RSS
Tegnapi bejegyzésemben arról írtam, hogy eljárt az idő a technikai eszközök birtoklásán alapuló központosított, monopolisztikus hírügynökségek fölött, ezért ideje lenne átgondolni az MTI helyzetét is.
Nem tanulmányt, csak egy blogbejegyzést írtam, amiben sok mindent összevontam, közben itt-ott apróbb tévedések is becsúsztak. (Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki kijavított, pontosított.) A hozzászólásokból úgy látom, hogy az MTI tegnapi lebontása után azzal is foglalkozni kell, mit is várunk el egy korszerű központi hírszolgáltatótól.
Mielőtt belevágnék, szeretném hangsúlyozni, hogy nem az MTI-nél dolgozó emberekkel van bajom. Többségük nyilván tehetséges, ügyes, rátermett. Maga a 120+ éves hírügynökségi modell és annak hazai megvalósulása az, ami komoly reformra szorul.
Az MTI a világ 12 országában működtet tudósítót, ami önmagában is röhej. Képzeld el, mire képes egyetlen, magányos tudósító Washingtonban, vagy Moszkvában? Hogyan látja át a Kínai történéseket a Pekingben székelő kiküldött?
Ezek a kiváló, általában nagyszerűen felkészült, helyismerettel rendelkező szakemberek a legjobb szándékuk ellenére is csak egy apró darabkát képesek átfogni tudósítási területükről Elmennek egy-egy "sajtóeseményre", készítenek valamennyi saját anyagot, de több nem fér az idejükbe.
Az MTI korlátozott lehetőségei még jobban bebetonozzák a korábbi gyakorlatot: Globálisnak nevezett világunkból leginkább csak a magyarok lakta szomszédságot és a néhány politikai centrumot (Washington, Moszkva, Párizs, Berlin, Brüsszel...) látunk. Azokat is csak egy kis résen át. A világ 9/10 része láthatatlan marad számunkra. (A nagy hírügynökségek és az önálló tudósítói hálózattal rendelkező médiavállalkozások nagyobb tudósítói irodákkal, anyagilag jobban eleresztett, tehát több lehetőséggel bíró tudósítókkal rendelkeznek, de náluk is lyukacsos a háló és óriásiak az információs fehér foltok.)
Szerintem a jövő egy olyan, hálózaté, ami helyi (a helyi kultúrába beágyazott, helyismerettel, kapcsolatokkal rendelkező, nyelveket beszélő) független tudósítókon alapul. Az újságírók a LinkedIn-hez hasonló nemzetközi hálózatra önálló profiloldallal csatlakoznának, ahol a hírszerkesztő azonnal ellenőrizhetné az illető szakmai múltját, referenciáit, kapcsolatait. A tudósítók napi "konzerveket" gyártanának, de megrendelésre exkluzív anyagokat is szállítanának. (Természetesen a hálózatba nem csak személyes, hanem önálló csoportok is beléphetnének.) Mindez csak részben fikció. A Global Post és az Observer24 működése sokban hasonlít a leírtakhoz.
A mai hírügynökségek helyét átvevő szerkesztőségekben ülő szakemberek feladata lenne, hogy a világ eseményeit követve időben megtalálják a legalkalmasabb tudósítót és attól anyagot vegyenek / rendeljenek. Közben természetesen a rendelkezésükre álló valamennyi eszközzel folyamatosan figyelniük, szűrniük kell az interneten elérhető információkat. Ebbe természetesen a professzionális hírforrások mellett beletartozik a közösségi média, a civil újságírás figyelése is. Mindig lesznek olyan területek, amik leginkább az webes aktivistákon (Global Voices) érhető el.
Megint hosszúra sikerült a bejegyzés, ideje felébredni. A belföldi tudósítói rendszerről majd máskor írok.
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Hozzászólások
12 hozzászólás
Szerintem egyébként sokan félreértik az Index cikkben említett "marad egy kis létszámú kormányzati hírügynökség" mondatot (nem szó szerinti idézet). Hozzátenném, hogy a Fidesz szó szerint csak az MTI megszüntetését cáfolta, azt nem mondták, hogy semmi nem igaz a tervekből, vagy akár azt, hogy az MTI-t ne érintenék a terveik. Tehát szó szerint értelmezve a cikk és a cáfolat viszonyát, az belefér, hogy az MTI-t redukálják, hogy megkapják a kis létszámú kormány hírügynökséget.
De lényeg a lényeg, szerintem ezt ők sem úgy gondolják, ha erre gondolnak egyáltalán, hogy a jelenlegi kormányzati sajtóirodák szerepét látná el. Sokkal inkább úgy értelmezem én ezt, hogy ez a kormányzati hírszolgálat már csak a kormányzat (értsd kormányhivatalok, szűken vett államgépezet) körüli hírekkel foglalkozik. Ebbe gondolom továbbra is beletartozna, hogy dokumentálják a közjogi méltóságok nyilvános szerepléseit, a kormányhivatalok főbb eseményeit, vezetőit. Vagyis csak a protokoll, és az ügymenet marad.
Nem járnának gondolom tüntetésekre, és semmi mással nem foglalkoznának, ami a politikai életen kívül van, illetve vélhetően a politikai élettel mint olyannal sem, kizárólag az állami gépezeten belüli részével.
Persze figyelembe véve hogy a politikának is mekkora részét kizárná a mai MTI működéshez képest, ez önmagában is eltolná a politikai egyensúlyt, de azért szerintem - főleg ha szakmailag is korrektül végzik ezeket a munkákat - eléggé távol áll attól, hogy egyszerűen PR irodának nevezzük.
A címlistára küldözgetés hírfolyam érdekes kérdés. Van ma olyan szolgáltatás az ügyfélkapun, hogy jelzik a lejárt személyit?
Egyébként vannak helyek, ahol már a címlista is egy fejlett dolog. Én kaptam már meg azt a kioktatást sajtófőnöktől, hogy "csak nem képzeli, hogy levelet küldök minden alkalommal a teljes magyar sajtónak, ha történik valami?" Pedig szerintem ez is feladata lenne, ráadásul az e-mail korszakban nem is olyan megerőltető feladat (egyszer bőven elég megírni, csak a listát kell karbantartani, hogy hova küldjék). Arról nem is beszélve, hogy mennyivel egyszerűbb lenne így az élete, mint ha mindenki egyesével kérdez rá, hogy lesz-e valami....de ez egy külön történet.
A korábbi elbocsátás és a kilátásba helyezett - bár cáfolt - között az lehet egy lényeges különbség, hogy akkor egyszerűen utcára került egy csomó ember (ahogy máshonnan is), jobbára felvevő piac nélkül.
Ha az MTI megszűnik, az egyúttal szolgáltatási hiányt (hangzatos szóval hatalmi vákuumot) is teremtene. Olyan rést a szolgáltatási palettán amit pont a lapok ráutaltsága miatt gyorsan be kéne tömni.
Ez máshogy nem lehetséges, mint újabb hírügynökség(ek) felépítésével, és/vagy a meglévők fejlesztésével. Akik ma ezen a piacon vannak viszonylag kicsik és erre vannak berendezkedve. Mind biztosítanak hírszolgáltatást a saját szűkös előfizetői köre számára. Ha viszont megnyílik a piac, akkor nagyobb piacra dolgozhatnak, ahhoz viszont több anyag, több ember kell.
Ebből következik, hogy a mai rohamos leépítések mellett akár még hasznos is lehet az MTI megszűnése, mert - legalábbis átmenetileg - akár több munkahely is születhet belőle, mint amennyi (és nem csak az MTI-nél) megszűnik.
-Eddig az optimizmus-
A kérdés, hogy a rendező elv mi lesz a megújult piacon (szakmaiság, költséghatékonyság, politikai/egyéb érdekek), és hogy hány szereplő képes megélni rajta, illetve, hogy mit képes a zsugorodó magyar sajtópiac eltartani. Bár azért az is felvetődhetne kérdésként, hogy az olvasóknak mire volna igénye. De ez inkább csak piaci, mint tartalmi szempontból fog eldőlni.
Jelenleg a lapok többsége az mti-ből töltekezik. Ha az mti megszűnik, akkor megszűnik a szeriőz újságírás is.
Félreértés ne essék én nem azt mondom, h ne dobja a közösbe kinek mije van (bár én ebből nem biztos, h kérnék). Nem egy párhuzamosan is tesztelhető rendszer ellen vagyok. Csak azt mondom: én elolvasom a Kitekintőt, a Glóbuszt is és miközben nem esem hasra tőlük, a fordításaiktól és a választásaiktól, de elfogadom, hogy olvashatók -, szívesen időzök az mti minden féle színes, vagy a külpolitikai anyagai mellett is. Bizony a „nem professzionális” újságírás (vagy inkább média) már jó ideje itt van. Nehéz értelmezni, mert szakmáról van szó. Szabályokkal, törvényekkel, renddel, fegyelemmel. Tanulni kell. Jó, elolvasom őket is. Mert sokszor kénytelen vagyok. De ha szeretném, miért ne olvashassam, azt amit a profik csinálnak? Engem még a kézfogós hírek sem zavarnak. Kell tudnom, hogy az én pénzemen melyik politikus éppen kivel parolázik? Igen. Maradtak kérdéseim a beszámoló után? Valószínűleg. Az újságíró hibája? Nem biztos. Ez egy ilyen műfaj. Ne várjunk tőle többet, mint ami. Igen, a kínai traktoros világa engem is érdekel, pedig nem vagyok traktoros. Ki fizet azért, hogy megismerhessem? Mert hogy róla, meg a zimbabwei és kolumbiai kollégájáról senki nem ír. Közben mennyi de mennyi szenny, hamis beállítás, tudatos hazugság jelenik meg ma is neves hírügynökségek kiadásaiban, jó nevű lapok címlapján. Akkor hogyan fogod ellenőrizni, hogy amit kapsz, vagy rendelsz, annak mennyi a valóságtartalma? Honnan tudod egyáltalán, hogy mi történik a világban? A hírügynökségek anyagaiból, a lapokból, a tévéből? A CNN-ből? A VOA-ből? Na ne. Mire fogsz rábökni, hogy én ezt kérem. De hiszen pont arról beszélünk, hogy a világ nem (csak, vagy főleg nem) arról szól, amit hírügynökségek közvetítenek nekünk. És ebből a szempontból tutifix hogy mind egyforma. Az MTI egy „veszélyes üzem”, de legalább számonkérhető, ellenőrizhető, működő rendszer. És messze nem a protokoll hírek gyára. Egyszerűen csak sajnálnám, ha a fürdővízzel.., csak mert kell esetleg a Naphegy téri ingatlan valakinek, vagy nem tartja elég megbízhatónak a mostani társulatot... Amúgy én is szeretnék több országból, több féle hírt olvasni. Úgy látszik erre már nincs ember (pénz). (Az MTI-ből is ha jól emléxem a múlt nyáron vagy neyven embert lapátra tettek.) Hát mit csinálok? Keresek a neten. És annyit mindenképpen találok mindenről, hogy rájöjjek óriási etetés áldozata vagyok. Azért mert a The New York Times írja, vagy azért, mert az van odaírva, hogy Reuters az nekem már semmire nem garancia. Pontosabban az igazmondásra nem az. És az egykor jó hírű BBC-sem az. Olvastatok Walter Lippmannról?
@cápa: "a kedves tunyogmatolcsi traktoros és a gilvánfai aljegyző, meg a soltvadkerti borász és a dobozi körzeti orvos stb. nagyon, de nagyon kíváncsi arra, h mi van a 9/10-ben. "
Igen mert abba a 9/10-ben vannak azok a hirek amik erdekelhetik. Arra lehet kiváncsi, hogy egy német, kínai vagy akármilyen másik országbeli traktorosnál vagy borásznál mi a hír és nem arra, hogy földrengés volt, átadták még pár ezer km autópályát vagy parolázott két politikus abban a távoli országban.
Igen, ezekről nem feltétlenül professzionális újságírók fognak tudosítani.
---
Másrészt egy csomó cégnek vagy akár magánszemélynek meg kell jelennie a közösségi hálókban, ahol magáról tartalmat, sztorikat, híreket kell gyártania. Az embereknek lehetősége lesz őket közvetlenül, figyelni, olvasni az újságok kihagyásával! De ez egyben lehetőség is lehet az újságíró elmehet közvetlenül ezekre a helyekre (a hírforrásokra) írni. A cégeknek a jövőben nem sajtóközleményeket kell kiadni, amit jóesetben újságírók átfordítnak, kiegészítenek, hanem egyből fogyasztható anyagot.
---
@kuksi:"Ami pedig a kormányzati sajtóirodát illeti: az a kormány PR tevékenysége, most is nagy apparátus intézi, s a közlendőket egy jó címlistára ki lehet küldeni, ahhoz nem kell MTI."
Címlistára kiküldeni? Talán akit érdekel majd feliratkozik egy hírfolyamra. Illetve bármilyen állami intézménnyel kpcsolatba kerülök akkor legyen egy hírfolyam amin az engem érintő dolgokról tudok értesülni. Ilyen például a lejáró személyimre figyelmeztető szolgáltatás a magyarország.hu-n.
Ez is érdekes vita lett. A felvetett rendszer azért többnyire már működik, bár főleg a fotó területen, mert ott mindenképpen ott kell lenni személyesen, nem lehet a másik írásából és a benne szereplő információkból "kölcsönözni".
Egyetértek benne, hogy ez a "mindenki bedobja a közösbe amije van, és majd válogatnak a felhasználók" módszer akár őrülten hatékony is lehet - lásd még közösségi média / civil újságírás. Csak egyrészt gond vele, hogy őrült sok az így keletkező anyag, és irtózatosan megnő a válogatásukra fordítandó idő/energia. Ráadásul az ellenőrizhetőségük, leinformálhatóságuk is kétes. Viszont egyre gyorsabban terjedő divat. Hiszen a sok blogger és lelkes amatőr olcsóbban (ingyen) hajlandó dolgozni. Persze ha szabadúszó profikról beszélünk, akkor is olcsóbbak a belső munkatársaknál. Nem kell nekik felszerelést biztosítani (vegyen magának), nem kell költségtérítést fizetni, nem kell táppénzt, járulékokat fizetni, és a lényeg: nincs készenléti díj, nincs ügyeleti díj, mert ha nem akarja, hogy felkopjon az álla, akkor ugrásra kész bármikor, vagy más kapja a munkát, és nem biztos hogy újra megbízzák. Ez már most is divat a magyar sajtóban.
A klasszikus hírügynökségi modellt egyedül (na jó, talán nem csak) azért használja előszeretettel minden lap, mert egységes felületen, jól kezelhetően, és tervezhetően megtalálhatók rajta hír értékkel bíró anyagok. A szerkesztők mindig biztonsággal nyúlhatnak hozzá, sőt jó eséllyel számíthatnak rá, hogy ha valamit a saját munkatársuk elfelejtett lejegyzetelni / lefényképezni, az az MTI-nek megvan.
Ezen kívül fontos azt is megemlíteni, hogy az MTI-nek számos más szolgáltatása között van a sajtó események előrejelzése is, ami nagyon sok lapnál kb 90%-ban meghatározza a napi munkamenetet még akkor is, ha nem MTI anyagokat közöl a lap.
Egyébként az állandó hírügynökségi anyag (jobbára MTI ugyebár) közlés mellett szerintem az egyik legnagyobb gond a hazai sajtóval, hogy iszonyatosan ezekre az eseményekre koncentrál, önálló, egyedi történetek felkutatása helyett. De úgy fest, hogy a main stream média már csak ilyen, az alternatív meg nem biztos, hogy meg fog élni.
Bár hosszú távon valószínűleg a fent vázolt modell alapján a közösségi média leszavazza, hogy kellenek-e még újságírók, és a blogok felváltják a hírügynökségek és a lapok helyét is. Aki pedig sajnálkozik rajta, az ugyanolyan maradi bélyeget kap, mint akik siratják a nyomtatott sajtót. (Ne legyen igazam.)
Nagyon jó volt végigolvasni az írásokat, és látni, hogy van egyáltalán gondolkodás a témáról. Az MTI monopolhelyzetével kapcsolatban csak annyi megjegyzésem lenne, hogy a piacon természetes magatartás a monopolisztikus törekvés, de ha ez állami támogatással megy, az egy másik játék. És pontosan az államilag támogatott külpolitikai vonala az MTI-nek az, ami kisebb honlapokat valószínűleg ellehetetlenít beszállítóként, pedig az elmúlt években többen megjelentek hosszabb-rövidebb időre a piacon. Az egyetlen mai alternatíva a magyar külpolitikai újságírásban a www.kitekinto.hu , a glóbusz és a többiek nem végeznek szisztematikus szakmai munkát sajnos.
Pedig az ország méretéből következően fontos lenne ismernünk 2/10-et a világpolitikából :)
Az első bekezdésből mintha az tűnne ki, az a véleményed: eljárt az idő a hírügynökségek fölött, és nem az MTI fölött. Mert amúgy – minden hírügynökség technikai eszközöket birtokol (milyen klassz lenne anélkül, csak füstjelekkel leadni a “drótot”. Bár a kovakő is technikai eszköz.); meg aztán központosított is, pedig milyen jó lenne, ha mindenki csak úgy “bele világba”. Ami meg a monopolisztikusságot illeti, az egy egészséges törekvés, még piaci viszonyok között is. Jelenleg a világban a nagyok is hírmonopóliumra törekszenek és lényegében sikerrel, hiszen ők azok, amelyek megengedhetik maguknak, hogy tudósítói hegyeket tartsanak fenn mindenhol, ahol érdekük (tulajdonosaik érdeke) úgy kívánja, s a világ pedig másolja, fordítja híreiket szolgaian. Mi ez, ha nem monopólium? És bizony hallottam, hogy az AP, a Reuters és az AFP és mondjuk a Bloomberg gyakran egy embert küld el külföldön az eseményre, majd mindannyian ugyanazt adják ki, legfeljebb a körítésen kicsit módosítanak. Ha tehát "itt az ideje átgondolni az MTI helyzetét", akkor az nem ezekért van.
Nézzük a reformjavaslatokat. Az MTI (sajnos) csak “a világ 12 országában működtet tudósítót, ami önmagában is röhej”. Legalább a duplájában, ha nem 3xosában kellene. Soha senki nem fogja megfinanszírozni. Ne képzeld el, mire képes egyetlen, magányos tudósító Washingtonban, vagy Moszkvában? Arra képes, ami a feladata. Ami nagy részt ugyanaz, mint az AP, vagy a BBC emberéé. Meg persze a kétoldalú kapcsolatokon rajta lenni. Gondolom. Ezeket az embereket nem kell lebcsülni, csak azért, mert az MTI küldte ki őket. Sokra képesek, de tételezzük fel, h nem feltétlenül kevesebbre, mint bármelyik nyugati kollégájuk. Sőt. Arról már ne is beszéljünk, hogy “Hogyan látja át a kínai történéseket a Pekingben székelő kiküldött?”, mert mi van ha jobba látja, mint mások? Mert ugye nem azt akarod mondani, hogy Pekingből nem lehet elég jól "átlátni a kínai történéseket", csak mondjuk Washingtonban székelve? Báj dö véj: a felsorolt politikai centrumok közül kimaradt Peking. Haha. Nem olvasol elég MTI hírt ˘
Bizony a világ 9/10-ed része láthatatlan marad. (Bezzeg Németországban csak 8/10.) Nekem is fáj. És ezért többet kell böngésznem a világhálón. De ne kelljen ezt most az MTI-n számon kérnem. Miközben tudom, igazad van, a kedves tunyogmatolcsi traktoros és a gilvánfai aljegyző, meg a soltvadkerti borász és a dobozi körzeti orvos stb. nagyon, de nagyon kíváncsi arra, h mi van a 9/10-ben. Nyilván az osztrák falvakban és a kanadai kisvárosokban élők is háborognak a hiányzó tizedeik miatt, az amerikaiakat pedig már említeni sem szeretném. Volna esetleg aki azt gondolná, hogy a világ nagy hírügynökségei tele vannak a 9/10 résszel? Frászt! “Az anyagilag jobban eleresztett, önálló tudósítói hálózattal, irodákkal és ezáltal több lehetőséggel rendelkező médiavállakozások” – nem győzőm hangsúlyozni- a saját tulajdonosaik által meghatározott érdekek alapján koncentrálva egyes gócpontokra nyomatják a hírekbe és tudósításokba csomagolt manipulatív üzeneteiket. “De náluk is lyukacsos a háló” – olvasom a bölcs kritikát. haha mert amúgy melyik háló nem lyukacsos?
Szerinted a jövő egy olyan, hálózaté, ami “helyi (a helyi kultúrába beágyazott, helyismerettel, kapcsolatokkal rendelkező, nyelveket beszélő) független tudósítókon alapul”. Brávó! És miért baj az, ha a munkaadóját úgy hívják, hogy MTI? ˘ A szerkesztőség(ek)ben ülő szakemberek miért baj, ha az MTI szerkesztői? Én ezt tényleg nem értem. Mitől elképzelhetőbb és tűnik bárki számára jobb megoldásnak az, h valaki (egy a tanár úrnál média szakon végzett “szakember”) ül valahol és felhívja Ward Connerly-t a The Wall Street Journal-nál és azt mondja: háj, volna egy kis meló… Olyan érzésem van, mintha a végén te magad is elhinnéd, hogy az a sok a szakmától életidegen ötlet és gondolat akár csak elméletben is megállhatja a helyét. Minden bántás nélkül javasolnám a kaptafát. Én nem tudom pontosan, hogy dolgoznak az MTI-nél, de azt látom, hogy a magyar sajtónak gyak. az egésze használja őket és feltételezem, hogy egy profi csapattal dolgozik, mert másként napi 24 órában ezt a teljesítményt nem lehetne összehozni. Bocs. Olvasod a hírportálokat? A lapokat? Veszed, hogy az ottani információk mekkora hányadát adja az MTI? Miközben nem látom be, hogy bárkit, bármrely portált, vagy lapot akadályoznának abban, hogy küldjön ki saját embert eseményekre, vagy szüljön maga anyagokat, vagy lopjon külföldi portálokról. Mert ugyebár az sem mindegy, h jogtiszta-e a cucc.
Közvetve ezer kérdést felvetettél és úgy tettél, mintha megválaszoltad volna azokat. Nem kétlem, h jó szándékkal és azt sem, hogy az MTI-re ráfér a reform, meg egy kis plusz támogatás ˘. Egyről azért mindvégig megfeledkeztél. Vajon milyen indítékok álhatnak - amennyiben igaz - az MTI megszüntetése mögött? Tényleg el akarod hitetni, h szakmai háttértanulmányok követkztetései nyomán jutottak valakik erre az elhatározásra? Nekem civilként spec. semmi bajom velük. De egy két volt MTI-s könyvét olvastam, nevükre, hangjukra emlékszem, egyik-másikukat a tévében is láttam. Ismerek is MTI-st és tudom, h hagyományosan sok köztük a nyelveket beszélő, évtizedes gyakorlattal rendelkező, képzett pofi. Nagy nyomás hárul rájuk és törvényileg egy csomó kötelezettség.
Visszatérve a korábbi bejegyzésre. Arról fogalmam sincs, h piaci árakat alkalmaz-e az MTI, vagy sem, de tartok tőle, h nem. Valószínűsítem, h a piaci ár alatt kínálja a szolgáltatását ˘ ha az ellenkezője volna igaz, akkor nem látnánk ott mindenhol (ahol nem lopják), hogy: mti ˘. Szóval az a véleményem, hogy helye van egy közszolgálati hírgyárnak és engem mint olvasót nem zavar az sem, hogy – mint írod: az MTI kényelmes és olcsó. És marhaságnak tartom, hogy “ez lenne az egyik legfőbb gátja annak, hogy a pártok és a különböző szervezetek normális, hatékony kommunikációs csatornákat alakítsanak ki”. Részemről pedig ellenzem, hogy “pártok és különböző szervezetek normális és hatékony kommunkiációs csatornáival” helyettesítsék az MTI-t. Tovább megyek: eleve nem kérek a pártok kommunikációs csatornáiból. Tudom, ez csak egy szavazat.
@pollner
Szerintem ha teljesen végiggondolod, amit modellként gondolsz egy reformálódó hírügynökségről, akkor több ponton is rájössz a modelled igen komoly hátrányairól, néhol pedig tévedéseiről...
"a jövő egy olyan, hálózaté, ami helyi (a helyi kultúrába beágyazott, helyismerettel, kapcsolatokkal rendelkező, nyelveteket beszélő) független tudósítókon alapul."
A függetlenség hogyan értendő? Kitől független? Amúgy a vidéki tudósítók rendszerint pontosan olyanok, amit leírtál: helyi kultúrába ágyazott, helyismerettel rendelkező, ha kell nyelvet beszélő tudósítók! Feltétel a munkához!
"Az újságírók a LinkedIn-hez hasonló nemzetközi hálózatra önálló profiloldallal csatlakoznának, ahol a hírszerkesztő azonnal ellenőrizhetné az illető szakmai múltját, referenciáit, kapcsolatait."
Gyanítom, hogy ez igen kevés lenne ellenörzésnek egy professzionális hírügynökségi gyakorlatban...
"A tudósítók napi "konzerveket" gyártanának, de megrendelésre exkluzív anyagokat is szállítanának."
Hát ugye a hír csak akkor készülhet megrendelésre, ha a (megrendelő) szerkesztő tud róla, hogy fog történni valami (pl. sajtótáj). De például egy vulkánkitörésről, egy cunamiról, egy rakétatámadásról, egy terrorcselekményről, egy tüntetésről stb stb nem lehet előre tudni! Azaz: a (professzionális) tudósítónak magának kell jelentkeznie, hogy "Hallo, itt van egy cunami, 10 perc múlva küldöm az első beszámolót." Szóval ne felejtsük ki a képletből, hogy vannak valódi spontán események is, amelyek igencsak hírértékűek!!!
"A mai hírügynökségek helyét átvevő szerkesztőségekben ülő szakemberek feladata lenne, hogy a világ eseményeit követve időben megtalálják a legalkalmasabb tudósítót és attól anyagot vegyenek / rendeljenek."
És ezek a szakemberek hogyan követik a világ eseményeit? Csak nem a hírügynökségek beszámolói alapján? Ha netán a hírtelevíziókra gondolsz (CNN), akkor abba is gondolj bele, hogy a hírtelevízió egyszerre lényegében csak egy történésről tud beszámolni élőben, arról, amit ők épp a legfontosabbnak tartanak. Gondoljunk arra, hogy egy cunami közben is kitörhet a világ más pontján háború, harmadik helyen terrortámadás.
A másik pedig, hogy ha csak akkor kezdik el keresgélni a legalkalmasabb tudósítót, amikor már valahonnan értesülnek a történésről, akkor menthetetlenül lemaradnak a hírversenyben...
Szóval száz szónak is egy a vége: hírügynökségre szükség van.
A külföldi tudósító munkáról már leírtam tegna a véleményemez tükröződik ebben a postban. Feri, most sem érinted, mi van a magyar vontkozású eseményekkel? Nincs olyan külföldi szindikált ügynökség, amely hajlandó lenne (vagy viszonylag nagy összegért) külön, egyetlen felhasználóra, megrendelésre írni a magyar vonatkozású ügyekről. (Az más kérdés, hogy az MTI tudósítói sem nagyon jeleskednek, a protokolon kívül - lásd magyar küldöttség itt vagy ott - a magyar érdeklődésre számottartó témákat feldolgozni.) Egyszerű példák: pl. fesztiválzenekar külföldi fellépései. (Többnyire ezt is a helyi sajtóból veszik át, ha írnak róla, de azt itthon is megtehetik - az interneten keresztül, vagy a FZ PR közleményeiből bármelyik szerkesztőségben. Arról még nem olvastam, hogy magyar művész megbukott volna külföldön, pedig biztos van ré példa.) De például senki sem megy utána - pedig tudósítói feladat lenne - mi van a régi Ikarus-os országokban a buszokkal? Vagy Magyarország, mintpaprika, hagymatermelő nagyhatalom számára fontos lenne, mit csinálnak a konkurensek, stb, stb. Ehhez itthon kellene egy kis szerkesztői gógyi, megrendelés, de ezt nem minden esetben pótolhatja az internet, kellenek a személyes riportok. Erre sem az MTI-ben, sem a post MTI-ben nincs válasz.
Ami pedig a kormányzati sajtóirodát illeti: az a kormány PR tevékenysége, most is nagy apparátus intézi, s a közlendőket egy jó címlistára ki lehet küldeni, ahhoz nem kell MTI.
Jó modellnek tűnik, amiről írsz. Én hozzátenném, hogy megfelelő jogi megoldások is szükségesek ehhez. A ki, miért felel kérdése szerintem meghatározó ebben a konstrukcióban. Tudom, nem jogvitára készül az újságíró, amikor a munkáját végzi. A szerződések pedig arról szólnak: mi történjen, ha jogvitára kerül sor. Az újságírók a jelenlegi rendszerben a munkaszerződésük folytán biztonságban vannak, a felelősségük mértékéről, a kártérítés módjáról stb. a Munka Törvénykönyve rendelkezik. A szabadúszók, vállalkozók helyzete persze más. Ott az egyedi szerződéseknek, megbízásoknak a jogi keretei az irányadóak. Ezek az újságírók nagy-nagy (anyagi)kockázattal (is) dolgoznak. Szóval: jó jogászokra lesz szükség ehhez a modellhez, de szerintem is járható út.
Az tényleg egy szégyen, hogy mit nevezünk ma külpolitikai újságírásnak Magyarországon.
