RSS
Gyerekkoromban divatosak voltak a Micsurin viccek. Ma persze nem tanítják az iskolában a Nagy Szovjet Növénynemesítő hőstetteit, ezért gyorsan elmesélem, hogy ennek a vicckategóriának a lényege, hogy kereszteznek valamit, valami nagyon hozzá nem illővel, amiből létrejön valami meglepő. Poén, függöny.
Mindez most onnan jutott az eszembe, hogy a Huffington Post most keresztezte az online újságot a Facebook-kal. Ez a szőlő és a kutya keresztezésével ellentétben nem ugat, ha lopják, viszont sok más érdekes dolgot csinál.
Ha csatlakozol a HuffPo Social News hálózathoz, újfajta kapcsolatba lépsz valamennyi facebookos barátoddal, aki olvassa a Huffington Postot. (Ne legyél nagyon csalódott, ha belépve nem találsz senki ismerőst. Ahogy a HuffPo, ez a szolgáltatás is az online hírgyűjtő/újság (nehéz eldönteni, minek is nevezzük) amerikai liberális demokrata olvasótáborának szól.)
Szóval, ha amerikai liberális demokrata HuffPo olvasó lennél és csatlakoznál a szolgáltatáshoz, láthatnád melyik cikket olvassák a barátaid, mihez írnak hozzászólást stb. (Saját aktivitásod - ha úgy kívánod - azonnal megjelenne Facebook oldaladon is.
Nem is folytatom (ha érdekel a dolog, olvasd el Arianna asszony beköszöntőjét, vagy Kara Swisher (All Things Digital) recenzióját), inkább eljátszom a gondolattal, hogyan tudnám X, Y, vagy Z főszerkesztőnek elmagyarázni, hogyan működik ez az egész. (Szerencsére nem ostromolnak ilyen kérdésekkel.)
Ilyenkor úgy érzem, hogy nem egy kattintásra, hanem beláthatatlanul messze van Amerika.
Arcok |
Biznisz | Blog
| Civil újságírás
| Digitkult
| Eszközök |
Közösségi média
| Marketing&Pr
| Médiakonvergencia
| Médiastratégia
| Sajtóetika
| Tartalom |
Újságírás
Micsurin és a Social News |
Digikult |
Hozzászólások
9 hozzászólás
SOGOWAVE |2009. augusztus 19. 16:03
Nincs ingyen semmi elvileg, ezt tudom. Ez olyan lerázós közhely.
Csak ha valami nincs ingyen, akkor ki illene írni a bejáratnál (minimumként nem pont az ellenkezőjét), és azt is, hogy mi a fizetési eszköz, és annak mértéke.
A mikrós viccet elég régóta ismerem.
Felhasználók perlik a Facebookot
...
a végrehajtott változásokról a Facebook nem értesítette őket, hanem egyoldalúan bevezette azokat.
.....
http://index.hu/tech/2009/08/18/perlik_a_facebookot/
@SOGOWAVE
Na igen, emberi ostobaság.
Mezei user vagyok, felhasználó. Vagyis a folyó két partján állunk.(Meglátogattam a weboldaladat.)
Így aztán nem várható, hogy közösségépítés témában egyetértsünk, de azért leostobázni a felhasználókat nem túl elegáns dolog. Kimondatlanul is megérzi ezt az attitűdöt a felhasználó, hidd el. Ki előbb, ki később.
Most eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne a net felhasználók nélkül.
Belenéztem az első link hozzászólásaiba.
Lehet, hogy rosszul értem, de mintha nem az osztatlan lelkesedés fogadná ezt a váratlan újfajta kapcsolatot. A felhasználók (luzerek) részéről.
Aki jobban kiismeri magát azon a fórumon (a hozzászólások listájában)mint én, javítson ki.
@SOGOWAVE: Kösz a linket, nagyon jó! (Az egész blog az.) Ajánlom mindenkinek.
@SOGOWACE: Én azt hittem, hogy megragadtam, de ez csak akkor derül ki, ha olyanok is megértik, akiknek fogalmuk sincs az egészről. (Amit te leírtál, az csak más megfogalmazás.) A közösségi oldalakon a "barátok" halmaza általában annyira heterogén, hogy mindenképpen praktikus ebből részhalmazokat kiszakítani. A média szempontjából azonban nem ez a lényeg, hanem az, hogy úgy tud közösséget építeni, hogy azt nem az alapoktól kell kezdenie.
Az iwiw a kezdetekor volt közösségi oldal, aztán átalakult információs, és álinformációs, központtá. Meg az info-paparazzik aranybányájává. Ezt már nem vártam meg, akkor hagytam ott, amikor pénzért kezdték árulni a meghívókat, de az már régen volt.
Azóta közösségi oldal lett??
Nekem egyáltalán nem hiányzik, hogy egy kattintással ezer oldalnak tagja legyek,főleg akaratomon kívül, és ezeregy "barátom", "követőm" legyen. Még szerencse, hogy a bankok nem akarnak közösségi hálót építeni.
Valahol olvastam, és nagyon megjegyeztem ezt a kifejezést: hasznos idióták. Hogy ez miért jutott eszembe?
Gratulálok, pollner! Ez nagyon jó írás! Nagyon tetszik.:)
Üdv.,
anna
Amerika már a spájzban van egy ideje. Hogy melyik korszaka, melyik "vívmánya" az más kérdés.
Nem tudom, hogy miért jó az, ha automatikusan "közlődik", hogy egy adott személy mire kattint (elolvassa-e?, vagy csak ránéz?) . Ez az egész megosztósdi túl van lihegve- persze csak szerintem. Kicsit egy össznépi kukkoldára hajaz.
Ha valami hasznos lenne (több más dolog között), az pl. egy személyi rss, amit vagy megosztok,vagy nem. De erre ott van a twitter, és számos más info-permetező rendszer.
A közösségi oldalakon, vagy ahol ezt a vonalat állítják be vezérfonalként, előbb utóbb szakad a cérna a felhasználók között. A nem online közösségekben is van fluktuáció, és a hátsó szándékok halmaza, hát még egy virtuális közösségben.
A szolgáltató céljai pedig elsősorban a reklámeladást szolgálják, ezt nem is ragozom.
Hogy ki milyen újságot olvas, vagy melyik cikket, annak sokféle oka lehet. Ha belegondolok, én is láthatom alépcsőházban, hogy ki mit "olvas", ha a postaládákból kilógó újságokra egy pillantást vetek. De hogy mit "olvas ki" belőle, az egészen más tészta :)
Szóval az ilyen közösségi oldalak a valós társasági (klub) életet próbálják pótolni, vagy imitálni. Viszont azt nem lehet látni, hogy ki van a "vonal" másik végén, és hányan. Az pedig már közhelyszámba megy, hogy hány személlyel lehet érdemi kapcsolatot fenntartani, így a szolgáltatói általános cél, a mennyiségi növekedés eleve kudarcra van ítélve.
Szerintem már itt van amerika, de biztos, hogy ezt akartuk?
Elnézést kérek, ha zöldségeket beszéltem, talán Micsurinnak köszönhetően kevertem a szezont a fazonnal, hátha kisül belőle valami.
Olyan sok beinduló közösségi, megosztó szolgáltatás van már (egy része be is dől), hogy csak kapkodom a fejem, és úgy látom, hogy egyre jobban megosztja a net-es felhasználókat.
A ning-es tapasztalatokról szívesen olvasnék, mert úgy látom, hogy komoly technikai lehetőségeket kínál (fotó-videó és a többi), de az nem érzékelhető, hogy ennek mi az "ára".
