"Bár az online piac folyamatosan nő, és jelentős potenciál van benne, a nyomtatott sajtó továbbra is a legnagyobb bevételi forrás marad a kiadók számára még jó néhány éven át. A legfontosabb, hogy a szakma éljen azzal a vitathatatlan versenyelőnyével, hogy az olvasók megbízható információforrásként tartják számon a nyomtatott sajtótermékeket." - olvasom a Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) közleményében. Furcsa, de nekem erről Kádár János jut az eszembe, aki Japánból visszatérve úgy nyilatkozott,  hogy az MSZMP nem ellenzi a Japán Császárságot. (Hirohito császár fellélegezhetett.)

"Mindenesetre az olvasottsági adatok ma Magyarországon bíztatóak. 7,8 millió ember olvas lapot, majd ugyanannyian, mint a válság előtti évben. A naponta internetezők 85 százaléka ma is rendszeres sajtótermék-olvasó. Nem a megszűnésről kell tehát vizionálni, hanem az elkerülhetetlen változásokhoz való okos alkalmazkodással megújulni." – zárul az MLE közleménye.

Nem akarom kétségbe vonni az MLE adatait, csak csendben jegyzem meg, hogy a minőséginek nevezett lapok példányszáma évek óta vészesen csökken és ez a folyamat gyorsuló tendenciát mutat. Ennek sok oka van, de kiemelkedik közülük a tartalom rovására történő erőltetett takarékosság és a valós megújulási törekvések hiánya. (Magyarul: A legtöbb lap fantáziátlan, unalmas.)

Az MLE közleménye csak az olvasók szinte változatlan számát említi, de nem szól arról, hogy az elmúlt években a hirdetők jelentős része kihátrált a nyomtatott médiából. A maradék kevéske hirdetéssel csak csillagászati eladási ár mellett lehetne változatlan formában fenntartani a lapokat.

Ahogy erről mostanában gyakran szó esik, járhatatlan útnak tűnik az ingyenes, tisztán hirdetési bevételeken alapuló online lapkiadás is. A legnagyobb lapok most leginkább az ingyenes/fizetős modell kombinálásával próbálkoznak. (Erről majd holnap írok részletesebben.)  Itthon viszont fél tucat olyan online lapot sem tudok felsorolni, amelyik eséllyel vághatna bele egy ilyen kísérletbe.

Nem mindenki látja olyan optimistán a média jövőjét, mint az MLE. Greg Hadfileld, a brit Telegraph  egy éve kinevezett, digitális ügyekért felelős vezetője a napokban éppen a hírmédia megújulásáról tartott New Rewired konferencián látta elérkezettnek az időt, hogy bejelentse távozását. (Nemcsak a britek vezető médiacégétől, hanem úgy általában a médiából.) Hadfield azzal indokolta döntését, hogy "a médiának nincs jövője". Szerinte az újságírás egyre inkább az egyes újságírókról, nem pedig a nagy médiacégekről szól. (A sikeres online vállalkozói múlttal rendelkező Hadfileld egy kreatív ügynökségnél folytatja pályafutását.)

Igazából nem csodálkozom az MLE és a hozzájuk tartozó kiadók viselkedésén. Valljuk be, az újságírás megmentését leginkább a jelenlegi (vagy inkább a néhány évvel ezelőtti) állapotok fenntartásában érdekeltek szorgalmazzák. Az (igazi) innováció és a status quo fenntartása ugyanis nem egyeztethetők össze. Az olvasókra mindig lehet hivatkozni, hiszen többségük ahhoz ragaszkodik, amit már korábban megszokott. Ugyanakkor naiv dolog volna arra várni, hogy ők majd megmentik a hagyományos médiát. Az elmúlt 15 év megmutatta hogy a weben gyorsan elillan az offline világban megszokott lojalitás.

A világ legnagyobb kiadói évek óta képtelenek egy gazdaságosan működtethető, a közönség számára vonzó modellel előállni. Egyre valószínűtlenebb, hogy egyik napról a másikra, a Münchausen-módszert alkalmazva saját magukat rántsák ki a...slamasztikából.