RSS 
Hazáig ismételgetem a címet, majd otthon gyorsan beírom a böngészőbe: www.jobmatrix.hu
A feljövő oldal valahonnan nagyon ismerős. A színvilágból, a grafikai megoldásokból és persze az oldal tetején sorakozó linkekből elég hamar rájövök: a Jobmatrix.hu hu a Népszabadság Kiadó "állásportálja".
Rosszul méretezett oldal. (A jobb széle lelóg a monitorról.) A kínálatban mindössze 11 hazai és néhány külföldi állás. (Azokról sem tudni, mikor adták fel őket.) Logo1, Logo2...üres helyek az együttműködő partnerek emblémái helyén. Nem működő lábléc (Impresszum, Adatvédelem...). Nem működő Twitter-regisztráció. (Jobb is, hiszen a @jobmatrix cím láthatóan már valaki másé.)
Rövid keresés után kiderül, hogy a Jobmátrix még októberben debütált. (Nagy reményeket fűzhettek hozzá, hiszen indították Az Év Honlapja versenyen is.) Nem egy félig kész, hanem egy valamikor elkészült, majd valamiért sorsára hagyott állásportált kezdtek most reklámozni. Vajon miért?
A kiadók vonzódása az állásportálokhoz érthető. Néhány éve még szép bevételt hoztak nekik az álláshirdetések, ettől éppen az internet fosztotta meg őket. Most a legtöbben megpróbálják visszaszerezni azt, ami valamikor az övék volt. Ki saját fejlesztéssel, ki a már sikeres piaci szereplők felvásárlásával.
A világ fejlettebb részein egyre többet beszélnek, írnak arról, hogy a "job board" (ezt hívjuk mi állásportának" már nem menő. Drága, rossz hatásfokkal működik, nem alkalmas a szűrésre, a passzív álláskeresők elérésére. Az álláspiac beszűkülése, a vészesen csökkenő kínálat és az állásportál-üzlet megszilárdult belső viszonyai miatt elég merész vállalkozásnak tűnik egy új játékos belépése.
Nem értem, hogy a Népszabadság Kiadó miért éppen 2009. októberében, a gazdasági válság közepén próbált belépni az online álláshirdetések piacára. Nem értem, hogy miért hagyta elhalni a szolgáltatást. Végül nem értem, hogy most miért reklámoz óriásplakátokon valamit, ami láthatóan nem működik.
Erről az elhagyott weboldalról nem a Mátrix, hanem inkább a Stalker jut az eszembe.
