RSS
Egyre több online híroldal teszi lehetővé, hogy az olvasók megosszák kedvenc híreiket ismerőseikkel. Szokás az is, hogy egy listában megjelennek a legtöbbek által megosztott linkek.
Mindennek a technikai megvalósítása viszonylag egyszerű. Kérdés viszont, hogy akarnak és tudnak-e mit kezdeni a szerkesztők az így szerzett információkkal? (Kellene, hiszen a látogatók között egyre nagyobb az ajánlások, megosztások nyomán érkező olvasók aránya.)
Az University of Pennsylvania kutatói 6 héten át figyelték és elemezték a NYTimes.com emailben legtöbbet ajánlott cikkeit. (Igen, a Facebook, Twitter és egyebek mellett továbbra is népszerű az emailben küldött linkajánlás. Talán idehaza sem kellene még leírni.)
A kutatók 15 percenként elemezték az ajánlott cikkeket, megvizsgálták az ok tartalmát, illetve a megjelenés helyét a nyomtatott lapban és a webhelyen.
Az eredmény meglepett. A vizsgálat eredménye szerint a Times olvasói a pozitív töltésű cikkeket osztják meg barátaikkal, ismerőseikkel, és a hosszabb, "szellemi kihívást" jelentő anyagokat részesítik előnyben. Különösen népszerűek az új tudományos eredményekkel foglalkozó cikkek.
Általában a NYTimes.com címlapján megjelenő cikkek 20 százaléka bekerül az ajánlott linkek közé. A tudományos cikkek esetében ez az arány 30 százalék.
Szerinted itthon mik a legnépszerűbb megosztások? (Tipp: tech, jópofaságok, celeb, politikai botrány, könnyen emészthető/rövid anyagok).
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Mit, hogyan, miért? - Tanulmány a cikkmegosztásról |
Közösségi média |
Hozzászólások
8 hozzászólás
Kb. 3 éve volt egy telefonos Medián felmérés, a megkérdezettek kétharmada egyetlenegy élő magyar tudóst sem bírt megnevezni, úgyhogy nem kell attól félnünk, hogy idehaza túl sok tudományos cikket osztanának.
Rooza: Biztonsági szempontból igazad van, és helyes amit csinálsz - és valóban meglövi a statisztikát. Viszont egyre kevésbé divat. Egy időben a normálisabb rendszerek kifejezetten ajánlották, hogy ne kattints a levélben levő linkre, hanem írd be a böngészőbe, jelentkezz be, és ott majd megtalál az üzenetük....ma már nem nagyon találkozni ilyenekkel. A phising és egyéb hacker területek művelői meg örvendenek a "fejlődés" irányának...
nem hiszem, hogy sznobság. twitteren pl. általában azonos érdeklődési körű emberek követik egymást, én kifejezetten kedvelem az ajánlásokat, jó dolgok kerülnek elő általuk, én nem biztos hogy meglelném őket a rengetegben
Még egy dolog. A mail-ben ajánlás opciót sosem használom, sehol, egyik cikknél sem. Kimásolom, és beillesztem a levélbe a linket. Lehet, hogy túl aggályos vagyok, de nem szoktam "szórni" az élő mailcímeket. Ezt pedig nem lehet mérni. A levélben érkező linkre sem kattintok kapásból, hanem beteszem a keresőbe, és ha megbízhatónak látszik, akkor klikkelek rá. (ezért pl. kihagyom a rövidített linkeket)
@Sergo András, @Wolf Gábor: A Times olvasóiban nyilván megvan a hajlandóság a hosszabb cikkek olvasására. (Hasonló a helyzet az Economistnál, ahol hosszú és bonyolult cikkeket is gond nélkül elolvasnak.)
Amire baromi kíváncsi lennék: van-e összefüggés aközött, hogy melyik platformról milyen hosszú cikkeket ajánlanak!
Az elmélet a következő:
aki twitteren "él", az nagyon elkényelmesedik, nem tud már hosszabb cikkeket elolvasni (úgy lehet vele mint egy MTV klippeken felnövő tinédzser egy musical-lel).
Én megérzésből nem teweet-elném ki egy hosszabb cikk linkjét ennek a közönségnek, mert ... ki szereti a hiábavaló munkát???
Hogy mik a népszerű megosztások? Úgy tűnik, mintha a publikus és privát szféra összemosódna, ezt érzem a közösségi oldalak jellegéből, szaporodásából. Lehet hogy tévedek. Lehet, hogy csupán üzleti megfontolás áll mögötte, -a szolgáltató részéről. Most a google zümmögés nagyon meglepett, még nem tudom hogy mi lesz belőle. Hogy csak az legyen publikus, amit annak szánok. (Már az is zavar, hogy a keresési irányaimat követve ki akarja találni, hogy mi fog tetszeni. Ezzel bezár egy statisztikai körbe, leblokkolva bármilyen lehetséges váratlan, új, érdekes területet. Ez nem segítség, ez korlátozás.)
Úgy gondolom, hogy csak azok lehetnek publikus népszerű megosztások, amik beleférnek az egy-mindegykinek kategóriába. Valamikor az őskorban olvastam a netikettet (http://www.hirdet.net/netikett.htm). A lényege azóta sem változott.
Ezzel együtt a megosztások csupán a megosztókat reprezentálják. A "népszerűség" pedig a hazai, aktív netfogyasztók igényszintjét.
Arról nem tudom, szól-e a tanulmány (azt most nem olvastam el), hogy az adott hosszú, "szellemi kihívást" jelentő cikkeket az ajánló tényleg el is olvassa-e. Van egy fogadásom, hogy ennek jelentős hányada arról szól, hogy lásd, én ilyen intellektuális dolgokkal foglalkozom, legyünk együtt sznobok!
