A Guardianban olvastam, hogy néhány napja komoly felzúdulást váltott ki, amikor a felsőoktatás "liberális bástyájának" tartott Columbia Egyetem egyik feljegyzése. Ebben az intézmény arra hívta fel diákjai figyelmét, hogy jövőbeli elhelyezkedési esélyeiket kockáztatják a WikiLeaks dokumentumainak letöltésével. Különösen veszélyesnek minősítették a dokumentumokra való hivatkozást (linkelést), illetve azok közösségi oldalakon (Facebook, Twitter) történő megosztását, mivel "ezzel kétségbe vonnák, hogy alkalmasak-e bizalmas dokumentumok kezelésére."

Az ilyen diszkrét figyelmeztetések természetesen nem korlátozódnak a Columbiára. Az amerikai kormányzati dolgozókat - nagyjából 2,5 millió számítógéppel dolgozó emberről van szó - már korábban eltanácsolták a Wikileaks által közreadott diplomáciai táviratok olvasgatásától. A  magyarázat egyszerű: "Annak ellenére, hogy ezek a dokumentumok nyilvánosan hozzáférhetők az interneten, továbbra is titkosak, ezért a kormányzati dolgozóknak nem szabad ezekre az oldalakra belépni, a dokumentumokat letölteni, vagy továbbadni."

Ha ez effajta ajánlások, tiltások jól működnek, akkor teljesen felesleges a médiát regulázó szájkosártörvénnyel vacakolni.  Írjanak azt a firkászok, amit akarnak. Pazarolják csak a drága papírt, az értékes műsoridőt. A lapok, műsorok cenzúrázása helyett elég megmondani az embereknek, hogy mi az ajánlott és mi a "későbbi pályafutás (vagy akár a jelenlegi munkakör megtartása) szempontjából káros" tartalom. Aztán pedig jöhet a gondolatrendőrség.