RSS
Gyerekkoromban mindig azt láttam, hogy szüleim az újságokat bújják. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy valami fontos, érdekes van bennük. Gimnazista koromban néha megpróbáltam beleolvasni egyik, vagy másik cikkbe, de mindig úgy éreztem, mintha az utolsó néhány percben próbálnék becsatlakozni egy film nézésébe. Nem tudom ki kicsoda, miről szól a történet. (Azt a csekélységet most nem említem, hogy akkoriban a profik leginkább a sorok közül olvasták ki a fontos információkat.)
Nagyon megörültem, amikor a miénktől teljesen eltérő sajtón szocializálódott Matt Thompson ugyanerről a problémáról panaszkodott.
Ahhoz, hogy követni tudd a híreket, jelentős mennyiségű friss- és háttérinformációt kell tárolnod, folyamatosan előhívnod, mozgatnod. A legnagyobb erőfeszítésre nyilván az elején, a hírfogyasztók közé való belépéskor van szükség. Sokan erre nem hajlandók, ezért inkább a bonyolult politika helyett az azonnal fogyasztható bűnügyeket, pletykákat választják.
A nyomtatott napilapok nem képesek egy folyamatosan karbantartott, bármikor elérhető háttér nyújtására. Az online médiában néha felbukkannak egy-egy témához tartozó "dossziék", de ezek többnyire a témához tartozó cikkek összefogására szolgálnak. (Ez is fontos.)
Az elmúlt években egy sajátos médiaszereplő, a Wikipedia nyújtott több fontos eseményhez, történéshez is folyamatosan frissülő hátteret. Ez azonban csak a legnagyobb visszhangot kiváltó események esetében működik, a helyi ügyek így nem dolgozhatók fel.
Vegyük például a Zuschlag-ügyet? Mit ér meg belőle az az olvasó, aki most kezdi el követni a történetet? Nem sokat. Hajlandó lesz komolyabb kutatómunkát végezni, hogy megértse az előzményt? Nem valószínű. Inkább elolvasná a valamennyi Zuschlag-cikkből elérhető összefoglalót, ahol megismerné az egész történetet, a legfontosabb szereplőket, innen elérné a korábban (más kiadványokban is) megjelent fontosabb híreket.
Egy ilyen háttéranyag összeállítása természetesen némi munkával jár. Ráadásul nem egy, hanem több tucatnyi olyan téma van, amit követni kellene. Sok munka - sok pénz. Megtérül ez a befektetés? Úgy látszik, egyelőre kevesen hisznek benne.
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Miért nem értik a fiatalok az újságokat? |
Újságírás |
Hozzászólások
15 hozzászólás
Ez így nagyon sematikus. Azt gondolom, nem az "előzményekkel" a túl sok infó" előhívásának fáraqdalmaival van összefüggésben, sokkal inkább a kulturális tér változásával, a befogadás hordozóeszközével ileltve a társadalom ( a fiatal társadalom kulturális szintjével). A közéleti érdeklődés előhívása az iskola feladata, ott teremtődik (teremtődne) meg az "érdekeltség" - a Te ügyeidről is döntenek - ami miatt valaki elemző, beavató újságot, cikket olvas. No de ezt az iskolák ma nem csinálják - 20 éve még igen -, de az is okolható, hogy az újság olvasásához kell némi kultúrális háttér, amit a tesztek kitöltésén a tudást mérő iskolatípus nem ad. Aki nem tanul meg érvelve vitázni, azt az érvek zavarják, idegesítik. No pláne "fáradságos munka végigolvasni, megérteni valamit, amit egyébként a "zinterneten" 20 sorrá lebutítva, ellenőrizetlen forrásból is meg lehet taláni.
Szóval ha a nálam ifjabbakat az olvasás szeretétére (is) nevelnék kiny korukban, aztánn nagyobbacskán arra a nevelnék, hogy a köz ügyei csak a nevükben a közé, valójában "enyém, tied övé", akkor teremtődne egy olyan kulturális alapja, háttere az egyénnek, ami esélyt teremtene arra, hogy legyen kedve (érdeke) újságot olvasni. (És persze kellenének értékes újságok is, mert a lapok egyre inkább mennek a tömeg igénye után, egfyre kevesebb érték, elemzés, egyre több bulvár, még a "komoly" híreket is lebutítják.)
Csak eztán jön a képbe a szerző által taglalt jelenség, amit én egyszerű "dokumentációs" gondnak neveznék. A lapokbnak van archívuma ( a neten), ami kereshető, aki veszi a fáradságotm, az ott minden megtalál - ez persze megint az "igényesség" kérdése, hogy vajon "veszi-e a fáradtságot, érdekli-e egyáltalán annyira, hogy azt a 10 percet eltöltse vele, vagy inkább bedob még néhány százast a pénznyerő automatába.
Br..
Jut eszembe, az alábbi linken sok érdekes, a témába vágó anyag van. Van ingyenes hírlevél is.
http://bosacks.homestead.com/pmg1.html
Burlacu Liviu
Matesz
:) köszönöm, Pollner :)
@Burlacu Liviu: Én nem más médiumokról szóltam eredetileg, hanem más szakmákról. (Lévén, hogy nem vagyok média-szakmabeli.)
Arról szóltam, hogy például nálunk az informatikában is meg kell ugrani valahogy azt, hogy információt adjunk át egy cégvezetőnek anélkül, hogy az egész szakmánkat kénytelen legyen megérteni, de mégis megalapozott döntéseket tudjon hozni.
Az pedig, hogy korábban különálló területek összekapcsolódnak (konvergálnak), az sem egyedi jelenség. A szakmámban az informatika és a telekommunikáció kéz-a kézben jár.
Korábban én is kizárólag a nyomtatott HVG-t olvastam, de ma már a hvg.hu gyakrabban kerül elém. Ráadásul úgy, hogy jórészt a twitterről jövök át...
A nyomtatott sajtó jövője pedig lehet, hogy igy fog csatlakozni ehhez a konvergenciához:
http://computerworld.hu/kreativ-rombolas-a-vilag-elso-video-hirdetese-egy-magazinban.html
@Burlacu Liviu: Nem volt olyan jó az a cím, hogy érdemes lenne védeni. Átírtam. Remélem, így tetszik.
Kutatási adatokkal nem tudok előállni, tapasztalataim pedig csak félig személyesek Én magam nem vagyok már a "fiatal" kategóriába sorolható + rendszeresen olvasok újságot, viszont a jól látom, hogy a környezetemben élő "fiatalok" ezerszer inkább tájékozódnak a webről, mint a nyomtatott sajtóból. Nekik ez a természetes közegük.355
a probléma megint az, hogy a totális (korlátlan) ingyenesség következtében mindenki a forgalom maximalizálára törekszik, holott a forgalmat optimalizálni kell.
Próbáltam megtalálni a felkínált Matt Thompson szövegében azt, amire a feldobott téma címe utalhat: a fiatalok utálata az újságokkal szemben. Ilyet nem találtem, vszeg. Pollner fogalamzott így. Eszerint Polnernek van olyan információja (kutatás?), vagy saját magából indul ki. Ha az első esetről van szó, jó lenne erre hivatkozni, ha pedig a második eset áll fenn, akkor esetleg nem kéne így fogalmazni (egy szakmai fórumon!!).
Javaslom a következő címet: "Miért nem olvassák/vásárolják/fogyasszák a fiatalok az újságokat?"
A témával (mely komoly felvetés) kapcsolatosan: Rónai Balázs jól rátapint arra, hogy ez probléma minden médiumban. A nyomtatott sajtó nem tud a digitális technológiával lépést tartani (bizonyos területeken), a médiafogyasztó -legyen az fiatal, vagy nem - viszont óriási információ-tömeggel áll szemben. Ez nem csak a nyomtatott sajtónak kihívás.
Egyébként soraim közt olvasnivalót (sértődöttség stb.) nem szükséges keresni.
Burlacu Liviu
Mtesz
@Burlacu Liviu: Dehogy temetem én a nyomtatott sajtót. Csak folyamatosan tudósítok a hosszú, folyamatos hanyatlásról. Ismerem azokat a véleményeket, hogy nem kellene a sajtó válságáról beszélni, mert az maga is válságot gerjeszt, de nem értek egyet azzal. A struccpolitika helyett inkább idejében szembe kellene nézni a tényekkel és menteni, ami a hagyományos média értékei közül menthető, arra érdemes.
Egyébként pedig nem értem, miért éppen ez a bejegyzés verte ki Önnél a biztosítékot? Ez (szándékom szerint) semmi másról nem szólt, mint arról, hogy az online médiában kiváló lehetőségek vannak arra, hogy hátteret kínáljunk fel az adott témába frissen bekcsolódó olvasóknak. Mi is ezzel a baj?
Tisztelt Főtitkár úr és más médiatudósok!
Bár manapság a neten mindenki hozzáértő, de valószínűsíthető, hogy egy olyan színvonalas hetilap, mint a HVG mégis csak értelmes véleményt és közízlést formáló újságíróval dolgozik.
(a közreműködés többéves és tartós, tehát Pollner csak tudhat valamit)
Tényleg hanyatlik a papíralapú újságok helyzete; ezt elég belátni, ha az ember reggel 6 és 10 között megnézni, hogy ki miből informálódik.
A kettes metró vonálán ált. az ingyenes újságból, illetve a bulvárlapokból. (azt mindenki maga döntse el, hogy melyik a jobb-rosszabb)
Nem megsértődni kell, hanem elfogadni: Változik a világ és nem elég az információdömpingben a régi beidegződés.
Feri nem szól le senkit, az én olvasatom szerint, csak felveti a problémát.
Mert a kérdezés a problémamegoldás első lépése.
A linkelés nem a "kérdés elintézése", hanem egy a lehetséges válaszok közül, ráadásul olyan, amelyik működik is. Ma már nem olyan fojtott információáramlás csöpög ránk, mint annak idején, amikor a sorok között kellett tudni olvasni. Ma már nemcsak az a hír, hogy K.et. ide vagy oda utazott, hogy a kenyér árát 3.60-ról 3.90-re emeli az árhivatal, és hasonlók, hanem egy közepes felkészültségű újságolvasónak is fejében kell lennie a fél internetnek, hogy tudja, mi merre hány méter. Ez ma már képtelenség, tekintve, hogy a hasznos agykapacitásunknak a hírháttér-adatbázis mellett a gyereknevelés, hétköznapi teendők, munka, iskola, tanulás információit is kezelni, raktározni kell. Erre jó a link, pl., olvasás közben vmit nem értünk, kattintunk egyet, s ha jó a link, már gazdagabbak is vagyunk. Ha nem, és fontos az a hír, amit olvasunk, akkor keresünk magunk, vagy pedig ráhagyatkozunk az újságíró szájbarágójára. Ezt a papírsajtó nem tudja, soha nem is tudta, ellenben megdöbbentő dölyfösséggel bezárja magát saját düledező székházába.
A Wikipédia erre a háttértár-funkcióra technikailag alkalmas, a potenciális olvasók is hajlandóak itt körülnézni.
Könnyen belátható, hogy a leghülyébb nyomtatott sajtónak is megéri a Wikipédián szerkesztve fenntartani a "dossziét", mert az, ugye, szabadon felhasználható, tehát -forrásmegjelöléssel- tükrözhető az adott újságba. Ha meg egyenesen nem a "Forrás: Wikipédia", hanem a "Forrás: Wikipédia, melyet munkatársaink is szerkesztenek" aláírás szerepel, akkor az újság és a WP is plusz kreditet kap.
A legrosszabb esetben sem végeznek pluszmunkát, de ha ezt más, akár a konkurencia is, szerkeszti (kvázi egy közös háttértárat fenntartva), akkor ingyen anyaghoz jutnak.
A kérdés az, hogy az a magyar nyomtatott sajtó, ami az "ingyenességet" sem tudja lenyelni, hogyan tudja kezelni a "konkurenciával együtt dolgozás" fogalmát, különösen, amikor ez a politikának látványosan nem sikerül, bár ők meg sem próbálják.
A sajtóért is, meg a felvetés színvonaláért is aggodom.
Burlacu Liviu
főtitkár
Matesz
Ez szerintem nem csak a sajtó problémája. Minden szakma hasonló kihívásokkal küzd saját fogyasztói felé.
A "benfentesekkel" lehet félszavakkal komunikálni, de az átlag fogyasztóval/vevővel nem. Itt muszáj mindíg az alapokról (is) beszélni.
A Matesz főtitkár úr lehet, hogy joggal aggódik, de ettől még a jelenség valós, amit a post megfogalmazott. Tehát jó, hogy létrejött.
Az itt felsorolt érvek lehet, hogy egy bulvárra éhes fiatalt meggyőzik, de hát ez mégis egy szakmai fórum!!
Kérem tisztelt Pollner fórumvezetőt, hogy amennyiben ismételten temeti az írott sajtót, ezt egy szakmai fórumvezetőtől elvárható szakmai színvonalon tegye meg.
A sajtónak van elég gondja így is...
Burlacu Liviu
főtitkár
Matesz
Ha egy dologra gondolunk összefoglaló alatt, akkor az indexen van ilyen, úgy hívják, szájbarágó. Szerintem jó, de tény, hogy nem általános gyakorlat, a neten többnyire linkekkel intézik el a kérdést.
