Az elmúlt években a hozzászólók néhányszor a szememre vetették, hogy nem járok utána eléggé a dolgoknak, nem ellenőrzöm a leírtakat, sőt, időnként egyoldalúan interpretálok híreket, eseményeket.

Nem tagadom, mindez előfordul. Ha ugyanis mindezt megtenném nem blogger, hanem "igazi" újságíró lennék. Másképpen fogalmazva, független bloggerként megengedhetem magamnak a luxust, hogy olyan találgatásokba bonyolódjak, amiket egy szerkesztőség szigorúbb rendjében nem engedhetnék meg magamnak. (Független bloggernek tartom magam, mivel a Médiablognak helyet biztosító hvg.hu az elmúlt 4,5 évben még soha nem szólt bele, mit, hogyan írjak.)

Paradox módon időnként nem az információhiány, inkább a túl sok, pontosabban a túl közeli információk okoznak gondot. Néha összefutok ismerős újságírókkal, máskor egy bejegyzés hatására keresnek meg egy szerkesztőségtől. Ilyenkor elmondják, hogy "nincs igazad, mert...", vagy "jól látod, mert tényleg...", de rendszerint gyorsan hozzáteszik, hogy "ezt persze csak neked mondom, kérlek ne írd meg!"

Ha tehát nincsenek információim megírhatom, ha vannak nem írhatom meg. Ha szerencsém van, bennfentes információk nélkül is rátapintok a lényegre. Ha pechem van, alaposan mellé trafálok.

Ki állítja, hogy egyszerű a független médiablogger élete?