Az elmúlt években rendszeresen írtam Rupert Murdoch különböző húzásairól, így arról is, hogy korábbi fenyegetéseit beváltva fizetőssé tette a londoni Times és Sunday Times online változatát. A bejegyzések olvasottságából és a hozzászólások mennyiségéből nem tűnt úgy, hogy ez az a téma, ami lázba hozza a Médiablog olvasóit. Ezek után eléggé meglepett, amikor tegnap a hazai weben mindenhol arról a "szenzációról" olvashattam, hogy "elhagyták olvasói a Timest", illetve hogy "belebukhat a fizetős modellbe a Times". Nem a médiával, vagy a reklámmal foglalkozó szakkiadványok cikkein lepődtem meg, hanem azon, hogy a téma bekerült a tömegmédiába is. (Feltételezem, nem az online újságok túlélési stratégiája vált hirtelen izgalmas, jól eladható hírré, csupán egy nagy bukás, égés, csőd illata tette egyes szerkesztők számra vonzóvá a témát.)

A baj csak az, hogy ez így félrevezető. Először is, ahogy ezt korábbi interjúkban már olvashattuk,  a lapokat kiadó News International nagyjából ekkora visszaeséssel számolt. Pontos számokat nem ismerünk, a két online lap auditálását átmenetileg felfüggesztették, a médiában keringő számok korábbi audit-eredményekből, külső mérésekből és spekulációkból származnak. A számokkal való zsonglőrködés és a túlzott spekuláció azért is veszélyes, mert a fizetős modell mindössze 2 hete működik. (Előtte 2 hét kedvezményes, beetetési időszak volt.) A Guardian számolgatása szerint jelenleg 15.000 online előfizető a heti 2 fontos befizetésével havi 120.000 fontot termel. Ehhez jönnek még a hirdetési bevételek - a fizetős közönség értékesebb, mint a "potyázók", így  - elvileg  - a hirdetések is magasabb áron értékesíthetők. Ahhoz persze, hogy értékelhessük ezeket a bevételeket tudnunk kellene, mekkora költségei is vannak a két online kiadványnak és hogy mekkorák voltak a fal "felhúzása" előtti bevételek. Korábbi hírek szerint a két lap és a hozzájuk tartozó hírportálok komoly veszteséget termeltek, így tehát nem is akkora kockázat kísérletezni velük.

Aki figyelmesen követi Rupert Murdoch pályafutását tudja, hogy soha nem a finomkodásról, együttműködésről, konszenzuskeresésről volt híres. Az "ingyenélők, potyautasok és élősködők" elleni támadása egyik fontos állomásaként már évekkel ezelőtt javasolta az online hírszolgáltatók közös fellépését és a fizetős falak egyidejű felhúzását minden nagy kiadvány körül. Akkor egyik nagy játékos sem állt be mögé. (Nem azért, mintha nem spekulálnának valami hasonlóban, hanem mert nem akartak olyan csapatban játszani, ahol Murdoch a csapatkapitány.

Murdoch szakmai-üzleti súlya akkora, hogy még az elutasítás ellenére is óriási hatása volt, amikor egy éve  bejelentette a Times és a Sunday Times fizetőssé tételét. (Minden más, komoly próbálkozás is csak azután kezdődött.) Murdoch most arra számít, hogy a nehézségek ellenére egyre többen követik majd példáját. A két lap olvasótáborának átmeneti visszaesése jelentéktelen ügy. A játszma időtartama nem néhány hét, a tét pedig nem néhány százezer font. Nyugi!