Első pillantásra csak szánalmasnak tűnt. Azt gondoltam, elegendő belinkelni a BrandTrenden látott közleményt. Később meglepve olvastam, hogy Konrádot is csak hangnem, a Ringier sértettsége zavarta. (A bejegyzéshez hozzászólók pedig általában azon rágódtak, miért olvassák ennyien a Blikket.) Ehhez a bejegyzéshez a végső lökést az adta, amikor megláttam, hogy a Ringier a Népszabadságban hirdetésben bizonygatja az igazát. (A hirdetés a nyomtatott Napi Gazdaságban is megjelent - a Szívlapát blogban megcsodálható.)

A történet azzal kezdődött, hogy az új nyitóoldal örömére az [origo] kiadott egy közleményt, amiben ezt írta:

"A piacvezető [origo] napi olvasottsága immár messze meghaladja nemcsak a politikai napilapok, hanem a bulvárlapok napi példányszámát is. ...az [origo] ma Magyarország legnagyobb újságja"

Elég érdekes ezt így olvasni, hiszen évekig úgy tűnt, hogy az [origo] egyáltalán nem arra gyúr, hogy "újság" legyen. Az utóbbi időben kétségkívül elmozdultak a korábbi "színtelen-szagtalan" alapállásból, időnként vannak jó cikkeik, de nem hiszem, hogy sokan gondolnának úgy az [origo]-ra, mint "újságra". (Az más kérdés, hogy az Origónál egyre inkább szeretnének, ha így lenne - ezt tükrözi az új nyitóoldal is.)

"Az [origo] közleménye szakmai nonszensz, olvasottságot csak olvasottsággal, példányszámot csak példányszámmal lehet összevetni. Az idézett szövegrészlet nem a valós adatokon alapszik, a benne lévő információ hamis, így alkalmas az olvasók, fogyasztók megtévesztésére." - olvashatjuk a Ringier válasz-közleményében, majd kirukkolnak az "igazi" számokkal.

Blikk  1 043 000 fő*
[origo]  408 544 fő**

* Szonda Ipsos Nemzeti Média Analízis, napi átlagos Blikk olvasottság 2009. I. félév
** Online Publishers? Audit, Szonda Ipsos-Gemius, napi UV átlag [origo], 2009 II. negyedév

Hát, sajnos ezek a számok is megtévesztőek.
A MATESZ adatai szerint a Blikk napi 200.000 körüli példányban jelenik meg és kel el. Az emberek nyilván azért veszik meg, hogy elolvassák, vagy legalább nézegessék benne a képeket. Általában az összes oldalt. A Szonda Ipsos Nemzeti Média Analízis milliós száma nyilván úgy jön ki, hogy a vizsgálatok szerint egy lapot nagyjából öten olvasnak. (Érdekes, hogy erre mindig büszkék a kiadók, ilyenkor nem sírnak a potyázás, a lopás miatt.)

Az [origo] a Webaudit szerint naponta átlagosan 1.500.000 körüli látogatóval dicsekedhet. Szép szám, de mint tudjuk, ez az érték nem mond el semmit arról, hogy a látogató mennyi ideig volt ott és mit csinált ez idő alatt. Azt is tudjuk, hogy a látogatók csaknem harmada a nyitólapot kereste fel.

A Ringier tehát egy bulvárlap becsült olvasóinak számát veti össze egy "portál" nyitóoldal egyedi látogatóinak számával. Ez így, ebben a formában elég nagy marhaságnak tűnik. Ha tartalmat akarunk tartalommal szembeállítani, a Blikket az [origo] bulváros tartamával kellene szembesíteni. Ha azt szeretnénk látni, mennyi embert érnek el a Blikken és mennyit az [origo]-n elhelyezett reklámok, egyaránt figyelembe kellene venni a Blikk és az [origo] belső oldalait is és valamiféle átszámítást kellene alkalmazni a kétféle reklám hatása között is. És persze össze kellene hasonlítani az árakat is. Mindezt nagyon jól - nálam sokkal jobban -  tudják a két kiadó szakemberei is, de hát ez a mostani számháború nem erről szól.

Miért is fontosak ezek a számok? Az emberek nyilván nem azért veszik a Blikket, látogatják az [origo] nyitóoldalát, mert meggyőzik őket a szép számok. A látogatottsági, olvasottsági adatok a hirdetőket, médiavásárlókat érdeklik. Vajon ők nincsenek tisztában azzal, hogy a nyomtatott és az online média másképpen működik, a számok közvetlenül nem konvertálhatók ide-oda?

A számháború nyilván üzenet. A látszat ellenére azonban nem a közönségnek, a  partnereknek, vagy a ellenfeleknek szólnak.

"Ringasd el magad, Ringasd el magad.
Ha senki nincs ki elringasson, ringasd el magad"