Számomra sokáig  leginkább csak egy óriási információbánya volt az internet. Idővel ugyan kiderült, hogy alkalmas még néhány más dologra is, de továbbra is rengeteg időt töltök online guberálással.
 
Mint minden gyűjtögetőnek, nekem is a talált dolgok tárolása okozza a legnagyobb gondot. Óriási előrelépés volt, amikor 5 éve megismertem a Delicioust. (Biztos vannak már ennél többet tudó, szebb könyvjelző-programok, de én hűséges típusa vagyok.)

A napokban egy idő óta már nem követett témában kellett képbe hozni magam, amihez átnéztem az évekkel ezelőtt elmentett linkeket. Ennek kapcsán elgondolkodtam arról, milyen kitűnő lenyomatát adja a Delicious a munkámnak. Blogolás, civil újságírás - 2005-ben vagyunk. Cseh és román tartalomszolgáltatás - 2006-2007. (Ekkor írtam heti belső hírlevelet a Ringier kiadónak). Jótékonykodás, digitális szakadék  - 2008-2009. (WiFi Falu blog)...

A bontás természetesen tovább finomítható. Heti, vagy akár napi szinten is visszafejthető, hogy adott időszakban éppen milyen témák foglalkoztattak, milyen feladatokon dolgoztam, milyen cikkeket, blogbejegyzéseket, tanulmányokat tartottam fontosnak elrakni. (Talán még ennél is tanulságosabb lenne, ha az elmentett írásokat jellemző címkéket is időrendbe lehetne állítani.)

Természetesen nem a Delicious az egyetlen eszköz, amit az információk rendezéséhez használok. A Google Reader segítségével automatikusan gyűjtöm a számomra fontos weboldalak és blogok frissülő információit. (Itt leginkább az lenne árulkodó, hogy mikor milyen új témakörökben kezdek gyűjteni.) A GR-en gyűlő anyag 90%-a természetesen elillan. A későbbi olvasásra, vagy felhasználásra érdemeseket csillagozom, néha a Deliciousba is átteszem.

Túl egyszerű volna az élet, ha a gyűjtögetés itt be is fejeződne. Gyakran előfordul azonban, hogy egy írás érdekel, el szeretném olvasni, de nem biztos, hogy hosszabb távon is érdekel. Ezeket az Instapaper segítségével mentem el későbbi olvasásra. És persze ott van a "közösségi jegyzetfüzet", a Twitter. Sok érdekes linket külön nem is mentek el, hanem azonnal a Twitterre teszem ki. (Ebből következik, hogy amikor lázasan keresek egy "valahol már látott" link után, fel kell túrnom a Twitter megfelelő fiókját is.)

Ijesztő, érdekes és részben hasznos egyszerre, hogy ennyire világos és nyilvánvaló nyomokat hagyunk. (Az említetteknél természetesen sokkal többet, hiszen érdeklődésünkről a legárulkodóbb nyomokat a "keresési történetünk" adja.)

Persze hagytunk efféle nyomokat az internet előtti világban is. A vásárolt/olvasott könyvek, az előfizetett újságok, folyóiratok stb. Az alapvető különbség az, hogy a digitális lábnyomok sűrűbbek, tartósabbak és sokkal könnyebb összegyűjthetők.

Lehet, hogy egyszer majd a publikált levelezések mintájára kiadják a híres emberek összegyűjtött linkjeit, kereséseit is?

Nyilvánvaló, közismert dolgokról írtam? Igen, de ahogy a halálra, úgy a cybertében hagyott nyomokra sem gondol minden nap az ember. Eldöntheted magad, hogy ez egészséges védekezés, vagy megalkuvó struccpolitika.