Fantasztikus dolog, hogy (szinte) minden mindennel összekapcsolható, de nem tudom, mindez hova vezet.
  • Cikked, /blogbejegyzésed RSS-ét átalakíthatod Twitter-csiripelésé (ha feliratkozol, megjelenik a Turulcsiripen is)
  • Ha behúzod az írásod a Google Readerre
  • A Google Reader "Send to" funkciója révén a bejegyzés egyetlen gombnyomással kikerülhet a Delicious, Digg, Facebook, FriendFied, Tumblr stb. oldalakra
  • Egyszerűen, Gmailből közvetlenül lehet publikálni a Posterousra és a Twitterre
  • A Posterous "Autopost" funkciójával egyetlen kattintással rakhatsz ki anyagokat a Facebookra, a Flickerre, a Blogger és Wordpress blogokba és még ki tudja hová.
Rendben, értem, de mi következik ebből? Mindenek előtt az, hogy megsokszorozódik minden információ. Nem úgy, mint korábban. Nem azzal, hogy mások megosztják, tovább küldik a fontos linkeket, hanem úgy, hogy egyesek (az ügyesebbek, tapasztaltabbak, tájékozottabbak) eleve megpróbálnak a lehető legtöbb platformon publikálni.

Egy darabig működik a dolog, hamar elérkezik azonban az az idő, amikor valamennyi platformon nagyjából ugyanazok az információk lesznek elérhetők. (Persze csak részben, mert mindenhol maradnak olyan "hűségesek" is, akik csak az adott platformon jelennek meg, nem klónozzák mondanivalójukat.)

A párhuzamos publikálás ugyan többé-kevésbé automatikus, annak menedzselése egyre több munkával jár. Ez addig megéri, amíg a befektetett munkával arányosan növekszik a figyelem is. Hamar elkövetkezik azonban az idő, amikor viszonylag jelentős energiabefektetéssel már csak szemetet termelünk.

Mókusok vagyunk a mókuskerékben, amit (egyébként jó szándékú) fejlesztők hajtanak?