"A hirdetők eddig kitartottak a lapok mellett, mert nem létezett más alternatíva. Ahogy a hirdetők az internet és más új, alternatív hirdetési lehetőségek hatására elkezdtek kihátrálni a napilapok mögül, úgy váltak finanszírozhatatlanná a gigantikus szerkesztőségek. A legtöbb lap komoly leépítésekbe kezdett, ez viszont elkerülhetetlen hatással lesz a lapok büszkeségére, az egyedi tartalomra. Ha viszont a saját tartalmat hírügynökségi anyagokkal, vagy olcsó töltelékekkel kezdik el pótolni, lemorzsolódnak a korábbi előfizetők..."

Az idézet egy 2007. januári  bejegyzésből származik, amiben a napilapok agóniájának egyik legismertebb szakértője,  Paul Gillin gondolatait foglaltam össze.

Napra pontosan három éve, egy tíz éves adatgyűjtésen alapuló amerikai kutatásra hivatkozva arról írtam,, hogy "a hírek (cikkek) minősége erősebben befolyásolja a profitot, mint bármi más. (Magyarán: Hiába állítasz elő és terjesztesz hatékonyan egy gyenge lapot, hosszú távon az nem lesz jövedelmező.)"

Az elmúlt napokban arról olvashattunk, hogy "a hatékony működés és optimalizálás érdekében" elbocsátások kezdődtek a Népszabadságnál.

Más lapokhoz hasonlóan évek óta olvadozik a Népszabadság olvasótábora.
Egyre kevesebb a hirdető. (Feltételezem, hogy a hirdetési árak is visszaestek.)
A lap ára egye nő.

Lehet, hogy már nincs min takarékoskodni. Elképzelhető, hogy már minden második neoncsövet kicsavartak a székház folyosóján, olcsóbbra cserélték a vécépapírt, szigorúan ellenőrzik a másolópapír használatot...

Még hátra lenne a lapméret, az oldalszám csökkentése, egyes gyengébb napok (például a hétfő) kihagyása.

Egy "szerkesztőségi integrációnak" becézett kirúgási hullámon már átesett a Népszabadság.  A szerkesztőség újabb megtizedelése már egyenes út a halálspirálhoz. Talán ideje lenne elgondolkodni valamilyen valódi reformról.