Jeff Jarvis beteg. Augusztus 10-én blogjában, a BuzzMachine-ban jelentette be, hogy prosztatarákja van.  Az elvégzett vizsgálatok szerint nem nagyon súlyos, de az is éppen elég. . Jarvis az első ijedtség, majd a lehetőségek mérlegelése után a robotműtét mellett döntött, amit azóta már sikeresen el is végeztek. Jarvis természetesen a kórházból is folyamatosan tweetelt - például sajnálkozott, hogy iPhone-ját a műtőbe nem vihette be...

Szélsőséges exhibicionizmus? Jarvis valóban sztárblogger, imád szerepelni, ráadásul az utóbbi évben minden lehetőséget megragad, hogy könyvét (WWGD) népszerűsítse. Mégsem, erről van szó. Boldogan lemondott volna erről a sajátos szerepési lehetőségről.

Jarvis - sok más népszerű bloggerhez hasonlóan - a nyilvánosság előtt él. Tudjuk, éppen hol van, mit csinál, miről mit gondol. Visszagondolva azonban az elmúlt években olvasott bejegyzéseire meg kell állapítanom, hogy a nyilvánosság eddig csak szakmai tevékenységére vonatkozott, soha nem traktált bennünket személyes dolgaival.

A súlyos betegségek nyilvánosságra hozatala az Egyesült Államokban nem újdonság. Leginkább a politilkusoknál elvárás, hogy idejében jelentsék be, ha valami veszélyezteti munkájukat, hiszen ezt megbízóiknak, a választóknak tudniuk kell. (Kicsit más a helyzet az üzleti életben. Steve Jobs májrákját sokáig titkolták, mivel féltek, hogy az nagyon megviseli az Apple részvényeit. A félig-meddig eltitkolt betegség is megviselte.)

Jarvis betegsége nem csak ijesztő (mint minden rákos megbetegedés), hanem -  a prosztata megbetegedéséről lévén szó -  "kínos" is. A nyilvánosság azzal jár, hogy olyasmiről kell beszélni, ami "nem nyilvános beszédtéma": vizelettartás, impotencia...  Jarvis, aki természeténél fogva szemérmes ember, ezen is túlteszi magát. Sőt, megpróbál betegsége révén másoknak segíteni. A rá irányuló figyelmet, a nagy nyilvánosságot arra használja fel, hogy férfitársait a prosztatarák-szűrésen való részvételre biztassa.

Jarvis először ugyanúgy megijedt, mint minden normális ember. Utána  kihasználva a weben való jártasságát nagyon alapos kutatómunkát végzett. Természetesen - miközben izgatta a műtét során használt robotok működése -  továbbra is félt a beavatkozástól, ugyanakkor jó adag iróniával kezelte saját helyzetét, félelmeit. Ez láthatóan használt. A legnagyobb segítséget mégis az online közösségtől kapta. A biztató hozzászólások, tweetek, emailek százai mellett sokan megosztották vele saját tapasztalataikat, rengeteg jó ötletet kapott.

Nem állítom, hogy ezentúl minden betegséget a webre kell vinni, viszont egyértelmű, hogy amit Jarvis tett nem volt öncélú.