Amikor egy kétgyermekes családban az anya bejelenti, hogy úton van az új testvér, általában az idősebb testvér fogadja lelkesebben  a hírt. A fiatalabb tart tőle, hogy a kistesó számára jelent majd nagyobb konkurenciát.  A világ egyik legismertebb laptervezője, Mario Garcia szerint az iPad érkezése előtt is nagyon hasonló a helyzet. A nyomtatott lapok kiadói várják új jövevényt, nagy lehetőségeket látnak benne, az online média képviselői viszont inkább riválisának tekintik az új platformot. (Szerintem joggal.)

Ami biztos:  "jön, jön, jön"... és "április 3-tól a boltokban..."  Persze nem a mieinkben. A premier az Egyesült Államokban lesz, azután a megszokott fontossági sorrendben következnek a többiek. (Mi majd valamikor, valahol, Lengyelország és Azerbajdzsán között...)

Úgy tűnik, az sem akadály, hogy az iPad egyelőre csak ígéret formájában létezik, máris veszik, mint a cukrot: 3 nap alatt még úgy is 152.000 darabot rendeltek, hogy az Apple kissé elbénázta a dolgot.

A kiadók persze leginkább azt szeretnék tudni, hogyan és mekkora részt hasíthatnak ki maguknak az iPad-üzletből. Nem véletlen, hogy a  New York Times, a Wall Street Journal, a Financial Times, a Guardian és a többi nagy lap vezetői hetek óta titkos tárgyalásokat folytatnak az Apple illetékeseivel. (Természetesen minderről részletesen beszámol a média.) Érthető, hiszen az Apple és a legnagyobb lapok közös érdeke, hogy a piaci megjelenéskor a  megfelelő kínálattal nyerjék meg a közönséget. De mi lesz azután?

Az egyik legnagyobb kérdés, hogyan fogják használni az emberek az új játékszert. Hordozható készüléknek túl nagy. (Nehéz elképzelni, ahogy az újságolvasók derékhadát kitevő amerikai / brit ingázók fél kézzel fogják és lapozgatják iPadjukat.) Asztali gépként (külső billentyűzettel) nincs sok értelme. Leginkább az üldögélős (fotel, kanapé) és a fetrengős (ágy) felhasználás a valószínű. Ez a fajta olvasás viszont nem annyira napilapoknak, mint inkább a magazinoknak és a "képeskönyveknek" kedvez.

Nyilván az iPad is képes egyszerű szövegeket megjeleníteni, de feltételezem, hogy aki kifizeti az 500+ dolláros készülékárat és egy újság/magazin előfizetési díját, az ennél többre vágyik. Az iPad multimédiás lehetőségeit kihasználó tartalom előállítása viszont drága dolog.  Pillanatnyilag csak a legnagyobb, saját multimédiás szerkesztőséggel rendelkező kiadók képesek rendszeresen ilyen anyaggal megjelenni. De vajon megéri nekik? Képes / hajlandó a közönség ezt megfizetni?

Az, hogy mennyit lehet kérni az iPadon árult tartalomért kényesebbnek tűnik, mint a készülék árazása. Sokan úgy gondolják (joggal), hogy mivel nincsenek gyártási (nyomda, papír) és terjesztési költségek, az iPadon árult tartalomnak lényegesen olcsóbbnak kell lennie a hagyományos, nyomtatott termékeknél. Azt, hogy a multimédiás tartalom előállítása sokba kerül, nehéz lesz az árban érvényesíteni.  Nincs mit tenni, be kell engedni a reklámokat. (A közönség egy része persze sikítani fog: "Hogy kerülnek reklámok a fizetős tartalomba?")

Mekkora lehet az iPad-tartalmak reklámpiaca? Az előzetes pletykáék szerint gyártási nehéz ségek miatt mindössze 300.000 darab lesz az induló készlet. (Gyanítom, hogy ez is csak egy újabb trükk.) Akárhogy is, az iPhone "terjedési sebessége" a Kindle térhódítása és más hasonló adatok szorzása, összeadása és gyökvonása után sem valószínű, hogy a következő 3 évben többet adnának el belőle 5 millió példánynál. Az Apple szemszögéből persze nagyon szép szám,  viszont  5 millió tulajdonos nem jelent 5 millió újság-előfizetőt, ráadásul az olvasnivalót vásárlók is sok kiadvány között oszlanak meg.

Sok az ismeretlen, sok minden nem világos még. Az viszont egyértelműen látszik, hogy rövid távon nem az iPad lesz az a platform, ahová a nyomtatott média menekülni tud.