Január 2-i számában a Népszabadság egy teljes oldalt szentelt a napilapok jövőjének. Meglepően nagyvonalú gesztus ez még akkor is, ha tudjuk, hogy a szilveszter utáni első, "kijózanító" lapszámban általában nem friss cikkek, inkább a korábban félre tett ("jó lesz még valamikor") anyagok jelennek meg.

Elég éppen csak átfutni a két cikket, hogy megállapíthassuk: a Ringier (és a Népszabadság) kapitulált. Szó sincs már az "újságolvasásra szoktatási mozgalmakról" és hasonlókról, tudomásul veszik, hogy az online média nyert. Vagy inkább a nyomtatott média vesztett. Azt ugyanis senki sem tudja, hogy az online média hogyan is tudná pénzre váltani "győzelmét".

"Csak hirdetési bevételekből hosszú távon nem lehet jövedelmezően minőségi tartalmat szolgáltatni a világhálóra. Ha a társadalomnak szüksége van igényes tartalomra az interneten, akkor el kell rajta gondolkodni, hogyan fizeti azt meg" - olvashatjuk Mihók Attila, a Népszabadságot is kiadó Ringier ügyvezető igazgatójának véleményét.

Arról, hogy a társadalomnak milyen tartalomra van igénye egyszerű, tudománytalan módon is meggyőződhetünk, ha például összehasonlítjuk a Story és az ÉS olvasóinak számát. Fogalmazzunk inkább úgy, hogy a társadalom egy része igényli a minőségi tartalmat.  Kérdés persze, hogy ez a réteg hajlandó és képes-e finanszírozni egy alapjában véve elavult, rossz hatásfokkal működő, drága médiagépezetet? Kétlem. Hiú ábránd tehát abban bízni, hogy a jelenlegi kiadók továbbélését biztosítaná az online tartalom egy részének fizetőssé tétele.

Nyilván Mihók Attila is jól tudja, hogy nagyon kevés az olyan tartalom, amiért komoly eséllyel lehetne közvetlenül (előfizetés, cikkenkénti vásárlás) pénzt kérni.  Ezért is húzza elő az internetszolgáltatókkal kötendő bevételmegosztás ötletét.  Maga az elgondolás nem új,  első pillantásra még logikusnak is tűnhet, de be kell látni, hogy kivihetetlen. (Ez az oka annak, hogy inkább csak elméleti tanulmányokban, nem pedig cselekvési programokban bukkan fel.) Talán a legelején, amikor az internet terjedésének a legfőbb akadálya  még a vonzó tartalom hiánya volt, lett volna esély az osztozkodás bevezetésre, de most már késő. Miért osztoznának az internetszolgáltatók azon, ami eddig teljesen az övék volt, Hogyan lehetne őket erre rávenni? El tudsz képzeni olyan helyzetet, amikor a legnagyobb tartalomszolgáltatók egymással összefogva, akár bojkottal kényszerítenék ki a bevételmegosztást? Ugyan már! (Ha már a fantáziálásnál tartunk: Milyen alapon osztanák el az internetszolgáltatóktól kapott pénzt a tartalomszolgáltatók? Ha a forgalom alapján, akkor éppen a "minőségi tartalmat" szolgáltatók álla kopna fel a leghamarabb.)

A kábeltévés modell átültetése az online médiára nem csak ezért nem megy. A hírmédia számára az internet nem egyszerűen csak terjesztési csatorna. Az interneten felbomlott a nyomtatott médiában kialakult csomagolási gyakorlat. A webes közönség az őt érdeklő tartalmakat keresi és esze ágában sincs, hogy ezért egész tartalmi csomagokat (kiadványokat) vegyen meg.

A Népszabadság cikkeiből látszik, hogy a Ringier vezetése már látja, hogy lépni kellene, de még nem tudják merre. Tanácstalanságukkal egyáltalán nincsenek egyedül.