Hamisítási botrányba keveredett a megbízható, tekintélyes és a napi médiadagonyán felül álló Economist. A hét elején a New York Times
megírta (és bemutatta), hogy a hetilap június 19-i számának címlapfotóját manipulálták
A képen semmi sokkoló, Barack Obama magányosan és gondterhelten áll az olajtól szennyezett tenger partján. Persze vitathatatlan, hogy a Reuters eredeti képén, amit a Times ásott elő szerepel még két ember. Az egyik a képkivágás miatt lemaradt a másikat kiretusálták.
A Times (és a rájuk hivatkozó másik tucatnyi lap) óvakodik határozottan elítélni az Economist szerkesztőit. Miért is tennék, hiszen éppen elég közölni a két képet és néhány sorban leírni a tényeket. Csúnya Economist, ejnye-bejnye.
Én viszont végtelenül képmutatónak tartom az egész "botrányt". Nem értem azokat, akik mereven ragaszodnak a fotók "valósághűségéhez". Miért nem tiltakoznak akkor, amikor például azt olvassák, hogy "X elszigetelődött", holott tudják, hogy nincs bevonva szigetelőanyaggal? Vagy amikor azt olvassák, hogy "Y magára maradt", pedig naponta láthatják a híradókban, hogy állandóan emberek veszik körül?
Aki valamennyire is ért a fotózáshoz tudja, ha élő fotós, nem pedig fotóautomata készíti a képet, az mindig "manipulált" lesz, hiszen az exponálás pillanatától a látószög megválasztásáig minden döntés egyben véleménynyilvánítás is.
Ha elfogadnánk a "be nem avatkozás elvét", ezentúl szigorúan csak szemből, a szereplő 5 méteres körzetében tartózkodó valamennyi személyt egész alakosan ábrázoló, semleges hátterű, semleges megvilágítású képeket lenne szabad közölni. Sőt! Ha nem megengedett a fotók szerkesztése, miért szabad ugyanezt megtenni a szövegekkel? Az "objektivitás" hívei nyugodtan követelhetnék azt is, hogy a szerkesztett anyagok helyett csak magnófelvételek pontos átiratai és szerkesztetlen sajtóközlemények jelenjenek meg a lapokban.
A zavar oka nyilvánvalóan az, hogy egyre nagyobb a szakadék technikai lehetőségeink és vizuális kultúránk között. Pillanatnyilag az Avatar, a XXI. század csúcstechnikájával létrehozott mesefilm szintjénél tartunk.
Sur sacs Longchamp,L'idée de vendre sacs Longchamp de function sur une foundation de gros se révèle être certainement not pas dans l . a . bonne course si vous voulez entrer dans l'industrie de l . a . function. C'est tout simplement parce que les tendances actuelles de l . a . function modify, il devient facile serve vous de coller à l . a . tendance actuelle. Et maintenant, Longchamp en ligne se révèle être not bon endroit serve obtenir ces sacs à principal à prix abordable et en polonais. D'importance ici se révèle être le fait que les gros sacs à principal sont habituellement trouvés dans une grande variété de layout, de quelque select qui vous donne une additionally grande pied quand il s'agit d'établir votre présence sur not marché.
Legacy Financial is one-stop-shop for all of your financial needs. We Specialize in Fraternity and Greek Billing and Collections. For more information visit http://www.legfi.com
We provide osteopathy, Chiropractic, acupuncture, massage and nutrition services in the North Ryde, Lane Cove, Macquarie Park and Ryde areas of Sydney, NSW.
I truly like your posting as well as the webpage all in all! The article is incredibly clearly written and also without difficulty understandable.
Ennek a retusalasnak celja volt. Pontosan az volt a cel, hogy erzelmet valtson ki, tehat nem oncelu volt. Szerintem ez egy utos,remek muveszi eszkoz volt a cimlapszerkeszto reszerol. Es vegyuk eszre, elerte a celjat. :)
A teljes objektivitás lehetetlen. Még ha netán sikerülne is, az érintettek akkor is úgy éreznék a számukra kellemetlen dolgokról, hogy az szubjektíven felnagyított. A fotó pedig különösképpen szubjektív műfaj, hiába használ objektívet.
Gerőcze Zoárd: A hírügynökségek nem tiltják a képek szerkesztését, és a kontextusból kiragadásukat sem. Legfeljebb nagyon ritkán, a figyelmet külön felhívva jelzik, hogy 1-1 kép nem használható csak a témába vágó anyagokhoz.
Könnyelmű kijelentés, hogy "Ha én vagyok az Economist és kell egy olyan fotó, amivel Obamát szerncsétlen, tehetetlen palinak tudom beállítani, akkor odaküldök egy fotóst, vagy veszek egy, a célnak megfelelő képet." Gondolom sejted, hogy Obama nem jár minden nap a parton, és nem tudod bármikor lefényképezni egy olajkúttal. Ha pedig nincs ilyen kép, akkor nincs más választás, mint mesterségesen előállítani.
tsabeeka: az Economist egyébként is rendszeresen módosított címlapokat használ, csak máskor ez egyértelműbb szokott lenni, hogy retusált a kép (pl gézkötés Obama fején az egészségügyi reform miatt).
lieven
|
2010. július 14. 10:15
|
"A zavar oka nyilvánvalóan az, hogy egyre nagyobb a szakadék technikai lehetőségeink és vizuális kultúránk között."
-igaz-
Söge
|
2010. július 10. 10:25
|
Szerintem meg kellene mutatni a HVG címlapjait a Times-os kollégáknak... Nevetséges műbalhé
@Geőcze Zoárd: a hírügynökségek igényéről, hogy ne változtassák meg a képet annyira, hogy más mondanivalót sugározzon, az jutott eszembe, hogy vajon az is "tilos"-e, hogy egy lap például a címoldalán megjelentessen egy képet, amit kiragadnak az eredeti környezetből és ezzel teljesen mást sugallnak, kifigurázzák vele a cikket? Én ezt például nem tartom problémának, viszont a hírügynökség ilyesféle igényéből ez következik, amitől az egész web csupa száraz, ízetlen oldallal lenne tele.
Ha például van egy internetről szóló cikk, amiben egyes böngészők lassúságát kritizálják, a legnagyobb lustaság betenni olyan képet, amin egy ember nézi a webet, miközben egy csigát odrakva már mosolyt csalhat ki. Persze a fotós nem ebből a célból készítette a képet. Ezért is megorrolnak vajon?
@Sári Márton: Azzal az eszköztárral, amivel pl. az Avatar készült (de említhetném a platinalemezes slágereket is) valódi XXI. századi műalkotások is készülhetnének, csak nagyon kevés ember lenne csak képes befogadni azokat. (Jó példa erre a kortárs számítógépes zene, ahol nagyon izgalmas, különleges dolgok születnek...egy nagyon szűk kör számára.
"az mindig "manipulált" lesz"
Unalmas kategorikus érvelés, nyilvánvalóan arról van szó, hogy valahol meghúzunk egy határt, amire rálépett az economist.
"A zavar oka nyilvánvalóan az, hogy egyre nagyobb a szakadék technikai lehetőségeink és vizuális kultúránk között. Pillanatnyilag az Avatar, a XXI. század csúcstechnikájával létrehozott mesefilm szintjénél tartunk."
Ezzel a két mondattal mint tételgondolattal záródik az írás, de sajnos értelmetlen, vagy legalábbis én nem értem.
Szerintem ilyen esetben illene feltüntetni, hogy szerkesztett a kép. Akkor mindenki tudni fogja, hogy nem egy fotóról van szó, hanem egy képzet megvalósításáról. A fotó annyiban "természetes", hogy egy az egyben a valós fényviszonyok leképeződése, míg a szerkesztéssel beavatkozunk ebbe a természetességbe, egy képzetet valósítunk meg, amelyben a belső fényviszonyok dominálnak.
SuMaWh
|
2010. július 9. 16:57
|
A cikk témájának szempontjából semmi jelentősége nem volt a képnek, vagyis ismét egy felfújt kultúrburzsuj műbalhéról van szó.
ryzsy
|
2010. július 9. 15:07
|
műbalhé...
inkább az olajfolton járna az eszük.
Kedves M!
Ha én vagyok az Economist és kell egy olyan fotó, amivel Obamát szerncsétlen, tehetetlen palinak tudom beállítani, akkor odaküldök egy fotóst, vagy veszek egy, a célnak megfelelő képet.
A következő alkalommal mit lépnek? Kiretusálják a fúrótornyot és közlik, hogy nincs is katasztrófa, vagy, hogy a BP már meg is szüntette a fúrótornyát?
Veszélyes és ostoba játék ez. Vagy inkább a büdös nagy lustaságra kell gyanakodnunk?
Nagyon jók ezek a hozzászólások. (Kösz mindenkinek!) Nagyon jól mutatják, hogy nincs egyetlen, megfellebezhetetlen igazság az ügyben. (Természetesen a saját véleményemet sem tartom annak.)
egyrészt szerintem belefér a szerkesztés fogalmába. másrészt viszont kicsit kínosnak érzem, hogy egy economist nem talál(tat)/csinál(tat) egy olyan fotót, ami ilyesmi szerkesztés nélkül is üt a témában.
alex
|
2010. július 9. 13:21
|
Szerintem is jogos a felháborodás. Nézd meg a "két" képet és látszik, hogy nagyon más a mondanivalója a két fotónak.
A vágással (és leginkább a retusálással) egy teljesen más jelentést adtak a fotónak. A vágással szerintem nincs is baj, de ez a retusálás már sok.
M
|
2010. július 9. 12:31
|
Üzleti/szerzői jogi oldalról az a kérdés, hogy a Reuters és az Economist között milyen szerződés van. Módosíthatja-e a fotókat, vagy sem. Ez nem erkölcsi, etikai kérdés, hanem szerzői jogi és gondolom ez üzleti titok.
Etikai oldalról a lap semmiképpen sem ítélhető el, mert a média mindig is élt hatásvadász eszközökkel (például címadás, szerkesztési trükkök, stb...). Szóval szerintem nem nagy ügy.
@Geőcze Zoárd Ráadásul a manipuláció révén a kép üzenete sokat közelített a valósághoz. Obama ebben az esetben szerintem egyértelműen gyenge, illetve talán jobb szó, hogy tehetetlen.
Zs
|
2010. július 9. 12:17
|
Ennek a retusalasnak celja volt. Pontosan az volt a cel, hogy erzelmet valtson ki, tehat nem oncelu volt. Szerintem ez egy utos,remek muveszi eszkoz volt a cimlapszerkeszto reszerol. Es vegyuk eszre, elerte a celjat. :)
Kedves Pollner!
Azt hiszem, hogy nem értek egyet. Minden fotóügynökség tiltja a fotóinak olyatén megváltoztatását, amelynek eredményeképpen a fotó eredeti mondanivalója/jelentése megváltozik.
A retus és sok esetben a vágás is ilyen beavazkozások. A fenti címlapon közölt fotó (a lefelé néző és magányos Obama) a címmel együtt (Obama v BP) egyértelműen azt sugallja, hogy Obama vesztésre áll a BP-vel szemben, no, meg, hogy tanácstalan. Vagyis: az Elnök gyenge. Az eredeti fotóból mindez nem volt kiolvasható.
A többi lapok meg azért nem tiltakoznak, mert ők is gyakran élnek a fotók manipulálásának eszközével. A brit média például olyan képeket közölt a gázai blokádtörő flottilla hajóin lezajlott eseményekről, amelyekről tendenciózusan levágták a hajó "hős védőinek" kezében volt fegyvereket.
Az, hogy az Avatar technológiája lehetővé teszi, hogy egy sosemvolt világot teremtsünk, nem jelenti azt, hogy a hírfotóknak is ugyanezt a célt kell szolgálniuk. Természetesen igazad van abban, hogy a fotók is szubjektív szűrőkön mennek keresztül, így bizonyos mértékig szubjektívek. Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a hírfotókhoz szükséges a képaláírás, hogy értsük, mit látunk, míg a hírszöveg megáll magában is.
olvasó
|
2010. július 9. 12:05
|
Ez elég gyenge érv volt a manipulálás mellett. A két képnek teljesen más az üzenete. A magányos Obama háttérben az elnökségét megtépázó olajplatformmal azt üzeni, hogy az elnök nagyon gondterhelt nem tud megbirkózni a katasztrófával. A másik egy sima riportkép, amin elmagyarázzák az Elnök Úrnak, hogy éppen mi a szitu. Az utóbbi semmilyen érzelmet nem vált ki. Amúgy remek ötlet volt a kép retusálása, de nem elegáns.
Merras
|
2010. július 9. 11:56
|
Arról nem is beszélve, hogy a mindenféle férfimagazinok címlaplányai mennyire szénné vannak retusálva. Egy élőben totál átlagos, sőt, sok esetben kimondottan csúnya csajból csinálnak jó nőt. A photoshop segítségével Darth Vaderből is jó nőt lehetne varázsolni. :D És ezzel élnek is a szerkesztők. :)
RSS 
