A Népszabadság mai számában a Bokros-évértékelő ismertetése mellett ízelítőt kaphatunk abból, hogyan kommentálták a beszédet a NOL twitterező olvasói. A kis "keretesben" összesen hét "csiripet" olvashatunk. Ebből kettő szerzője maga a  @nol.hu, (illetve @NOL.hu), egyet pedig bizonyos @Krajczár - névazonosság, vagy a Népszabadság főszerkesztő-helyettese? - írt. A hét megszólalásból 2 RT (retweet), vagyis más mondandójának a továbbadása. Ezzel kapcsolatban kérdéseim a következők:

1. Ismerősek a Népszabadság szerkesztői a Twitter világában, vagy csak most fedezték fel az egészet?
1.b. Lustaságból, óvatosságból, vagy az egyébként gyenge felhozatal miatt használta a szerkesztő saját kollégái twitteres megszólalásait (csiripjeit)? (A seggnyalás gyanúja nyilván fel sem merülhet.)
2. A "twitteres hangok" megjelenése a Népszabadságban a Vörös T. Károly által előszeretettel emlegetett szerkesztőségi integráció újabb eredménye?
3. A szerkesztő szándéka valóban az volt, hogy "külső véleményeket" emeljen be? (Ha igen, akkor ez nem jött össze.)
4. Esetleg a csiripek tartalmától függetlenül csak azt akarták bizonyítani, mennyire naprakész (up-to-date) a Népszabadság? (Ezzel a twitteres keretessel, illetve a Mesterházy Attila facebookos oldalára való hivatkozással talán új olvasói rétegeket kívánnak célba venni?)
5. A Népszabadság jellemzően "érettebb" közönségéből vajon mennyien tudják, mi is az a Twitter?

Egyáltalán, beemelhető a csiripelés (twít-folyam) a nyomtatott médiába? Véleményem szerint abban a formában, ahogy a Népszabadság próbálta, nem.

Orbán és Bokros évértékelő beszéde alatt több online kiadvány is működtetett a tévés/rádiós közvetítéssel párhuzamos Twitter-csatornát. (A "back channel nem új találmány, csak a Twitter segítségével a korábbinál egyszerűbben valósítható meg és szélesebb közönség vonható be.)

A Twitter-csatorna lényege, hogy egy élő esemény élőben kommentálhatunk. Kicsit olyan ez, mint amikor egy előadás alatt a mellettünk ülőt szórakoztatjuk frappáns megjegyzéseinkkel. (A twitteres back channel előnye, hogy sok ilyen mellettünk ülő van, akikeknek mi elmondhatjuk véleményünket, mi magunk csak azoknak a pusmogását hallgatjuk meg, akiket akarunk, ráadásul mindez nem zavarja az előadót.

Ha a sugdolódzást, rosszindulatú megjegyzéseket, frappáns reagálásokat és bunkó beszólásokat leválasztjuk magáról az előadásról, önmagukban értelmezhetetlenek lesznek. Reménytelen és értelmetlen vállalkozás tehát egy előadáshoz kötött élő csiripelésből kiválasztani néhány félmondatot és azt "twitteres véleményként" feltüntetni.

Az előadás és a csiripek egy többszólamú információfolyamot alkotnak. Ha szerencsések vagyunk, a csiripek hozzáadnak valamit az előadáshoz. Ha kevésbé szerencsések, akkor csak növelik a zajt.

Ha valaki mindenképpen szeretné a nyomtatott médiába átemelni egy előadás twitteres visszhangját, azt szerintem egyfajta partitúra formájában érdemes megvalósítani. Ebben szerepelnie kell egy idővonalnak,  a beszéd (előadás) ehhez szinkronizált teljes szövegének és szintén az idővonalhoz szinkronizált csiripeknek. Így  pontosan követhető, melyik csiripelő az előadás melyik gondolatára reagált. Persze egy ilyen csirip-partitúra elkészítés lényegesen több munkával jár, mint 7 csirip gyors kimazsolázása és bemásolása.