RSS
Régi megfigyelés: ha erősen foglalkoztat valami, úton-útfélen olyan "bizonyítékokba" botlasz, amik érdeklődésed tárgyához kapcsolódnak.
Engem egy ideje nagyon érdekel, mivel "fizetünk" az internet révén kapott információkért, a kommunikáció szabadságáért. Éppen egy hete arról írtam, hogy amennyiben folyamatosan, minden fontos helyen ott akarsz lenni a közösségi médiában, képtelen leszel hatékonyan dolgozni.
Néhány nappal később egy olyan cikkbe futottam bele, ami arról szól, hogy a szövegközi linkek veszélyesek lehetnek, mert megszakítják a megértési folyamatot. (Sőt, akkor is terhelik az agyadat, ha nem nyitod meg őket.)
Nem keresgéltem, teljesen "véletlenül", a NYTimes.com legtöbbet emailezett cikkei között akadtam arra terjedelmes cikkre, ami azt állítja, nagyon nagy árat kell fizetned, ha túlságosan belegabalyodsz az elektronikus kütyükbe.
Sokan hiszik azt, hogy egyszerre képesek hatékonyan több dologgal is foglalkozni. A cikkben idézett kutatások szerint azonban erre legfeljebb csak az emberek 3 százaléka képes. A többiek folyamatosan "kapcsolgatnak" a különböző tevékenységek között. Ha egy cikk (előadás, prezentáció, árajánlat) írása közben folyamatosan ellenőrzött bejövő leveleidet, figyeled a Twittert, írsz egy-két szót a cseten felbukkanó ismerőseidnek az állandó oda-vissza kapcsolgatással rettentően megterheled az agyadat.
Egy kicsit gyorsabb kifáradással, romló hatékonysággal még ki is lehetne egyezni, de a legújabb kutatások szerint a folyamatos multitasking (illetve a figyelem "kapcsolgatása") hatására idővel módosulnak az idegpályák, "átdrótozódik" az agyad. (Ezek teljesen új és meglepő felfedezések, hiszen korábban azt gondolták, hogy kb. 3 éves korra befejeződik és véglegesedik az agy szerkezetének a kialakulása.)
Az intenzív számítógép- és internethasználat ügyesebbé tesz minket az információk gyors megtalálásában, a számítógépes játékok fejlesztik reflexeinket, de mindezért nagyon nagy árat fizetünk: A tudósok szerint az intenzív számítógépes munka hatására csökken az összpontosító képességünk, romlik a rövidtávú memóriánk. Brrr.
Korábban én is bulváros hülyeségnek tartottam az internetfüggőséggel riogató cikkeket. Azóta számos email-, sms-, chat-, fórum- és twitterfüggővel találkoztam. A Times cikke szerint ezek a bejövő impulzusok, illetve a rájuk való reagálás olyan dopamin-fröccsöt eredményeznek, amiről nehéz lemondani. (Ismerős?)
Vajon ha átdrótozható az agy, visszafelé is működik a folyamat? Érdemes kigyomlálni a képernyőt, elzárni minden zavarforrást és összeszorított fogakkal, egyetlen Notepad oldalra koncentrálva dolgozni, vagy már úgyis minden mindegy? Várom a témával foglalkozó kutatásokat!
Olvasnivaló:
Hooked on Gadgets, and Paying a Mental Price (A NYTimes.com cikk)
Mind Over Mass Media (ellenérvek egy harvardi pszichológustól - akkor most kinek higgyünk?)
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Az internet átdrótozza az agyadat |
Digikult |
Hozzászólások
11 hozzászólás
Erről én is olvastam már egy angol nyelvű tanulmányt. Az egészben az a legrosszabb, hogy a sok váltogatással már egy nagy adag idő is elmegy.
Abszolút működik visszafelé!
Chatfüggő voltam, elmúlt.
Hónapokig játszottam, elmúlt.
E-mail függő voltam, elmúlt.
Nyilván személyiségfüggő is a dolog, de mindenre, amire rá lehet szokni, arról le is lehet szokni. Az agy visszadrótozható :)
@ZaZie: Azt hiszem, elég jól megértem az érintettek (a digitális bennszülöttek) tiltakozását, ugyanakkor gyakorlati tapasztalataim elég jól alátámasztják a cikkben leírtakat. Tudomásul kell vennünk, hogy az internet, mobil stb. révén sok mindent kapunk, de ennek ára is van. Mindenkinek magának kell mérlegelnie, hogy megéri-e.
Kisvirággal vagyok. Szerintem teljesen félrevisz ez a diskurzus, persze az amerikai kutatóknak is meg kell valamiből élniük. A NYT cikke pedig nem tárgyilagos, mindennel operál, ami az objektivitás látszatának megőrzésével még lehetséges.
Persze ez is egyfajta értelmezés, csak kicsit sajnálom, hogy ennyire meglovagolta ezt a hullámot az újságíró, kihasználva a munkahelye súlyát.
@kisvirag: A Times cikke elég tárgyilagos, bemutat egy problémát, megszólaltat pár neves szakértőt, de nem ítélkezik. Az én összefoglalóm kevésbé tárgyilagos, mivel érintett vagyok és eléggé megrettentem.
Ami a linkek elhelyezését illeti, az elmúlt napok reagálásaiból az derült ki, hogy nincs egyetlen, egyedül üdvözítő megoldás.
Csak eszembe jutott: meglehet,hogy tényleg közeledik az emberi és gépi szingularitás.És nem tudjuk megakadályozni?
Magyarán a folyamatok olyképpen felgyorsulnak,hogy az emberi agy segédlet nélkül nem képes követni azokat.Vagy megállást parancsol önmagának és a gépi kommunikációnak,vagy kivégzi magát.De ez így túl sötét.
update: már látom, ott a bejegyzés alján a link a hivatkozott cikkre.
Tudom, hogy korábban arról írtál, mennyire terheli az agyat, ha link van a szövegben, de a hipertexthez szokott embert az zavarja meg meg terheli le, ha NINCS link egy olyan helyen, ahol lenni kéne :D (az olyan linkek azonban valóban zavaróak, amelyek nem a cikk szempontjából fontos tartalomra linkelnek, csak olyan "fogalommagyarázatok" amelyek egyébként az olvasók nagy része által ismertek.)
Nagyon jó a megfogalmazás az elején: "azt állítja" (bár az nem derül ki, melyik cikkben és ki és miért, szóval hogy mennyire hihetjük el, vagy mennyire brit tudósok kategória)
A másik: és mi van akkor, ha átdrótozza?
Sőt, tovább megyek: a gyerekeink már ezzel a huzalozással nőnek fel.
Azért baj ez, mert megváltoztatja azt, amiről eddig azt hitték, hogy megváltoztathatalan, azért baj, mert a régi jobb volt, vagy azért, mert korábban gyengébb képességek kerülnek előtérbe, miközben néhány másik romlik?
(az sem derül ki, hogy mennyivel javul és mennyivel romlik, szóval tényleg olyan "nagy ár"-e a nagy ár, meg az is kérdés, hogy az adott embernél mi a fontosabb: hogy gyorsan megtaláljuk az infókat, vagy hogy jobb legyen a rövidtávú memóriánk? (pl, ha mindig lesz nálunk kütyü, akár már bennünk lesz, minek a rövidtávú memória, mikor mindenre lehet figyelmeztetést/emlékeztetőt tenni, illetve kikeresni?)
A szokásos kérdés: ez degradálódás (juj, gyorsan próbáljuk meg visszacsinálni, mert ez rossz) vagy egyszerűen fejlődés?
Az informatika és a telekommunikáció egyre gyorsabban változtatja meg a körülöttünk lévő világot, amit sokan nem bírnak követni, és mivel nem értik, vagy nem tudják kezelni, mindjárt farkast kiálltanak.
Kíváncsi lennék, pl a fentebb emlegetett cikk írói hány évesek, és milyen szinten képesek kezelni a számítógépet, illetve milyen véleménnyel vannak róla...
Üdv: egy internetfüggő
Archangelo: Tökéletesen fején találtad a szöget.;-) Lám, mégis jó valamire a régi szerszám is... :)
Eleddig úgy tekintettem a PC, a NET hozta újításokat mint szerszámfejlszetést, célszerü eszközöket a hétköznapokhoz, munkához, privát kapcsolattartáshoz, infóhalászathoz, rendszerezéshez.
Aszem, ha az ember túlzott jelentöséget tulajdonít az eszközöknek, tárgyaknak, akkor annak függés, vmiféle fétisizmus lesz a vége.
Ugye egy jobb furógép vagy kalapách is remek dolgok, mégsem válunk függövé tölük.
Illetve valahogy tán mégis, mert aztán nem akarnánk rosszabb szerszámokkal dolgozni...
Könnyü a jobbat megszokni, nehéz visszalépni.
A franc akar visszamenni a logarléchez, libatollhoz, tuskihúzóhoz, meg a drótos telefonhoz.
A vélt vagy valós környezeti nyomás kütyü-ügyben tán inkább:
1./ Media duzzasztott nyumulás, öngerjesztéses lihegés (divathullám)
2./ Media közvetített marketing a kütyügyártók-eladók irányából (reklám)
Szal a hisztérikus odaadással egekbe emelt kütyü-mánia sztem nincs messze a klassizkus aranyborjú-imádattól...
Nem lehet, hogy egyszerűen "csak" eszközként kellene felfogni és használni az on-line közműt és ezeket a kütyüket, a velük elérhető alkalmazásokat és tartalmakat? Mert jelenleg mintha inkább cél lenne ez sokak számára, és nem csupán eszköz. Amíg a beavatottak azt mantrázzák a laikusoknak, hogy nem vagy ember, ha nem forog az agyad egyfolytában a digitális világ nyújtotta lehetőségeken, addig sajnos nem lesz egyensúly a digitális világgal kapcsolatban. Mert a felhasználók a minta szerint kezelik: minden színtéren, minden eszközzel, mindig jelen kell lenni. De az képtelenség. Pontosan úgy, ahogy írod.
