Bocs a lopott címért, de ez jellemzi a legjobban a helyzetet: Nem mentem el a BarCamp Budapest konferenciára, mégis írok róla.

A BarCamp érdekes rendezvény, ahol bárki előadhat. Ez egyszerre az előnye és a hátránya is. Elvileg nem lehet céges bullshitet nyomni - az az üzleti konferenciák legnagyobb rákfenéje -, de ez önmagában még nem garantálja a színvonalat. Ez is olyan rendezvény tehát, ahol elég rossz a jel/zaj viszony. (Az előadások hallgatása persze ürügy. Ha sok "geek arcot" akarsz egy helyen látni, akkor mindenképpen érdemes részt venni a rendezvényen - egy év múlva.)

A BarCamp alapvetően web 2.0-ás (szocmédiás) "tech" rendezvény, az "igazi" (nem- vagy csak részben szoc) média csak afféle színező adalék. (Jellemző, hogy miközben a fellépők és a közönség jelentős részét az induló (startup) vállalkozók teszik ki, a médiás beszélgetések résztvevői rendszerint a régi média jól ismert figurái.

Az idei rendezvényt több csatornán is követhettük. A Twitteren a #barcamp és a #barcampbp keresőcímkékre (hashtag) sok csirip bejött. A Trendlabor saját  oldalán tudósított (a Scribblelive.com-ot használták.). Hagyományos (140 karakternél hosszabb) összefoglalókat közölt a digibizz.hu (bevallom, róluk eddig még nem hallottam).  Követte az eseményeket az Index is, de ők láthatóan a Startup-versenyre koncentráltak. (Joggal.) (Nyilván sok blog is beszámolt a konferenciáról, de ezeket a bejegyzéseket - tudtommal - senki nem aggregálta.)

Én persze a médiás eseményeket figyeltem. Például azt, ahol Uj Péter (az Index főszerkesztője) a blogolást magasztalta. Joggal, hiszen az Indexnek az elmúlt években a legnagyobb húzása a blogok integrálása volt. Tehetségbánya, a megkopott újságírók újracsomagolása, vérfrissítés...csak (az elmondottak szerint) pénz még nincs benne. Kérdés persze, hogyan kell számolni a blogok jövedelmezőségét. Szerintem egészen biztosan nem a közvetlen hirdetési bevételek alapján. (Erről bővebb információt nem találtam.)

A blogolás önmagában ma már nem valami forradalmi tett, egyre inkább a mainstream online média része. Tulajdonképpen nincs helye egy újdonságokkal foglalkozó rendezvényen. Azt viszont szívesen megkérdeztem volna, milyen stratégiai megfontolások állnak a mögött, hogy az Index lassan (?) teljes árnyékszerkesztőséget működtet a Tumblren?

Érdekeseket mondott Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője is. Egyik percben azt : "1996-ban felajánlották a Népszabadságnak, hogy vegye meg az Internettót". (@KreativMag). 1996-ban az Internetto-n nem sok megvásárolni való volt. Szerintem  a Népszabadsághoz még az internet sem volt bekötve. 1999-ben viszont tényleg tárgyaltak Nyirőékkel - az eredményt ismerjük. (Később, a már sikeresen működő Index megvásárlását is elpuskázták.)

"Csak remélni tudom, hogy nem későn kezdtünk bele az online-ba". Nem tudom, hogy VTK a közönséget nézi ennyire hülyének, vagy tényleg ennyire nem ismeri ki magát az online médiában?
Hagyjuk az Indexet, vagy az Origot. Kukkancsunk csak rá a lengyel Gazeta Wyborcza online kiadására! (Ja, van egy nemzetközi kiadásuk is.) Utána nézzünk rá a nol.hu-ra. Hát ekkora a késés. (Példálózhatnék cseh, vagy szlovák lappal is.) A Népszabadság úgy kezdte lebontani saját magát (újságírók kirúgása, a terjedelem "megújulásnak" álcázott csökkentése), hogy nincs hova menekülniük.

A tudósítások alapján unalmaska lehetett az "Offline újságok online megjelenése" című beszélgetés is. Először is, ez a téma már régen lefutott. Mit lehet erről most "vitatkozni". Ha mégis, mi értelme összeültetni egy politikai-közéleti, egy gazdasági(?) és egy sportkiadvány szerkesztőit? Egyébként is, várhatjuk, hogy az újságírók őszintén beszéljenek kiadványuk gondjairól, kibontakozási stratégiájáról? Aligha. (Kár, engem érdekelne, miért hagyta a Sanoma ennyire elfonnyadni egykori büszkeségét, a FigyelőNetet?

Miért érdekeljen engem, mit mond a komoly tévés és csekély online múlttal rendelkező Orosz Györgyi a fizetős tartalomról, amikor az Fn.hu még az ingyenes látogatókat is nehezen tudja becsalogatni? Dévényi István erőfeszítéseit nagyra tartom, szinte a semmiből, lényegében szólistaként futtatta fel a hetivalasz.hu-t, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy a fizetős olvasók helyett inkább az 1%-os adófelajánlásokra kellene hajtaniuk.)

Értem én, hogy Orosz Györgyit érdekli, hogyan tudnak az újságírók "átállni az online-ra." Semmiképpen sem erőszakkal. Bár a beszélgetés résztvevői szerint az idősebbek vannak nehezebb helyzetben, én inkább azt állítom, hogy azok, akik - életkoruktól függetlenül - nem elég nyitottak. A sztereotípiákban (35 fölött mindenki begyepesedett agyú hülye) gondolkodókat szeretném emlékeztetni, hogy Jeff Jarvis, Steve Outing, Vin Crosbie, Alan D. Mutter..., vagyis az online média legismertebb szakemberei szinte valamennyien "túlkorosak", itthon egyik kiadó sem foglalkoztatná őket.