Kétségkívül haladunk előre. 10 éve még arról folytak a viták, vajon online újságírónak tekinthető-e valaki attól, hogy e-mailben küldi el cikkeit a szerkesztőségbe. Nem hinném, hogy ma akadna olyan  újságíró, akinek a munkájára ne lenne hatással az internet. (Még a digitális analfabéták is érintettek, hiszen ma már a fontos információk jelentős része nem érhető el offline.) Az internet hatása tehát vitathatatlan, de annak mértékéről csak nagyon keveset tudunk. Mindenképpen érdemes nézegetni a témával kapcsolatos tanulmányokat még akkor is, ha azok nem a hazai viszonyokat térképezik fel.

A Middleberg Communications és a  Society for New Communications Research új tanulmánya nem tartalmaz meghökkentő adatokat, inkább alátámasztja azt, amit napról napra tapasztalunk.

Néhány adat a tanulmányból:
  • Az újságírók közel 70% - a használ valamilyen közösségi hálózatot, ami 28%-os növekedés az előző évhez képest,
  • 48% használja a  Twittert, vagy  más mikroblog eszközt -  25%-os növekedés,
  • 66% olvas blogokat,
  • 48% néz online videókat,
  • 25% hallgat podcastokat,
  • A megkérdezett újságírók köze 80%-a hisz abban, hogy a bloggerek fontos véleményformálók,
  • A megkérdezett újságírók 91%-a egyetért azzal hogy az új média - és kommunikációs eszközök és technológiák érzékelhető módon gazdagítják az újságírást.
(Szerinted itthon milyenek ezek az arányok?)

Hasonló hazai felmérést nem ismerek, de a közösségi hálózatok használatát 40-50%-ra, a Twitter + Tumblr használatot 25%-ra tippelem. Manapság már a blogolvasó újságírók sem számítanak kuriózumnak (40%), videókat mindenki néz, podcastokat (szövegeset) viszont legfeljebb 3 százalék hallgat - leginkább azért, mert kevés a magyar nyelvű podcast.

A hazai online újságokat és a közösségi médiát figyelve úgy érzem, hogy a passzív online médiahasználattal nem is állunk rosszul. Ezek (a hozzászólás lehetősége, megosztás, "lájkolás", szavazás stb.) szépen beépülnek az online médiába. Sokkal rosszabb viszont a helyzet az aktív használattal:
  • a hozzászólás szekció a legtöbb helyen csak "dühöngőként" működik - nincsenek jelen az újságírók, nincsen moderálás,
  • a szerkesztett tartalomba illeszkedő "belső" blog (amit fizetett újságírók írnak) nálunk ritka, mint a fehér holló,
  • kevés a szöveges tartalomba beépülő, annak újabb dimenziót kölcsönző videó,
  • a legtöbb kiadvány nem használja ki a közösségi média lehetőségeit, csak automatikus publikálással (Facebook, Twitter) növeli a hálózati zajt.
Gyorsan hozzáteszem: Tisztában vagyok vele, hogy a csökevényes működés főképp anyagi okokra vezethető vissza. Ugyanakkor azt gondolom, hogy most már errefelé kellene növekedni.