Malcolm Gladwell Nyílt titok című írásában (A kutya szemszögéből című kötetében jelent meg, angolul pedig Gladwell honlapján olvasható.) számos olyan esetet sorol fel, amikor a túl sok rendelkezésre álló információ akadályozta meg egy helyzet átlátását. Az Enron botránytól egyes orvosi diagnosztikai módszerek alkalmazásáig sorakoznak az esetek. Ezekben nem az újabb és még újabb információk begyűjtésére, hanem a már meglevő információk különleges, elemző feldolgozására lenne szükség. (Nem rajongok a közmondásokért, de erre a helyzetre tökéletesen illik "a fáktól nem látjuk az erdőt" népi bölcsesség.

Mint Mórickának, nekem is mindenről  AZ jut az eszembe. Vagyis nekem az online újságírás helyzete. Azzal áltatjuk magunkat - és minden lehetséges módon ezt erősítik a hírszolgáltatók is - , hogy az egyre újabb csatornák jóvoltából egyre jobban informáltak leszünk.

Az online hírszolgáltatók többsége ma a közreadott hírek mennyiségét tekinti a legfőbb értéknek. Az információk többsége azonban olcsó forrásokból (hírügynökségi anyagok, sajtóközlemények, hírgyárak) származó tömegtermék. Mivel ezek az információk a versenytársak számára is elérhetők, csak a publikálás sebességével lehet valami (látszólagos) értéket hozzájuk adni. A hírversenyben elért eredmények ugyan jól mutatnak, de a közönség 99 százaléka számára semmiféle jelentőséggel nem bír, hogy egy eseményről 2 perccel korábban, vagy későbben értesül.

Érdekes dolog a fizetős modellekről álmodozni,  az első konkrét lépések megtétele  előtt  azonban érdemes elgondolkodni arról, rendelkezik-e a kiadvány minőségi, egyedi "áruval"?

Egyediség, hitelesség, szakosodás, értelmes elemzés. Az olvasókra zúdított egyre nagyobb mennyiségű, jórészt felesleges információ helyett erre kellene haladni. Persze csak azután, ha sikerült megoldani a tyúk-tojás dilemmát: Előbb kell a megadott paraméterekkel minőségi tartalmat kínálni és utána pénzt kérni, vagy előbb kell előfizetőket gyűjteni, hogy legyen miből minőségi tartalmat előállítani?