Sajátos cikkel ünnepelte a Népszabadság a Sajtó napját. A lap elmúlt szombati számában vezető anyag foglalkozott az újságírók és az újságírás sanyarú helyzetével.

Valóban rettenetes, a vita jobbára csak arról folyik, kinek fekszik le a sajtó inkább: a politikának, vagy az üzleti világnak. Az olvasók véleménye lesújtó. (Ez tükröződik az újságolvasók számának alakulásában is.) Náluk csak maguknak az újságíróknak rosszabb a véleménye saját magukról...

Matalin Dóra cikkében Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke a fő panaszkodó. (Korábban, a Népszabadság főszerkesztőjeként mintha nem lett volna a szakma ilyen szigorú kritikusa.)

A vidéki koloritot Győrffy Árpád - Veszprém megyei Napló - szerepeltetése villantja fel.

Az ellenszólamot Uj Péter fújja, aki szerint szabadabb a sajtó, mint korábban, a weben kevésbé érvényesül a politikai nyomás, mint a nyomtatott sajtóban, a gazdasági befolyásolási kísérleteknek viszont hősiesen ellenállnak. Összefoglalva: minden szép és jó.

Nehéz megjósolni, hogyan alakul a napilapok sorsa a választások után. Feltételezem, hogy az ellenzéki szerepkörbe kerülő Népszabadság szakmailag jobb, anyagilag nehezebb helyzetbe kerül. A Magyar Nemzet a hét (vagyis nyolc) szűk esztendő után fellélegezhet, ráadásul az elszámoltatás  akkor is bőséges témát biztosít számára, ha az csak verbális szinten valósul meg. Széles Gábor végre benyújthatja az évek alatt tetemesre duzzadt számlát.

A biztos győztes mégis az Index. Bár Uj Péter kicsit panaszkodik a portálokat megkerülő olvasók miatt, nagyon jól tudja, hogy pillanatnyilag megkerülhetetlenek. Lehet szeretni az Indexet, lehet bulvározni, undorodni, köpködni, de az Indexnek jelenleg nincs alternatívája.

Emlékszik még valaki Bors Jenőre, a Hungaroton rendkívül ügyesen balanszírozó igazgatójára? Ő a popzenéből, a cigányzenéből és az operettből termelte ki azt a pénzt, amiből a "magas kultúrát" támogatta. (Mellesleg, az utóbbi hozta be a külföldi elismeréseket is.) Ahogy megszűnt a hanglemezkiadási monopólium, szétesett a gondosan behangolt kiadói rendszer is.

Nem állítom, hogy Uj Péter is ilyen előre megfontolt szándékkal vegyíti a bulvárt és a "minőségi újságírást", viszont elképzelhetőnek tartom, hogy a sok kattintást hozó, népszerű tartalmak lehántolása után (anyagilag) életképtelenné válnának a "minőségi" anyagok. Olyanok, mint például Bodoky Tamás Göbölyös Soma-díjas tényfeltáró írása a sávolyi "befektetőről".

Nem tartom egészséges helyzetnek, hogy egyik napilapnak sincs jól működő, erős weboldala. Az sem szerencsés. hogy az Index ennyire egyedül, versenytárs nélkül uralja a piacot. A napilapok elmulasztották az internetes terjeszkedést azokban az években, amikor még bevételeikből bőven tellett volna. Ma már legfeljebb csak a másod-harmadvonalban vitézkedhetnek, ahol viszont kevés a pénz ahhoz, hogy igazán vonzó legyen a kiadók számára. Egy médiaháttér nélküli, semmiből induló vállalkozásnak még kisebb az esélye, hogy az Index kihívójává válhasson. A Zoom.hu példája jól mutatja, hogy egy jelentős összeg elégetésével, egy év kemény munkájával  még csak maradandó nyomot sem sikerül hagyni.

A közeljövő tehát a szép lassan sorvadó, takarékoskodó, gyengülő nyomtatott média és az egyre inkább felértékelődő Index, valamint néhány szűkebb olvasói réteget kiszolgáló kiadvány. 10 éve még a legélénkebb fantáziával rendelkezők is nehezen tudták volna ezt elképzelni.