Fagyasztott csiripelés a Népszabadságban |
Újságírás |
9 hozzászólás
A személyiségi jogi rész érdekes. Szerintem a Twitter definíciója szerint közlési, publikálási forma, aminek a működéséhez hozzátartozik, hogy bárki olvashatja. Innentől majdnem olyan, mintha egy köztéri falfirka kapcsán beszélnénk a levéltitokról.
Egyébként furcsa, hogy a szerzői jog kapcsán ünnepli a netes társadalom az Internet tövényen kívüliségét, és a hatóságok tehetetlenségét. Ugyanakkor jogi védelemért kiáltanak az első, akár csak vélelmezett személyiségi jogsérelem kapcsán is. Mikor valaki a szerző engedélye nélkül akar netre került művet használni, akkor jön az érv, hogy ami a neten van az publikus és mindenkié. Függetlenül attól, hogy mondjuk az adott alkotó egyet ért-e azzal a felhasználással. Bezzeg a véleményét nem meri vállalni nyomtatásban a kedves twitterező?
Persze az Internetes név és arctalanság miatt nem igazán helytállóak az általánosítások hisz az sem biztos, hogy aki kétszer ugyanazon a néven szól bármihez az ugyanaz a személy.
Hát bizony ez az! "Meghirdetett" hashtag-nél (#) saját profilt követőnél talán megoldható a többiről fogalmam sincs, de aggályos helyzet az tény. Nincs itt egy adatvédelmis netjogász?
@bulvarcsirip
Nem minden mondatodat értem, ellenben egy felvetésed elgondolkodtató.
"elképzelhető, hogy nem tetszését fejezi ki ha tudta és beleegyezése nélkül jelenik meg olyan felületen amin nem volt szándéka."
Igen, elképzelhető, s ebben az esetben nem csak a print felelőssége vethető fel, hanem minden egyes online újságé, portálé (index, hvg, nol stb.), amelyik kiteszi oldalaira a twitteres boxot anélkül, hogy az ott feltűnő twitterezők mindegyikétől engedélyt kapott volna erre.
Akkor hogy van ez jogilag?
@Porcsin
SMS az újság (panaszos, feljelentős) levesládájának utódja egy közel 9 milliós penetrációs eszközön. Közös jellemzőjük, hogy az azt küldők szándéka a "benne leszek a TV-ben" tehát az üzenet megjelenésében az üzenő beelegyezett.
Csirip (tweet) esetében ez mondható el. Kukkolást megjeleníteni amúgy is aggályos. Maga az eszköz (a Twitter) pedig Magyarországon, finoman szólva is, alul reprezentált.
Tehát az ilyen megoldás aggályos és céltalan. A tweetelők zöme nem vesz kezébe már print termékeket. Ellenben az elképzelhető, hogy nem tetszését fejezi ki ha tudta és beleegyezése nélkül jelenik meg olyan felületen amin nem volt szándéka.
Persze, jó fölhajtani a sztrádára ellenkező irányban és üvölteni itt mindenki meghülyült csak nem egészséges.
Nem ír eleget főképp nem érthetően. Fordított tartalommal és belvárosi legendákkal nem lehet operálni a fogyasztók felé. Csakis szolgáltatásokkal. A Márka együttes erősítésével. Az online nem rokon (kisöcsi) hanem a márka egyik végtagja. Persze azt már az ostobaság dönti el, hogy csak lekötözik vagy esetleg le is vágják.
Általánosan twitter-print témában:
- Egy eseményről (választási beszéd, futballmeccs, szakmai konferencia stb.) nem csak real time születnek észrevételek, hanem a történés befejezése után is összefoglaló, sommás értékelések. Ezek közléséhez nem szükségeltetik partitúra.
- A twitter "csiripek" megjelentetése hasonlatos az olvasói SMS-ek kinyomtatásához. Ez egyes napilapokban már egy évtizede működik. Ha nem lenne rá igény, minden bizonnyal abbahagyták volna.
- Dicsérendő, ha egy print újság és annak online változata keresztpromócióban dolgozik, és a szolgáltatásaik kölcsönös megmutatásával akár új olvasói rétegeket is célba vesznek.
- Ha egy újság számos alkalommal írt már a twitterről, akkor egy idő után felesleges újra és újra elismételnie, hogy mi is az, mert feltételezhető, hogy erre nyitott olvasói már tudnak róla - legyenek azok érettebbek vagy éretlenek.
A twitter feltűnése a print újságban érdekes kísérlet, hagyjuk, hadd fussa ki magát, aztán majd több próbálkozás és újabb ötletek után kiderülhet, hogy van-e létjogosultsága.
Az online kényszerűen olyan a nyomtatott lapnak, mint egy tékozló kisöcsi. Nem csak a pézt viszi el, de amit csinál azzal árt a családi vállalkozásnak - mivel az online miatt is csökken a print olvasótábor.
Nem vitatható, hogy ez a jövő, és az online fejlesztése fontos feladat kéne legyen minden lapnál. Viszont amíg nem sikerül a kiadóknak kitalálni, hogy növeljék az online bevételeket, addig a printnek kell, hogy elsőbbséget élvezzen a gondolkodásukban, mert az termeli a pénzt.
@buvarcsirip: Amíg a print több bevételt hoz, mint az online, addig a nyomtatott lapnál dolgozók lenézik az "kisöcsit". (Néha még akkori is, amikor lefogynak a nyomtatott lap előfizetői.)
Én már alig várom a 3D-s élmény beszámolókat nyomtatott formában. Baromság? Persze hogy az. Tipikus példa melyik irány nem működik. A printből kelle terelni az online felületre a látványos twitteres megoldás felé az olvasót. Előtte a printben segíteni a laikust miről is beszélek, mit fogsz látni mert én Téged, akiből megakarok élni, látod mennyire szeretlek még a buksi kis fejedet is simogatom (márka erősítésre se rossz) Ja, hogy olyan sincs. Egy Print Lap tulajdonosnak essen már végre le az online is övé és nem csak olyan megtűrt nyűg. Ha meg nem tud házon belül fejleszteni akkor vásároljon be!
Ez nagyjából ugyanaz a szint, mint a közszolgálati tv reggeli műsorában az online lapszemle. A mai műsorvezető egy nyitott laptop mögé dugott papírról printelt szöveget olvasott fel (kinyomtatva a szóban forgó szájtról) és időnként kamera arról az oldalról ad screent. Milyen jól bele lehetne hozni a tévé nézőket az aktuális hírekbe live kattintásos szemlével és csak képernyő mutatással. Addig is amíg nem a tévén fogunk netezni és kihalnak az ilyen műsorokat.
Ez jutott eszembe a népszabis elmaradottságról.