Lehet, hogy mégis igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy "a dolgok mindig párosával fordulnak elő"?

Tegnap a BBC The Editors blogjában a társaság linkelési szabályzatáról (linking policy) olvastam. Néhány perccel később Nicholas Carr Rough Type blogjában egy olyan bejegyzésbe futottam bele, aminek már a címe is sokat elárul: Linktelenítési kísérletek (Experimewnts is delinkification.)

A BBC esete egyszerű. Egyrészt komolyan veszik az online kommunikációt, állandóan keresik a jobb, hatékonyabb megoldásokat, másrészt óriási szervezet, ahol minden szabályozhatót szabályozni kell, különben rettenetes rendetlenség lesz. (Figyelemreméltó, hogy Mark Thompson, a BBC vezérigazgatója a következő évek egyik fontos stratégiai feladataként emeli ki a kifelé mutató linkek számának növelését.)

A BBC szinte minden területre kiterjedő szerkesztői iránymutatása (Editorial Guidelines) nagyjából megmondja, hogyan kell külső oldalakra, dokumentumokra, tudományos publikációkra, idegennyelvű oldalakra hivatkozni. Vannak persze kevésbé szabályozott területek is, ezért is kéri Steve Herrmann, bejegyzés szerzője az olvasók véleményét.

Nicholas Carr az informatikáról , az üzletről és a kultúráról ír erősen provokatív könyveket. Legfrissebb, Shallows című könyvében azzal foglalkozik, mit tesz az internet az agyunkkal. (Mit is? Természetesen rongálja.)

A könyv egy mellékterméke az a blogbejegyzés, amiben Carr a linkek ártalmasságáról ír.  Az internetezés közbeni agyi tevékenység részletes ismertetésétől itt eltekintek. A lényeg az, hogy a linkek még akkor is terhelik a "processzort" (az agyadat), ha nem nyitod meg őket. A cikk szövegében elhelyezett linkek megakasztják a szöveg befogadását, felületesebbé teszik az olvasást. (Én egyébként már az "igazi", nyomtatott könyvek olvasásakor is megfigyeltem, hogy a lábjegyzetek erősen frusztrálnak. Ha elolvasom őket, megszakad az olvasás (és a befogadás) folyamatossága, ha viszont kihagyom a lábjegyzeteket, folyamatos lelkiismeret-furdalást okoznak.) Nicholas Carr javaslata, hogy írjunk linkmentes szövegeket, a linkeket pedig külön blokkban helyezzük el a cikkek végén.

Nem vagyok pszichológus, ráadásul nem is olvastam Carr új könyvét, de az abból  a Wiredben megjelent sűrítmény elég meggyőzőnek tűnik. Az itt olvasottak egybevágnak az iBrain című könyvben olvasott, meglehetősen sokkoló információkkal. Igen, az interneten folyamatosan túl sok információ ér bennünket, felületesen olvasunk, a feldolgozandó (jórészt felesleges) információk leterhelik az agyunkat, képtelenek vagyunk mélyebb, elemzőbb gondolkodásra... Ugyanakkor éppen a linkek ( a jól kitalált, megfelelően lehelyezett linkek) adják meg a webes tartalmaknak azt az összefüggésrendszerét, amitől teljesen új minőséget nyerhetnek.

Jay Rosen, Jeff Jarvis ("és még sokan mások...")  természetesen nehéztűzérséggel támadják Carr nézeteit. (Nyilván ez is volt a szerző célja, provokatív nézetei tették őt híressé.) Nyilván a pszichológusok is idegesek, hogy Carr az ő felségterületükre szemtelenkedett (Malcolm Gladwellt is rendszeresen támadják ezért), rengeteg internetező is tiltakozni fog a leírtak miatt, szerintem viszont minden sokat internetezőnek érdemes kicsit elgondolkodni a leírtakon. Igen, én 12 éve napi 8+ órát ülök a gép előtt és érzem, hogy egyre felületesebb, szétszórtabb leszek. Vagy egyszerűen csak öregszem?