RSS
Az online marketingesek (ezen belül is különösen a direkt marketingesek) legnagyobb kincse a címlista. Ezt hagyományosan úgy építgetik-szaporítják, hogy beígérnek valami olcsó, de azért vonzó "ingyenes" ajándékot (hírlevelet, letölthető tanulmányt stb.) amiért cserébe elkérik az email címedet. Nem rossz módszer, csak mára már kissé megkopott.
A Sitepoint.com most azt találta ki, hogy néhány napig ingyen elérhető könyveiért nem a címedet kéri, hanem azt, hogy kövesd a Twitteren. Ha elfogadod az alkut, beírod twitteres címed és jelszavad és máris hozzáférsz a könyvhöz. Egyszerű, gyors, fájdalommentes.
A @sitepointdotcom csiripfolyam egyébként jó, különösen akkor hasznos, ha weboldalak tervezésével, vagy valami hasonlóval foglalkozol.
A Twitaway - a Twitter és a Giveaway (ingyenes ajándék) keresztezése - számomra újdonság, de ahogy kicsit utána néztem kiderült, hogy a Sitepoint.com már csaknem egy éve használja. Nekik láthatóan bevált, de mások valamiért nem csaptak le rá. Vajon miért? (Vagy lehet, hogy csak a Twitaway nevet nem használják?)
Valóban megéri fizetni (ajándékot adni) azért, hogy kövessen valaki a Twitteren? Figyelni fogják a "kényszerkövetők" az ott megjelenő üzeneteket? (Jobban fogják figyelni, mint az email üzeneteket?) Nem fognak pillanatok alatt leiratkozni? (Akdnak hírlevelek, email-értesítők, amikről igen nehéz leiratkozni. A Twitteren egyetlen kattintással lehet "unfollow" státuszba helyezni valakit.)
Hogy mennyire hatékony a Twitaway, nyilván csak akkor derülhet ki, ha többen űzik, lesznek értékelhető tapasztalatok. Az 55.180 követőt nézve úgy látom, a Sitepoint.com-nak működik.
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Címgyűjtés helyett Twitaway? |
Marketing & pr |
Hozzászólások
6 hozzászólás
ázsia abban különbözik amerikától, hogy ázsiában nem találsz értelmiséget a rizsföldeken. hanem olyan embereket találsz ott, akik nagyjából az állatokkal élnek egy szinten. egy amerikai rencsre ez nem jellemző.
nem a piac méret itt a döntő, hanem az eloszlása. ami európában majdnem egyenletes, ázsiában ezzel szemben majdnem tökéletesen egyenetlen. amerika meg a kettő között van. igazad van, amerika sok szempontból olyan, mint ázsia, de mégsem ázsia.
és ez az egész freeweb sztori ott működik, ahol a piac brutálisan koncentrált. és ez leginkább ázsiára jellemző, európára meg egyáltalán nem jellemző. (nincsen olyan, hogy tokió, mert oda nőtt már egy csomó külváros. és az is úgy néz ki mint tokió, és nem úgy, mint dunakeszi. oszaka-kobe-kioto se úgy néz ki mint debrecen és a hortobágy. a második települést hasonlítom. és nem méretbeli különbségek az érdekesek, hanem ezek a területek jellegükben különböznek.
a hortobágyot internettel ellátni például végtelen fontos, a rizsföldet ellátni meg nem fontos. azért, hogy hortobágyon is legyen sok ember, sok turista. tehát európa azt akarja, hogy egyenletes legyen az eloszlás. ászia meg pont nem akarja. ott össze sűrítik az életet egyetlen központba, és körülötte nem akarnak semmit, ami az emberre emlékeztet.
budapesten szokták azt gondolni, hogy ez itt ázsia. azaz nem érdekes cégénydányád, mert hát az pont azt a szerepet tölti be, mint a japánban a rizsföld. pedig nem. mert cégénydányádon adott esetben fejlettebb ipar van, mint budapesten. mert mit tudom én, cégénydányádon épül egy kis erőmű, és budapesten meg nem épül. hanem a legnagyobb beruházás ott egy olyan alagút, amiről mindenki tudja, hogy soha sem fog megtérülni. és azért, mert a fővárosi ember minden utcasarokra akar egy metro megállót. és az építkezés költségeit az a sarok nem termeli ki. és a fenntartást sem. tehát a cégénydányádi erőmű szinte csak nyereséget fog termelni, a metro megálló meg szinte csak veszteséget.
persze nem gondolom, hogy a vidék csak ilyen erőművekből áll, és a főváros meg csak metrómegállóból, és cégénydányád lesz a kárpát medence motorja (most mondtam egy falut). én alapvetően urbánus fazon vagyok ezzel együtt, de egyáltalán nem gondolom, hogy a vidéket le kellene sajnálni. és szerintem ezt a budapest világváros sztorit meg el kellene felejteni.
budapest egy ipar nélküli poros, koszos főváros. el nem tudom képzelni, hogy fejlett média ipara legyen. ha pár fazon fel akar vonaglani akar az utcán, ami végtelen ellenszenves, és ennek következtében fel kell vonultani a hadsereget, mert hát jön száz futóbolond, amelyik azt le akarja ölni azt a másik százat, aki tulajdonképpen maga se tudja, hogy miért vonul, csak mert nyugaton ez a hagyomány, az ilyen helyen nem lesz fejlett médiaipar.
ahol mit tudom én az a truváj, hogy a pápisták körbe hurcolásszák az egyik király "csodatévő" jobb kezét, de nincs a dologban semmi misztérium, azaz nincsen végtelen sok urban legend, hogy az micsoda csodákat tett az a jobb, és ebből nincs soap opera, vagy valami más operett, amit játszik a broadway. és ami egyszersmind hitelteleníti a katolikus egyház végtelen képmutatását és parasztvakítását, szóval ahol nincs ilyen értelmiség, amelyik fölé tud nőni az egyháznak, ott nincs fejlett média ipar.
és még sorolhatnám. csak uncsi. úgy hogy be is fejezem.
Érdekes ez a "követés"-es fixációd, nev!
Azért ezt a követést lehet úgy is értelmezni, mint amikor a vadász követ egy vonuló vadat. Ha "jó falatokra" vágysz, utána kell menni. Más szóval követni kell.
Más kérdés, hogy messianisztikus protestáns Amerika a te értelmezésed szerint is szeret követni. :-D
Egyébként a 20 milliós New York miben különbözik a 13 milliós Tokiótól a te felfogásod szerint? ;-)
Érdekes ez a követősdi-trend, bár talán már az elnevezések magyarításánál elkövetnek egy-két észrevétlen iránymutatást, hátha valakinek bejön.
Mostanában láttam a blogspot-szolgáltatónál a magyar nyelvű ajánlást:
"Dicsekedj el, hogy hány rajongód van, építsd be " és jön a kapcsolati modul a "rajongói" tablóval. Hogy ez a szöveg óvodás szintű, az nyilvánvaló. Csak azt nem tudom, hogy eleve a fejlesztők vannak ezen a szinten (ebben a témakörben), vagy eleve "óvodásokat" céloznak meg ezzel a "dicsekedj el" hívószóval. Nálam még a dicsekvés mint olyan, nem épp dícséretes szokás, de lehet hogy én vagyok korszerűtlen :)
Érdekes művilág épül. Valamelyik nap a Vágó műsorában bemutatkozik a hölgy, foglalkozása: értékesítési asszisztens. Kérdés: Milyen témakörben? Válasz: szépségápolás.
Nem lenne egyszerűbb azt mondani, hogy eladó egy illatszerboltban? Vagy ha nagyon ránézek az asszisztens szóra, esetleg árufeltöltő, aki az eladónak asszisztál?
Egy szolgáltató meg mondja meg, hogy mit kér a szolgáltatásáért az ingyenesség hangoztatása, a kamu töltelékszövege helyett. Főleg ne akarja megmondani, hogy nekem mire van szükségem. De ez utóbbi már reklámtéma inkább.
hogy ne tűnjön ez offnak, nyilván az oktatáshoz és a valláshoz van köze ennek a twitter sztorinak.
azért követek valakit, mert tanulni akarok tőle. vagy azért, mert hiszek neki (benne). ez egy alapvető mester-szolga viszony, ami felvilágosult esetben megengedi kölcsönösséget. a twitter felvilágosult ugyebár. vö. tekintély elvű erkölcs, ami ezt semmilyen esetben sem engedi meg.
amúgy ugyanerről szól ez a hírlevél sztori is. meg általában a direkt marketing eszközök. a világi (oktatási) és az egyházi (vallási) intézményeknek kellene ezeket használni. de nem új követők, vagy hívek megszerzésére, hanem a régiek megtartására. a direkt marketing a közintézményi működést segíti. a piacot pedig a direkt eladás.
amúgy azt nem értem, hogy a pápa hogy nincs fenn a twitteren. mert ugyebár neki van a legtöbb követője.
persze a vatikán így se hiszem, hogy európában talána új hívőket (követőket), hanem ázsiában lehetne sikeres megint csak. persze ezt látva meg rögtön letiltanák a vatikáni csatornát. szóval talán ezért. sok értelme nincs. máshol meg nem működik a sztori. amerikában ugyebár obama a pápa, és nem xvi benedek. gondolom ezt azért így végigsakkozták. és ezért.
ezek a módszerek ázsiában hatékonyak, ahol óriás metropoliszokban élnek a népek. ott az van, hogy a szomszéd toronyban él egy csomó kolléga csak épp nem ismeri őket senki, mert nehéz megszólítani őket a hatalmas zajban. és akkor például a twitter-szerű dolog segít a kommunikációban. ez mondjuk tokió.
budapesten nincs ilyen probléma. itt mindenki ismer mindenkit úgy nagyjából. budapest szerintem sokkal inkább hasonlít mátészalkára, vagy fehérgyarmatra, mint tokióra.
ami nem meglepő persze. itt aktív népesség többségét magyarok és cigányok (akinek így jobban tetszik: romák) alkotják. a különbségek óriásiak. ázsia fejlett vidékeihez képest. fegyelmezettségben például. lehet persze mondani, hogy a cigányok (romák) miatt fegyelmezetlen ez a társadalom, de a helyzet az, hogy egy magyar mentálisan sokkal közelebb áll a cigányhoz (romához), mint a japánhoz.
ez persze sem nem jó, sem nem rossz. egyszerűen a kultúra eltér. egy tokiói irodaházban nem jól lakott napközisek dolgoznak, hanem fegyelmezett hivatalnokok, akiknek remek kikapcsolódás a twitter.
budapesten a napközisek azt hiszik, ha nyomogatják a twittert, és belinkelink az úttörők 12 pontját, (elmondják, hogy hű találtam megint egy linket, hogy mi a 7 leggyakoribb weboldal hiba, vagy valami hasonló okosság, ez az ami rendszerint az úttörők 12 pontjával korrelál), akkor majd lesz valami forradalom. engem ez a közeg a régi kisztitkárokra emlékeztet.
de ez nem csak magyarország problémája, hanem egész európáé. európában a vizuális kultúrát kell megerősíteni, és nem a szövegest. azért, mert ez egy nyelvileg megosztott közeg, és itt az írásos kultúra erősödése minden nép (vagy akinek így jobban tetszik: nemzet) számára a bezárkózást és a leszakadást jelenti.
nincs közvetítő nyelv (az angol sem az). a latin és az ógörög töltheti be ezt a szerepet, de jelenleg az iskolarendszer ehhez nem elég fejlett: betoniskola aszfaltpályával, ahol a többséget nem lehet hatékonyan idegen nyelvre tanítani. szerintem azt csak nyitott terepen, elsősorban szabadtéren lehet. másrészt a templom meg nem elég felvilágosult. a klérus rasszista, antiszemita, és homofób megnyilvánulásai mindennaposak. tehát az iskolában megint nem fog senki latinul, vagy ógörögül bibliát olvasni, hiszen rögtön kiderülne, hogy az a sztori a római birodalmi pápasággal nincs összhangban. valójában azzal szemben született.
de megint jól elkanyarodtam ;-)
