, hanem azt, hogy a tömeg kritizál". Csak nem rám gondoltál? A konferencia címe (kritikus tömegek) szerintem afféle "kétfenekű" kifejezés, vagyis (legalább) kétféle értelemben használható. Egyébként pedig a továbbiakban is szeretném megtartani a kritika (vagy szélesebben fogalmazva a kételkedés)jogát. Ettől általában csak a legvadabb diktatúrákban próbálják megfosztani az embereket - akkor sem teles sikerrel.
A beszólással, "fikázással" pedig nincs mit kezdeni. valahol a siker (vagy az eredetiség) mérőeszköze is.
Egyesek a fikázással mutatják ki, hogy hatással vagy rájuk.
Hahó, remek vitaindító!
A választ megírtam egy két hónappal ezelőtti Markeing Navigátor cikkben, de ezt most feltettem a blogomra is:
http://www.marketingcommando.hu/blog/teged-is-kritizalnak