Rupert Murdoch tartja magát korábbi ígéretéhez: júniustól fizetni kell a Times és a Sunday Times online kiadásáért.

Hogy miért téves stratégia ez, arról már nagyon sokan leírták, elmondták véleményüket. Én inkább a döntés egy érdekes aspektusára szeretném csak felhívni a figyelmet.

"Életrajzírója, Michael Wolff szerint a Murdoch nem használja az internetet, nemhogy a Google-t. (Csak mostanában fedezte fel az emailt).  Így nyilván nem képes megérteni a mai posztindusztriális média-gazdaság  dinamikáját, követelményeit, lehetőségeit. Én használom az internetet, tanítom, írok róla, de még mindig nem vagyok képes teljesen felfogni az internet okozta változások következményeit. Nem hiszem, hogy akár a Google képes lenne erre." - olvasom Jeff Jarvis írását.

A világ egyik legnagyobb médiabirodalmának tulajdonos-vezetője tehát olyasmiről dönt, amiről neki magának csak nagyon halvány ismeretei vannak. (Ha az internet lényegét nem is, internetes befektetései megtérülési adatait nyilván jól ismeri. Ezek viszont jelenleg messze elmaradnak azoktól a számoktól amiket korábbi üzletei során megszokott.)

Őszintén szólva nem lep meg amit Jarvis ír. Én is találkoztam már olyan főszerkesztővel, aki még a Google-t sem tudta kezelni és tudok olyan hazai médiavezérekről, akik még néhány éve is múló divatnak nevezték az internetet. A kérdés az, milyen módon képesek ezek az emberek befolyásolni az újságírás és a médiafogyasztás alakulását?

Murdoch és a helyi "ellenállók" olyanok, mint a gyerekek, akik köveket dobálnak egy patakba. A kis köveket elsodorja, a nagyobbakat megkerüli a víz. A Murdoch által elképzelt internetes modell csak akkor működhetne eredményesen, ha sikerülne gátat építenie az internetre.  Olyat, ami sehol sem szivárog, tökéletesen zár. Itt azonban véget is ér a hasonlóság: az internet nem folyó, nem lehet rá gátat építeni, a turbinák nem fognak pénzt termelni.