Valamikor a '90-es évek végén olvastam egy nagyon alapos angol tanulmányt arról, mennyi időt vesztegetnek el az emberek az emailek ellenőrzésére. (Nem a felesleges emailek olvasására és írására, csak arra hogy megnézze "jött-e valami fontos".) Az elvesztegetett időt azután átváltották pénzre és ez egy nagyon ijesztő számot eredményezett.

Ma visszasírjuk ezeket a régi, szép, nyugodt időket. Továbbra is figyelned kell az emailt (akár több címet is). Naponta néhányszor rákukkantasz a Facebookra. Erős jellem vagy, nem böngészel mások holmijai között, csak átfutod üzenőfalad aktuális állapotát és reagálsz arra, amire azonnal reagálnod kell.  (Ha vannak saját oldalaid, csoportjaid, néha azokkal is foglalkoznod kell, de tegyük fel, hogy ezt inkább meghagyod az esti órákra.)

Google Reader. A friss információk átnézése természetesen nem az idő folyatásához, hanem a munkához sorolandó. Valamivel bonyolultabb a GR-en belül és kívül (pl TurulMeme) való megosztás besorolása.

A legveszélyesebb a Twitter. Ha nem csak szűk baráti köröd követésére, vagy célirányos keresésre használod (arra ott a Facebook), akkor nagy a veszélye annak, hogy rengeteg idődet elrabolja. A jel/zaj arány rossz (rengeted hülyeségen kell keresztülrágnod magad, amíg találsz valami használhatót), a folyamatos információáramlás miatt állandóan jelen kellene lenned, ami viszont minden normális ember számára képtelenség. Marad a gyakori mintavétel és a frusztráció.

Linkedin: Nyugodtabb terep lenne, de újabban ez is "fészbukosodik", várja hogy állandóan mondj valamit és mások is mondanak ezt-azt. Ezt esetleg még kihagyhatod, viszont egyre csak hívogatnak beszélgetni azok a szakmai csoportok, ahova a kezdeti lelkesedés időszakában beléptél. A csoportosulást, vagy a frusztrációt választod?

Közben persze mindenki csevegni szeretne. Mindenhol. A Google-ben, a Skype-on, a Facebookon... És ott van még a hálózatok, szolgáltatások szinte végtelen, naponta bővülő kínálata.

Nemrégiben a kezembe került Timothy Ferriss 4 órás munkahét című (elég ellenszenves és idegesítő) könyve, amiben azt írja, hogy a rabláncoktól való megszabadulás egyik legfontosabb lépése az emailek nézegetésének heti 2, majd 1 alkalomra való korlátozása. Szép paradoxon: létrehozunk valamit, hogy segítse a hatékonyabb kommunikációt, majd radikálisan korlátozzuk, hogy hatékonyabbak lehessünk. Ha Ferriss receptjét nem is fogadom el, egyre inkább úgy gondolom, hogy vége a játszadozás korának, meg kell tanulni valóban hatékonyan használni új eszközeinket.