RSS Az elmúlt években néhányszor írtam már arról, mi az ami biztosan nem működik. (Röviden: Önmagában az, hogy valami megjelenik videón már nem érdekes. Ami elmesélhető írott szövegben, hangban, képregényben stb. arról felesleges mozgóképet készíteni.)
Ashkan Karbasfrooshan, a WatchMojo vezetője kitűnő sorozatban foglalta össze azokat az alapvető tudnivalókat, amik az online videók működésének megértéséhez szükségesek.
Most sorozat harmadik részéből csemegézek. Abból, amiben a szerző arról ír, hogyan találjuk meg és hogyan fogyasztjuk az online videókat.
1. Ki néz még tévét ? Az online videóhálózatok szűk rétegeket szolgálnak ki, önmagukban kicsik, viszont összegződnek és így meghaladják a tévéhálózatok méretét. Az USA-ban az 50-es években még 30 százalékos nézettségű NBC országos részesedése mára 5 százalék alá süllyedt. (Az egyre újabb tematikus csatornák nálunk is töredezetté teszik a piacot.) A 20 év alattiak nálunk is egyre kevesebbet tévéznek és egyre többet interneteznek.
2. Deportalizáció. Ha az elnevezéssel nem is találkoztál, a jelenség nyilván ismerős. Arról van szó, hogy az emberek ma már nem látogatják meg a portálodat / híroldaladat / céges weboldaladat azért, hogy ott videókat nézegessenek. Jellemzően a barátoktól, ismerősöktől, a közösségi hálózatokon keresztül, vagy emailben kapják az "ezt nézd meg" linkeket. A videókba fektetett energiád / pénzed jelentős része elvész, ha csak "saját birtokodra" rakod fel azokat és elhanyagolod a többi terjesztési csatornát.
3. A tartalom nem nulla összegű játszma. A kábeltévék megjelenésekor sokan arra számítottak, hogy a sok új csatorna megjelenésével egyszerűen csak szétdarabolódik a piac. Nem ez történt, hanem a nagyobb kínálat hatására növekedett az összesített tartalomfogyasztás. Ma ugyanezt figyelhetjük meg az online videók piacán: A tartalomfogyasztás arányosan nő a tartalom-előállítók és a terjesztési pontok számának növekedésével.
4. Még mindig a tartalom a király? Évekig tartotta magát az a nézet, hogy az új disztribúciós csatornák életképtelenek megfelelő tartalom nélkül. (Itthon is sokan emlékeznek még a 90-es évek közepére, amikor a magyar nyelvű tartalom hiánya volt a hazai internetezés fejlődésének egyik legnagyobb akadálya.) Mára megváltozott a helyzet, a médiatartalmakat összegyűjtő és elosztó eszközök elterjedésének hatására azt tapasztalhatjuk, hogy nem a tartalom, hanem a tartalommal való kapcsolatteremtés, a kontextus került a középpontba. Egyelőre vége a "content is king" korszaknak.
5. Az eszkimó-fóka dilemma
Miközben az online elérhető videók száma elképesztő mértékben növekszik, az online hirdetési pénzek növekedése megtorpant. (A videókban rejlő hirdetési lehetőségek egyébként sem eléggé tisztázottak, kiaknázottak még.) Hiába néznek rengetegen online videókat, ez a piac rendkívül szegmentált, a hagyományos tévés hirdetők számára nehezen megragadható. Ugyanakkor, miközben a hagyományos tévéműsorok élete igen rövid, az online videóknál a "long tail" effektus érvényesül: A végtelen (virtuális) polchely következtében a videók folyamatosan a kínálatban maradnak, a legszűkebb réteget (1 néző) érintő tartalom is hosszú ideig elérhető.
6. Kevés az igazi sláger
Bár néhány kiemelkedő nézettségű online videó komoly médiavisszhanghoz jut, valójában ebben a világban ritka az igazán nagy látogatottság, a "slágerek" is inkább szűkebb területekre (niche) korlátozódnak. Függetlenül attól, hogy egy klip amatőr, premium, vagy super-premium, a YouTube statisztikái a következőket mutatják:
- egy átlagos videó 500 látogatót vonz
- 25%-uk az első 4 napban nézi meg videót
- nagy számokat tekintve elmondható, hogy a látogatók csak az első 30-60 másodpercet nézik meg
