Nincs kedvem elemezni, hogyan használják az internetet a politikai pártok és a kampányoló politikusok. (Többnyire ügyetlenül, vagy egyenesen szánalmasan.) Ahhoz, hogy írjak a témáról, alaposabban át kellene néznem a pártok honlapjait, a politikusok weboldalait, Facebook oldalait, twítjeit. Na, ez az, amihez nincs  kedvem.

1998-ban (igen, én már akkor is éltem) még csak arról írhattam, hogy a politika még nem fedezte fel az internetet. 2002-ben már inkább úgy gondoltam, hogy bárcsak ne fedezte volna fel. (Emlékszik még valaki a kisgazdák honlapjára, aminek egyetlen "tartalma" Torgyán József egész képernyőt betöltő arcmása volt?)

2006-ban már volt webes kampány.Mérési eredmények nem ismertek, de elég biztosan ki merem jelenteni, hogy a szocik nem azért nyertek, mert Orbán Viktor (akkor még) mélyen lenézte a netet. Az online kampány akkori nagy nyertese a média volt: kaptak egy "érdekes", jól eladható témát. (Jellemző, hogy néhány, a témával foglalkozó blogbejegyzés hatására  hirtelen hozzám is dőlni kezdtek a tévés-rádiós-újságos megkeresések. Ha kicsit hosszabb a kampány, talán még Török Gábor is lehagyom...)

Szóval nem kívánom felújítani "online választási szakértői" tevékenységemet, csak azért írok, mert a Figyelőben belefutottam Szabó Márk (a Nézőpont Intézet vezető elemzője) Netkampányolók címmel megjelent elemzésébe.

Szabó egy "leleplezéssel" kezdi cikkét: Barack Obama nem a közösségi médiával, hanem e-mail listákkal és honlapokkal tudott olyan hatékony lenni. Ez persze így nem igaz, mint hogy az sem, hogy Obama imádott Blackberryjével nyerte meg a választást. Barack Obama győzelméhez a jól megválasztott, érthető üzeneteken, a jó szlogenen, kitűnő szónoki képességein át rengeteg tényező hozzájárult. Köztük az is, hogy a közösségi médián át olyanokat is elért, akiket másképpen nem tudott volna. Obama (stábja) azért volt fantasztikus, mert minden korábbinál jobban tudta integrálni a különböző kampányeszközöket és mindegyiket arra használta, amire az alkalmas. Ezt így leírni egyszerű, megvalósítani nagyon  nehéz.

Obama internetes kampánynak volt egy nem elhanyagolható másodlagos hatása. A média imádta a témát, állandóan foglalkoztak vele. (Biztosan elemezte már valaki, hány cikk, hány percnyi tévéműsor foglalkozott annak idején Obama online kampányával.) Az Obama-stáb nemcsak kommunikációra használta a közösségi médiát, hanem felépítette a korszerű, az emberekhez a közösségi médián keresztül is szólni képes vezető képét. A "látta már X párt, vagy Y politikus honlapját /blogját" jellegű kérdések mindezt figyelmen kívül hagyják.

Amortizálódott, hiteltelen politikusaink hogyan tudnának hirtelen olyan egyszerű, hihető, érthető üzenetekkel előállni, amire fel lehetne építeni egy integrált kampányt? Az óriásplakátokon általában ott a pártoldal és a "személyes" weboldal címe, a jelölt email címe. Nagyszerű. De mit lehet erről még írni?

Aki kicsit is ismeri az internetet tudja, hogy egy politikus személyes márkája a weben néhány hét alatt nem építhető fel. Azok a politikusok, akik egy éve még csak gúnyosan grimaszoltak, amikor belső megbeszéléseken szóba került hogy csinálni kellene valamit a weben, ma magabiztosan mosolyognak weboldalukról, rajongói oldalukról ... teljes 30 fős közönségükre.