Nem akarok megint előhozakodni azzal, mennyire fontos az újságíróknak, hogy tudatosan építgessék személyes márkájukat - írtam erről mostanában  éppen eleget. Fontosnak tartom viszont, hogy elmeséljem a  Média Hungary "énmárka"-beszélgetésének egyik motívumát.

Miközben én azon csodálkoztam (úgy tettem, mintha csodálkoznék), hogy a magyar újságírók közül szinte senkinek sincs személyes honlapja és kevesen írnak szakmai blogot, Kóczián Péter szerint ez így természetes. Itthon ugyanis egyik szerkesztőségnél sem foglalkoztatnának olyan újságírót, aki "kívülről" fogalmaz meg magánvéleményt.

Elég furcsán hangzik ez. Először is, egy személyes honlap, ahol az újságíró megadja legfontosabb "paramétereit" (munkahelyek, tanulmányok, kitüntetések stb.), illetve egy helyen összegyűjti legfontosabb munkáit (azok linkjeit) nincs semmi olyasmi, amiért bármelyik jelenlegi, vagy potenciális munkaadó haragudhatna. Lehet persze, hogy munkaszerzésre nem alkalmas egy ilyen honlap, hiszen  Magyarország-falu kicsike, a "szakmában" mindenki ismer mindenkit. (Néha túlságosan is.) Én azonban nem hiszek az efféle mindentudásban, jó egy ilyen alapoldal, amire lehet hivatkozni és a közönség egy részét is érdekelhetik ezek az információk.

Más a helyzet a blogokkal. Az "objektív újságíráshoz" még mindig erősen ragaszkodó amerikai médiában sok újságíró afféle szelepként használja személyes (szakmai) blogját. Itt fogalmazhatja meg azt a véleményét, amit munkaidőben vissza kell tartania. A legtöbb szerkesztőség valahogy szabályozza ezt a "szabadidős" blogolást, de megtiltani nem szokás.

Itthon a média a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető objektívnek, pártatlannak. Általában a munkaadók azt várják el az újságíróktól, hogy képviseljék az általuk preferált oldal véleményét. (Nem véletlen, hogy éppen a  nagyon tudatosan objektivitásra törekvő Kóczián szorult ki az éppen nem az objektivitásáról nevezetes HírTV-ből, majd az EchoTV-ből.) Életszerűtlennek tartom tehát azt az elképzelést, hogy az újságírók szakmai blogjukkal saját egzisztenciájukat veszélyeztetnék. Egy színvonalas szakmai blog erősíti szerzője hitelességét, a médiacégeknek pedig alapvető érdekük hitelese személyiségeket foglalkoztatni.

Néhány éve még azt mondtam volna, hogy a magyar újságírók többsége azért nem ír blogot, mert fogalma sincsen m is az. Ma már nem hiszem, hogy ez lenne a visszatartó erő. Inkább a túlterheltség, a fásultság, az önkifejezés igényének az elfojtása. Szakmai blogolás helyett ott a Tumblr, megy is szépen a belterjes passzolgatás.

( Ezúton is köszönöm Kóczián Péternek és Wolf Gábornak, hogy elfogadták meghívásomat, illetve John Purkissnek, hogy csatlakozott a  beszélgetéshez.)