A Kreatív az
enyémnél sokkal részletesebb (és helyben szerzett élményeken) alapuló
BarCamp-beszámolójának legfontosabb tanulsága, hogy eljött az idő, amikor már a hagyományos (print) publikáláshoz legmakacsabbul ragaszkodó kiadók is keresni kezdik a menekülés irányát. Vagyis érdekelni kezdi őket a web. Az online stratégiákra (vagy ezek hiányára) most nem térnék ki - írok erről egyébként is eleget. Inkább a "hogyan állítsuk át a nyomtatott lap újságíróit a webre" problémakörre koncentrálok:
1. Tapasztalatom szerint egyre többen dolgoznak a nyomtatott médiában olyanok, akik érdeklődnek az internetes újságírásban rejlő lehetőségek iránt, fogékonyak is azokra, csak a napi robot közben nincs alkalmuk alaposan foglalkozni velük.
2. "A 40 év felettiekkel kár is bajlódni". Ahogy előző bejegyzésem végén is megírtam, ez így nem igaz. A 40 éve feletti (és alatti) begyepesedett agyúakkal viszont valóban gondok lehetnek. Az internetes újságírást ugyanis nem lehet egy néhány hetes gyorstalpalón egyszer, örökre megtanulni. (Az eszközök, fogások gyorsan megtanulhatók, a nyomtatott lapkészítéstől eltérő szemlélet jóval lassabban épül be az agyba.)
3. Ha nem olvasol angolul, komolyan romlanak az esélyeid. Olyan szinten, hogy kis szótárazással megértsd a fontosabb szakmai cikkeket, gyorsan megtanulhatsz. (Ne keress kibúvót!)
4. Szerencsésebb országokban az újságírók akár 1 éves fizetés nélküli szabadságra is mehetnek, hogy közben "digitális átképzésen" vegyenek részt. (A tanfolyam idejére normális fizetésnek megfelelő ösztöndíjat kapnak.) Ezeket a programokat kifejezetten a karrierjük közepén tartó, vagyis tapasztalt újságíróknak tartják. Itthon vajon nem érezné kínosnak a szakma krémje, ha ilyen "átnevelésre" küldenék?
5. A külföldi tapasztalatok szerint a 2 hetes gyorstalpalók csak részleges eredménnyel járnak. Az az elmélet sem vált be, hogy az integrált szerkesztőségekben automatikusan szétterjed a digitális kultúra. Aktív, intenzív tanulás nélkül nem sajátíthatók el az online újságírás fogásai.
6. A "digitális átállás" nem passzív, hanem aktív folyamat. Aki csak felesleges nyűgnek, kötelező feladatnak érzi, aki csak letudja, mint a munkavédelmi oktatást, soha nem lesz jó online újságíró.
Ha nem olvasol angolul, komolyan romlanak az esélyeid. Olyan szinten, hogy kis szótárazással megértsd a fontosabb szakmai cikkeket, gyorsan megtanulhatsz. (Ne keress kibúvót!)??
Szerintem megérne egy szösszenetet a jelenlegi pénzügyminiszter bedrótozottsága: http://oszkopeter.blog.vg.hu
De ez csak a felszín, ha úgy hozza a sors sokezres karakterben reagál egy gerillavideóra (?) http://greyhound.blog.hu/2010/03/11/breking_a_penzugyminiszter_valaszolt_a_mi_eveink_re, de ír a komment.hu-ra, az indexre, sőt külföldi blogba is: http://fistfulofeuros.net/afoe/economics-country-briefings/so-where-is-hungary/. és nem ám csak megírja posztokat, felteszi a képeket (legyen az magán vagy hivatali), de a kommentekre reagál. mindenhol. cikkeknél, posztoknál. szeretnék én látni a szerkesztőségünkben egy kollégát, aki megközelítőleg ennyire ott van...
Magyar viszonyok között az 1 éves digitális átképzési ösztöndíjat első menetben nem tudom elképzelni.
Második menetben pedig úgy, hogy a kiadó newmedia felelőse kitalál egy weboldalt, videóinterjúkkal tűzdelve, és oda kötelezően áthelyez 2 - 3 print újságírót, hogy nosza, ezt KELL csinálnod a pénzedért, vagy mész az utcára -- egy évig (valószínűleg...) nem rúgunk ki. De ez is erősen utópisztikus.